Az általunk vizsgált utolsó kategória a monopolisztikus verseny. Ebben a helyzetben nagyszámú eladó gyárt differenciált termékeket. E piaci szerkezet annyiban emlékeztet a tökéletes versenyre, hogy sok eladó van, s egyikük sem rendelkezik jelentősebb piaci részesedéssel. A tökéletes versenytől ugyanakkor különbözik abban, hogy nem egyformák az egyes vállalatok által értékesített termékek. A differenciált termékek fontos jellemzői különböznek egymástól. Például a személyi számítógépek eltérő sajátosságokkal, különböző sebességgel, memóriával, merevlemezzel, modemmel, mérettel és súllyal rendelkeznek. Mivel a számítógépek differenciáltak, ezért kissé eltérő árakon lehet értékesíteni őket.
A monopolisztikus verseny - be- és kilépés szabadsága
A monopolisztikus versenyben a résztvevők számára elméletileg szabad a be- és kilépés a piacra. Az eladók és vevők egyaránt észlelhetnek termék-differenciáltságot, és ez alapján alakul ki a piaci magatartás. Olyan piacokon alakul ki monopolisztikus verseny, ahol az eladók markánsan megkülönböztetik termékeiket, amelyek ugyanakkor ugyanazt a célt szolgálják. Lehetnek nagyon sokan, de lehet pár cég is, akik lefedik a piaci keresletet, és ennyire megkülönböztetik egymástól termékeiket. A Veszprémtej Tihany Camembert és Bakony Camembert sajtjai például saját termékeikkel versenyeznek egymással.
A monopolisztikus verseny - árbefolyásolás képessége
Monopolisztikus piacokon a termékek valamelyest eltérnek egymástól, ezért meghatározásukban fontos, hogy milyen termékcsoportokba sorolhatóak. Ezeket a csoportokat termékcsoportoknak nevezzük, és egy termékcsoportba tartozó termékek egymás helyettesítői lehetnek. Az italpiacon például az italok csoportjába sorolhatóak az alkoholos italok (például pálinkák, borok), az üdítő italok ( ásványvíz, szénsavas üdítők, rostos italok), valamint az energia italok. Monopolisztikus verseny esetén az eladóknak lehetőségük van arra, hogy kialakítsanak hűséges vevőkövet, akik bizonyos határokon belül akkor is mellette döntenek, ha emeli az árat. Ha egy adott mosópor hatékonyságát meg vagyok győződve, akkor is azt fogom megvásárolni, ha száz forinttal többe kerül. Ugyanakkor ha csökken egy termék ára, csak azokat tudja magához csalogatni, akik nem kötődnek más helyettesítő termékhez. A piacok jelentős része monopolisztikus piacnak tekinthető.
Az autópiac példája jól illusztrálja a differenciált termékek szerepét: a termékek nem homogének, pedig ugyanazt az általános igényt elégítik ki (biztosítani az eljutást egyik helyről a másikra). Sok márka van a piacon, és ezek többségét ismerjük. Vannak olyan gyártók, akik többféle autót is gyártanak, és egy-egy márkán belül is vannak különböző almárkák. Minden márkának vannak rajongói. Ha valaki a Mercedes mellett kötelezte el magát, meg fogja vásárolni az Toyotát, ha annak az ára csökken?
A monopolisztikus verseny jellemzői a gyakorlatban
A monopolisztikus verseny három ponton emlékeztet a tökéletes versenyre: sok vásárló és eladó van, könnyű a belépés és a kilépés, valamint a vállalatok adottságként tekintik a többi cég árait. Ugyanakkor a termékek differenciáltak, ezért az árverseny mellett a marketing eszközök és a hűséges vevőkövetek kiépítése is fontos szerepet játszik. A vállalatok - hasonlóan a monopóliumhoz - bizonyos mértékig képesek befolyásolni a keresleti függvényt, a vevők magatartását. Reklámokkal, különböző eladási akciókkal átcsábíthatják a vevőket más eladóktól. A rövid távú egyensúlyban a vállalat gazdasági profitot realizálhat, mivel nincsenek teljes körű belépési korlátok, így az árak fokozatosan alkalmazkodnak a piaci körülményekhez. A végső egyensúlyi helyzet meghatározása a keresleti és költségfüggvények közötti kölcsönhatásokon múlik: a belépés hatására a kínálat növekszik és az ár csökken, amíg a gazdasági profit el nem tűnik.
A monopolisztikus verseny és a közgazdaságtan szerkezete
Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában. Az első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített kiadások. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. A kötet magyar fordítása a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának része. Samuelson professzor 2009. december 13-án hunyt el. A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki, mert középutas alapállásuk szerint ezzel lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat korrigálja. A kötet megtartja a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításait, de a 2007-es pénzügyi válság inspirálta átdolgozásokkal aktualizálta a tárgyalást. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet kiemeli a közérthetőséget és az átfogó jellegét, amely lehetővé teszi, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők.
Összegzésként:
- A monopolisztikus verseny olyan piaci forma, ahol sok eladó differentiált termékekkel versenyez, és a belépés szabad, de a termékek közti differenciáltság miatt az árak és a marketingtevékenységek jelentősen meghatározzák a piaci helyzetet.
- A termékcsoportok és a helyettesítés ([[példák: italok, autók, camembert sajttípusok]]) kulcsfontosságú a kereslet rugalmasságának megértésében.
- A hosszú távú egyensúly a belépő konkurencia hatására alakul ki: a profitszint csökken, majd jellegzetes közelítést mutat a nullához, miközben a vállalatok árképzése és marketing-stratégiája formálja a piaci viselkedést.
- A közgazdaságtan klasszikus és modern elemei összhangban jelennek meg a monopolisztikus verseny elemzésében, így Samuelson-Nordhaus tananyagának helye a bevezető kurzusokban kiemelkedő.

tags: #fodrasz #monopolisztikus #verseny