A gyermekkori tikkelés, beleértve a szemforgatást és a szemöldökhúzogatást is, gyakori jelenség, amely sok szülőt aggodalommal tölt el. Bár sok tévhit kering róla, fontos megérteni, hogy a tikkelés egy speciális neurológiai tünet, amely akaratlan mozgások vagy hangadások formájában jelentkezhet.
Mi is az a tikkelés?
A "tik" szó a francia nyelvből származik, és egy neurológiai tünetet jelöl. Lehet akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás (motoros tik) vagy hangadás (vokális tik). A tikkelés lefolyása az enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet, de az extrém eseteket kivéve nem jelentkezik folyamatosan.
A tikkelés nem akaratlagos jelenség. Gyakran észrevehető, hogy a tikkelő gyermek otthon, ellazult állapotban, amikor nem kell figyelnie a környezete reakcióira, hajlamosabb a tikkek megjelenésére. Jellegzetes helyzet az orvosi rendelőbe érkezés is: az izgalom hatására azonnal előjönnek a tünetek, majd a beszélgetés és a vizsgálat során a gyermek megnyugszik, és tünetmentessé válik.
Bizonyos élethelyzetek kifejezetten provokáló hatásúak lehetnek, ilyen például az iskolakezdés. Augusztus végén, szeptember elején mindig megnő a tik miatt jelentkező betegek száma. Fontos azonban tudni, hogy a tikkelés hullámzó lefolyása spontán is jelentkezhet, nem mindig köthető érzelmi állapothoz vagy pszichés feszültséghez.
Mikor és hogyan jelentkeznek a tikek?
A tikkelés elsősorban kora gyermekkorban, leggyakrabban 4-6 éves kor körül bukkan fel. Az iskoláskorú gyermekek körülbelül 20 százalékánál jelentkezhetnek tünetek, míg a legsúlyosabb időszak 8-12 éves korban figyelhető meg.
Az első tünetek legtöbbször egyszerű mozgásos tikek, melyek leggyakrabban az arcon és a fejen jelentkező rövid, szabálytalan mozgásokat jelentenek. Ritkán előfordulhatnak a vállakban, a törzsön, illetve a karokon is. Az akaratlan mozdulatok sokszor célszerűnek tűnhetnek, és a gyerekek gyakran társítanak egy akaratlagos mozdulatot a tikkeléshez.
Az egyszerű motoros tikek formái:
- Fejrázás, fejbiccentés
- Grimaszolás
- Nyelvnyújtogatás
- Hunyorgás és pislogás (szem körüli finom izmok ritmikus, akaratlan összehúzódása)
Ezek a mozgások akár izomrándulásokat vagy fájdalmat is okozhatnak.
Az összetettebb mozgásos tikek közé tartozhatnak olyan mozdulatok, mint a szökdécselés, ugrálás, szokatlan, bizarr mozdulatokkal járó járás, tárgyak és emberek kényszeres megérintése, tapogatása, szagolgatása.
A vokális tikek:
A vokális tik egy hang, hangsor ismétlődő, akaratlan kimondása, vagy a felső légutakon képződő hangszerű jelenség. A vokális tikkelés jelentkezhet száraz, krákogó köhögés, köhintés formájában, gyakran a környezetet is zavarva, miközben megfázás nem áll fenn.
Az összetett vokális tikek során a helyzethez nem illő szavak, szótagok, rövid mondatok ismételgetése jelentkezik. Az echolália az, amikor valaki mások szavait/mondatait ismételgeti különösebb ok nélkül, míg a koprolália obszcén tartalmú szavak ismételgetését jelenti.
A Tourette-szindróma
A Tourette-szindróma a krónikus tik-zavarok egyik formája. Abban különbözik a krónikus tik-zavartól, hogy motoros és vokális tünetek együttesen állnak fenn. A Tourette-szindrómásoknál jelentkező kényszerek tipikusan feltűnő viselkedési formák, mint például különféle rituális cselekvések vagy újból és újból felmerülő kényszergondolatok, amelyek miatt a gyermek nem tudja a figyelmét másfelé irányítani.
Mi áll a tikkelés hátterében?
A betegség oka ismeretlen. A leginkább elfogadott elmélet szerint az agyi ingerületátvivő anyagok, az ún. neurotranszmitterek működésének zavara állhat a háttérben. A genetikai tényezőknek is szerepe lehet abban, hogy valakiben az automatizmusok túlreprezentáltak vagy dominálnak.
Fontos megjegyezni, hogy a tikkelés nem betegség, bár krónikus típusa, a Tourette-szindróma neurológiai rendellenességnek számít. Laboratóriumi vérvizsgálatokkal vagy képalkotó eljárásokkal nem diagnosztizálható.
Kezelés és segítségnyújtás
A tikkelés sem a gyermek egészségére, sem intellektuális képességeire nincs hatással. A tünetek gyakran enyhék, és komolyabb kezelést nem igényelnek. Az esetek többségében semmiféle kezelés nem szükséges.
Ha a tünetek nem zavarják a mindennapi normális életvitelt és nem okoznak lelki megterhelést, akkor elsősorban támogatásra és tájékoztatásra van szükség. Az orvos vagy pszichológus részéről a tünetek elmagyarázása, tanácsadás, hosszabb beszélgetés sokszor olyan megkönnyebbüléshez vezet, hogy a tikek gyorsan elmúlnak.
A szülők megértve, hogy miről van szó, könnyebben elfogadják a helyzetet, és a gyermek is megszabadul a szándékosság vádjától. Fontos, hogy a gyereket ne figyelmeztessük, főleg ne szóljunk rá, hogy „hagyd már abba”, mert a gyermek nem tudja a cselekvését irányítani. Meg kell próbálni nem észrevenni a tüneteket.
Kiemelt fontosságú a pedagógusok pszichoedukációja is, elengedhetetlen, hogy ők is tudjanak a problémáról és a szülőkhöz hasonlóan kezeljék a helyzetet.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha a háziorvos súlyosabbnak látja a helyzetet, szakorvoshoz, elsősorban gyermekpszichiáterhez vagy pszichológushoz fogja irányítani a gyermeket. Neurológusra akkor lehet szükség, ha más betegségtől, például epilepsziától kell elkülöníteni a tik-rendellenességet.
Terápiás lehetőségek:
- Nem-gyógyszeres kezelések: Ide tartoznak a különböző viselkedésterápiák, amelyek során megtanítják a gyermeket a tiket megelőző érzés felismerésére és összekötésére valamilyen akaratlagos viselkedéssel, amely akadályozza a tik kitörését. A relaxációs tréningek is segíthetnek.
- Gyógyszeres kezelés: Számos gyógyszeres kezelés létezik, de ezek alkalmazásánál az orvosnak mérlegelnie kell a kedvező hatás és a mellékhatások egyensúlyát.
How to treat a sticky eye in a baby
A tikek kinőhetők?
Felnőttkorba érve a tünetek - valószínűleg az agy érési folyamatainak előrehaladása miatt - enyhülnek vagy elmúlnak. Nagyobb tanulmányok azt mutatják, hogy serdülő- vagy felnőttkorra az esetek egyharmada tünetmentes lesz, további harmadánál pedig enyhülnek a tünetek.
A tikelés nem feltétlenül betegség, és a tünetek gyakran kinőhetők. Fontos a türelmes hozzáállás, a megértés és a megfelelő támogatás a gyermek számára.