Egy magyar legenda - zenekar friss lemezéről egyszerre nehéz és egyszerre könnyű feladat írni. Egyrészt könnyű, mert nem kell lefutni a kötelező köröket, hogy kik ők, mik ők, mit akarnak és miért akarják azt, amit. Ezeket most a soproni Moby Dick esetében én is kényelmesen mellőzöm. Könnyű azért is, mert sokkal közvetlenebb a hallgató kapcsolata a zenekarral és azzal a közeggel, amiben együtt élnek és próbálnak boldogulni.
Másrészt nehéz feladat, mert sok esetben szent tehén válik ezekből a bandákból, akiket ha valaki negatívan kritizál, akkor az azonnal hülye „ellentáboros” lehúzó ember, kanapéhuszár, netlovag, stb. lesz, ha dicséri, akkor meg elvakult fanatikus, aki nem képes objektíven megítélni kedvenc bandáját. Nos, én kényelmes pozícióból vágok neki a Földi Pokol felfedezésének, hiszen egyrészt sosem voltam nagy Moby Dick fanatikus, és a korai korszakuk nem is különösebben mozgat. Másrészről a visszatérő lemeznek titulált Golgota hihetetlenül jó pillanatban talált meg és azt a lemezt a mai napig etalonnak tartom, és többször fogom a lenti kritikában is előcitálni viszonyítási pontként.
Betartva az újkori sorrendiséget, megjegyzem, hogy a Se Nap Se Hold-nak nagyon nagy vehemenciával álltam neki a Golgota miatt és a mai napig felemásak az érzéseim vele kapcsolatban, hiszen összességében jó lemez, de már nem tudta ugyan azt a szintet nyújtani. A 2011-es A holnapok ravatalán pedig kimondottan nem tetszett, így most szinte csak kötelező jelleggel kezdtem el ismerkedni a Földi Pokollal és láss csodát, valószínűleg a teljes elvárás nélküliség miatt ismét működik a kapcsolatunk. De nézzük sorban a Földi Pokol erényeit és árnyékosabb oldalát is.
A "Földi Pokol" zenei világa
Egy biztos, a hangzásra nem lehet panasz, feszesen erőteljesen dörren meg minden hangszer. A Veszélyes Elem nagyon energikusan nyit, amit a tamos dobtéma igen jól kiemel. A rövid nyitány után azonnal indul a thrashes rifforgia, tuka-tuka témázás, Smici jellegzetes, stílushelyes szövegköpködése, és szélvész szóló. Igazi kis energiabomba a dal, aminek minden pillanata tökéletes Moby Dick esszencia. Szerencsére ebben a rifforientált sűrű megfogalmazásban a srácok mesterien képesek rövidre fogni a szót, így a két és fél - három és fél perces dalok végig megtartják koherens tömörségüket.
Az újkori Moby Dick egyik erőssége a szememben a Földi Pokol című kettes tétel által is képviselt középgyors verze - belassulós refrén kombináció, ami egyszerűen megköveteli a nyakizmok bemelegítését. A jól eltalált refrén alatt külön öröm Gőbl Gabi basszusröfögésének előtérbe keverése, ami megadja a szükséges gyomrozós érzetet. A Vasketrecben kezdése már azért majdnem, hogy önismétlés, de annyiban mindenképp megegyezhetünk, hogy nagyon erősen jellegzetes megoldásokat használ, amit jól old fel a tamos kiállás és az ismét szuperre sikerült szóló is.
Valahol a lemez közepe felé eszmélek rá, hogy minden egyes szám megmozgat, minden dal után úgy érzem, hogy kaptam a csapat energiáiból és hogy egyszerűen szórakoztat a Földi Pokol. A tekerős klasszikus speed thrashes megoldások változatosak, a belassulós részeket minden alkalommal képesek valamivel feldobni a srácok. A dalok zeneileg profin megszerkesztettek, kerek egészek, és képesek az elsőtől az utolsó momentumig megtartani az energiát, amihez nagyon nagy részben járul hozzá a hazai dobosok krémjébe tartozó Hoffer Péter ultrafeszes és ízes dobjátéka. Zeneileg nagyon nincs mibe belekötni.
Moby Dick - Ugass kutya! (koncertfelvétel)
Szövegek és témák: kritika és reflexió
A zenén túl azonban érdemes kicsit a szövegeket külön is megpiszkálni. Ez ugye a másik nagyon jellegzetes oldala a csapatnak, ami már ősidők óta’;javarészt Pusztai Zoltán szövegíró szellemi termékei. A Moby Dick esetében mindig is volt bennem egy olyan ellenérzés, ami már egészen korai tinédzser korom alatt belém égett. Tudniillik az „atomvillanás, tisztítótűz, kihalás, világvége” stb. képes egy bizonyes ingerszint felett visszájára fordulni és minden erejét elvesztve komikumba zuhanni.
A másik fontos tényező, hogy a thrashre jellemző társadalmi és aktuálpolitikai kritika mennyire direkten jelenik meg a szövegekben, mennyire szájbarágós, esetleg mennyire utalás jellegű a tartalom. Itt már erősen megjelenik a hallgató szubjektív értékítélete és beállítottsága is. Én bevallom, hogy nehezen tolerálom a direkt szövegeket és az aktuálkritikától kimondottan keserű lesz a szám íze zenehallgatás közben. A laza koncepciólemeznek is tekinthető Golgota az elmúlás és világvége témáját erősen absztrahált és indirekt költői képeken keresztül fogalmazta meg, ami azonnal megtalált. Ez a fajta megfogalmazás azonnal képes volt megjeleníteni azt a posztapokaliptikus világképet amit egy mezei „atomvillanás - bombatölcsér” jellegű megfejtés egyszerűen nem képes.
A Földi Pokol tekintetében felemásak az érzéseim, hiszen az élvezeti tűréshatárom pengéjén táncoló utca-thrash megfejtésektől (Veszélyes Elem, Vasketrecben) a Golgota szintjét simán hozó emelkedettebb megfogalmazáson keresztül (Így kezdődik, Ég veled ég velem) egészen a számomra már nehezen élvezhetően direkt rendszerkritikáig (Példabeszéd, Zsákutcában) minden megjelenik a lemezen. Jah, a Példabeszéd talán az egyetlen gyenge dal a lemezen. Valahogy itt semmi nem áll össze annyira jól. Az indirekt ritmizálás és tördeltség kifogott Smicin az ének terén. Sokszor erőltetett a ritmizálás, valahogy lötyög a refrén, sehogy nem akar összeállni. Az esetlegesen berobbanó szóló és darálás sem segíti a koherens hangulat kialakulását. A szöveg is itt lett számomra a leginkább irritáló. Ez a fajta „istene pénz - temploma bank” jellegű kapitalista démonvadászat nekem megfekszi a gyomrom minden aktualitása és valóssága ellenére is. Kicsit olyan Ned Ludd jellegű géprombolás ez, aminek sok értelme nincs, idealizmusa meg még ennyi sem.
A "Fejfa" újrakiadása: jubileumi esemény
Mit is mondhatnék a végére. A kevés és talán csak számomra zavaró negatívum ellenére és mellett a Földi Pokol egy kiváló hazai lemez lett, ami zeneileg tele van jobbnál jobb megoldásokkal és egy percre sem ül le a mai kor tendenciáit jó érzéssel követő épp hogy 32 perc alatt.
Több évtizedes huzavona után végre újrakiadást kapott a Moby Dick negyedik nagylemeze, a hivatalos bolti forgalomban emberemlékezet óta beszerezhetetlen Fejfa helyett. Az eredetileg 1994-ben megjelent album a maga idejében személyi változást hozott a soproni thrashereknél Hoffer Péter csatlakozásával, illetve némi iránymódosítást is jelentett a korábbiakhoz képest, ám hatalmas sikert aratott, vagyis a friss kiadás mindenképpen hiánypótló.
Schmiedl Tamás énekes/gitárossal, azaz Smicivel beszélgettünk a nagy esemény apropóján. Kezdjük is a legfontosabb hírrel: harminc év után végre ismét megjelenik a régóta nem kapható Fejfa helyett lemez. Tudom, hogy éveken keresztül hiába hadakoztatok az akkori kiadó jogutódaival, lehetetlen volt tőlük megszerezni a kiadási jogokat. Elsősorban az, hogy nagyon elszántan, most vagy soha alapon, magam vettem kezembe az ügyek intézését. Minden volt kiadóval és jogutóddal újra párbeszédet kezdeményeztem, de történtek egyéb pozitív változások is. A Fejfa helyett album esetében például a korábban az EMI alá tartozó albumaink jogait megvásárolta a Universal Music, ami teljes fordulatot hozott. Sándor István személyében olyan partnert ismertünk meg, aki megértette és támogatta a Moby Dick zenekar újrakiadási törekvéseit és mindenben segítségünkre volt. Ő volt a kulcs a megoldásban és elsősorban neki köszönhetjük, hogy az EMI-os korszak klasszikus albumai előtt megnyílt az újrakiadás lehetősége.
Az újrakiadás részletei
Mit kell tudnunk az album újrakiadásáról? Egy renovációs remastert kapott a hanganyag. Mivel ez egy kimondottan jó hangzással bíró Moby Dick-lemez volt a maga korában, ami a mai napig is megállja a helyét, nagyon odafigyeltünk, hogy az eredeti anyag karaktere ne változzon meg. A Fejfa helyett most először jelenik meg vinylen is. A vinylpéldányszámok már a Fejfát megelőző albumoknál is fokozatosan csökkentek, és pont a Fejfa helyett album volt a vízválasztó, amit a kiadó már nem tartott érdemesnek vinyl formátumban is megjelentetni. A vásárlói igények teljesen a CD-hallgatásra álltak át, ami nagyon sokáig így is maradt. A legfanatikusabb vinylrajongók kivételével szinte el is felejtettük a vinyleket, már a lemezjátszókat is eladtuk. Személy szerint én nagyon örülök, hogy az utóbbi évtizedben reneszánszát éli és egyre nagyobb az igény újra a vinylek iránt. Ez egy mágikus, gyönyörű, nagyméretű hanghordozó, amit nemcsak hallgatni jó, hanem kézben tartani, birtokolni is felemelő érzés!
Az új verziót a Prometheus kiadó gondozza, ami mögött, ha jól gondolom, te magad állsz. Igen, lesz több újrakiadás, a Fejfa helyett csak a kezdet! A tervek szerint a Golgotáig bezárólag minden korábbi Moby Dick-album megjelenik majd, és mindenből szeretnénk vinyl formátumot is. Mindezek kivitelezésére alapítottunk egy saját lemezkiadót, a Prometheus Recordsot, mert csak így láttuk biztosítottnak, hogy maradéktalanul és a mi elvárásainknak megfelelően megvalósítsuk az elképzeléseinket.
Vizuális megújulás és extra tartalmak
Várható a vizuális oldal megújítása, megextrázása valamilyen formában? Az újrakiadások esetében elsődleges törekvés, hogy a frontborítók megegyezzenek az eredeti kiadványokkal, de a belső tartalmat, oldalakat, designt a lehetőségekhez és a szükségességhez igazítva fogjuk kialakítani, megtervezni. A legtöbb album esetében sajnos nincsenek meg az eredeti grafikai anyagok, így igen nehéz feladat a rekonstrukció, az újrateremtés. Pár albumhoz maradtak olyan anyagok, amit extra tartalomként fel lehetne használni, de még nem tudom, mennyire sikerül majd ezeket megvalósítani, hiszen sok szükséges technikai velejárója van és a költségeket is lényegesen emeli. Az már biztos, és ez elég extra lesz, hogy a Golgota vinylkiadása dupla lemez lesz!
Azt gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy merch tekintetében sem apróztuk el a Fejfa helyett harmincéves jubileumi újrakiadásának megtámogatását, szinte „minden is" van! Anno ez volt az első stúdióanyagotok, amin már nem Rozsonits Tamás, hanem Hoffer Péter ült a dobok mögött. Hoffer Péter nagyon tehetséges és fiatal dobos volt, aki új színt és megközelítést hozott a zenekar munkásságába.
| Album címe | Megjelenés éve | Újrakiadás éve | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Fejfa helyett | 1994 | 2024 | Első vinyl kiadás, remasterelt hanganyag |
| Földi Pokol | - | - | Elemzett album |
| Golgota | - | Tervezett | Dupla vinyl kiadás |
A zenekar múltja és jövője
Akkoriban igen komoly tempót diktáltatok, hiszen 1990 és 1992 között három album jelent meg, 1993-ban kijött az Atomtámadás koncertanyag, 1994-ben pedig a Fejfa helyett. Könnyen összeállt akkoriban egy-egy lemezanyag? Csak ezzel foglalkoztunk és tele voltunk ambícióval, ötletekkel. Sorban írtuk a dalokat és igen, azt kell mondanom, hogy könnyedén ment. Nem volt görcsölés. Fürödtünk a sikerben, ami az erkölcsi és anyagi elismerést is meghozta számunkra, és ez óriási hajtóerőt, doppingot jelentett. A Fejfa helyettnél annyi változott, hogy belekezdtem álmaim családi házának felépítésébe és nem tudtam olyan aktívan részt venni a dalszerzésben, mint a korábbi anyagoknál.
Zeneileg egyértelműen változást jelentett anno a lemez, hiszen sötétebb, súlyosabb lett a dalok hangzása a korábbinál. Ennek mi volt az oka? Nem gondolnám, hogy tudatos volt, általában ösztönösen dolgoztunk. Persze mindig próbáltunk is valami újszerűt behozni a soron következő albumra. Ezt sem külső hatásra, tehát nem feltétlen erőltettük, hanem az önmagunkkal szemben támasztott belső igénynek megfelelve. A változásban nagy szerepet játszott a fentebb említett tény, hogy Hofi belépett a dalszerzők közé is, és neki teljesen másképpen kattogott az agya.
Hogy fogadták anno a rajongók a dalokat? A Fejfa albumnak nagyon jó volt a fogadtatása, amit a kereskedelmi adatok is alátámasztottak. A lemezen két vendég is szerepel: Csepregi Gyula fuvolázott, Kulcsár „Dyzma" Szabolcsnak pedig a Babilon narrációját köszönhetjük. Csepregi Gyula egy kiváló dzsessz-zenész volt, sajnos már nincs közöttünk. Amikor felmerült az ötlet, Rozgonyi Péter, a Fejfa helyett album hangmérnöke ajánlotta. Dyzma pedig jó haver volt, akivel mint rajongó és mint újságíró ismerkedtünk meg, aztán később saját zenekarával, a Ladybird's Bite-tal jó pár koncerten játszottak is a Moby Dick előtt. Tudtuk: jó mély hangja van, az kellett nekünk a bibliai narrációhoz! Többen ismerhetik a TotalCar autós műsorból.
Ez volt az utolsó lemezetek, ami a Quint kiadó gondozásában látott napvilágot. Milyen volt a kapcsolatotok a kiadóval? Nem voltak problémáink a kiadóval, legalábbis nem volt olyan, amire emlékeznem kellene. A váltásra egy soron kívüli album, a tulajdonképpeni nulladik Moby Dick-lemez, a Mementó kiadása kapcsán került sor, amire egy külső kiadótól kaptunk ajánlatot. Az album nem illett az EMI-Quint-es munkásságunk sorozatába, illetve más ötlete és finanszírozása volt, így kikértük magunkat erre a lemezre.
A Fejfa helyett dalai elég ritkán szerepelnek nálatok a koncerteken az utóbbi években. Most, a harmincéves Jubileum kapcsán Feja helyettes dalokkal erősítjük a koncertprogramot. Az évek során valamilyen formában szerencsére a diszkográfiátok jelentős része újra beszerezhetővé vált, leszámítva az Indul a boksz, a Tisztítótűz és a másodlagos piacon tényleg csak aranyáron hozzáférhető Atomtámadás lemezeket. Igen, ahogy korábban már említettem, nem kronológiai sorrendben, de jönnek egymás után a klasszikus albumaink újrakiadásai. A következő a tervek szerint a Golgota lesz, de igyekszünk a többivel is. Tavaly év végén meglehetősen sokat koncerteztetek. Igen, elég rendesen belehúztunk! Szeretünk koncertezni, főleg így, hogy érezzük magunkon a közönség szeretetét és támogatását!
Mik a zenekar tervei 2025-re? Ha a koncertek helyett az otthoni csendesebb zenekari munkát választjuk, talán már be is fejezhettük volna az új Moby Dick-albumot, mert nagy vonalakban már közel egy éve készen vagyunk. Utolsó simítások, egy-két szöveg véglegesítése és a stúdiózás befejezése van még hátra. Már tartunk ott, hogy ebből 2025-ben mindenképpen új lemeznek kell lennie! Egy új dalt, vélhetően a címadót, az Ikaroszt már játszottuk a koncerteken, ami szerintem nagyszerű dal, de zeneileg nem meghatározója az új albumnak.