A téli ünnepkör hivatalos lezárása és a húshagyó keddig tartó báli időszak közös megünneplése a közösség összetartását erősíti, és a hagyományaink feldolgozását, megőrzését szolgálja.
A hagyomány történeti háttere
A vízkereszttől hamvazószerdáig vagy húshagyó keddig tartó időszakot a hitvilág szerint az elcsendesülés és böjti felkészülés követi a húsvét előtti virágvasárnapig. Ehhez a ciklushoz kapcsolódik a Busójárás és a kisze báb égetése, amely jelképesen elűzi a telet és a betegségeket. A kisze báb égetése és a tél elűzésének ritualizált formája mélyen gyökerezik a magyar népszokásokban, és különösen élénk a vidéki közösségekben.
Helyi hagyományok Mikepércsen
A Mikepércsen élő hozzátartozók már hagyománnyá vált népszokásként ismerik, és a falu utcáin megjelenő felvonulásokat messziről üdvözlik. A közösség legfiatalabb tagjait is bevonják a programokba: kézműves tevékenységek, énekek és csapatjátékok teszik élményszerűvé a napot. A közösségi részvétel erősítése érdekében a rendezvény húzóerővé válik: a gyerekek és szüleik közösen élnek át egy hagyományos ünnepet, amely a tél búcsúztatását és a tavasz üzenetét hordozza.
A kreatív és hangulatos program
A kreatív perceket követően farsangi énekeket tanultak, amelyeket különféle zajkeltő eszközökkel kísértünk. Így a dalok közös éneklése mellett a mozgás is aktív része lehet a napnak, erősítve a csoportkohéziót. Ezek a nóták és rigmusok a telet jelképezték, és később is a közösség hasznára válhatnak: ezekkel jelképesen elűzzük a telet, miközben a közöstudást és a hagyományőrzést erősítjük.
Képzeletbeli és kézzelfogható rituálék
Ehhez csupán annyit kellett tenni, hogy egy-egy kis rongydarabra ráírták az adott jellemvonást vagy állapotot (például betegséget), amelyektől szeretnék megszabadulni. Ezt követően ezt a jelzőt erősítették a kiszebáb karjára, és jó erősen gondoltak arra, hogy a bábu elégetésével vagy vízre bocsátásával az adott tulajdonság vagy állapot távozik. A rituálé így nem csak a tél elűzését szimbolizálta, hanem a közösség tagjainak belső munícióját is adta a megújuláshoz. A rossz tulajdonságok búcsúztatásához kapcsolódó szimbolika pedig a gyermekek számára érthető és könnyen átadhatóvá tette a hagyomány lényegét. A rendezvény esős, hűvös időjárása ellenére a kültéri tűzrakás helyett beltéri folyót készítettek krepp papírból a kiszének, megőrizve a vizuális emlékezetet és a közös élményt, miközben a biztonság is fontos szempontként került figyelembe.
- Népszokás megőrzése és megerősítése a fiatal generáció körében.
- Kézműves tevékenységek és közös éneklés a közösségi összetartás növelésére.
- A kiszebáb szimbolikája: a tél, a betegségek és a rossz tulajdonságok elűzése.
- Kültéri helyszínek helyett beltéri alternatívák használata a rossz idő ellenére is.
Vizuális és hangulatkeltő elemek
A rendezvény során megjelennek a hagyományos elemek: a kisze báb, a bátrabb arcok, a csoportos énekek és a közös játékok. Ezek mind hozzájárulnak a közösségi identitás erősítéséhez és a szokás további generációk számára történő átadásához.

Az eseményhez kapcsolódó vizuális anyagok és videók segítenek abban, hogy a fiatalabbak is megértsék a hagyomány lényegét és fontosságát, valamint a közösségi összetartás értékét.
Kiszebáb égetés '15
A rendezvény történeti motivációi és a helyi hagyományok gazdag tárházát mutatják be az események, amelyek bemutatják a telet elűző rítusok modern alakítását és a közösség összetartó erejét. A beszámoló hangsúlyozza a részvétel fontosságát és a hagyományok élő jelenlétét a falu életében.
Összegzés és társadalmi hatások
Az ilyen jellegű közösségi események lehetőséget adnak a gyermekeknek és a családoknak, hogy közösen élhessék át a hagyományokat, miközben a közösségépítés és a kulturális identitás megerősödik. A rendezvények hozzájárulnak a fiatalok közösségi készségeinek fejlesztéséhez, a kreatív készségek kiéléséhez és a hagyományok megőrzéséhez.