Gulácsy Lajos: Na’Conxypan, látomások és művészi világ

Gulácsy Lajos Kálmán (Budapest, 1882. október 12. - Budapest, 1932. február 21.) magyar festőművész. Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió és az expresszionizmus, késői víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét.

Na’Conxypan - a festményvilág és az elvágyódás

Nakonxipán (vagy: Na’Conxypán) Gulácsy Lajos festőművész által kitalált, létrehozott, megfestett és megírt világ, az elvágyódás helyszíne. Na’Conxypan egy város neve, mely túl fekszik minden geográfián, túl a földgömbön, testetlen asztrál lények lakják, felfoszlott formájúak, sápadt színük csak éppen dereng, cselekvésük erély nélkül való imbolygás. Némelyik színné vált illatnak hat. […] Ott nincs erő, nincs akarat, nincs semmiféle mérhetőség. Mint felesleges lom, ki van belőle vetve a gondolkozásnak ama sínje, amit mi a földön logikának nevezünk.

NAKONXIPÁN volt az ő hazája, ez a furcsa ország, amely szerinte Japán és a Hold között fekszik, és amelynek nyelvét ő tudta csak beszélni az összes földi emberek közül. Beszélt is, írt is sokat nakonxipánul, és képein is gyakorta szerepelnek ennek az álomtartománynak apró, mulatságos lakói. Na’Conxypan leányai szőke csodák, mind eljöttek ma este a cukrászdába. Ecsettel festegették hosszú szemöldökeiket, és toll-legyezőjükkel mohó sietséggel legyezték magukat. Nagyon, de borzasztóan szépek Na ‘Conxypan leányai, különösen, ha eljön az este.

Víziók, álom és illuzionizmus

Gulácsy 1913 körül festett egy nagyméretű képet, a Rococo concerto címűt, amit aztán szétszabdalt. Ennek egyik részletét szinte teljesen átfestette. Ez lett Az ópiumszívó álma, egy fantasztikus vízió. A kompozíció különös, látomásszerű jellege az egymáshoz nem passzoló elemek montázsolásából fakad. A kompozíció nagy részét vízfelület foglalja el, amelynek fenekéről különös alakú növények, gombák emelkednek. A víz felett sejtelmes alakokat, rokokó dámákat, buborékot fújó szerecsent látunk. Az ismert motívumok, bár önmagukban teljesen valószerűek, ebben a kompozícióban irreális látvánnyá állnak össze. Ez mégsem szürrealizmus, hanem a festői szabadság, ami lehetővé teszi a látszólag összefüggéstelen elemek egymás mellé illesztését.

Gulácsy Lajos egyik legismertebb műve a Varázslat című festménye, amelyet hosszú ideig A varázsló kertje címmel jelöltek. A kép előtér egymásba feledkező szerelmespárja közötti intim kapcsolódás lenyűgöző. Az összeérő vágyódó tekintetek, a férfi vállán nyugvó női kéz, a két alak szoros közelsége egyszerre hat bensőségesnek és erotikusnak. A szerelmespár szinte beleolvad a körülöttük húzódó misztikus hangulatú kertbe, az ember és a természet panteisztikus egységét hirdeti a kép.

Stílus, hatások és illusztrációk

A szecesszió és a szimbolizmus elválasztása nem mindig egyértelmű. Erre a magyar művészetben különösen jó példák találhatók: az egyetlen irányzathoz sem tartozó Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos látomásos festészetében. Marosvölgyi Gábor Gulácsyról írt életrajza szerint nőalakjainak megformálásában például Sandro Botticelli rajzkultúrája kísért (például Helena), sőt a firenzei Uffiziban őrzött Madonna gyermekével és hat szenttel című tempera képének (1470 körül) egyik térdelő alakjáról másolatot is készített. Firenzében fedezte fel legfontosabb művészmodelljét is, a költő Dante Alighierit (1265-1321), akinek nagy kultusza volt ekkor Olaszországban.

Firenzében a Reale Instituto di Belle Arti szabadiskola tanulójaként szorgalmasan látogatta a képtárakat. Mivel nem vett részt az iskolai művészeti oktatásban, a képtárak (pl. a firenzei Uffizi, a velencei Galleria dell’Accademia, a párizsi Louvre, a milánói Brera, a veronai Museo Civico stb.) műveinek másolásával igyekezett megszerezni a tapasztalatokat. A választásban bizonyára közrejátszott az is, hogy az ábrázolt alakban hasonmását vélte felfedezni.

Személyiség, önarcképek és művészi szerep

Gulácsy rejtőzködő, nárcisztikus figura volt, aki sosem fedte fel magát igazán. Különcködően összeválogatott ruhája mindig jelmez volt, szerepet játszott, maszkot viselt. Éppen ezért az önportréin sem pőrén, hanem mindig egy karakterbe bújva látjuk őt. A szerzetesi ruhába bújt alak tekintete elszánt, igéző. Árnyékba borult, kemény arca mögött észrevesszük a tüzet, az alkotói szenvedélyt, ami szinte kivilágít a tekintetéből. A kép drámai feszültségét a háttér izzó színei és bizonytalan körvonalai még inkább felerősítik. Azonban ezen az önportrén mégsem a bohóc-önarcképek kíméletlensége ölt testet, hanem az átszellemítettség, a szelídség és az alázat lírai szépsége.

Tematikus motívumok: szerelem, melankólia, középkor

A vágy, az áhítat, a tisztelet és a bizonyosság egyszerre jelenik meg, ám sokkal inkább csak érzékeltetve, mintsem nyíltan felvállalva és kitárulkozva. A férfialakban egyértelműen magára Gulácsyra ismerhetünk. Sapkáját és köpenyét olyan színekkel festette, mintha Rembrandt fénytől átitatott színvilágát idézte volna emlékezetébe. A révület vagy az esendő lélekállapot a férfi arcán tűnik fel. Támaszt, megértést sóvárgó tekintete szorosan összefonódik a nő tekintetével, és az ragaszkodásának jelét mutatja nyílt tekintetével és szépen formál, nemes tartású alkatával és fejtartásával.

Gulácsy középkorhoz való vonzódása több munkáján is megjelenik: a kép titokzatossága, a misztikum képi megjelenítése preraffaelita hatásokat idéz. Felvethető, hogy egyes enteriőrjeiben (például Várakozás I.) a Mária-képek ikonográfiája is felidéződik, ruházat és átszellemült tekintet által.

Művész és irodalom - kapcsolatok, barátságok

Gulácsy Lajos festészete szorosan összefonódott az irodalommal és az irodalom művelőivel és szeretetével. 1908-as észak-itáliai útját követően írók, költők hívták Nagyváradra, kiállításakor megismerkedett Ady Endrével és későbbi barátjával, Juhász Gyulával. Ekkoriban alakult ki új témaköre, a maga teremtette, Na'Conxypannak nevezett világ, amely képein, írásaiban egyaránt megjelent. 1908 áprilisában Nagyváradon nagyobb kollekcióval szerepelt a megyeháza dísztermében a Rózsa Miklós által rendezett Magyar Művészet Műkereskedés képkiállításán. A kiállítást kísérő matinékon a Holnap-antológia fiatal, modern költői (Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály, Balázs Béla stb.) is bemutatkoztak. Ekkor kötött életre szóló barátságot Juhász Gyulával.

„Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele, és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépítette. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. Így menekült lassan, de biztosan egy másik dimenzióba. Innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Dalolva merült el az örvényben, és virágokat hintett a habok közé.” - Juhász Gyula

Kiállítások, alkotói pálya és utóélet

1900-ban a Mintarajziskolában igen rövid időt töltött, majd 1902-ben Rómába, 1903-ban Firenzébe ment, ahol beiratkozott az akadémiára. 1906-ban Párizsba utazott. 1913-ban Padovában járt, 1914 tavaszától egy évig Velencében élt. Kapcsolata az aktivistákkal 1918 körül csupán életrajzi momentum, művein nem hagyott nyomot.

Gulácsy 140 éve született; életműve az irodalommal való szoros kapcsolaton, a vizuális látomásokon és a megalkotott, belső világ, Na’Conxypan révén maradt meg az emlékezetben. A festő képei érzelmekben roppant gazdagok, de sohasem érzelgősek; az illuzionikus látás nála művészi alapelv: „Illuzionikus látás nélkül nincs művészet”.

Válogatott művek és motívumok (rövid lista)

• Varázslat (A varázsló kertje)
• Az ópiumszívó álma (a Rococo concerto részleteiből)
• Rózsalovag (Rococo concerto részlete)
• Várakozás I. (enteriőr, Mária-kép asszociáció)

Gulácsy művészete olyan belső tájak felé fordult, ahol az álom és a költészet szabad, ahol az illúziók és látomások képpé formálhatók. Na’Conxypan, a maga különös nyelvével és lakóival, az elvágyódás és a képzelet birodalma maradt, amely műveiben egyszerre szép és melankolikus, enyhén borzongató és lírai.

tags: #gulacsyi #balazs #fodrasz