Éppen 74 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én érték el a szovjet csapatok az auschwitz-birkenaui lágerrendszert, ahol közel 1,1 millió embert öltek meg a II. világháború folyamán. Az I. Ukrán Front katonái 7000 foglyot szabadítottak fel, a tábor területén több mint 600 holttestet, több százezer ruhadarabot, és 7,7 tonna emberi hajat találtak. Auschwitz a zsidók megsemmisítésének, és általában az emberi gonoszságnak a jelképévé vált. A tábor területe az UNESCO Világörökség része, felszabadításának évfordulóját pedig ma már a holokauszt nemzetközi emléknapjaként tartjuk számon.
Az I. világháborút követő gazdasági és társadalmi összeomlás megteremtette annak alapjait, hogy a többségi társadalom Európa több államában is a zsidóságot tegye meg bűnbakká a történtekért. A sikertelen sörpuccs egy ország számára tette ismertté Hitler nevét, ennek ellenére a pártja a gazdasági világválságig egy törpe, a szavazatok kevesebb mint három százalékát elérő formáció maradt. Habár 1933. tavaszán megjelentek az első zsidóellenes rendeletek, majd az 1935-ös nürnbergi törvényekkel rekesztették ki teljesen a zsidókat a német társadalomból - immár nem vallási, hanem származási, azaz faji alapon.
A Kristályéjszakaként elhíresült 1938. A háború megkezdésével a német zsidópolitika elsődleges színtere áttevődött a Németországtól keletre fekvő megszállt területekre. A bevonuló német csapatok mögött tevékenykedő karhatalmi erők eleinte a zsidó férfiakat, majd ősztől kezdve teljes körűen, a zsidó nőket és gyermekeket is szisztematikusan legyilkolták, és hatalmas tömegsírokba temették. Auschwitzban és Majdenekben a munkaképesek szelektálást követően, a többi táborban pedig válogatás nélkül küldték a transzporttal érkezőket a gázkamrába. A túlélőkre kényszermunka várt, s amint elvesztették munkaerejüket, ugyanúgy kivégezték őket. A több millió holttestet elhamvasztották, mert elföldelniük már túl nagy feladat lett volna.
A felsőoktatási felvételre vonatkozó numerus clausus törvény már rendelkezett zsidóellenes éllel, 1938-tól kezdve pedig egyre több zsidókat (1939-től zsidó származásúakat is) hátrányosan megkülönböztető, jogfosztó törvényt, rendeletet fogadtak el. Ezzel párhuzamosan a magyar hatóságok 1941 nyarán közel húszezer, hontalannak minősített zsidót deportáltak Kelet-Galíciába, akiknek döntő részét a németek 1941 augusztusában kivégezték. 1944. április 16-án kezdődött a magyar zsidók gettóba szállítása, és egy hónappal később már el is indították az első vonatokat Auschwitzba. Bő másfél hónap alatt több mint 430 ezer embert deportáltak Magyarországról, nagy részüket Auschwitz-Birkenauba. Július elején az egyre élesebb nemzetközi tiltakozás és a romló hadi helyzet hatására határozottan felfüggesztette a deportálásokat Horthy Miklós kormányzó, bár ekkor már csupán a munkaszolgálatos és budapesti zsidók maradtak az ország területén. A budapesti zsidókat 1945. január 18-án, míg a Németországba hurcolt sorstársaikat csak a háború utolsó hónapjaiban szabadították fel az előre nyomuló szövetséges csapatok.
A II. világháború végére a meggyilkolt zsidók száma nem adja vissza a nemzetiszocialista megsemmisítő politika áldozatainak teljes sokszínűségét. A politikai és világnézeti ellenfelek, valamint a megszállt országok elitjeinek lefejezésén kívül közel 300 ezer szerb, kétmillió lengyel, több millió szovjet polgári lakos, valamint hárommillió szovjet hadifogly is halt meg a német áttelepítések, kényszermunka, éhezés és megtorlások következtében. Bauer Yehuda izraeli történész a holokausztot nem az egyediségét, hanem precendens nélküliségét hangsúlyozza: soha korábban nem törekedett egy államhatalom egy csoport teljes, minden tagját magába foglaló megsemmisítésére. A történész arra figyelmeztet: precedens volt, és a precedenst követik. A vörös khmerek 1975 és 1979 között legalább másfél millió főt irtottak ki Kambodzsában. A WMN igazodási pontja egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk, figyelünk a közös ügyeinkre és a mindannyiunk életét érintő folyamatokra.
Hitler személye, hatalomra jutása és a gyermekekre gyakorolt hatások
2024-ben jelent meg Edith Eva Eger új könyve, mely a túlélésről és az emlékezésről szól. Túlélni, és elmesélni a világnak, ami vele történt, hogy ne ismétlődhessen meg - ezt a fogadalmat tette az auschwitzi haláltáborban Lily Ebert. Az Evangélikus egyház Sztehlo-emlékévvé nyilvánította 2024-et, és kiállítás nyílt Sztehlo-relikviákból a Deák téri Evangélikus Múzeumban. A háború utáni időszak felismerései és a emlékezeti munkák hatalmas súlyt adnak a történelmi tanulságok megértéséhez.
A náci állam szoros hangsúlyt helyezett a fiatalokra. A Hitlerjugend (HJ) kezdetben a fiúk és lányok különböző csoportjaiba szerveződött, és 1933-tól a fiatalok politikai és katonai nevelésének középpontjává vált. 1939-ben egy új rendelet előírta, hogy minden 10 és 18 év közötti fiatalnak csatlakoznia kell a Hitlerjugendhez. Ettől fogva a HJ lett az egyetlen engedélyezett ifjúsági mozgalom a náci Németországban. A fiúk részvételének célja a katonai felkészítés és a fizikai edzettség volt, a lányok pedig a házasságra és az anyaságra való felkészítésben vettek részt, de a fiatal korosztály belső közösségi képzése szintén erősen a politikai ideológia köré szerveződött.
A német fiatalokat elérték a német Lányszövetség és a Swing-kölykök, valamint más illegális csoportok ellenállása is, amelyek különböző nézőpontokat és életmódokat mutattak a konformitással szemben. A háború alatt a Waffen-SS 1943-ban létrehozta a Hitlerjugend tagjaiból álló speciális osztagát, amely Franciaországban és más országokban is elkövetett gyilkosságokat hajtott végre, például az Ardenne-i apátsági mészárlást és az ascq-i mészárlást. A háború végéhez közeledve a német rezsim a Volkssturm megszervezésével az 1945-ös esztendő végéig kiterjesztette a katonai össztársadalmat, amelyben a fiatalok és a felnőttek egyaránt részt vettek.
Hitler szerepe és a náci rezsim története összekapcsolódik a gyermekek és fiatalok nevelésével kapcsolatos stratégiákkal. A német ifjúsági mozgalom célja a Volksgemeinschaft megerősítése volt: a fiatalokat úgy nevelték, hogy fajilag tudatosak legyenek, sportosak és egészségesek, és hogy hosszú távon a náci állam legmeghatározóbb tagjává váljanak. A történelmi távlatban ez a megközelítés hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom minden rétegét a náci ideológia felé sodorja, és előrevetítette a kollektív felelősség és a társadalmi fegyelmezés kérdéseit is.
