Ha már nem hajt meg a vízhajtó: mit kell tudni a diuretikumokról

Dr. szerzőként fontos megérteni a vízhajtó gyógyszerek szerepét és hatásmechanizmusát, különösen akkor, ha a kiválasztó szervünk, a vese már nem tudja biztosítani a szervezet megfelelő működéséhez szükséges víz- és ionháztartást. Ez több betegség esetén is előfordulhat. A vese elsődleges feladata a szervezet számára már nem fontos ionok, a víz és egyéb káros bomlástermékek eltávolítása a szervezetből.

A vese működése és a vízhajtók

A vese folyamatosan tisztítja a vért, naponta 180 liter vizet és benne oldott anyagot választ ki. Ez a szűrlet azután tovább halad a vesében lévő kis csatornákon (nefronokon), amelyeken keresztül a víz és az oldott anyagok nagy része visszaszívódik, és végül csak napi 1,5-2 liter vizelet képződik. Mindkét vese kb. egymillió szűrőegységet, más néven nefront tartalmaz.

A vese folyamatos tisztítása ellenére előfordulhat, hogy a vese nem tudja kellő mértékben ellátni feladatát, ilyenkor vízhajtó gyógyszerek, vagy más néven diuretikumok szedésére lehet szükség. A vízhajtók fokozzák a vesék által termelt vizelet mennyiségét, ezért eleinte gyakrabban, és több vizeletet ürít a beteg.

A vízhajtók helye a betegségek terápiájában

A vízhajtókat pangásos szívelégtelenségben, egyes vesebetegségekben, a magas vérnyomás kezelésére és az ödéma csökkentésére adják. A magas vérnyomás kezelésében a vizelethajtókat ritkán önmagukban is alkalmazzák, vagy külön gyógyszerként más készítményekkel kombinációban.

A legelőnyösebb forma, ha a vízhajtót egy gyógyszeren belül kombinálják vérnyomáscsökkentőkkel, a napi egyszeri szedés lehetővé teszi, hogy a páciens ne felejtse el bevenni gyógyszerét. A vérnyomáscsökkentőket nagyon gyakran egyéb nem vízhajtó hatóanyagokkal (tipikusan vérnyomáscsökkentőkkel) kombinációban alkalmazzák.

Miért nem „life-style” szer a vízhajtó?

Megjegyzendő azonban, hogy a vízhajtók nem „life-style” gyógyszerek! Vagyis, a vízhajtók nem olyan gyógyszerek, amelyeket akár wellness célokból, például fogyás vagy „méregtelenítés” céljából is alkalmazni lehet. A vízhajtók nem megfelelőek ezekre a célokra, és nem árt tisztában lenni azzal, hogy a vízhajtók indokolatlan alkalmazása súlyos mellékhatásokkal járhat.

Vízhajtót csak orvos utasítására és rendszeres felügyelete mellett szabad szedni, tilos például fogyókúrás segédeszközként alkalmazni. Ezzel ugyanis egyrészt átveri magát a fogyókúrázó, hiszen a testsúlycsökkenést csak a szervezetből eltávozott víz okozza, a vízhajtóknak a lerakódott zsírpárnákra nincs hatásuk.

A vízhajtók hatásmechanizmusa és következményei

A különböző típusú vízhajtó gyógyszerek hatásmechanizmusa többféle, a gyűjtőcsatornák (nefronok) más-más helyén és mechanizmussal növelik a nátrium- és a kloridionok ürítését, és ezzel a víz kiválasztását. Ez vezet a vérnyomás csökkentéséhez.

A víz azonban nem jár egyedül! A víz és a sók szorosan együttműködnek, ahol jelen van a víz, ott só is van, és fordítva. Mindez rávilágít a vízhajtók lehetséges negatívumaira is. Olyan értékes sók ürülhetnek a szervezetből, mint a kálium vagy a magnézium. A kálium- és a magnéziumhiány pedig számos szervrendszert érintő következménnyel járhat. Többek között heves szívdobogás, gyengeség, fáradékonyság, izomgörcsök, izomrángások, alvászavarok egyaránt jelentkezhetnek a hiányállapot jeleként.

Amennyiben a vese nem tudja kellő mértékben ellátni feladatát, vízhajtó gyógyszerek, vagy más néven diuretikumok szedésére lehet szükség. A vízhajtók rendszeres szedése a szervezet ionháztartására is befolyással van. Szükséges lehet ezért a kálium pótlása, amely a vizelettel együtt a kelleténél nagyobb mennyiségben távozik a szervezetből. A kálium kulcsszerepet játszik szervezetünk olyan működési folyamataiban, mint a folyadékháztartás szabályozása vagy az izomműködés, hiányában izomgörcsök, gyengeség jelentkezhet, és akár szívritmuszavarokhoz is vezethet.

A vízhajtók főbb típusai

A diuretikumok végeredményben a veseműködésre hatnak, vagyis arra, hogy a vese mennyi sót és vizet enged a vizelettel ürülni, és mennyit tart vissza. Attól függően, hogy a hatás milyen ioncsatornákon keresztül valósul meg, többféle diuretikum-csoport létezik.

1. Tiazid diuretikumok (pl. hidroklorotiazid, indapamid, klórtalidon)

   A leggyakrabban használt vízhajtók a tiazid típusú diuretikumok közül kerülnek ki. Számos gyógyszer tartalmaz hidroklorotiazidot. Sok esetben kombinációs gyógyszerekről van szó, vagyis olyan gyógyszerekről, amelyek többféle hatóanyagot tartalmaznak, például egy értágító hatású vérnyomáscsökkentőt plusz vízhajtót. A gyógyszeres dobozokon a HCT rövidítés arra utal, hogy a készítmény hidroklorotiazidot is tartalmaz.

   Aki tiazid diuretikumot szed, annál gondolni kell a kálium és a magnézium pótlására is, hiszen a vízhajtó ezeket az értékes ásványi anyagokat is kiűzi a szervezetből, nem csak a vizet.

2. Kacsdiuretikumok (pl. furoszemid)

   Nagyhatású vízhajtók - Súlyos szívelégtelenségben, magas vérnyomásban, tüdőödémás betegeknél alkalmazzák. Jellemzőjük a gyors, rövid idő alatt történő, nagy mennyiségű vizelethajtás. A kacsdiuretikumok használata is megcsappítja a szervezet káliumszintjét, nem véletlen, hogy az orvosok „automatikusan” írják fel ezek mellé a vízhajtók mellé a káliumpótlást biztosító gyógyszert.

3. Kálium-spóroló diuretikumok (pl. amilorid, triamteren, spironolakton)

   A vízhajtók közül kiemelendők azok a hatóanyagok, amelyek használata nem vezet káliumvesztéshez, nem okoz a szervezetben káliumhiányt. Ezek a típusú vízhajtók úgy hajtják ki a vizet a szervezetből, hogy közben nem történik jelentős káliumvesztés.

   Veszélyt az jelenthet, ha ezeket a fajta vízhajtókat olyan egyéb gyógyszerekkel (pl. angiotenzin konvertáló enzimet gátló (=ACE-gátló) vérnyomáscsökkentőkkel) együtt szedik, amik szintén káliumot tartanak vissza a szervezetben. A következmény magas káliumszint lehet, annak valamennyi, szélsőséges esetben életveszélyesen súlyos következményével.

Mikor és hogyan érdemes bevenni a vízhajtót?

A vízhajtók napi 1 vagy 2 alkalommal szedendő szerek. A vízhajtó, a nevéből eredően hajtja a vizet, vagyis számítani kell rá, hogy sürgető vizelési ingert vált ki.

Amennyiben 1x1 a gyógyszeradagolási séma, akkor a bevételt célszerű reggelre időzíteni, hogy a kiváltott fokozott vizeletürítési inger és a mellékhelyiségbe járkálás ne zavarja az éjszakai alvás nyugalmát. Kétszeri bevétel (reggel és este) esetén pedig az esti időpontot lefekvés előtt 2-3 órával célszerű kijelölni (nem pedig közvetlenül lefekvés előtt).

Mellékhatások és figyelmeztetések

Utaltunk rá, hogy a vízhajtók nem csak a vizet távolítják el a szervezetből, de számos értékes sót is. Ennek enyhébb vagy súlyos következményei lehetnek. Illetve, mint bármelyik gyógyszer, a vízhajtók is okozhatnak allergiás panaszokat. Amennyiben valaki a vízhajtó szedése alatt mellékhatásokat tapasztal, azokat jeleznie kell azt a kezelőorvosának!

A vízhajtók szedésével összefüggésben fellépő gyakoribb mellékhatások a következők: alacsony káliumszint a vérben, magas káliumszint a vérben, alacsony nátriumszint a vérben, fejfájás, fülcsengés, szomjúság, szédülés, ájulás, emelkedett vércukorszint, izomgörcsök, emelkedett koleszterinszint, bőrkiütések, köszvény, hasmenés, emellett előfordulhat allergiás reakció, veseelégtelenség, szabálytalan szívverések.

Nem ajánlott tehát a szomszédtól vagy a barátnőtől kölcsönkérni vízhajtót. Nem véletlen, hogy vényköteles hatóanyagokról van szó. Megjegyzendő továbbá, hogy a vízhajtók sem nem fogyasztószerek, sem nem méregtelenítőszerek, mint azt többen - hibásan - vélik.

Kiknek írják fel leggyakrabban a vízhajtókat?

A leggyakrabban a magas vérnyomásos betegeknek írnak fel vízhajtókat. A magyarázat logikus: ha kevesebb a víz a szervezetben, kevesebb folyadék kering az erekben, kisebb a „feszítőerő”, amely magas vérnyomást okozhat.

A magas vérnyomás kezelésén túl számos más esetben, így például vizesedéssel járó szívelégtelenségnél (ha a szív pumpafunkciója gyenge) írnak fel az orvosok vízhajtókat. Legtöbbször különböző szívproblémák, illetve azokkal összefüggő keringési rendellenességek miatt írja fel az orvos. Ha ugyanis a szív nem tudja biztosítani a megfelelő vérkeringést, az erekben a víz a szövetek közé szivárog, és bizonyos helyeken felhalmozódhat. Legtöbbször a végtagok, a kezek és lábak duzzadása árulkodik a problémáról, de fekvőbetegeknél, illetve bizonyos máj- és vesebetegségek esetén a has környékén is kialakulhat.

Természetes alternatívák: gyógynövények és életmód

Több (gyógy)növény esetén leírták a vízhajtó hatást. A petrezselyem, a zöld tea, a gyermekláncfű, a csalán vagy a galagonya vízhajtóként is használt növények. Jelenleg a gyógynövények használata - nem gyógyszerként, hanem étrend-kiegészítőként vagy egyszerűen csak egy italként - olyan esetekre korlátozódik, mint például a menstruációs ciklussal összefüggő vizesedési panaszok kezelése.

A növényi vízhajtók hatását az úgynevezett diuretikus indexszel mérik, aminek az a lényege, hogy egységnyi víz elfogyasztásához képest az adott egység vízhajtó tea arányosan mennyivel több vizeletkiválasztást hoz létre. Mondjuk az aranyvesszőfű, nyírfalevél vagy a tarackbúza teája 1,5 diuretikus indexszel azt jelzi, hogy a víz ivásához képest ezek teája 1,5-ször több vizeletkiválasztást produkál.

Az ovuláció táján vagy a havi vérzés előtt több nő tapasztalhat vízvisszatartást és következményes súlygyarapodást, amely nem jelentős mértékű, de már zavaró lehet. Mindez eredményesen kezelhető lehet egy-egy pohár gyógyteával vagy egy gyógynövényes vízhajtóval.

Amire mindig emlékezni kell

Tudniuk kell, hogy a vízhajtók szedése mindig tüneti kezelés. Egyszerűen a megoldás nem csupán a vízhajtás, hanem a vizenyő szaporodásának okát kell elhárítani. Az ok például a szív teljesítőképességének aránytalan gyengülése a test teljes vérkeringési feladatainak ellátásához képest.

A vízhajtókként is ismert vizelethajtó gyógyszerek (diuretikumok) elsődleges szerepe, hogy a kiválasztott vizelet mennyiségét megnöveljük. Legtöbbször különböző szívproblémák, illetve azokkal összefüggő keringési rendellenességek miatt írja fel az orvos. A növényi vízhajtók hatása mérsékeltebb és nem standardizált, ezért alkalmazásuk korlátozott.

Vízhajtók hatására a vesékben termelődött vizelet mennyisége is megnövekszik úgy, hogy a készítmények fokozzák a sókiválasztást. A vízhajtók nemcsak a felgyülemlett a vizet távolítják el a szervezetből, hanem vele együtt a nátrium-, kálium- és kloridionokat is.

tags: #ha #mar #nem #hajt #meg #a