A magyar népdalok gazdag tárházában számos dallam szól a szerelemről, a vágyakról és az elvágyódásról. Különösen gyakran tűnik fel a "barna lány" alakja, aki hol a vágyott szerelmet jelképezi, hol pedig a szívfájdalom forrása. Ezek a dalok betekintést engednek a múlt emberi kapcsolataiba, érzéseibe és a korabeli társadalmi viszonyokba.
A "Barna kislány!" kezdetű dallamok gyakran egyfajta játékos, mégis elkötelezett szerelmet írnak le. A császár válasza levélben, a szoknyás huszár, aki nem való a seregbe, mind olyan képek, amelyek a korabeli szerelem és a társadalmi szerepek sajátosságait tükrözik. A lánynak harminchárom szoknya kell, és szoknyája alá gavalléros legény kell - ez a sor a lány vágyott ideálját jeleníti meg.
A falu végén ácsok kopácsolása közben a lány anyja arra utasítja, hogy kérdezze meg az ácstól, ad-e csókért forgácsot. Az ácsok azonban "méreg drágán" adják a forgácsot, kilenc csókot ad érte a lány, de a tizediket is kéri. Ez a szituáció a szerelem árát és a vágyak beteljesülésének nehézségeit illusztrálja. A lány dilemmája: "Édesanyám hát most mit csináljak, szeressek-e, vagy tótágast álljak?" jól mutatja a szerelmi bonyodalmakat.
A gyulai kert alatti történetekben a barna legény rozmaringot arat, és a lány az ő "igaz szeretője". A rézsarkantyú ottmaradása a csárda előtt, a lovat kikötve, a fejet a barna babám ölébe hajtva, a könnyek hullatása a kötőjébe - ezek a képek a szenvedélyes, néha szomorú szerelem mindennapi megnyilvánulásai.
A katonaélet árnyéka is megjelenik a dalokban. "Mikor engem soroztak, Jobbra-balra forgattak." A szeretteket elválasztó "ellenséges ágyúgolyó" és a harctérre induló szerető képe mély szomorúságot sugároz. A csinos barna kislány, aki az ibolyát szedi és az égre tekint, miközben a szeretőjét a harctérre viszik, a háború borzalmainak és az otthon maradtak fájdalmának szimbóluma.
A hazaszeretet és a szerelem néha összefonódik. A "Kárpátokban megfújták a trombitát" kezdetű dalban minden anya hazavárja a fiát, kivéve az édesanyját, akinek a Kárpátokban lesz az "örökös hazája". A sír megtalálása a kőszikla alatt felkavaró képet fest a háború áldozatairól.
A népdalok gyakran foglalkoznak a választással és a kényszerházassággal is. "Nem vagyok én oka semminek, Édesanyám oka mindennek, Mért nem adott engem olyannak, Akit választottam magamnak." Máskor a lány nem talál kedvére valót, csak az a szeretője volt, akit már elvesztett. "Jaj, de sokat jártam, fáradtam, Mikor házasodni akartam, Nem találtam kedvemre valót, Csak az a szeretőm, aki volt."
Az irigység is gyakori téma. "Az irigyek lebeszélték, ne szeressen engemet, Dobja el a fényképemet, s csalja meg a szívemet." A hűtlen babát is megszólítják: "Mért csaltad meg az én árva, bús, szerelmes szívemet?"
A "Kék nefelejcs" motívuma a hűség szimbóluma. Bár sok szőke, barna leány is megcsalta már a dalok énekesét, a sírra nefelejcset kér, hogy az mondja el, nem ő, hanem mások csaltak meg. A dalok gyakran fejezik ki a bánatot, a feledni nem tudást, a vágyat a visszatérésre és a reményt a jövőre.
A katonai behívó és a távolba szakadás tragédiája is visszhangzik a dalokban. "A gőzösnek hat kereke sárgára van festve. Azon visznek engem Budapestre." A budapesti várakozás és a betyáros kacsingatás a bizonytalanságot és a távolságot hangsúlyozza.
A népdalok képet adnak a mindennapi életről is: a szántásról, vetésről, a fonóról, a vendégfogadóról. A "Jaj, de magas, jaj, de magas, ez a vendégfogadó! Van-e benne, van-e benne barna kislány eladó?" sor a házasságkötési lehetőségek keresését mutatja be.
A dalok gyakran idézik meg a szülői szeretet fontosságát is. "Édesanyám is volt nékem Keservesen nevelt engem. Éjszaka font, nappal mosott Jaj, de keservesen tartott!" Az árvaság és a magány érzése is erősen jelen van, mint például a "Bujdosik az árva madár" című dalban.
A dalok vége néha megnyugvást, máskor pedig a bánat folytatódását ígéri. "Gyógyítgatom a szívemet,hogy ne fájjon, Nem én vagyok a legárvább a világon. /:Kapok én még valakitől páros csókot. Ne gondold, hogy te adtad a legutolsót.:/" Ez a sor a reményt és az önbecsülést sugallja a csalódások után.
A "Barna kislány" alakja a magyar népdalkincs egyik legkedveltebb és leggyakrabban felbukkanó szereplője, aki a szerelem örömeit és bánatait, a vágyakat és a valóság korlátait jeleníti meg.