Mint minden valamirevaló középkori várost, Pestet is erős fal vette körül, amihez még vizesárok is tartozott, az idők folyamán többször megrongálódott, a törököket pedig nem sikerült megállítania. A Kiskörúton sétálva a régi fal nyomvonalán haladunk, bár a maradványaiból nem sokat láthatunk, hiszen azok nagy része az út mentén felépült házak udvarában vagy tűzfalában van. Ha már végigjártuk a Nagykörút szakaszait, akkor érdemes a valamivel csendesebb - és kedvesebb - Kiskörút felé venni az irányt, ahonnan az első pesti lóvasút is elindult, ahol gyülekezett forradalmi tömeg is, az 1838-as árvíz idején pedig egy részét elöntötte a Duna.
A Deák tér és a Fővám tér között húzódó körív a pesti középkori városfal nyomvonalán alakult ki, a széles utak kiépítése csak a XVIII. század végén indult meg, miután a falat lebontották. Jobban mondva azt, ami még megvolt belőle, mert a török hódoltság alatt erősen megrongálódott, Buda visszafoglalása után már nem építették újjá, de értelme sem lett volna, mert az egyre terjeszkedő város túlnőtte az egykori falak által határolt területet. A városfal lebontása után megkezdődött a körút kiépülése.
A falat erősítő, öt méter magas és két méter széles falnak három kapuja volt: a Váci, a Hatvani és a Kecskeméti, ezek helyét ma vagy emléktábla, vagy maradványok mutatják. Még rendszeres volt a sátras, kocsis letelepedés. Ebben az időszakban a Vámház körutat még Fleischhacker Gassának hívták - később Mészárosra magyarosították -, mivel a Fővámpalota helyett ekkor még hentesekkel volt tele a környék.
Az Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz palota négy évig épült, és a vámhivatal mellett különféle igazgatóságok kaptak benne helyet, és amikor 1874-ben átadták, a körút megkapta ma is hivatalos nevét. Kősárkányok, fakockák és a legpontosabb óra: A Kálvin tér állandó nyüzsgése valószínűleg mindenkinek ismerős, és sokat nem is bámészkodnánk a kereszteződésnél, de a főváros legnagyobb református templománál érdemes megállni. A mi kedvenc részünk viszont a Múzeum körút, itt sétálva mindig megcsodáljuk az utat szegélyező palotákat és bérházakat, az épületek - néhol megkopott - szépségébe pedig annyira bele tudunk feledkezni, hogy még azt is elnézzük, ha megbotlunk a járdát „feltúró” fagyökerekben.
A korábbi Ország utat 1874-ben osztotta három részre a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, ennek egyik szakasza lett a Múzeum körút, amit romantikus és gótikus csipkékkel, kőoroszlánokkal, sárkányokkal és leplekbe bújt nőalakokkal teli épületek szegélyeznek. Meg persze a Nemzeti Múzeum, aminek lépcsőin és parkjában imádunk ücsörögni, és aminek a kerítésén egy emléktábla mutatja, meddig ért az 1838-as árvíz. Kedvenc épületünk egyértelműen a Múzeum körutat a Magyar utcával összekötő Unger-ház, ami Ybl Miklós legkorábbi pesti épülete, ráadásul igazi stíluskavalkádot látunk rajta: keverednek a bizánci, a mór, a neogót és a romantikus stílusjegyek. Múzeum körúti homlokzatán még sárkányokat is láthatunk, de sajnos omladozó állapotban.
Ha valamilyen oknál fogva nem lenne nálunk óra, akkor az ELTE BTK főépülete előtt találjuk az 1911 óta a pontos időt mutató állóórát, amit még az egyetem csillagászprofesszora szereltetett fel. A Múzeum körút végén állt a kártyacsatáiról híres, füstös Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó, ahol még Petőfi is gyakori vendég volt, és amiről Jókai is írt. 1914-ben a helyén építették fel az Astoria Szállót, ami máig Budapest legrégebbi, eredeti formájában megmaradt szállodája. Az Astoriával még egyáltalán nincs vége a Kiskörútnak: a Károly körút az egyik legtöbbször nevet változtatott szakasz, ugyanis volt IV. Károly király út, Népakarat út, Népkörút, újra Károly, majd ismét Károly király út, a II. világháború után Somogyi Béla út, majd Tanács körút, a rendszerváltás után pedig visszakapta eredeti, Károly körút nevét.
Különleges épületekből itt sincs hiány, elég csak az átjáróházként funkcionáló Röser-bazárra, a Dohány utcai zsinagógára vagy a Deák téri evangélikus templomra gondolni. Az 1960-as években indult meg a Kiskörút felújítása, ugyanis az egyre növekvő forgalmat már nem tudta zökkenőmentesen kiszolgálni; az útjavítás mellett az Astoria-aluljáró építését is ekkor kezdték, bár ekkor még nem a metró miatt, hanem mert biztonságosabbá szerették tenni a legforgalmasabb kereszteződést, és a Rákóczi utat szerették volna fő közlekedési úttá fejleszteni.
Az út kiépülésével együtt készült el az alatta haladó főgyűjtő csatorna is, amely a városrészek szennyvizét vezeti el. A Nagykörút alatt futott ez a főgyűjtő csatorna, amely a városrészek szennyvizét vezeti el, és az út követi a csatorna esését, lassan lejt a folyó felé a Nyugatitól a Boráros térig. A körút 1896-ban avatták át az ezeréves Magyarország ünnepéről szóló millenniumi programsorozat keretében, ekkor a Dunától a Dunáig már járható volt, igaz, déli lezárása csak 1937-re készült el. A Nagykörút meghatározó szerepe a közlekedésben és az életminőségben is megmutatkozott: a századfordulóra Budapest legforgalmasabb útvonalává vált, és a körút mentén megépült elegáns bérházak jelképezték a város fejlődését.
Az 1890-es évek végére a körút teljes hosszában kiépült, bár voltak még olyan régi épületek, amelyek a tervezett tengelybe belógtak. A két érintett épület a Miksa utcából az Erzsébet körút 38. és 32. számú házak helyén állt, amelyeket később leváltott a teljes szélesség érdekében végrehajtott kisajátítás. A Nagykörút kiépítéséhez hozzájárult, hogy a város akkor már a külső kerületek összekötésére törekedett, és a Rákos-ág jelölte ki a körút nyomvonalát, amely korábban a Duna mellékága volt és olyan széles mederrel rendelkezett, hogy akár hajók is használhatták volna.
Az útépítés és a körút története során kiemelkedő szerepe volt a kulturális életnek is: a vizuális stílus és a belső terek megújítása, a kor építészetének hangulata és a város központi tereinek fejlődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a körút a város egyik legikonikusabb sétáló- és közlekedési útvonalává váljon. A körút mentén ma is sok történelmi épület és emlék maradt fenn, amelyek az egykori város fejlődését idézik fel.
Meglepő, sokszor meghökkentő részletek és anekdoták gazdagítják a történetet: a Grand Budapest Hotel felépítése a millenniumi ünnepségekre készült, és a körút pláza jellegét is megőrizte, miközben a környék kereskedelmi élete átalakult a modern kori bevásárlóközpontok megjelenésével. A körút számozása és útvonal-szerkezete ma is kiszámíthatatlan: a páros és a páratlan oldalak váltakozása, az egyes szakaszok névadói és a városrésznevek változásai mind hozzájárulnak a különleges városi hangulathoz. A 6-os villamos már a Nyugati tér és a Király utca között 1887-ben indult meg, 1910-től hívják hatosnak, és azóta is a körút ikonikus közlekedési eszköze.
Az 1896-os avató és a körút összenövése a város közlekedési és kulturális életének központjába helyezte Pestet, amelyet a századvégre a Heraldikusan megvalósult, eklektikus építészet nyomai uraltak. Ma is érdemes végigsétálni a körúton: a Király utca és a Múzeum körút között elidőzni egy antikvárium előtt, vagy megpihenni a Múzeumkertben, miközben a régi épületek részleteiben bővelkedő homlokzatokat figyeljük. A történet összegzése szerint a Nagykörút több mint négy kilométeres gyűrűt alkotott, amely összekötötte Pest külvárosi részeit, miközben a város központi része élő és dinamikus maradt.
Fontos dátumok és adatok
- A Nagykörút kiépítését 1872-ben kezdték meg a tervek szerint összekötni a külső városrészeket, és a főgyűjtő csatorna egyidejűleg épült meg.
- Az 1896-os millenniumi átadás a Dunától a Dunáig terjedő szakaszt is magába foglalta.
- A Grand Budapest Hotel (ma Corinthia Hotel Budapest) az 1890-98 közötti időszakban épült a millenniumi ünnepségekhez igazodva.
- A körút 1906-ra tekinthető teljesnek a felújítások és a kisajátítások végrehajtásával.
Az elmúlt évtizedekben a körút arculata sokat változott: a korábbi könyvesboltok, papírkereskedések és butikotok helyét ma modern kereskedelmi egységek és kávézók, éttermek vették át, miközben a történelmi épületek jelentős része megőrizte korábbi szépségét. A körút lényege azonban: a lakás és üzlet ötvözete, amely a város lakóinak és látogatóinak egyaránt vonzó tartózkodási helyet biztosít. A körút tehát nem csupán közlekedési útvonal, hanem a város történelmi emlékekkel teli, eleven kulturális ökoszisztéma is egyben.
Budapest: Európa ízei. Timelab és Havasi együttműködés
Az Erzsébet körút és a hozzá kapcsolódó szakaszok gazdag története lehetőséget ad a város múltjának és jelenének összevetésére, miközben a körút mai arcát is megismerhetjük a házak homlokzatainak részleteiben és az újkorban megvalósult közlekedési infrastruktúrák tekintetében.
Fotó: Fortepan - Budapest Főváros Levéltára / Klösz György Fényképei