A történet Feketeszakállról, vagy Edward Teachről szól, aki 1680 körül születhetett Bristolban, Angliában, és 1718-ban halt meg. A korabeli források szerint a Karib-térség kalózkodásának ikonikus alakja szerteágazó pályafutást futott be: privateer hajókon kezdte útját, majd New Providence szigetén, amely Benjamin Hornigold székhelye volt, a tengeren adta ki magát rablóhajó-vezérré. Teach neve több néven is fennmaradt: Edward Thatch, Edward Teach, Thatch vagy Thach formában. A korábbi kutatások szerint Bristol lehetett a nevelőhelye, ahol talán írni-olvasni is megtanult, és valószínűleg kereskedőkkel kapcsolatba került.
Teach a privateerek világában kezdett, és a 1716-os években csatlakozott Benjamin Hornigoldhoz New Providence szigetén. Hamarosan a tengeri rablók közreműködésével alakítottak ki egy fennhatósági struktúrát, amelyben három hajóból álló flottát irányítottak: a Revenge (Teach kapitánya lett), a korábban általa felügyelt szlúp, és Hornigold Ranger nevű hajója. Gyakran együtt haladtak, de a későbbiekben útjaik elváltak, amikor Hornigold visszavonult a kalózkodástól.

1717-ben Teach és Hornigold találkozott Stede Bonnettel, aki egy gazdag családból származó földtulajdonos volt. Bonnet beleegyezésével Teach átvette a Revenge nevű hajó irányítását, és ezzel a kalózflotta három hajóig bővült. A következő hónapokban European és Caribbean vizein több támadást intéztek francia, spanyol és angol hajók ellen. A flotta sikereit több írás is dokumentálja: a 1717-es év végére például Saint Vincent környékén és Anguilla közelében is küzdelmes hadjáratokat folytattak.
Teach külseje a korabeli leírások szerint impozáns volt: magas, széles vállú férfi, sötét ruházatban, fején széles kalappal, gyakran hosszú selyem- vagy bársonykabáttal. Copfba font szakállát díszíthették színes szalagok, és állítólag égő kanócokat (gyufákat) viselt a kalap alatt, hogy félelmet keltsen az ellenségben. A hajójánál pedig három pisztoly volt a fegyverszíjon, valamint égő tokok a kalap alatt. Ezek a képek összességében hozzájárultak ahhoz, hogy Feketeszakáll legendás megjelenése szimbólummá váljon a kalózok világában.
1717-ben Teach átirányította tevékenységét egyre nagyobb célokra: a francia és brit hajók megdöntésével, majd a bennük rejlő gazdagság kiszivatását célozta. A La Concorde nevű francia hajót elfoglalta Saint-Maló környékén, majd a hajót Mauvaise Rencontre-re (Rossz találkozás) átnevezve Anna királynő bosszújára szerelte fel kilencven vagy harmincöt ágyú közötti adatok szerint. A következő időszakban a hajókat és legénységet a karibi tenger felé mozgatva tovább erősítette flottáját, és Cayman-szigetek, Martinique, Saint Vincent és más karibi kikötők irányába vezetették őket. A publikált beszámolók szerint Teach az 1717-es hónapokban több hadihajót és kereskedőhajót vett el, miközben a legénységének jó beszívódásával próbálta fenntartani a hajóegyüttes fegyelmének stabilitását.
- 1717. november: Teach két szlúpjával megtámadott egy francia kereskedőhajót Saint Vincent partjai mentén, a legénység pedig harminckét ágyúval lőtt, elfogták a La Concorde-ot, amelyet később Mauvaise Rencontre-ra átneveztek.
- 1717. december: Anguilla közelében a Margaret nevű szlúp kapitányát és legénységét foglyul tartotta, majd szabadon engedte őket, miután elfoglalta a hajót.
- 1718 március-április: Teach parancsnokságával fokozatosan a Belize keleti részén lévő Adventure-re figyeltek fel, amelyet elfogtak és hozzáadtak a flottához, majd Honduras-öböl felé navigáltak új szlúpokkal és több csónakkal.
- 1718 május: a Charleston melletti kikötőt blokád alá vonták, és számos hajót tartóztattak fel, így a városban pánikot okoztak. A kegyelmi ajánlatokról is érkeztek hírek a brit kormányzathoz.
Teach állt a karibi térség és a Carolina-delták vizeinek középpontjában, és 1718 novemberében Magával vitte követőit az Adventure irányításához, amelyet később a flottájuk részeként bővítettek. Maytól októberig és novemberben a flotta felosztásával és a saját hadműveleteikkel a kalózvezér a déli partok felé mozdult, miközben a kegyelem és a haditengerészeti nyomás kérdései állandóan felmerültek. Teach céljai közé tartozott, hogy a spanyol korona által oltalmazott korábbi rabszolgakereskedelmi útvonalak között gazdasági előnyöket érjen el, és a hajók zsákmányában megkaparintsa a szükséges készleteket, amelyeket a következő hadjárataiban használhatott fel.

A történeti források feljegyzése szerint Teach elsősorban a megjelenésével próbálta fenntartani a tiszteletet és a félelmet a legénységében, nem pedig a durva kegyetlenséggel. Nincs hiteles bizonyíték arra, hogy jelentős számú túszt vagy bántalmazást hajtott végre azokkal, akiket foglalt el. A hajókat és a legénységet a karakterisztikájának megfelelően irányította, és a történet híres mondatai szerint a bűnözés nagy részét a fegyelem és a fegyelmezett vezetés hajtotta végre. Ezzel szemben a modern irodalmi feldolgozások gyakran szenzációhajhász képeket adnak a kalózról. Teach halála 1718. november 22-én történt, mikor Spotswood kormányzó katonái csapdát állítottak, és Teach-nek sikerült közelednie a tervhez; a leírások szerint a férfi gazdasági és katonai ereje mellett a megjelenésében rejlő rettegés is meghatározó volt.
A karibi és angliai források szerint Feketeszakáll nevű gúnyneve a haja és szakálla, a sötét ruházat és a félelmetes látvány által terjedt el. A rokon nevek és a nyomtatásban megörökölt jellemzések gyakran ellentmondóak, és a korabeli személyleírások részben ellentmondanak egymásnak. A korai évek és a születési hely részletei meglehetősen vitatottak maradtak, de a karibi hadjáratban betöltött szerepe, a hajói és a legénysége feletti irányítási módszerek hangsúlyosak maradnak. Teach halála után a legendák és a mesék tovább éltek, és a Feketeszakáll mint személyészlelés a modern popkultúrában is gyakran előtérbe kerül. A különböző források azonban egymástól függetlenül is felhívják a figyelmet arra, hogy Teach igazi erénye inkább a kiváló navigációs és vezetői képességei voltak, mintsem a brutalitás vagy a kegyetlenség.
Feketeszakáll útjai feltérképezve
Az életút végi események összességében bemutatják, hogyan vált Edward Teach a kalózkodás ikonikus alakjává: a karibi vizek egyik leghíresebb kapitányává, akinek neve ma is összefonódik a nyílt tenger és a kincsek utáni sóvárgás mítoszával. A történet többféle néven és változó részletekkel él tovább a különböző kutatásokban és a kulturális feldolgozásokban, de a fentiek alapján világos, hogy Feketeszakáll számos oldalról befolyásolta a karibi tengeri történelmet és a kalózkodás folklórját.