Hajsza a föld alatt filmek: Eredeti és remake verziók titkai, amiket nem ismertél!

Tony Scott az egyik legmegbízhatóbb iparos az amerikai akciófilmes porondon. Ha beülsz egy Tony Scott-filmre, nem fognak nagy csalódások érni, de nagy meglepetések sem. Ez a filmje is ilyen - csak éppenhogy ugyanebből a regényből készült már egy hasonló című film, ami legalább ugyanilyen jó volt, ha nem jobb.

A "Hajsza a föld alatt" (eredeti cím: The Taking of Pelham 123) egy 2009-ben bemutatott amerikai akciófilm, thriller Tony Scott rendezésében, Denzel Washington és John Travolta főszereplésével. A történet a New York-i metróban játszódik, amelynek egyik szerelvényét terroristák kerítik hatalmukba. A film Morton Freedgood (írói álnevén John Godey) 1973-as regénye alapján készült, és az 1974-es, azonos című film újragondolt változata.

A Morton Freedgood által (John Godey álnéven) írt, és 1973-ban kiadásra kerülő azonos című regényt először Joseph Sargent rendező vitte vászonra, 1974-ben. A történet négy profi bűnözőről szól, akik álruhába öltözve szállnak fel, külön-külön, eltérő állomásokon a Pelham Bay Park-beli állomástól induló 6-os számú New York-i metrójáratra, méghozzá eléggé határozott céllal: átvenni az irányítást a szerelvényeek felett, és túszokat ejteni. Az alaposan felfegyverzett gengszterek a fogságba esett ártatlan utasok életének fejében 1 millió dollárt követelnek a várostól, és kereken egy órán belül, különben percenként egy emberrel végeznek. A Peter Stone keze alól kikerülő forgatókönyv sikeresen adaptálta a könyv feszes, mozgalmas cselekményét, a karakter interakciót és az érzelemtől túlfűtött dialógusokat, megspékelve mindezt eredeti New York-i cinizmussal, a más nagyvárosokéhoz nem is hasonlítható maró gúnnyal. A főszereplők egytől egyig zseniális alakítást nyújtottak, többek között Walter Matthau, Robert Shaw, Hector Elizondo, Martin Balsam és Jerry Stiller voltak láthatóak a filmben. Sargent egy első percétől az utolsóig izgalmas thrillert hozott létre, egy már egyébként sem gyenge alapanyagból táplálkozva, munkája pedig még 35 évvel később is megállja a helyét, pontosan ugyanannyira, mint elkészültekor.

A bükkfát, amiből mindkét asztal - pardon, film - készült, John Godey író vágta ki és első ízben Joseph Sargent rendező kalapálta össze asztallá. Az eredeti asztal ornamentikáját Walter Matthaunak hívták, lazaságot és hanyag cinizmust kölcsönzött a tőle szokatlan szerepnek (rendőr), s ezért kezdett nagyszerűen működni a film.

A "Hajsza a föld alatt" 1974-es amerikai filmváltozatának cselekménye a következő: Egy téli napon négy külön állomáson négy férfi száll fel a New York-i metró Pelham és a Brooklyn Bridge állomás között járó 6-os számú vonalára. Látszólag egymástól függetlenek, mind a négy szemüveges, bajszos, hasonló kalapot és télikabátot visel. Egymást álneveken szólítják (Mr. Blue, Mr. Green, Mr. Grey, Mr. Brown). A banda vezére Mr. Blue. Az egyik megállóban előveszik automata fegyvereiket, majd átveszik a szerelvény irányítását. Behajtanak az alagútba, megállnak, lekapcsolják az első kocsit, melynek utasait túszul ejtik. Nem tudják, de az egyik utas szabadnapos rendőr. Az irányítóközpontban észlelik a leállást, de okát nem tudják, a vonat vezetőjét hibáztatják. 14 óra 10-kor Mr. Blue rádión bejelenti igényét, egymillió dollárt pontosan egy órán belül, vagy 14 óra 13 perckor megkezdi a túszok kivégzését, percenként egyet. A rablókkal a kapcsolat tartása és az akció irányítása Zachary Garber, a metrórendőrség hadnagyának a feladata. Hamarosan elszabadul a pokol. Az egyik forgalmi felügyelő a figyelmeztetés ellenére odamegy a vonathoz, hogy majd ő rendet tesz, erre Mr. Grey lelövi. A polgármester eleinte nem akar fizetni, de végül politikai okokból belemegy, a város kifizeti a váltságdíjat. A bandán belül is ellentétek vannak. Mr. Blue azelőtt zsoldosvezér volt, kőkemény, de nem öncélúan kegyetlen. Mr. Brown egykori hűséges embere, megbízható és fegyelmezett, Mr. Green viszont csak egy amatőr, azért vették be, mert egykor metróvezető volt, tudja a kocsit irányítani. A többiekkel ellentétben Mr. Grey már egy új típusú, gátlástalan gengszter, öncélúan kegyetlen, fegyelmezetlen, Mr. Blue sem bízik benne. Az idő rohamosan fogy. A pénzt a bankban már összekészítették, éppen időre oda is értek volna vele, de a szállító rendőrautó balesetbe kerül és felborul. A pénzt rendőrmotorral viszik tovább, de már nem érnek oda időben. A gengszterek készülnek az első túsz lelövésére, mikor Zachary blöfföl egyet, azt hazudja, a pénz megérkezett. Megbeszélik, hogy a pénzt öt perc múlva két gyalogos rendőr dobja be a metrókocsiba. Már viszonylag békésen lezajlana az akció, mikor az alagútban lévő egyik rendőr rálő Mr. Brownra, ezután komoly lövöldözés tör ki, de nincs további sérült. Megtorlásul Mr. A pénz átvétele után még meg kell szökniük. Végig szabad pályát és zöld jelzést követelnek a folyó partján lévő megállóig, majd azt meg sem várva az alagútban lévő kommandósokra hivatkozva elindulnak. A rendőrök azt hiszik, valahol a folyóparton akarnak átszállni, esetleg egy hajóra. Mivel a pálya szabaddá tétele még nem történt meg, tilos jelzést kapnak, de a rablók terve éppen erre épül. A szabad jelzésig tartó pár perc alatt némi alvázszereléssel kiiktatják a kocsi biztonsági berendezéseit. Az ezután vezető nélkül is működő kocsit elindítják, de előtte leszállnak róla. Leveszik a sapkákat, szemüveget, álbajuszt, céljuk, hogy egy vészkijáraton megszökjenek. Mr. Grey azonban nem engedelmeskedik Mr. Blue parancsának, nem adja le gépfegyverét, ezért Mr. Blue lelövi. A ruhája alá rejtett pénzt elosztják a volt vonatvezetővel. A kocsin rejtőzködő civilruhás rendőr a banda távozása után leugrik utánuk, majd lelövi Mr. Brownt, Mr. A rendőrfőnök a felszínen követné a száguldó metrót, de Zachary gyanút fog, visszaindul az utolsó megállási helyre, az alagútba. Mr. Blue odamegy a sérült rendőrhöz, hogy agyonlője, de ekkor odaér Zachary, rá célzott pisztollyal. Mr. Blue megpróbálja megvesztegetni, de nem sikerül. Rájön, hogy vesztett. Ezután, hogy elkerülje a letartóztatást és az életfogytiglant, öngyilkos lesz, ráteszi lábát a metró nagyfeszültségű vezetősínére. A folyóig zöld jelzést kapott, teljes sebességgel száguldó, túszokkal teli metrókocsi végül megáll a túl nagy sebesség miatt aktivizálódó, kiiktathatatlan biztonsági féknek köszönhetően. A lelőtt kalauz kivételével az összes túsz megúszta az ügyet. Mr. Green, a metrót vezető bandatag még szabad. Zachary háttérben indított nyomozása során (mint az utóbbi időben elbocsájtott alkalmazott), többek mellett ő is gyanúba kerül, ezért meglátogatják. Mivel a pénzt már eldugta, a kérdésekre is meg tud felelni, a rendőrök elmennek.

A "Hajsza a föld alatt" (The Taking of Pelham 123) 2009-ben bemutatott amerikai akciófilm, thriller Tony Scott rendezésében, Denzel Washington és John Travolta főszereplésével. A történet a New York-i metróban játszódik, amelynek egyik szerelvényét terroristák kerítik hatalmukba.

Walter Garber (Denzel Washington) egy hétköznapi ember, aki a New York-i metróhálózat egyik forgalomirányító központjába kerül. Sosem gondolta volna, hogy olyan feladattal kell majd megbirkóznia, ami a rutinos FBI-nyomozókat is próbára teszi: fegyveresek térítik el ugyanis az egyik metrószerelvényt. Vezetőjük, az őrült vagy nagyon is okos Ryder (John Travolta) azzal fenyegetőzik, hogy ha egy órán belül nem fizetnek neki tízmillió dollárt, kivégzi a kocsiban túszul ejtett utasokat.

Tony Scott új, csillogó bükkfafilmjével amúgy az égvilágon semmi baj nincs, sőt, gyanúsan rendben van. Jól megcsinált film. A színészek is korrektek. Denzel Washington, a hős, egy idétlen szemüvegben próbálja húzni az időt, John Travolta erre nagyon fenyegetően ordibál a vólkitólkiba (de lehet, hogy csak a tetkóitól tűnik gonoszabbnak).

Brian Helgeland forgatókönyvíró még az újraadaptálás feleslegességén kérődzőknek is megpróbálta kihúzni a méregfogát: a cselekmény egyik érdekes, de nem létfontosságú eleme az internet, a Travolta-gengszter ezen ellenőrzi a tőzsdeingadozást, és a streaming videónak hála a nyájas közönség élőben végignézheti az egész túszhelyzetet (vö. 9/11). Denzel annyira, de annyira jó ember, akkora hős, hogy muszáj volt kitaláljanak neki egy kis kenőpénzes fekete pacát a közelmúltjába (nem segít, mindenki könnyezik).

Az operatőr természetesen a Seres István Állványnélküli Kamera Főiskola diplomása, de legalább a cselekmény valamennyire indokolja a döntéseit; a film nagyon átlátszó módon merevedik ki időnként kockára, vált át lassúba, de legalább a fények és a színek rendben vannak; a vágó természetesen szeret megdolgozni a pénzéért, de legalább a filmzene nem türemkedik előre gusztustalanul.

A túszok és többi gengszter alig léteznek, a metróból szinte végig csak Travoltát látni, de Denzel körül hálistennek tényleg hús-vér emberek vannak. És a legelszomorítóbb dramaturgiai döntése a filmnek a befejezése, főleg a 35 évvel ezelőtti frappáns Matthau-snittet ismerve. Jó iramú, feszes, izgalmas film, lesmirglizve, szép lakkozással, tényleg jó minőségű facsavarokkal és tipnikkel, az aracsetezés* sem látszik rajta. Jó mestermunka. Csak minek?

A Scott-féle "Hajsza a föld alatt" megmaradt pszicho-trillernek, és a különleges effektusok, a pirotechnika és fülsüketítő ricsajok a háttérbe szorulnak, egészen a fináléig. A "Hajsza a föld alatt" semmi olyasmivel nem rendelkezik, mint prológus, vagy részletesen felépített felütés - az 1974-es Sargent-féle filmmel szemben, ahol az első negyed óra a metró életének bemutatásával, és a túszejtők alaposan átgondolt tervének első fázisával telt, Scott verziójában a főcím végére a magát Ryder-nek nevező szociopata (John Travolta) által vezetett banda (Luis Guzmán, Victor Gojcaj, és Robert Vataj) már el is foglalta a Pelham 123 kódnévvel illetett járatot.

A Brian Helgeland által írt újragondolt forgatókönyv az eredeti filmhez képest sokkal jobban koncentrál a túszejtők főnöke, Ryder és a metróalkalmazott, Walter közti kapcsolatra. Az 1974-es filmben Walter Matthau rendőrt játszott, aki egyben a túsztárgyaló is volt, míg Denzel Washington figurája egy hétköznapi ember, aki ráadásul úgy tűnik nem is éppen makulátlan erkölcsű. A készítők igyekeztek Walter karakterét átlagosnak, életét ezidáig viszonylag eseménymentesnek feltüntetni, például a feleségével való telefonbeszélgetések segítségével - így jobban azonosulhatunk vele. Ryder ezzel szemben nem egy hidegvérű gyilkos, ahogyan a Robert Shaw által megformált egykori zsoldoskatona, Mr. Blue volt, inkább egy manipulátor, gondolkodó, elmejátékokat űző gonosz. A múltját tekintve a valódi neve Dennis Ford, és Wall Street-i nagymenő volt, akit stiklijei miatt tíz évre ítélt a bíróság, ő azonban ezt igazságtalannak találta, ezért tervelte ki ezt a bosszút. Az érdekességet nyilvánvalóan az jelentené, hogy a jó és rossz oldalán álló két karakter közül egyik sem világosan jó, vagy rossz, nincs fekete és fehér, mindkettejüket a helyzetük kényszeríti csak arra, amit tesznek.

A legnagyobb probléma a "Hajsza a föld alatt"-tal Tony Scott annyira sajátos, és a közönséget teljességgel megosztó stílusa lehet. Vagy imádni, vagy utálni lehet, vagy megtűrni. Nagyon ritka esetekben működött csak az a felturbózott videoklipes esztétika, amit Scott használ (rendkívül gyors vágások, furcsa lassítások, homályos képek, satöbbi), és ez sem azon alkalmak egyike, amikor minderre szükség lett volna. Scott arrogáns, ki-ha-én-nem típusú direktori eszközei inkább elvonják a figyelmet a lényegről, ahelyett, hogy finoman rámutatnának dolgokra. Hálát mondhatunk a vágóasztalok, szűrők és egyéb képi effektusok isteneinek, hogy ez alkalommal Scott nem viszi annyira túlzásba a villogást - ezt megelőző munkáihoz képest legalábbis. Még ennél is inkább rontja filmje minőségét a klisés, középszerű forgatókönyv.

Denzel Washington, mint Walter, a korosodó, kissé már elhízott, anyagi gondokkal küszködő családapa bravúrosat alakít, és ismét láthatjuk, hogyan képes egy igazán jó színész kaméleonként bárki bőrét magára húzni. Egyedül az sajnálatos, hogy a kezdetekkor annyira szürke, senki Walterből fokozatosan akcióhős válik, és a film végére már nem a középkorú családos férfit, hanem Denzelt, a filmsztárt látjuk, seggrúgó üzemmódban. Travolta Washingtonnal ellentétben nem sok újat mutat, ugyanazt a félőrült pszichopatát játssza, akit már nem is egyszer ezelőtt.

A kisebb szerepeket is ismert, és elismert nevek játsszák. James Gandolfini New York polgármestere, aki hivatali időszaka vége felé közeledve már a nyugdíj adta örömöket várja, de most kénytelen a Ryder-rel való egyezkedésben aktívan részt venni. A ’74-es filmben a Lee Wallace által megformált polgármester tetyetotya, önállóan döntésképtelen Abe Beame-karikatúra volt (aki 1974 és 77 között töltötte be a polgármesteri szerepet New York-ban), Gandolfini karaktere már sokkal erősebb, olyasvalaki, aki nem teketóriázik annyit. Walter és a főnöke (Michael Rispoli) között sem nevezhető rózsásnak a hangulat.

Érdekes, hogy az eredeti filmben a túszejtők között volt állandóan konfliktus, aminek rossz vége is lett, most pedig a jófiúk nem tudnak kijönni egymással. Az 1974-ben készült "Hajsza a föld alatt"-ot ismerők sok ilyen hasonlóságot-eltérést fedezhetnek fel majd, a sztori magja ugyanaz maradt, sok-sok részlet azonban más lett. Csodálatos dolog, és Freedgood regényének erősségét bizonyítja, hogy a történetét jelentékeny változtatások nélkül ugyanúgy el lehet mesélni 35 évvel később is, minden technológiai fejlődés ellenére. A gond, hogy Scott rendezéséből hiányzik majdhogynem minden, ami Sargent-ét annyira mesterivé tette. Hiába lett a 2009-es verzió sokkal high-tech-ebb, a 35 éves film mégis jobban megfogja a nézőt, és körömrágásra készteti másfél órán keresztül.

A "Hajsza a föld alatt" egy cseppet sem rossz film, semmiképp se helyezném nagyon lentre a thrillerek sorában, de megvannak a maga hibái. Denzel Washington-nal semmi gond sincs, Travolta rendesen túljátssza a szerepét, és fájóan pocsék tud lenni, de a mellékszereplők kiegyensúlyoznak mindent. A forgatókönyv szépen aktualizálta a történetet 9/11 utáni világnézet szerint, sokszor azonban olcsó megoldásokhoz nyúl.

Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A "Hajsza a föld alatt" egy igazi klasszikus újrafeldolgozása, méghozzá már nem is az első a sorban.

Az 1974-es filmben a túszok és többi gengszter alig léteznek, a metróból szinte végig csak Travoltát látni, de Denzel körül hálistennek tényleg hús-vér emberek vannak. És a legelszomorítóbb dramaturgiai döntése a filmnek a befejezése, főleg a 35 évvel ezelőtti frappáns Matthau-snittet ismerve. Jó iramú, feszes, izgalmas film, lesmirglizve, szép lakkozással, tényleg jó minőségű facsavarokkal és tipnikkel, az aracsetezés* sem látszik rajta. Jó mestermunka. Csak minek?

A film egyik producere egy tévéinterjúban elárulta, hogy a "Hajsza a föld alatt" kizárólag azokn a piacokon ért el kiemelkedő nézettséget, köztük New Yorkban, Torontóban, Londonban és Párizsban, ahol sokan utaznak metróval.

A "Hajsza a föld alatt"-ban játszik Robert Shaw is, akit elsősorban A cápa Quintjeként ismerhetünk.

A film zeneszerzője David Shire, a Rockyból ismert Talia Shire (akkori) férje, akit felkértek, hogy az eredetileg írt témához képest komponáljon további aláfestő zenét is.

A New York-i közlekedési vállalat először egyébként nem engedte meg, hogy a filmesek a városi metrón forgassanak, mivel attól tartottak, hogy a metrószerelvényt eltérítő rablók sztorija még ötletet ad a valódi bűnözőknek (ahogy az később, az 1995-ös Pénzvonat esetében egyébként tényleg megtörtént).

Quentin Tarantino első, teljes egészében fennmaradt nagyjátékfilmjéhez, a Kutyaszorítóbanhoz innen vette azt az ötletet, hogy a bűnözők színek után választottak álnevet maguknak - csak itt Mr. Kék, Mr. Zöld, Mr. Szürke és Mr. Barna.

A film jeleneteit New York utcáin és a metróban forgatták.

Hajsza a föld alatt

A "Hajsza a föld alatt" (eredeti cím: The taking of Pelham One Two Three) egy 1974-ben bemutatott amerikai bűnügyi film, mely Morton Freedgood (írói álneve: John Godey) azonos című regénye alapján készült. Főszereplői Walter Matthau és Robert Shaw.

A filmben szabadszájú párbeszédek hallhatók, elejtett utalások történnek rasszizmusra, nőellenességre, a választóik életét semmibe vevő politikusi magatartásra.

A "Hajsza a föld alatt" 1974-es amerikai filmváltozatának főszereplői Walter Matthau, Robert Shaw, Hector Elizondo, Martin Balsam és Jerry Stiller voltak.