A téltemetés ősi hagyományát elevenítették fel a mátyusföldi Vízkeleten. A kisze égetése és a tavasz ünneplése gazdag néphagyomány, amely mélyen kötődik a falusi közösségek évkörhöz. A virágvasárnapot megelőző szombaton húsvéti mulatságot szerveztek, kommerszebb formában. A kiszét öreg rongyokból, anyagból és szalmából készítjük, egy fakonstrukció tartja a formát. A falusiak virágvasárnapon csapatban vonultak ki a helyi Dudvág folyóhoz, ahol kis pikniket is rendeztek, a tavasz köszöntésének tiszteletére Király Kati néni és családja virágkaput készített, ahol szívesen fotózkodtak a családok. Nárciszt és aranyágat osztogattak a résztvevőknek. A kiszebáb égetés téltemető népszokás. A kiszebábu egy szalmából készült bábu, mely általában egy leányt ábrázol. A télűzéshez, a tavasz eljövetelének ünnepéhez kapcsolódó népszokás kelléke. A néphagyomány szerint a báb elégetése megszabadítja az embereket minden bútól és bajtól. Ma már vidéken is csak elvétve ismerik és tartják meg ezt a hagyományt, régi ünnepet. A kisze nem más, mint egy leányruhába öltöztetett szalmabábu, ami a telet, betegséget, és a böjtöt is jelképezte.
„Egy hosszú rúd végére szalmabábut tesznek, azt leányruhába öltöztetik, kiviszik a faluból. Ott leveszik róla a ruhát, s elégetik, vagy vízbe dobják. A kiszézéshez különböző hiedelmek is kötődtek. Vigyáztak, hogy a báb menet közben ne forduljon meg, nehogy visszájára forduljon minden. Bolha, tetű mind lehulljon, dög, kolera itt maradjon!”
A kiszehajtás után a patakparton a leányok letört fűzfaágakra szalagokat kötöttek, s énekszóval hozták be a tavaszt a faluba, jártak házról házra. A háznál a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról. A villőfa mérete és díszítése szinte falvanként változott. Virágvasárnap (Húsvét előtti vasárnap) az eladósorú lányok szalagokkal díszített kaput készítettek és felpántlikázott nagy zöld ággal, énekelve mentek végig a falu utcáin. A kaput a hívogatók tartották, a hosszú sor végén pedig a csalogatók álltak. Haj, ki kisze, haj! Haj, ki kisze, haj! Jégből volt a palotája, jég a szekrénye, a ruhája, még az ennivalója is jégből volt.
A következő sorokkal folytatódik az évszakváltás története: A kedve mindig fagyos volt, így aztán birodalmában nem nevetett senki, dalolni sem volt kedve senkinek. Abban az évben még a szokásosnál is hidegebb volt a tél, és még a hosszúnál is hosszabb ideig tartott. A süvítő szél befurakodott a kabát alá, pirosra csípte a gyerekek orrát, de még Bundi kutya hegyes fülét is megcakkozta. A madarak összebújtak egymással, nem volt kedvük énekelni. Sokan megbetegedtek a zimankós hidegben. Volt, akinek a torka fájt, mások köhögtek és tüsszögtek nagyokat. Csend volt a jégbirodalomban, nagy csend és sötétség.
Csak egy valaki élvezte a hosszú hideget, Dér Janó, a jégmanó, aki a csillogó jégpalotájában járkált fel s alá naphosszat. Egyik nap azonban váratlanul megtört a csend. Édes dallam suhant át a fák dermedt ágai között. - Hallottátok? - Az lehetetlen! Dér Janó birodalmába senki sem teheti be a lábát engedély nélkül, különösen nem a tavasztündér! Tavasztündért azonban nem lehetett megállítani! A hóvirág óvatosan kidugta a fejét a hótakaró alól. Szinte észrevétlen volt, hiszen fehér színe beleolvadt a környezetébe.
Körülnézett és belevacogott a látottakba. Mindenütt hó és jég, a levegő szürkéllett a füstös ködtől. Egy éhes veréb épp mellette szállt le, elhullott magot keresgélni. - Helló-belló verebecske! - Ki szólít engem itt, ahol még a madár se jár - rajtam kívül persze? - Hóvirág vagyok! - Ó, de szép vagy! - Pszt! Csak csendesen! - Mi? Miszebábot? Milyen miszebábot? - Nem Misze, hanem KISZE, vagy kici, kiszőce, kicevice, de hívhatod banyabábnak is, ahogy tetszik!
- Öltöztessetek fel egy szalmabábot és aggassatok rá minden rosszat, amitől szeretnétek megszabadulni: hideget, sötétséget, betegséget, rontást. - És akkor megszabadulunk minden rossztól? - Bizony! És jöhet végre a tavasztündér, hozhatja a meleget, a világosságot, az egészséget és a jókedvet! Már nagyon várjuk! - Nagyszerű! - Várj! A lényeg még hátravan! Varázsigét is kell mondani hozzá, mert anélkül nem ér semmit! - Ezt ni! Jól elfüstöljön! A betegség tűnjön! - Rendben. Igyekszem megjegyezni. Segítsetek gyerekek! - Köszönöm a segítséget! Megyek, elújságolom a jó hírt a tavasztündérnek! - Gyerekek, addig készítsétek el kiszebábot! Mire elűzitek a rosszat, a tavasztündér is ideér! - Ügyesek legyetek! A viszont látásra, hamarosan!
Sikeresen űzték a telet a Mikepércsi Hunyadi János Általános Iskola kisdiákjai február utolsó péntekén. A vízkeresztől hamvazó szerdáig vagy húshagyó keddig tartó báli időszakot az elcsendesülés, böjti időszak követi a hitvilág szerint, egészen a húsvétot megelőző virágvasárnapig. Ehhez az ünnepkörhöz tartozik a Magyarországon ismert Busójárás és Kisze báb égetés, mellyel jelképesen elűzik a telet és a betegségeket. A Mikepércsen hagyománnyá vált népszokást már ismerik, megszokták a falu utcáin, és messziről üdvözlik a felvonuló sokadalmat.
- A téltemetés és a Kisze hagyománya összetartja a közösséget.
- A kisze bábu szalma, ruha és tavaszvarázslat jelképei.
- A tavasztündér és a hóvirág motívuma a tél ellenőrzött elűzésének meséje.
