A hajszálak elvesztése, cserélődése tulajdonképpen normális folyamat, de időnként kórossá válhat. Ezek lehetnek a hajhullás, kopaszodás okai, tünetei és kezelési lehetőségei. A hajhullás, kopaszodás mindenki számára jól ismert jelenség. Az már azonban kevésbé ismert, hogy a kopaszodás és hajhullás hátterében számtalan probléma állhat, a traumától kezdve egészen az autoimmun betegségekig.
A hajhullás és a kopaszodás oka, és kialakulása
Ahhoz, hogy egy kicsit jobban megértsük a hajhullást és a kopaszodást, nem árt ha tisztában vagyunk a hajszálak növekedésével, cserélődésével. A fejbőrön található hajszálak életük során három, jól elkülöníthető szakaszon mennek keresztül. Az egyes hajszálak élettartama nagyjából 2-5 év. Az ún. anagén fázisban a haj folyamatosan növekszik, havonta nagyjából 1 cm-t, átlagosan három éven keresztül. Ezt a katagén fázis követi, melynek során a haj növekedése megáll, majd a telogén fázis következik, melyben a hajszál „felkészül” arra, hogy leváljon a fejbőrről.
Egy adott pillanatban a hajszálak mintegy 90 százaléka van anagén fázisban, 1-2% a katagén szakaszban, és 8-9 százalék telogén fázisban. Ezek az arányok egészséges embereknél állandóak, nem változnak. Ha úgy vesszük, hogy átlagosan 100 000 hajszálunk van, nagyjából 8000 olyan hajszál lehet minden nap kihullásközeli állapotban. Ez természetesen rengetegnek tűnhet, de általában csak 50-100 hajszálat veszítünk el naponta, ami egyáltalán nem aggodalomra okot adó mennyiség. A hajhullás akkor tekinthető kórosnak, ha a naponta elveszített hajszálak száma ezt a mennyiséget (vagyis a napi 100 szálat) túllépi. A hajszálak folyamatosan megújulnak, hiszen minden nap hullanak és nőnek is ki új hajszálaink.
A kopaszodás hölgyeket és urakat egyaránt érinthet, csak éppen más módon és mértékben. Bár a hajhullást, kopaszodást alapvetően a hajas fejbőrhöz kötjük, a problémák bármely, szőrrel borított testtájat érinthetik, beleértve a szemöldököt, a szempillákat, sőt még az orrlyukak belsejét is. A szőrszálak, hajszálak ugyanis az egész testünkön szinte azonos módon növekednek, azonos életciklusokon mennek keresztül.
A hajhullást kiváltó ok tulajdonképpen a hajszálak életciklusának bármely szakaszában bekövetkezhet, így megkülönböztethetünk például telogén vagy anagén hajhullást is. A kiváltó ok lehet lokális (tehát közvetlenül a hajhagymákat, hajszálakat vagy fejbőrt érintő), de szisztémás, vagyis az egész szervezetet érintő probléma egyaránt (pl. vitaminhiány).
A hajhullás általában visszafordítható folyamat, vagyis ha megtalálják és megszüntetik a hajhullás okát, akkor a hajszálak (nagy valószínűséggel) előbb-utóbb újra növekedésnek indulnak. A kopaszodás visszafordíthatatlan, vagyis az egyszer elveszített hajszálak helyére nem nő új.
A hajhullás és a kopaszodás típusai
A hajhullást és a kopaszodást különböző típusokba oszthatjuk, többek között aszerint, hogy a hajhullás jár-e együtt hegesedéssel; a kopaszodás jól megfigyelhető mintázatot követ vagy foltokban jelentkezik; a hajhullással, haj elvékonyodással járó problémák a haj mely növekedési fázisában jelentkeznek. Külön típusba sorolják a traumát követő hajhullást, illetve azt, melyek kialakulása bizonyos hajviseletekkel hozható összefüggésbe.
A hajhullás és kopaszodás főbb típusai:
- androgén alopécia (mintázatot követő hajhullás és kopaszodás, mely lehet férfi, illetve női típusú)
- alopecia areata (foltos hajhullás), mely lehet a teljes hajas fejbőrt és arcot érintő (alopecia totalis), illetve az egész testet érintő (alopecia universalis)
- telogén effluvium és anagén effluvium (a hajszálak különböző növekedési fázisaival összefüggő hajhullás)
- a hajszálakat, illetve a hajhagymákat érintő traumával összefüggő alopeciák (ide tartoznak bizonyos hajviseletekkel, frizurákkal összefüggő hajhullások, de a kényszeres hajhúzogatás, a trichotillománia okozta kopaszodás is)
- fertőző betegségekkel összefüggő hajhullás
- hegesedéssel járó (cicatriciális) alopécia
Epidemiológia
Az androgén alopécia vagy a telogén effluvium mindenki számára jól ismert jelenségek, az előbbi akár a felnőtt lakosság 50 százalékát is érintheti, míg az utóbbit szinte minden ember megtapasztalja élete során legalább egyszer (például, a frissen szült anyukák körében akár 70-80 százalék is lehet az érintettek aránya). A hajhullás elterjedtségével kapcsolatban azonban csak becsléseink lehetnek, hiszen nagyon sokan nem fordulnak vele orvoshoz, múló problémának vagy az élet elkerülhetetlen velejárójának tekintik.
A krónikus betegségekkel összefüggő hajhullás gyakorisága is széles skálán mozog, és nem is minden érintettnél alakul ki. A becslések szerint a krónikus problémákkal, például hormonális eredetű betegségekkel összefüggő hajhullás a betegek akár 65 százalékát is érintheti.
Szintén nehéz meghatározni, hogy a gyógyszerszedéssel összefüggő hajhullás hány embert érinthet. A daganatos betegségek kezelésénél alkalmazott kemoterápia a betegek 90 százalékánál okozhat hajhullást.
A hajhullásnak, kopaszodásnak természetesen sokkal ritkább típusai is vannak: az autoimmun eredetű alopecia areata a népesség alig 2 százalékát érintheti, míg a kényszeres viselkedéssel összefüggő trichotillomania a becslések szerint a népesség 3-4 százalékánál alakulhat ki.
A hajhullás, kopaszodás bármely életkorban megjelenhet és mindkét nemet azonos mértékben érintheti. Természetesen, a különböző életkorú és nemű betegek esetében általában más-más kiváltó ok áll a háttérben.
Kit érinthet a hajhullás és a kopaszodás?
Nem könnyű meghatározni azokat az „általános” rizikótényezőket, melyek befolyásolhatják a hajhullás, a kopaszodás kialakulását, hiszen az alopecia számos kiváltó okra vezethető vissza, ráadásul ezek egy részére nincs semmilyen hatásunk. Fokozhatja a hajhullás és kopaszodás kockázatát:
- a genetikai örökségünk, vagyis az, hogy a családunkban mennyire jellemző a kopaszodás és a hajhullás, vagy az, hogy van-e a családtagjaink között autoimmun betegséggel élő
- az életkor
- hormonális rendszer zavarai, az endokrinológiai betegségek
- az autoimmun betegségek
- a krónikus betegségek (pl. diabétesz)
- a tartós gyógyszerszedés
- a kemoterápia
- a célzott (fejet érintő) sugárterápia
- az alultápláltság, a vitamin- és ásványianyag-hiány, a kiegyensúlyozatlan étrend
- a szigorú, megszorító diéták és a hirtelen fogyás
- stressz
- a fertőző betegségek, lázas állapotok
- a túlságosan szoros hajviseletek
- a hajat, hajhagymákat vagy fejbőrt nagyon igénybe vevő fodrászati beavatkozások, eljárások (hajhosszabbítás, hajegyenesítés)
- a várandósság
Mi minden okozhat hajhullást és kopaszodást?
Mivel a hajhullásnak és a kopaszodásnak számos típusa ismert, a probléma hátterében is sok okot találhatunk. Bármi legyen is a kiváltó ok, érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a genetika, illetve az életkor rendkívül meghatározó tényezők: vagyis, akinek a családjában jellemző a kopaszodás vagy a hajhullás, annak fel kell készülnie arra, hogy előbb-utóbb nála is elkezdődik a hajszálak elvesztésének a folyamata. Az öregedési folyamatoknak pedig természetes velejárója, hogy a hajszálak az életkor előrehaladtával egyre gyengébbek és vékonyabbak lesznek. Normális esetben az ember napi 80-100 hajszálat vesztünk el. Amikor pedig ennél több hajszál is kihullik, már kóros állapotról beszélünk.
A hajhullás és a kopaszodás hátterében állhat többek között:
- hormonális hatások, a hormonrendszer egyensúlyában bekövetkező változások (beleértve a hormonrendszert érintő betegségeket és a várandósságot is)
- autoimmun betegség
- stressz
- gyógyszer-mellékhatás és kemoterápia
- krónikus betegség
- fertőző betegség
- vitamin- és ásványianyag-hiány, alultápláltság
- pszichés trauma és érzelmi megrázkódtatás
- a hajszálakat, hajhagymákat érő közvetlen trauma
Betegségek a hajhullás és a kopaszodás hátterében
A hajhullás, illetve a kopaszodás gyakran utal valamilyen lokális (vagyis elsősorban a hajas fejbőrt érintő) vagy szisztémás (az egész szervezetet érintő) betegségre. Ezek között találhatjuk többek között:
- gombás fertőzések (tinea capitis)
- folliculitis
- szifilisz
- lupus erythematosus
- pajzsmirigy-alulműködés, illetve -túlműködés
- PCOS
- krónikus, szisztémás gyulladások
- cukorbetegség
- hiánybetegségek (pl. vashiány)
- daganatos betegség
- bőrbetegségek (pl. pszoriázis)
A frizura is okozhat hajhullást és kopaszodást
A hajhullás, illetve a kopaszodás egy típusa a hajszálakat, illetve a hajhagymákat érő, folyamatos húzó-feszítő hatással van összefüggésben, és, meglepő módon, a hajviselet tekinthető a legfőbb kiváltó oknak. A mindig ugyanúgy, szoros copfban, fonatban, kontyban viselt frizura ugyanis komoly igénybevételnek teszi ki a hajszálakat (és ez időnként meghatározott területre, például a haj homlokhoz közeli vonalára koncentrálódik). A feszes frizura olyan következményekkel járhat, mintha a hajat folyamatosan erősen húznánk a fejtető felé.
Az alopecia ezen típusa nem a hajszálak, a hajhagymák, a fejbőr vagy a szervezet egészének egészségével függ össze, kiváltó oka pusztán „mechanikai”, fizikai jellegű. A rendellenesség tünete nemcsak a hajhullás, a hajszálak elvékonyodása, de a fejbőr kipirosodása, gyulladása, viszketése, fokozott érzékenysége is lehet. Ez a típusú hajhullás a nagyon hosszú hajú egyéneknél is előfordulhat, ilyenkor maga a haj súlya okozza az állandó húzó hatást.
A hajviselettel összefüggő alopecia megelőzéséhez, kezeléséhez elsősorban a hajviseleti, hajápolási szokásokat kell megváltoztatni. Nemcsak a szoros copfok, fonatok, kontyok viselését kell mellőzni (vagy a lehető leginkább csökkenteni), de nem javasolt a hajvasalás, a haj kémiai simítása, a túl meleg hajszárító használata, sőt a hajhosszabbítás sem.
Milyen gyógyszer mellékhatásaként jelentkezhet hajhullás?
Jó néhány olyan gyakori, elterjedt gyógyszer van, melyek rendszeres szedése fokozott hajhullással járhat együtt. Sajnos azonban nem lehet előre megjósolni, sem azt, hogy kinél okoz hajhullást egy-egy gyógyszer, sem pedig annak mértékét, intenzitását. Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a hajhullás általában nem a gyógyszer szedésének elkezdése után azonnal jelentkezik.
Hajhullást okozhatnak többek között:
- véralvadásgátlók, vérhigítók (warfarin, heparin)
- koleszterinszint-csökkentők
- epilepszia ellenes gyógyszerek
- antidepresszánsok, antipszichotikumok
- gombás fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek
- köszvényellenes szerek (allopurinol)
- vérnyomáscsökkentők, béta blokkolók (propanolol, timolol)
- zöld hályog (glaukóma) kezelésénél alkalmazott szemcseppek
- fogamzásgátló tabletták
- szteroidok
- ösztrogént, progeszteront vagy tesztoszteront tartalmazó gyógyszerek
- fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők
- gyomorfekély kezelésére alkalmazott szerek
- Parkinson-kór kezelésénél alkalmazott gyógyszerek
A hajhullás és a kopaszodás tünetei, jelei
Az alopecia legfőbb, gyakran egyetlen tünete a megszokottnál intenzívebb hajhullás, vagyis az érintett naponta száznál több hajszálat veszíthet el. Ugyanakkor, mivel sokféle probléma állhat a hajhullás és a kopaszodás hátterében, a tünetek is igen különbözőek lehetnek. Az is előfordulhat, hogy a hajhullás egyáltalán nem látványos és intenzív, hanem a hajszálak fokozatos gyengülésével, a haj vonalának változásával jár együtt, vagy éppen a fejbőr egyre jobban látható, észrevehető a hajszálak alatt. A hajhullás időnként nemcsak a hajas fejbőrt, de a szemöldököt, a szempillákat vagy más, szőrzettel borított testrészeket is érinthet.
Hajhullás, kopaszodás kísérő tünete lehet:
- korpásodás
- a fejbőr viszketése, irritáltsága
- a fejbőr kipirosodása, kisebesedése
- a bőrt, illetve a körmöket érintő elváltozások (pattanások, a körmökön megfigyelhető bemélyedések)
Nőknél a hajhullás mögött jelentősebb nőgyógyászati betegségek, így például a policisztás ovárium szindróma is meghúzódhat, de másfajta endokrin hatások is állhatnak a kopaszodás hátterében. Ilyen lehet például a pajzsmirigy működési zavara, ami haj mennyiségére is minőségére egyaránt hatással lehet.
A hajhullás és a kopaszodás diagnosztizálása
Mivel a hajhullást és kopaszodást sok dolog okozhatja, az okok kiderítése gyakran bonyolult és hosszadalmas folyamat. A vérvizsgálaton kívül szükség lehet a fejbőr, illetve a hajszálak, hajhagymák vizsgálatára is, például, hogy megállapítsák, okozhatja-e a hajhullást valamilyen fertőzés (pl. gombásodás), gyulladás vagy allergiás reakció.
Alopecia esetén vizsgálják, hogy a hajhullás, kopaszodás mutat-e valamilyen jól meghatározható mintázatot, vagy az egész fejbőrt érinti-e egyszerre. Segítheti a probléma diagnosztizálást annak meghatározása, hogy pontosan hogyan hullanak ki a hajszálak: az elveszített hajszálakon jól látszódnak a hajszálak gyökerei, esetleg közvetlenül a fejbőr felett „törnek el”? Milyen a kihullott hajszálon észrevehető hajhagyma mérete, színe? Ez utóbbiból például arra lehet következtetni, hogy a haj növekedésének mely fázisában következett be a hajhullás.
A diagnózisnak két lépcsője van. Az első az úgynevezett könnyű húzásos teszt, amikor az orvos a páciens pár nappal korábban megmosott haját úgy vizsgálja meg, hogy elkezdi azt finoman, ám határozottan húzni. A másik a trichogram, ami azt jelenti, hogy az orvos a tarkóról és a homlokról sok hajszálat távolít el oly módon, hogy az érintett felületet teljesen hajmentessé teszi.
A hajhullás mértékének megállapításához „hajhúzásos tesztet” (ún. Saboraud-manővert) is elvégezhetnek. A vizsgálatot megelőzően legalább 24 órával nem szabad hajat mosni. A vizsgálatot végző a hajba „fúrja” az ujjait (tehát nem a haj végénél, hanem a fejbőrnél húzza meg a hajszálakat), és 50-60 hajszálat fog a hüvelyk-, a mutató- és a gyűrűs ujja közé. A hajszálakat határozottan, de nem fokozott erővel meghúzza. Egészséges fejbőr és hajszálak esetén csak a telogén szakaszban lévő, vagyis már egyébként is kihullásközeli állapotban lévő hajszálak maradnak az ujjai között, ez nagyjából a hajszálak 10 százalékát jelenti. Ha ennél többet tud kihúzni, a teszt pozitívnak tekinthető és megállapítható a fokozott hajhullás. A hajhúzásos tesztet a hajas fejbőr legalább három részén (a homlokhoz közel, a halántéknál és a nyakszirthez közel) kell elvégezni. A hajhullás típusára következtetni lehet abból, hogy a teszt mely területeken jár pozitív, és melyeken negatív eredménnyel.
Bizonyos esetekben, pl. a nőknél fontosak lehetnek az endokrinológiai, nőgyógyászati vizsgálatok is, mert a hajhullás és a kopaszodás a hormonális egyensúly zavaraira is utalhat.
A hajhullás okai és kezelése!
Az alopecia areatában megbetegedő személyek foltokban veszítik el a szőrzetüket, leggyakrabban a hajukat, s egyszerre mintegy érményi nagyságú területen. A kialakulás oka, hogy az immunrendszer gyulladásos választ indít a hajhagymák ellen, s emiatt a haj kihullik, gyakran hirtelen, foltokban. Ez megjelenhet különösen a fejbőrön, de előfordulhat a szakállban, szemöldökben, szempillákban, sőt a testen máshol is. A betegséget akár stressz is kiválthatja az erre hajlamos egyénekben, de a legtöbb esetben nincs beazonosítható közvetlen okozója. A betegség tünetei a kerek vagy ovális, kopasz foltok a fejbőrön vagy más testrészeken. A foltok határai általában élesek, a bőr a foltokban sima és hegesedésmentes. Néha a körmökön is elváltozások (pl. bemélyedések) láthatók.
A szőrzet színének és típusának eltérései
Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon, hogy testünk más-más pontján található szőrök miért különbözőek. Az ember különböző életszakaszaiban különböző típusú szőrt növeszt, így ezek akár más-más színben vagy textúrában is jelenhetnek meg. A mélyen fekvő szőrtüszők, amelyekből a szőrszálak kinőnek, kétféle pigmentet is tartalmaznak. Az eumelanin a fekete és barna színért, míg a pheomelanin a szőke és a vörös színért felel. Minden ember haja tartalmaz valamennyit az utóbbi festékből is, de akiknek fekete vagy barna hajuk van, azoknál az eumelanin elnyomja a pheomelanint. Emiatt látható egyeseknél, hogy a barna hajuk kissé aranyba hajlik, mert náluk a domináns pigment nem elsöprően erős.
A test különböző pontjain felfedezhető eltérő színű szőrzet árnyalata attól függ, hogy mennyi pigmentet termelnek az egyes szőrtüszők. Általánosságban a legsötétebb szőr a testünkön a szemöldök, itt termelődik a legtöbb pigment. A szőrtípus már más kérdés, hiszen elképzelhető, hogy egy egyenes hajú férfinél a szakáll szőrzete inkább göndörödő. Ez azért van, mert a hajjal ellentétben a test többi részét fedő szőr pubertáskorban kezd el nőni, ezt androgén szőrnek is nevezzük, mivel a testben található androgén hormonok szintje határozza meg a típusát. Nem csak színében és formájában tér el a hajtól a többi szőr, az androgének azt is meghatározzák, milyen gyorsan és milyen mennyiségben nőnek ezek a szőrszálak. Ezért lehet az, hogy egy dús hajú ember képtelen szakállat növeszteni, míg egy teljesen kopasz férfi testét mintha medvebunda borítaná.
