A raszta haj nem csak stílus, hanem egyfajta önkifejezés, amely mögött mély kulturális és szellemi tartalom húzódik.
A raszta stílus eredetileg a rasztafári mozgalomhoz kapcsolódott, de ma már túlmutat vallási és földrajzi határokon.
A raszta frizura nemcsak divat kérdése - gyakran mély gondolatiságot, lelki utat és kulturális összetartozást fejez ki.
Ikonikus előadók csak a raszta hajjal
Bob Marley - A reggae királya; ha raszta hajról és zenéről beszélünk, Bob Marley neve megkerülhetetlen.
A jamaicai származású énekes nemcsak a reggae stílus globális nagykövete volt, de a rasztafári hit egyik legismertebb képviselője is.
A 1977-es Exodus albumát a Time Magazine a „20. századi” jelzővel írta le, és Marley neve ehhez a korszakhoz erősen kapcsolódik.
A Wailers 1964-ben alakult, és első lemezük, a Simmer Down, rögtön a jamaicai toplistákra került, amely ismertséget adott a zenekarnak.
Első albumuk, a Catch a Fire, 1973-ban jelent meg világszerte, majd ezt követte a Burnin, ahol a I Shot The Sheriff című dal hallható.
A dal feldolgozása Eric Clapton által vált világszerű slágerré, és a dal sikere egyúttal Marley sikerét is reprezentálta.
A Wailers 1974-ben feloszlott, a tagok szólókarrierbe kezdtek.
Bob Marley & The Wailers név alatt tizenegy albumuk jelent meg.
A politikai és társadalmi témák végig kísérték zenéjét, a Zimbabwe és Africa Unite dalok ezt tükrözik.
1975-ben megszületett a nemzetközi áttörést hozó No Woman, No Cry, majd a Rastaman Vibration albumból tűnt ki a Jamaica számára jellegzetes hangzás.
1976-ban egy fegyveres támadás érte Marleyt, amely politikailag motivált volt, és a koncert során szerzett sérülés hozzájárult a művészség és ellenállás üzenetéhez.
Az Exodus és Kaya albumok Angliában is jelentősen megerősítették őt, és a későbbi karrierben is meghatározó maradt.
1980-ban jelent meg az utolsó stúdióalbum, az Uprising, amely a Marley-életmű egyik csúcspontjaként ismert.
Marley vallási útja a rasztafári hit felé vezetett, amely a későbbi művészeti hitvallását is formálta.
Rasztahaj és a kortárs zenei kultúra
A raszta haj nemcsak a stílust jelenti, hanem üzenetet is hordoz, amely a szabadság és identitás értékeit hangsúlyozza.
A zene és a vizuális kultúra összefonódása révén a raszta megjelenése azok számára is érthető, akik nem ismerik mélyen a mozgalom hátterét.
Willow Smith, Will Smith lánya, a modern pop és alternatív zene egyik feltörekvő csillaga; raszta frizurája az önkifejezés és az identitás kifejeződése.
Az ilyen kezdeményezések azt mutatják, hogy a raszta haj ma már a jövő zenéjének ikonizáló jelképe lehet, nem csak múltidézés.
A raszta haj kultúrája egyre erőteljesebb, amikor tudatosabban közelítünk a mögöttes jelentéstartalmakhoz, és a szubkultúrák közül is egyre többen keresik a valódi értékkapcsolódást.
Zenei példaképek a női előadók között
A 70-es és 80-as években a női angol énekesek egy új szintre emelték a pop- és rockkultúrát, olyan előadók révén, mint Kate Bush és Annie Lennox (Eurythmics).
Kate Bush különösen híres avantgárd zenei megoldásairól, művészi videóklipjeiről, lírai és érzelmi mélységekkel teli dalairól, amelyek új standardokat állítottak az angol énekesnők számára.
Ami a koreográfiát és a vizuális megjelenést illeti, a nők olyan új irányokat nyitottak, amelyekkel a popzene vizuális kultúrája is elindult egy zavarba ejtő módon.
Suzi Quatro és Chrissie Hynde (The Pretenders) erőteljes rockzenével robbantak be a színpadra, ezzel megdöntve a korábbi elképzeléseket arról, hogy a rockzene csak férfiak műfaja legyen.
Siouxsie Sioux (Siouxsie and the Banshees) és Alison Moyet (Yazoo) a 80-as években a poszt-punk és az új hullám irányzatokra is nagy hatást gyakoroltak.
A 70-es években számos új előadó tűnt fel az angol női énekesek között, és ez a tendencia a következő évtizedben is folytatódott.
Shirley Bassey a James Bond filmek zenéivel vált híressé, mint a Goldfinger.
Lena Zavaroni tehetségkutatókban felfedezett énekesnő, aki már korán a brit albumlistákon is szerepelt.
Bob Marley élete és öröksége
Bob Marley 1945. február 6-án született egy jamaicai kis faluban, és a zene mellett az emberi jogi aktivizmus is meghatározó volt az életében.
Édesapja fehér, édesanyja fekete bőrű volt, félvérként gyerekkorában sokat szenvedett a faji megkülönböztetés miatt.
Tízéves korában apja halála után Kingstonba költöztek, ahol találkozott Neville Bunny Livingstonnal, és megalapították a Wailers zenekart.
Első lemezük, a Simmer Down, 1964-ben került a toplistákra, amely megalapozta a zenekar hírnevét.
A The Wailers később szétvált, Marley pedig tovább dolgozott a rövid ideig tartó karrierjében, majd 1973-ban jelent meg a Catch a Fire, amely globálisan megerősítette a Marley-brandet.
A globális áttöréshez hozzájárult a 1975-ös No Woman, No Cry, amelyet több konkurens és modern rajongó is azóta is emleget.
Marley megkapta az ENSZ Békemedalját, és Jamaicai Érdemrendet is, haláláig a szabadság és függetlenség védelmezőjeként élte a hivatását.
1981-ben hunyt el Miami-ben, temetése Jamaicában nemzeti gyász volt.
A raszták és a jamacai zenei örökség összefonódik Marley életművében, amely ma is a globális zenei kultúra része.
