Haj ki kisze haj ki a szandai varba – népszokások, kiszebáb égetés és a farsangi hagyományok nyomában

Kézműves programokkal, énekekkel és csapatjátékokkal készültünk a közösség legfiatalabb tagjait foglalkoztatni. A kreatív perceket követően farsangi énekeket tanultunk, amelyeket különféle zajkeltő eszközökkel kísértünk. Ezeknek a nótáknak, rigmusoknak később is hasznát vettük: segítségükkel jelképesen elűztük a telet. Sőt, búcsút inthettünk néhány nemkívánatos tulajdonságunknak is. Ehhez csupán annyit kellett tennünk, hogy egy-egy kis rongydarabra írjuk rá az adott jellemvonást vagy állapotot (pl. betegség), amitől szeretnénk megszabadulni, erősítsük rá a - kifejezetten ez alkalomra készített - kiszebáb karjára, és jó erősen gondoljunk arra, hogy a bábu elégetésével vagy vízre bocsátásával ezek is eltávozzanak. Az esős, hűvös idő miatt kinti tűzrakás helyett beltéri folyót készítettünk krepp papírból a kiszének. Sikeresen űzték a telet a Mikepércsi Hunyadi János Általános Iskola kisdiákjai február utolsó péntekén. A vízkeresztől hamvazó szerdáig vagy húshagyó keddig tartó báli időszakot az elcsendesülés, böjti időszak követi a hitvilág szerint, egészen a húsvétot megelőző virágvasárnapig. Ehhez az ünnepkörhöz tartozik a Magyarországon ismert Busójárás és Kisze báb égetés, mellyel jelképesen elűzik a telet és a betegségeket. A Mikepércsen hagyománnyá vált népszokást már ismerik, megszokták a falu utcáin, és messziről üdvözlik a felvonuló sokadalmat.

A mesék és népmesei elemek összefonódása

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken innét, volt egyszer egy öreg király. Ez az öreg király, olyan gazdag volt, hogy semmire sem volt gondja. Erdeiben megannyi vad tanyázott: őzek, vaddisznók, nyulak, rókák, szarvasok. Földjei dúsan termették a búzát, kukoricát, árpát és egyéb terményeket, olyannyira, hogy magtárai a nyár végétől a következő nyár elejéig telve voltak. De nem csak a magtárak, hanem a kincses kamrák is arannyal, ezüsttel, gyémánttal. A királykisasszony még kislány volt, nagyon szeretett játszani, mint minden gyerek. Volt néki három ugra-bugri kisbáránya. Huncutak voltak a bárányok, mert hol erre ugráltak, hol arra ugráltak, hol ki tudja merre ugráltak. Amikor meg bújócskát játszottak, és a királykisasszony volt a hunyó, úgy elbújtak, de úgy, hogy a királykisasszony kereshette őket erre, arra, de nem találta. Ilyen boldogságban teltek-múltak a napok, teltek-múltak az évek, s egyszerre a kicsi királykisasszonyból eladósorba került nagylány lett. Messze földről jöttek a kérők! Hanem, élt ebben az országban egy fiatal juhászlegény, akit úgy hívtak, hogy Furulyás Palkó. Ment, mendegélt, nagy büszkén, nagy vidáman, „Enyém lesz a királykisasszony, akárki meglássa!” harmadnapra oda is ért a palotához. Ment egyenesen az öreg király elé. Azt felelte neki: - Uram, királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom. -Eszement fickó! Hát hogy képzeled? Királyok, királyfiak, hercegek, grófok próbáltak szerencsét, és egy se tudta megőrizni a bárányokat. Majd pont neked fog sikerülni? Na, erre a szóra megijedt Furulyás Palkó, már hogyne ijedt volna meg,...mikor megijedt. Már-már el is somfordált volna, ekkor azonban megpillantotta a királykisasszonyt a palotaablakban, és az olyan szép volt, hogy Furulyás Palkónak rögtön ott ragadt a tekintete. Nézte, nézte a királykisasszonyt. S, ahogy nézték, nézték egymást szerelmesen, Furulyás Palkó gondolt egyet, visszaszaladt az öreg király elé. -Uram, királyom! Egy életem, egy halálom, én mégis szerencsét próbálnék. Terelte Furulyás Palkó a bárányokat, terelte, de olyan ügyesen, mint még eddig senki sem. Így mentek mendegéltek ki egészen az erdő széléig, mert tudta Furulyás Palkó, hogy ott terem a legdúsabb fű, ott kell legeltetni a kicsi bárányokat. Mikor megérkeztek, Furulyás Palkó letette a botját, elővette a szépen szóló furulyáját és rázendített egy vidám muzsikára. Fújta Furulyás Palkó, fújta, de olyan vidáman, hogy még az erdők is visszhangozták, a bárányok meg táncra perdültek. Majd gondolt egyet, visszatette övébe a szépen szóló furulyáját, s botja fölött eljárta a juhásztáncot. Úgy is volt, elfáradt, hát abbahagyta a táncot, letámasztotta a botját, botjára hajtotta a fejét, és egy kicsit elszenderedett. -No, Furulyás Palkó, mi lesz veled? Te is elvesztetted a bárányokat? Úgy lett, ahogy az öreg király megmondta. De hamarosan megszólaltak az erdő madárkái. Furulyás Palkó felébredt, nyújtózkodott, nagyot ásított, először azt se tudta, hol van. Hanem aztán eszébe jutottak a bárányok. -Hú, a nemjóját! -Jaj Istenem, mi lesz velem! - gondolta, és felnézett az égre. De ott csak a Napot látta. -Napocska! Hej, Furulyás Palkó erre elszöntyömpörödött. Ment ide, ment oda, kereste a bárányokat, de bizony nem találta. -Ott vannak a bárányaim! Látom őket, ott ugrándoznak. Ahogy közelebb ért, látta ám, hogy azok nem az ő báránykái, csak játszadozó kis nyuszik voltak. -Nyuszikák! Hej, Furulyás Palkó megint elszöntyömpörödött. Ment jobbra, ment balra, előre és hátra. Kereste a bárányokat, de bizony sehol nem találta. -Ott vannak a bárányaim! Nagyon megörült Furulyás Palkó, azzal szaladt oda. De ahogy odaért, látta ám, hogy azok sem az ő bárányai, csak szélben lengedező kicsi felhők voltak. -Felhőcskék! Furulyás Palkó megint elszöntyömpörödött. Szomorúan járkált ide-oda, egyik erdőbe be, a másikból ki, dombra fel, dombról le, de bizony a báránykákat sehol nem találta. -Harmadszor már nem csalatkozhatom meg! Ott vannak a bárányaim! De bizony harmadszor is megcsalatkozott. Mert azok sem a bárányok voltak, csak szélben lengedező nagy fehér virágok. Na, most szöntyömpörödött el igazán Furulyás Palkó. Lekucorodott a földre, sírva is fakadt. Lassan beesteledett, lement a Nap, feljött a Hold. Ahogy feljött, letekintett a földre. Látta ám, hogy Furulyás Palkó sírdogál odalent. -Hadd el, Hold! Hogyne sírnék, mikor elvesztettem a királykisasszony három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányát. Nem lesz a feleségem a királykisasszony, de még lehet, hogy a fejemet is veszik! -Sose búsulj, Furulyás Palkó! Ahogy feljöttem az égre, ott láttam a báránykáidat az erdő közepében. Úgy is lett. Furulyás Palkó kiválasztott egyet a mesét hallgató gyerekek közül, és boldogan indultak be az erdő közepébe. És valóban -- ahogy a Hold megmondta --, a tiszta vizű forrásnál rá is találtak a bárányokra. Késő este lett mire a palotához értek. -Jól van fiam, teljesítetted a próbát! Azzal előhívták a szépséges királykisasszonyt a hálószobájából. Megdobbant a szíve a királykisasszonynak, mikor meglátta a bárányokat. Még jobban, amikor Furulyás Palkót. Hét országra szóló lakodalmat csaptak! Ettek, ittak, mulatoztak, ropták a táncot három nap és három éjjel. Velük táncoltak a bárányok, az erdő, a virágok, felhők, kis nyuszik, velük táncolt a Nap és a Hold.

Kiszebáb és a télűzés hagyományai

  • A kiszebáb készítése és a jellemvonások ráírása jelképesen távolítja el a telet és a betegségeket.
  • A bábu elégetésével vagy vízre bocsátásával együtt járó rítus a közösségi összetartozást erősíti.
  • A beltéri folyót krepp papírból készítettük, mivel az időjárás nem kedvezett a szabad tűzrakásnak.

A Mikepércsen hagyományosan élő népszokás már ismerik, megszokták a falu utcáin, és messziről üdvözlik a felvonuló sokadalmat. A húshagyó keddig tartó báli időszakot követi a böjti időszak, amely a húsvétot megelőző virágvasárnapig tart. A kiszebáb égetésével együtt járó jelképes teletűzés és a betegségek eltávozásának szándéka a helyi közösség identitását erősíti. A Busójárás és a kisze báb égetés ezen ünnepkörök részei, amelyeket a helyiek fontos hagyományként őriznek meg.

Kézműves tevékenységek és kiszebáb készítése illusztrációval

Farsangi hagyományok - Nak 20200317

Elem Jelentés Hagyományos tevékenység
Kiszebáb Télűzés, betegségek elűzése Kis rongydarabokra írt jellemvonások felhelyezése
Kinti tűz vs belső folyó Környezeti feltételekhez adaptált rítus Krepp papírból készült beltéri „folyó”

tags: #haj #ki #kisze #haj #ki #a