Az oktatás évszázadokkal ezelőtt, árnyas nyárfaligetekben, séta közben folyt a tanítás-tanulás. Legfontosabb megjelenési formája a párbeszéd, a megbeszélés. A módszer népszerűsége az évszázadok múlásával nem csökkent. A megbeszélés dialogikus szóbeli közlési módszer. A tanulók - miközben a pedagógus kérdéseire válaszolnak - feldolgozzák a tananyagot.
A megbeszélés során a tanár és a tanuló között folyamatos kontaktus van. A pedagógus rendszeres visszajelzést kap a tanulóktól, ennek alapján a gyerekek igényei szerint lehet haladni. A megbeszélés során új szempontok kerülhetnek a feldolgozás menetébe. A gyerekek tevékenyek, maguk jönnek rá a megoldásra. Sikerélményt nyújt a számukra, érdekes, motiváló hatása vitathatatlan.
A kérdésekkel kapcsolatos elvárás, hogy mozdítsa elő a tanulók gondolkodási készségét. A csend, ami az elhangzott kérdést követi, egyáltalán nem zavaró. Kezeljük differenciáltan a válaszokat! Mindannyian láttunk már olyan tanórát, ahol szinte forrt a levegő. A tanár kérdésekkel „bombázta” az osztályt, a tanulók szinte mindannyian jelentkeztek, felszólításra válaszoltak - pergett az óra. Ám ha jobban megnézzük, találunk olyan diákot, aki csak néhány vagy egyetlen kérdésre válaszolt - esetleg hiába is jelentkezett, nem került rá a sor, nem jutott rá idő.
Az empirikus vizsgálatok általában pozitív összefüggést mutatnak a kérdések száma és a tanulók teljesítménye között. Az elaprózott, csak a memóriát mozgósító kérdések kizárólagos alkalmazása nem vezet eredményre. Hogyan lehet jól kérdezni? Hogyan lehet a kérdések feltevését a tanulóknak átengedni? Hogyan lehet a kérdezést felhasználni a kompetenciák, a kreativitás fejlesztésére? Hogyan lehet a kérdések segítségével feldolgozni a tananyagot?
Egy-egy tananyag, tanulási egység végén a felelet előkészítésének, az ismétlési lehetőség megteremtésének egyik formája, ha a tanulók csoportban dolgoznak és együtt fogalmaznak meg kérdéseket a már megtanult anyaggal kapcsolatban. Ezek lehetnek konvergens és divergens kérdések is, de törekedjünk arra, hogy a kérdésekkel a tananyag minden részét érintsék!
Példák kérdésekre:
- 1. Az oxigén (O), a nitrogén (N) és a hidrogén (H) kémiai elemek. A szén (C) is elem, de nem szabad összekevernünk a barnaszénnel vagy a kőszénnel. Az emberi szervezet nagy részben ezekből az elemekből áll. Milyen kémiai elemek szerepelnek a szövegben? Mi a vegyjelük ezeknek az elemeknek? A szénnek milyen megjelenési formáit említi a szöveg? Mik a nyomelemek?
- 2. 1729. szeptember 6-án született Moses Mendelssohn. A német filozófus apja emlékére vette fel a Mendel fia jelentésű nevet. 1773-ban elnyerte a Porosz Tudományos Akadémia irodalmi díját, ezután II. Frigyes király mentesítette őt a zsidókat sújtó korlátozások alól. Leghíresebb munkája a Phaedon, vagy a lélek halhatatlanságáról, az egyre inkább teret hódító materializmussal vitázott. Elkészítette Mózes öt könyvének német nyelvű változatát. Melyik országból származik Moses Mendelssohn? Mit jelent a neve? Milyen díjat nyert el? Milyen viszonyban állt a zeneszerző Mendelssohn-nal? A leghíresebb művében mivel vitázott? Mi jelzi számunkra, hogy II. Frigyes király kedvelte Mendelssohnt?
Valaki kiválaszt egy személyiséget - tételt, definíciót, tananyagrészt. Egy adott definíció, tananyagrész, összefüggés kitalálásához adott számú kérdezési lehetőség van. A válasz csak igen vagy nem lehet. Adott válaszokhoz kell megkeresni a tanulóknak a kérdéseket. Az előre odakészített kérdések közül mindenki húz egyet. (A játék úgy is játszható, hogy minden kérdést egy adott „szakértői” csoportnak osztunk ki.) A csoportok megbeszélik a választ, és egyikük vállalja a szóbeli szereplést.
Az előzetes meditáció segítésére, a gondolkodás aktivizálására a tanár által adott tárgykörben gondolkodtató, információkérő vagy vitaindító kérdéseket tesznek fel a tanulók. A tanulókat egy adott szöveg mélyebb megértésére és a belőle nyerhető ismeretek elsajátítására készteti. A kérdező tanuló kérdéseket intéz a társához, amelyre annak legjobb tudása szerint válaszolnia kell, amíg a szövegben rejlő minden fontos információt, összefüggést felszínre hoznak. A tanár jelezze, hogy ne csak zárt végű kérdéseket tegyenek fel.
A módszer egy adott szöveg csoportos feldolgozása utáni csoportos megbeszélést irányító játék. A személyes reagálás eszköze. Adott szöveg olvasására reagálni kell a diákoknak, jelölni, amit érdekesnek vagy megjegyzésre érdemesnek tartanak. Észrevételeket, reagálásokat az osztály többi tagja ad. A vita lezárását az a diák végzi, aki a szöveget kiválasztotta - további vitának nincs helye.
A szemléltetés mindig a valóság aktív észlelését jelenti, mely nem csupán a tárgyak, jelenségek bemutatásából áll, hanem mindenekelőtt a megfigyelés irányítását tűzi ki célul. Fontos, hogy a szemléltetés aktív, ami azt jelenti, hogy a pedagógus és a gyermek is aktívan részt vesz benne. A szemléltetés megerősítheti a szóban elhangzottakat, segíti a konkretizálást.
Nem jó a szemléltetés, ha például a tavasz témakörének tanításakor a tavasz tárgyait, jelenségeit, fogalmait a tanteremben ülve, csak képekkel demonstrálják. Egy fokkal jobb megoldás, ha a tanteremben a képek mellett egy-két tavasszal kapcsolatos tárgyat, növényt is felhasználnak a demonstráció során. Ideális a szemléltetés, ha a téma tárgyalásakor - kellő előkészítés után - konkrét tevékenységgel történik a demonstráció. Ha így végezzük a szemléltetést, a demonstrálandó tárgynak, eseménynek, témának minden lényeges jegyére testközelből, cselekvés közben lesz alkalmunk ráirányítani tanítványaink figyelmét.
Nem jó a szemléltetés, ha a bemutatott anyagot, demonstrációt nem tudja követni minden tanuló. Ha nem a lényeget segít kiemelni. A szemléltetés szóbeli közléssel együtt jelenjen meg. A szóbeli közléssel lehet irányítani a tanulók megfigyelését. A szemléltetés módszere kiválóan alkalmazható a fogalomtanításkor és a gondolkodás fejlesztésekor. A fogalomalkotás egy lépéssel többet jelent, mint a fogalmak puszta megtanítása. Ennek folyamán arra akarjuk rávenni a tanítványunkat, hogy ráébredvén egy fogalom lényegére, maguk is képesek legyenek azonos, hasonló vagy analóg fogalmak alkotására. A szemléltetés a mozgások, tevékenységek kivitelezésénél is elengedhetetlen. Nem a verbális leírás az alapja az elsajátításnak. Sokkal könnyebb egy mozgást vagy mozgássort bemutatás után kivitelezni.
A vita dialogikus szóbeli közlési módszer, de az ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. Fejleszti a tanulók érvelési tudását, a vitapartner érveinek a meghallgatására, átgondolására, elfogadására nevel. A résztvevők egymásra figyelnek, egymásra reagálnak. A résztvevők egyenrangúak! A vita csak akkor lehet eredményes, ha a tanulókat felkészítjük a vitában való részvételre, és megfelelően vezetjük le azt.
A téma kiválasztása után a tanulók egyénileg gondolkodnak a problémán, kialakítanak egy olyan tételmondatot, amely a saját álláspontjukat tartalmazza. A diákok szabadon járkálnak az osztályban. Amikor a tanár azt mondja: „Állj!”, megállnak, majd minden diák a hozzá legközelebb állóval párt alkot és leülnek.
4 fős, számozott tagokból álló, számozott csoportokat alkotunk, és minden csoport egy kérdést kap megvitatásra. Meghatározott idő után minden csoport egyes számú tagja átmegy a következő csoportba és beszámol saját csoportmegbeszéléséről. A többiek kérdezhetnek, megjegyzést tehetnek, ellenvéleményt mondhatnak.
Szereplők: egy vitatkozó csoport (10 fő), kétszer háromfós csapat, egy időmérő, három bíró. A résztvevők értelmezik a tételmondatot és megkezdik az érvelést. A játék résztvevői kérdéseket intéznek az érvelőhöz, amelyekkel az érvelést meg akarják zavarni.
Olyan grafikai szervező, amely egy fogalom két vonatkozásának összevetésére alkalmazható. Hatékony lehet egy vitára való felkészítés során (igen-nem, mellette-ellene), vagy összehasonlító-szembeállító érvek rögzítésére.
Kooperatív vitatechnika, amely a tanulók aktív részvételét ösztönzi. Párban dolgozva táblázatba gyűjtik az érveiket a tanár által felvetett kérdés mellett és ellen. A vita során a tanulóknak érvelniük kell. Két csoport alakul az osztály tanulóiból. Még egyszer mindenki átgondolja álláspontját, és csoportot válthat.
Aktív részvételre és körültekintő gondolkodásra ösztönzi a tanulókat egy ellentmondásos téma többszempontú vizsgálatában. „Szükség van-e sebességkorlátozásra a városban? Vitatkozás után a tanulók csoportban vagy az egész osztály részvételével beszéljék meg egymással a tapasztalataikat! Ki hogyan érezte magát?
A szimuláció során a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat, eseményeket, jelenségeket sajátítanak el, tevékenységeket gyakorolnak be. A szimuláció elvonatkoztatja a fizikai vagy társadalmi valóság bizonyos elemeit - úgy, hogy a tanulók ezekkel kapcsolatba léphetnek és a szimulált valóság részeseivé válhatnak. A szimulációk a valóság absztrakciói, amelyek a rendszer egészére és kevésbé annak részleteire is koncentrálnak.
Amikor az iskolai ünnepélyen az osztály egy jelenet vagy színdarab bemutatására készül, olyan próbát is szervezünk, ahol meghívott vendégek előtt játszhatnak. Ilyenkor a „közönség” - néhány pedagógus, szülő, de lehet a tanulók egy csoportja is - testesíti meg a szimulált valóságot. Kicsit olyan az esemény, mintha a valóságos bemutató zajlana. A szimuláció alkalmazása a pedagógus és a tanuló számára egyaránt hasznos.
A szimuláció a tanártól komoly előzetes felkészülést igényel. A módszer akkor hatásos, ha a körülmények „megszólalásig” hasonlítanak a valóságra. Ezért a tanárnak olyan forgatókönyvet kell készítenie, amelyik leírja a szimuláció hátterét - a környezetet, az eszközöket, a körülményeket. Fel kell készülni a különböző szerepek eljátszására, az egyének által követendő lépések leírására. A színházi példánál maradva: a meghívott közönségtől azt várjuk el, hogy úgy viselkedjen, ahogyan a valóságban tenné. A műsort követően adott szempontok szerint értékeljenek, tanácsaikkal segítsék a korrekciókat!
A játék egyik formája. Életközelbe hozza a térben és időben távoli jelentségeket, motiválja a tanulókat, élményszerű, tartós tudást biztosít, fejleszti az empátiát. A gyerekek szeretnek játszani, más bőrébe bújni.
Példa: Jó lehetőség a szerepjáték kipróbálására Kossuth és Széchenyi emlékezetes vitájának eljátszása. A két szereplő előzetesen megismerkedik a két történelmi alak személyiségével, a reformról és a forradalomról kialakult nézeteik különbségével. Majd megpróbálnak a két ember „bőrébe bújni”. A szerepjáték eredményességét csak az biztosítja, ha a tanulók számára a felkészülés motivált kutatási tevékenységet jelent.
Minden gyerek más, minden gyerek individuum és mindenkinek más igényei vannak - ez felértékeli az egyéni tanulást, az egyénhez igazodó tanulási programokat.
Kooperatív tanulás akkor jön létre, ha a tanulók párokban vagy kis csoportokban együttműködve közös problémát oldanak meg, közös témát kutatnak vagy közös értelmezések alapján hoznak létre új gondolatokat, kombinációkat. A kooperatív tanulás lényege az, hogy „a kölcsönös függőségi viszonyok között a tanulók motiváltak a közös célok elérésére, baráti viszonyok alakulnak ki közöttük, fejlődnek kommunikációs készségeik, technikáik”. A kooperatív tanulás nagy segítség a pedagógusnak.
A kooperatív tanulás során fejlődik az önálló ismeretszerzési, ismeretfeldolgozási, döntési és értékelőképesség, a tanulók személyes tapasztalatokhoz jutnak az önálló tanulás folyamatáról. Sajnos, nem olyan népszerű, mint amennyire lényeges. Tudjuk, hogy ha a tanítás teljes egészében egyéni alapon zajlik, akkor a tanárnak csak kevés ideje marad egy-egy gyerekre. Nem minden csoportmunka kooperatív tanulás.
Például: Az osztály három csoportban dolgozik. Akkor beszélhetünk kooperatív helyzetről, amikor a tanulók csoportban dolgoznak egy olyan feladaton, amelynek közös eredménye van (például valamilyen problémamegoldáson vagy konstrukciós feladaton). El kell fogadnia, hogy a tudás megszerzésének számos forrása van, nem csak az ő magyarázata és a tankönyv leírása. Az együttműködés akkor eredményes, ha a tanár vállalja az alapos előkészítő, tervező és szervező tevékenységgel járó többletmunkát, valamint rendelkezik a tanulási folyamat nyomon követéséhez szükséges rugalmassággal. Ezt páros és csoportmunkában teremthetjük meg. Alkalmazhatjuk vitában, problémamegoldásban és olyan feladatban, amikor valamit létre kell hozni.
Amikor a csoport egy adott témát vizsgál és vitat meg (például egy képet, költeményt vagy valamilyen alkotást). A csoportok nyílt végű problémát vagy helyzetet vitatnak meg, és két cselekvési lehetőség között döntenek. A csoportok egy közös feladat elvégzésére szerveződnek azért, hogy kézzelfogható eredményt hozzanak létre. Ezt úgy is lehet, hogy egy közös feladathoz részelemeket készítenek például újságszerkesztés során.
A tananyagot annyi részre osztjuk, ahány csoport van. Minden csoport feldolgozza a rá eső részt (mozaikmódszer). Ezt követően minden csoport együtt „vándorol”, megnézi a többi csoport munkáját (vándorló csoport), kérdéseket, megjegyzéseket írnak a látottakhoz. Amikor mindenki a helyére ért, a csoportjuknak feltett kérdésekre a szóvivők válaszolnak.
A csoport feladata az, hogy például nyolc évszámot (képletet, eseményt, definíciót) tanuljon meg minden tagja. Ezt együttműködve úgy tehetik meg, hogy minden tanuló (négyfős csoport esetén) adott idő (pl. öt perc) alatt kiválaszt kettőt, megtanulja, és megtanítja a többieknek. A teljesítmény függ az együttműködés hatékonyságától, ezért a szociális készségek elemi meglétére minden csoporttagnak szüksége van. A tanulóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mennyi időt fordíthatnak tervezésre, megoldásra, bemutatásra.
A csoportban végzett munkának számtalan előnye van. A szociális készségek azért fejlődnek, mert a többiekkel együttműködünk és kommunikálunk. A kognitív készségek aktivizálását és fejlesztését szolgálja, hogy együtt kell megmagyarázni, megtárgyalni és megoldani a problémákat. A vegyes összetételű csoport a legkedvezőbb a legtöbb gyerek számára. A kooperatív tanulás jellegzetes munkazajjal és teljes elmélyültséggel jár. A tanulók gyakran úgy belemerülnek a munkába, hogy nem is figyelnek a csoporton kívül zajló eseményekre.
