A kosárfonás ősidőkre visszanyúló mesterség. Az ember a természet megfigyelése folytán jöhetett rá a kosárfonás titkaira. Tanítómestere a fészekrakó madárvilág lehetett. A rómaiak idejében már termesztették a fűzet, termesztését a kosárfonó ipar fejlődése tette szükségessé és jövedelmezővé. Ebben az időben tehát a kosárfonás már virágzó kézműipar lehetett, és a fűz keresett kereskedelmi cikk. A világ más-más részein számtalan kosárfonási eljárás alakult ki. Különböző növényi anyagokat használnak a fonás alapanyagául, például pálmaféléket, gabonaszárakat, nádat. Nálunk főként fűzféléből fonnak. Hazánk földrajzi és éghajlati viszonyai kiválóan alkalmasak a fűz termesztésére. Egykor a vadon termő füzesek bőséges nyersanyagot biztosítottak a hazai kosárfonás számára. Ma már egyre több helyen saját termelésű fűzfavesszőből fonnak kosarat.
A zöldvesszőket méretük szerint osztályozzák, főzőüstbe főzik, amíg a háncs le nem válik a vesszőről. A hántolás után azonnal kiszárítják; hogy ne penészesedjen meg. Majd az alkalmasnak talált veszőket minden felhasználás előtt 5-6 óráig áztatják, hogy könnyű legyen vele dolgozni. A kosarak formáját elsősorban a funkciójuk, így a bennük tárolt dolgok határozzák meg. A vesszőből készült kosarak régiesebb változata az úgynevezett kávás kosár. A félgömb alakú kosár vázát vastagabb vesszőből készítik, amit vékonyabb vesszővel fonják be. A fenekes kosár (mai bevásárlókosár) készítése újabb keletű. Ennek először a fenekét készítik el kereszt alakban egymásba dugott vastagabb vesszők körbefonásával, majd a fenék szélébe szúrt vesszőkön folytatják a kosár falának elkészítését, majd a száját szegéssel erősítik össze, fület is készítenek hozzá. Természetesen kosárfonás technikával egyéb használati tárgyak is készíthetők.
Gyönkön 1966-ban már működött a Budapesti Háziipari Szövetkezet Kosárfonó részlege 18 fővel, akiknek zöme helybeli volt, néhányan a környék falvaiból jártak be. Saját maguk termelték a fűzfavesszőt, a Forrásvölgyben. A 60-as éveiben járó Horváth Mihályné (született Brandt Anna) a kosárfonás alapjaival már gyermekkorában megismerkedett, de igazán jól fonni a férjétől tanult. Mintegy 5 évig dolgoztak együtt a gyönki kosárfonó üzemben. A cég az 1970-es évek végéig működött. Annus néni az üzem megszűnte után otthon, szabadidejében folytatta a kosárkötést. Többnyire kérésre, megrendelésre készíti termékeit, amelyet háztól elvisznek. Vásárokba nem jár, helyben a piacon árul néha. Az alapanyagot ő maga gyűjti be. Mint mondja, veszőt az vághat, aki ért hozzá! Ő tudja, mikor melyik fajta vesszőt kell szedni, attól függően, mit fog készíteni belőle. A gyönki árokparton található vesszőket a házigazdák engedélyével vágja le. Ma már nem készíti elő a vesszőt, azonmód zölden megköti. A télen szedett vessző hajlik, alkalmas a megmunkálásra. Ősszel, amikor lehullottak a levelek, a vessző megérett, a nedvesség már visszahúzódott bennük, az ekkor begyűjtött vesszők könnyen hajlíthatók. Ágsöprűnek legjobb a vörös gyűrű som vessző. Ennek oldalhajtásából készíti a madáretetőket is. Az etetők teteje nád. Ez az alapanyag neki magának is van otthon, valamint ezt is ismerős házaktól szerzi be. Köt vesszőkosarakat más-más méretekben, füles kis kosarat, virágtartót, madáretetőt. Rendeltek nála már macskakosarat, szennyes kosarat, tojótyúknak kosarat, csibeborító kast. Készített különféle fali díszek alapjait is, melyeket egy-egy ünnepkör motívumaival kiegészítve lakásdísznek használtak a megrendelők. Elkészült termékei natúrak, nincsenek semmivel kezelve. A családból öccse, Horváth Miklós is tud kosarat kötni, de ő nem foglalkozik vele, csak saját szükségletre csinál ezt-azt. Hajdani munkatársai közül néhányan itt élnek Gyönkön, ám nem foglalkoznak kosárkötéssel. Szeretné, ha unokája megtanulná ezt a mesterséget. Ez adna neki bármikor, ha a szükség úgy hozná, egy kis pénzkereseti lehetőséget, de az unoka nem akar a kosárfonással foglalkozni. Egy szomszéd fiú azonban nagyon érdeklődik, többször volt nála és figyelte a munkáját, és Annus néni úgy véli, ő könnyen megtanulná a kosárfonást.
A vesszőfonás alapjai: A vesszőfonás egy ősi kézműves technika, mely évszázadok óta jelen van kultúránkban. Nem csupán egy egyszerű mesterség, hanem egyfajta művészet is, mely lehetővé teszi, hogy a természet adta anyagokat használva praktikus és szép tárgyakat hozzunk létre. A vesszőfonás alapjai könnyen elsajátíthatók, és hamar sikerélményhez juthatsz. Első lépésként érdemes beszerezni a megfelelő alapanyagokat és eszközöket. A legfontosabb a jó minőségű vessző, melyet szaküzletekben vagy akár saját kertedben is gyűjtheted. A vesszőfonás technikái változatosak, de a legtöbbjük az alapfonatokra épül. Ezek közé tartozik a keresztfonat, a palánkfonat és a csigavonalas fonat. A vesszőfonással készült tárgyak nem csupán szépek, hanem praktikusak is. Készíthetsz kosarakat a tároláshoz, kerti dekorációkat a hangulat megteremtéséhez, vagy akár bútorokat is. A vesszőfonás nem csupán egy kézműves technika, hanem egy mély történelmi gyökerekkel rendelkező művészeti ág, amely évezredek óta kíséri az emberiséget. A vesszőfonás napjainkban is releváns, hiszen a fenntarthatóság és a környezettudatosság szempontjából is fontos szerepet játszik. Érdekességként említhető, hogy a vesszőfonás technikái rendkívül változatosak, és az adott területen honos növényekhez igazodnak. A vesszőfonás tehát nem csupán egy egyszerű kézműves technika, hanem egy élő örökség, amely összeköti a múltat a jelennel és a jövővel.
A vesszőfonás során felhasznált vesszők fajtája nagymértékben befolyásolja a késztermék minőségét, tartósságát és megjelenését. Fűzvessző: talán a legelterjedtebb vesszőfajta, mely rugalmassága és könnyű megmunkálhatósága miatt kedvelt. Fehér fűz (Salix alba): gyorsan nő, erős és rugalmas vesszőket ad. Nyírfa vessző: erős, de kevésbé rugalmas, mint a fűzvessző. A vessző vastagsága: vékony vesszők finomabb munkákhoz, a vessző rugalmassága: rugalmas vesszők könnyen hajlíthatók. A vessző színe: különböző vesszőfajták eltérő színűek lehetnek, ami befolyásolja a késztermék megjelenését. A vesszők előkészítése is fontos lépés. A legtöbb vesszőfajtát áztatni kell a felhasználás előtt, hogy rugalmasabbá váljon és ne törjön el a hajlítás során. A vesszőfonás technikák széles skálája létezik, melyek lehetővé teszik a legkülönbözőbb tárgyak elkészítését. A vesszőfonás nem igényel bonyolult felszerelést, de a megfelelő eszközök elengedhetetlenek a sikerhez.
A nyújtás és a hasítás: Metszőollóval a vesszők méretre vágása, az ár a lyukak készítéséhez, majd a körbefonás kezdete. A legfontosabb az egyenletes feszesség és a peremezés, amely nem csak esztétikai, hanem a kosár tartósságát növeli. A kosár aljának és oldalainak kialakítása során a fenék a legerősebb részeket adja a szerkezethez. A fűzfavesszőt vízben áztatva tevékenykednek, az áztatás időtartama a vastagságtól és a nedvességtől függ. Az aratás és a nyújtás folyamatát szakszerűen végzik, hogy a késztermék hosszú élettartamú legyen. A nyúzott vesszőt száraz, jó szellőző helyen tárolják, hogy megőrizzék minőségüket. A csomagolás és a tárolás részletei hozzájárulnak a hosszú élettartamhoz és a rugalmas fonáshoz.
A kosárfonás mestersége nem csupán a hétköznapi használatra szánt tárgyakat adja, hanem kerti dekorációkat, kerítéseket és növénytámasztékokat is készíthetünk. A kerítéshez és támasztékokhoz használt vesszők fizikai tulajdonságai meghatározzák a végeredményt. A kerítés alapját függőleges karók képezik, közéjük vízszintesen fonják be a vesszőket. A növénytámasztékok formája lehet egyszerű oszlop, piramis vagy spirális alakzat. A vesszőszobrok kreatív elemei pedig a kert díszeivé válhatnak. A minta- és formakészítés során a csavart fonás, a színek természetes variációi és a természetes festékek használata is alkalmazható. A formák megtartásához speciális keretekre vagy sablonokra lehet szükség, jelenlegi gyakorlatban ezek segítik a formatervezést. A kosárfonásban a határ a csillagos ég, hiszen a kézügyesség és a fantázia határtalan lehetőségeket nyújt. A karbantartás és tárolás van kiemelve: soha ne áztassuk vízbe, a vesszőt száraz helyen tartsuk, és szükség esetén letakarva tároljuk, hogy megőrizzük rugalmasságát. A munka során a friss vesszőt részesítik előnyben, de a száraz vessző is felhasználható megfelelő előkészítés mellett. A fűzfavessző a leggyakoribb alapanyag, de használható nyírfa, som vagy bodzavessző is a szükségletek szerint. A mesterség története a középkoron át a modern korig ível, és napjainkban a fenntarthatóság jegyében reneszánszát éli. A népi kosárfonók tavasztól őszig dolgoztak, a fonott termékeket télen készítették, amikor a mezőgazdasági tevékenységek szüneteltek. A mesterség erejét a falujukban élő idősebb kosárfonóktól sajátították el, gyakori volt a családi hagyományozódás. A Népi kosárfonók a vesszőkből készített különféle használati tárgyakkal ellátták az egész falut, gyakran a környékét is.
A szövetkezeti és a népi hagyományok összefonódása több mint egy kézműves tevékenység: gazdag tárgyalkotó népművészeti kultúránk mély része, amely nemzeti identitásunk része és hozzájárul a közösségek megerősítéséhez. Hazánkban folyók mentén, ártéri részeken a fűzfa és más növények gazdag lehetőségeket kínálnak a fonáshoz. A fűzfa termesztéshez alkalmazkodó területek sokfélesége és a fitotechnikai ismeretek gazdag öröksége élő hagyományként él tovább. A vessző szedéséhez a megfelelő időzítés kulcsfontosságú: a fiatal vesszők hajlíthatók, a tavasszal és ősszel végzett gyűjtés optimalizálja a rugalmasságot. A vesszők áztatása, hántolása és a kifejezett nyúzás mind hozzájárulnak a késztermék minőségéhez.
A fűzfa szaporítása is sokrétű lehetőség: magról való szaporítás, bujtás, átültetés, oltás, szemzés és dugványozás - ezek közül a dugványozás a legelterjedtebb. A talaj legyen tápanyagban gazdag, mély legyen, és a sorokat karóval jelölni érdemes. A dugványoknak 15-25 cm hosszúak legyenek és 35-38 cm távolságra kerüljenek. A hajhozás és nyúzás során használt eszközök közé tartozik a tuskóba verhető nyúzó és a gépi nyúzók. A hajtási technikák közléséhez a különféle vesszők méretbeli és szerkezeti különbségei nagyban befolyásolják a végső formát. Az amerikai fűz például gyorsan nő, évente aratandó, míg a kerti használathoz gyakran szükség van gyakori vágásra, hogy ne szálljon el a növény. A fűz vágásának és feldolgozásának részleteiről további gyakorlati ismereteket is lehet alkalmazni a ház körüli teendőkben. A szárított vesszők és a hántolt vesszők különböző felhasználási módokra alkalmasak, és tárolásuk is megfontolandó a hosszú élettartam érdekében.
Előkészítés után a kosárfonás alaptechnikáinak elsajátítása következik. A kosár alapja a legfontosabb rész, amely stabilitást és formát ad. Válasszunk ki páratlan számú (pl. 5-7) erős, egyforma vastagságú vesszőt. Kezdjük el körbe fonni a keresztet a fonóvesszővel. Az alap egyenletes és szilárd legyen. Az oldalfalak fonása során a kosár formát kap. Az alap elkészülte után válasszunk kiforma és hosszúság tekintetében azonos vesszőket az oldalfalakhoz. A legfontosabb az egyenletes feszesség. A peremezés a kosár befejező lépése, amely nem csak esztétikai szempontból fontos, hanem a kosár tartósságát is növeli. Egy kezdő fotel elkészítése remek módja a fonás alapjainak elsajátításának. A fonás során a vastagabb vesszőket fenék karóként használják, a vékonyabbakat pedig az oldalakhoz. A fazonolástól függően a végső forma lehet aszimmetrikus vagy szabályos. A megmunkált termékek felületét színesítés nélkül vagy natúr befejezéssel is készíthetjük, sőt felerősíthetjük lakkozással is, hogy tartós legyen.
Lehetőségek a gyakorlatban: kötések és minták a vesszőfonásban. A minták létrehozása a vesszők szövésének variációival érhető el, például csavart szövés és a hagyományos háromszálas megoldásokkal. Természetes festékekkel vagy növényi alapú festékekkel színezhetők a vesszők, így különböző árnyalatok érhetők el. A formák sokfélesége a keretek és sablonok segítségével bővíthető, a kosárformától a modern kiállítási darabokig terjed. A vesszőfonásban a lehetőségek szinte végtelenek, a legegyszerűbb kosártól a bonyolult kerti dekorációkon át a nagyobb bútorokig terjedhetnek. A feladatok során fontos a karbantartás: a vesszőt és a kész tárgyakat száraz környezetben tárolni, és kerülni a hosszú ideig tartó vízben ázást, mivel az a minőség rovására megy.