Hiszünk abban, hogy mindenki megérdemli a kényeztetést és szépséget. Fodrászaink a legfrissebb trendeket követve készítik el az igényeinek megfelelő frizurát, míg kozmetikusaink a legújabb technológiákat és a legegészségesebb termékeket alkalmazzák az arcápolás során. Ha szeretné kiemelni személyiségét, kérjen sminket szakértőinktől, hogy mindig tökéletes legyen a megjelenése. Fogászati és szájsebészeti szolgáltatásainkkal pedig egészséges és szép mosolyt varázsolunk az arcára. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy Ön elégedett legyen velünk, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy nálunk a lehető legjobb élményt kapja.
Az élettörténetünk részévé válik a szakma története is. Egy kozmetika rendezvényre utaztunk együtt Morvai Andreával, s a beszélgetésünkből kiderült, hogy Andi nagymamája és nagypapája is a szépségipart választotta hivatásul, és a fodrászatban vagy a kozmetikában találták meg az otthonukat. Nagymamám fodrász volt, de amikor férjhez ment, a család lett a hivatása. Nagyon fiatalon lett nagycsaládos édesanya. Négy gyermeke született, három lány és egy fiú. Más idők voltak. A háború utáni szegénység és a négy gyerek folyamatos, de más irányú munkát adott neki. Feleség volt, édesanya, a család összetartója. Sokáig nem dolgozott a szakmában. Majd, amikor már mindenki a saját lábára állt, és kicsit könnyebb lett az élet, újra munkába állt. A nyugdíj előtti években a Fő utcában dolgozott, későbbi mesteremmel, Csányi Zsuzsival, aki kozmetikus volt. Sokat jártam be abba az üzletbe kislányként. Nagypapám egy fodrász szövetkezet elnöke volt abban az időben. Emlékszem, milyen sokszor vittek el egy új üzlet megnyitójára, egy-egy fodrász- és sminkversenyre. Csillogó ruhák, csodaszép szállodák, színek, illatok, gyönyörű nők, egy varázslatos, zsibongó csodavilág.
A hetvenes évek végén egyre nagyobb igény volt már más típusú szolgáltatásokra, így 1980-ban megnyílt Budán az első testkozmetika szalonok egyike, a Bem József utcában. Glória arc-és testkozmetika, ez volt a neve. Akkor voltam nyolcadikos. Korábban ez volt a szövetkezet központi irodája, ahol a nagypapám dolgozott. Mamikám itt - ma úgy mondanánk - recepciós lett. Fogadta a vendégeket, a kozmetikusok keze alá dolgozott, szűrte a gyantát, kávét főzött, kezelte a bejelentkezéseket. Ruhatáros, pénztáros, titkárnő, és ki tudja, még mennyi minden feladatot látott el. A szalon egyre több vendéget látott el, nyílt a világ, már nem csak azok a krémek voltak, amiket a kozmetikusok laboráltak, hanem jöttek az újdonságok. A nők, ahogy ma is, egyre kíváncsiabbak lettek.
Én mindeközben egészségügyi iskolába jártam. Kislánykoromban talán orvos akartam lenni. Azért talán, mert ma már tudom, ez nem az én ötletem volt, hanem az apukámé. Azt már akkor is tudtam, hogy az emberi test tökéletességébe, misztériumába szerelmes lettem. Itt még nem tudtam, hogy egyszer, évek múlva én is kozmetikus leszek. Nekem is jött egy vargabetű. Család, más munka, más feladatok. Felnőttként végeztem el az iskolát. Furcsa, de sosem jutott eszembe a fodrászat. A sors érdekessége, talán jutalma, hogy a Bem utcai kozmetikába kerültem vissza, mint tanuló. Csányi Zsuzsihoz. Hiszem, nincsenek véletlenek. A szakmát ott tanultam meg. És sok minden mást is. Előadásokat, workshopokat tartasz mind a nagyközönségnek, mind a szakmának. Tettem a dolgom, képeztem magam, és egyszer csak lett tanítványom. Egy. Aztán még egy. Aztán sok. Oktató kozmetikus lettem egy cégnél, amit nagyon szerettem. Hálás vagyok azokért az évekért.
Aztán jött az új időszámítás, 2020-ban. Újra kellett tervezni. Ma a saját előadásaimra koncentrálok, ami nem csak kozmetika, hanem az egészség összefüggései, a test működésének rendszerbe foglalása, egy tudatosabb, rendszerezett szépségápolás, a test üzeneteinek felismerése a témája. Ma már sokszoros nagymama vagyok. A lányom követett a pályán, ő is kozmetikus. Az egyik unokám gyógyszerész szeretne lenni, most még ez a terve. A kisebbik kozmetikusi pályát választaná. Ha újra kezdhetnéd, akkor is kozmetikus lennél? Nem, nem bántam meg, sőt! Ahogy mondtam, azt érzem, ebben és így vagyok a helyemen, ahol kiteljesedhetek, minden nap.
Nem könnyű az a hivatás, ahol emberekkel foglalkozunk. Ez nem csak fizikai, hanem pszichés terhelés is. Ahhoz, hogy a vendégeinket jól tudjuk kezelni, szerintem elengedhetetlen a saját lelki és mentális fejlődésünk. Hiszen tudjuk, mert már annyiszor megtapasztaltuk, ha én jól vagyok, a környezetem is rendben lesz. A ’70-es, ’80-as években még a nagy, sok férőhelyes fodrászatok, kozmetikák voltak a jellemzőek. Ma is vannak ilyen helyek. A szalon, ahol dolgozom is ilyen. Ez nagyon jól jött, amikor még aktív, gyakorlati oktató voltam, mert így jutott hely a lányoknak a gyakorlásra. A vendégeim is szerették azt az időszakot.
Aztán, a járvány után, és mert változnak az igények is, inkább már a meghitt, egyszemélyes, kabinrendszerű kozmetikát részesítem előnyben. Kezdő kozmetikusként, a vendégkör kialakításához talán jobb egy olyan szalon, ahol több szolgáltatás is elérhető. Fodrász, műköröm, pedikűr, manikűr, sminktetoválás, szempillaépítés, stb. Ma már annyira szerteágazó a szakmánk, hogy lehet társulni, összefogni, együtt gondolkodni. Fantasztikus érzés számomra látni a régi tanítványaimat, figyelni a szakmai útjukat. Igazán büszke vagyok rájuk, mert folyamatosan képezik magukat, kíváncsiak, beruháznak, fejlődnek minden szempontból.
A kozmetikai iparág elképesztően gyorsan fejlődik, akár a gépek, akár a termékek, hatóanyagok, eljárások tekintetében. Hogy ki melyik terméket választja, az mindig egy kicsit egyéni gondolatvilág, hit kérdése. Valaki a természetes anyagokat, van, aki inkább a medical termékeket, és van, aki a szintetikus anyagokat preferálja. Úgy gondolom, a kínálat nagy, a kozmetikusnak ott van a döntése, hogy tanul, utána jár, előny-hátrány szempontból is mérlegel, illetve, ő maga használja-e otthon azt a terméket, amivel dolgozik. A lényeg az, hogy legyen jó szakember, aki tudja, mivel dolgozik, és lássa az eredményt.
Azt gondolom, elengedhetetlen a folyamatos továbbképzés. Mindig nagy csodálattal tekintek a kolléganőkre, mert elképesztő tudás birtokában vagyunk. Olyan jó lenne, ha egy támogató, igazi, női közösséget alkotva adhatnánk át a tudásunkat, akár vitára bocsátva egy-egy kérdést. Ha elismernénk egymás hitét, tapasztalatát akkor is, ha az éppen eltérő az eddigi tudásunktól. Az én olvasatomban nincs jó vagy rossz termék. Választásom van, hogy melyikkel dolgozom. És ez nem azt jelenti, hogy valamelyik termék rossz lenne. A bőr őreiként felelősségünk van a vendégeinkkel szemben, hogy ők mit használnak odahaza.
Az előadásaim, amik a saját tanulmányaim, tapasztalásaim, egészségügyi múltam, és sok-sok, orvosok által tartott tanfolyamok elvégzése kapcsán születtek, az embert, mint egységet tekinti, és az egészség, szépség, fiatalság megőrzését, egy másfajta szemléletet igyekszik az érdeklődők elé tárni. Természetesen sem az előadásaimban, sem a kozmetikai munkám során nem lépem át a kompetencia határokat. Az orvos gyógyít, a kozmetikus szépít. Azt hiszem, ez a kényszer az egyik mozgatórugóm.
Az utolsó mondatot idézőjelezés nélkül is lehetne így értelmezni: a hivatás mély felelősségtudata összeköti az orvosi gyógyítást a kozmetika szépségének megőrzésével.
A szalon dolgozója aggódik édesanyja miatt Magyarországon az ukrajnai háború alatt
Az én olvasatomban a szakma összefüggő rendszerré áll össze: a kozmetikus felelőssége nem csak a kezelések megvalósítása, hanem a vendég otthon használható termékek kiválasztásának iránymutatása is. A bőr őreiként feladatunk megérteni a test üzeneteit, és ezt átültetni a mindennapi gondoskodásba.
Így a fodrász és a kozmetikus hivatása közös nevezőre talál: a külső megjelenés javítása mellett a belső egészség és a mentális jólét támogatása is a feladatunk része, amit folyamatos tanulással, tapasztalatszerzéssel és közösségi támogatással erősítünk meg nap mint nap.
tags: #fodrasz #kozmetikus #bem