Haj szövés és fonás: eszközök, technikák és történeti háttér

Elsajátíthatod a fonás fortélyait, a rokka beállításában rejlő lehetőségeket, és érdeklődésed szerint különféle anyagok fonásának trükkjeit. Ha egyéni elképzelésed van a tematikáról, nyitott vagyok rá: lehet szó gyapjúfestésről, kézzel szőtt textilek mosási és varrási tudnivalóiról, az eszközök karbantartásáról, vagy amire kíváncsi vagy.

A fonás alapjai és munkafolyamata

A fésüléssel rendezett kender, rostos, szálas anyagát fonallá kell sodorni, mely munkafolyamat alapvető eszközei a (jobb) kézzel pörgetett orsó, illetve a lábbal hajtott rokka. A fonás három összefonódó mozzanatból áll: a szálhúzásból (bal kézzel a rostcsomóból), az alapsodrásból (ugyanezen kéz három első ujjával) és a fonal teljes besodrásából (a jobb kéz pörgette orsóval, illetve a rokkával). A fonást jelentős mértékben meggyorsította a fonókerék alkalmazása, mely külön ütemben végzi a sodrást és a fonal felcsévélését.

Fonás folyamata: szálhúzás, alapsodrás, besodrás

Orsók és guzsalyok

A kézi- vagy gyalogorsó 20-30-35 cm hosszú, két végén elhegyesedő pálca, melynek alsó végén gyakran kis fakorong (orsókarika) található, amely lendítősúlyként szolgált. A Kárpát-medence keleti és déli részein karika nélküli orsókat használtak. Az orsó kialakítása speciális szerszámot is igényelt: az esztergát (kézi- vagy nyirettyűs eszterga), amely a nálunk használt esztergák legegyszerűbbje. Az orsót festéssel díszítették.

A fonásra váró rostcsomót guzsalyra kötik fel. Fonás közben a guzsalynak csak másodlagos szerep jut, amikor a rostanyagot munka alá tartja, mégis ez a feladat a fonás termelékenysége szempontjából fontosnak minősül. A kézi guzsaly rövid, 25-35 cm hosszú pálca, amelynek alsó részét a bal kéz hátsó ujjával szorítja a fonó nő a markába. A pálca tetejére tűzi a rostot, és szabad három ujjával szálat húz és megadja a rostoknak az alapsodrást.

Még célszerűbb eszköz az övguzsaly, mely kb. egy méter hosszú pálca, melynek alsó végét az övbe (szoknya korcába) dugnak. Így a kéz teljesen felszabadul a fonásra. (A 150-180 cm hosszú rúdguzsaly átmenetet jelent az öv- és a székes guzsaly között). A Dunántúlon a székes guzsaly volt általános, az Alföldön, valamint az északi területeken a talpas guzsaly, Erdélyben leginkább a rúdguzsaly terjedt el.

Guzsaly típusok: kézi, öv, rúdguzsaly

Rokka és fonókerék

A kézzel hajtott, aránylag nagyméretű kerék hozza forgásba a vízszintesen elhelyezett orsót, amely a másik kézből egyenletesen engedett laza, szálas anyagot megsodorja. A rokka már lábmeghajtással működő folyamatos fonóeszköz, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és motollálja fel a kész fonalat a csévére. A rokka működési elve a szárnyas orsó és a cséve fordulatszámának különbözőségén alapszik.

A rokkának a XIX-X. század fordulóján a lendítőkerék és az orsó egymáshoz viszonyított elhelyezkedése szerint három fő típusát használták: a Dunántúl északi felén, valamint a Kisalföldön a fekvő és kisebb mértékben az álló rokkát, a Dunántúl délkeleti felén és az Alföldön a ferde rokkát. A rokka gyakoribb neve a Dunántúlon rokka, ettől északra és keletre ropka, rofka, a magyar nyelvterület déli részén pörgő, a Tiszántúlon kerekesrokka, a Felföldön a Tarnától keletre egészen Erdély északnyugati részéig kerekesguzsaly.

Rokka típusok: fekvő, álló, ferde

Fonalfeldolgozás: motollázás, mosás és gombolyítás

A megfont fonalat a kézi orsóról (vagy a rokka orsójáról) a motollára vezetik fel, hogy ezen lemérjék a kész fonal mennyiségét. Ezt követi a fonalmosás és gombolyítás. Ezután a nagy motringot leemelik a motolláról, és kimossák a szennyeződést a fonalból.

A mosás lényege a meleg hamulúgos áztatás, majd a piszkos lúg hideg vízzel való eltávolítása a fonalkötegekből. A fonalkötegeket megszárítás után gombolyították. Ennek eszköze egyrészt a gombolyító volt, másrészt egy másfél arasznyi hosszú botocska, a kótis, amire a gombolyítóról vagy lyukas, vagy kerek gombolyagba hajtották fel a fonalat.

Motollázás és fonalmosás folyamata

Anyagok és történeti áttekintés

Már az újkőkorban a Kárpát-medencében (a neolit Körös kultúrája, Kr. e. 8000) a birkák, kecskék tenyésztése, a len, a kender és más rostos növények termesztése tette lehetővé a szövést. Az általa megjelent ruházat, takarók, szövetek az időjárással szemben védettebbé tették az embert. A szövés tulajdonképpen két, egymásra merőleges szálrendszernek egy mechanizmus, a szövőszék útján való összekapcsolása, a szálak egyenkénti kötése által.

A fonás és a szövés eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. A szövés legkorábbi, máig virágzó formája a fonás. Vesszőből, gyékényből, szalmából vagy csuhéból készülnek a portékák minden más eszköz nélkül. A fonnivaló szálak kézzel történő sodrásából, bármilyen eszköz használata nélkül kialakult a fonás. A legősibb fonóeszköz a kő orsó volt. Később felfedezte, hogy ennek a súlynak a segítségével elvégezhető a sodrás is, amennyiben forgatja azt.

Ősi fonóeszközök: kő orsó, korai guzsaly

A fonnivalót előkészítették és rákötötték egy rúdra, ez lett a guzsaly. A guzsalyak különböznek, főként a méretet és a díszítést illetően. A guzsaly hossza tájegységenként változik és az is befolyásolja, hogy a fonás milyen környezetben zajlik. A rövidebb guzsalyat becsípték a bal hónuk alá vagy a derekukhoz fogták és így menet közben is tudtak fonni. Azokon a vidékeken, ahol az asszonyok csak otthon fontak, ott hosszabb guzsalyat használtak.

Technikai fejlődés

Egy új szakasz a kézi fonás fejlődésében a fonógép feltalálása volt Indiában a XII. században. A fejlesztés abban rejlik, hogy az orsó mozgásba kerül (forog) egy kerék és egy madzag segítségével. A fonás történetében egy következő újítás a XVII. században következett be, a pedálos guzsaly feltalálásank köszönhetően. Ennek segítségével a munka megszakítása nélkül zajlik. A tekercsnek két patkó alakú szárnya van, melyek kampóval vannak ellátva és ezek segítik a szálat elvezetni az orsó felé.

A len, kender és gyapjú fonásában sikerrel alkalmazták ezeket az eszközöket, viszont a gyapot megmunkálásában nem voltak megfelelőek. A gyapottermesztés elterjedésével szükség volt a fonóeszközök tökéletesítésére is. Ezeknek a problémáknak a megoldása igencsak sikeres volt Hargreaves, Paul L., Arkwright, Wood, stb.

Fonóeszközök fejlődése: kézi orsóktól a pedálos guzsalyig

Szövés: eszközök, működés és népi alkalmazás

A szövőszék két hengere (függőleges szövőszéknél két keresztfája) biztosítja a hosszanti szálak párhuzamos, egy síkban való elhelyezését. Ezt a fonalsíkot a páros és páratlan szálak elkülönítésével a nyüst két, egymással hegyes szögben záródó fonalsíkra bontja, s az így keletkezett nyíláson átvezethető a keresztszál. A nyüst lábítós (pedálos) váltásával (vertikális szövőszéknél a nyüst visszaengedésével) a páros és páratlan fonalak egymással helyzetet cserélve újabb hegyesszög keletkezik, ezzel a hosszanti fonalak kötötték az imént bevetett keresztszálat, és ugyanakkor újabb keresztszál bevezetésére biztosították a nyílást a fonalsíkban.

A keresztfonalak átvetésére a vetélő szolgál, majd a keresztfonalak sűrű egymáshoz tömörítésére a bordát használják. A szövés munkája a vízszintes szövőszéken a fonalsík szétválasztásának (egyik láb), a keresztfonal átvetésének (egyik kéz), a fonalsík ellentétes szétválasztásának (másik láb), a keresztszál bordával való leverésének (ugyanazon kéz), majd a keresztszál visszadobásának (másik kéz) ritmikus egymásutánja.

Szövőszék működési séma: nyüst, vetélő, borga

A lábítós szövőszéken több nyüst beiktatásával a két fonalrendszer kötését változtatni lehet, így egyszerűbb mintás szövetet állítanak elő. A függőleges szövőszéken ugyanez a sorrend, de a ritmus lassúbb, mivel a lábmunkát is kézzel végzik, s a keresztfonalat nem átvetik, hanem átbújtatják a láncfonal nyílásán.

Népi szőttesek és használati tárgyak

Erdélyből még mindig akad falusi ház, ahol, főleg télen, csattog az osztováta vagyis a szövőszék. Háznál készül többek között a subaszőnyeghez hasonló, vastag, meleg gyapjútakaró, a cserge. Gyapotból, kenderből és lenből vagy ezek keverékéből hímes törülközőket, abroszokat, futókat, falvédőket, kispárnákat, sodrott gyapjúból szőnyeget szőnek.

Nagyon izgalmas a szövéssel kapcsolatosan, hogy egy palóc leány hozománya milyen szövöttanyagokból állt: szakajtókendő 8-10, törülköző 8-10, abrosz (hurcoló), vagyis köznapi kettő, abrosz (ünneplő) 4-5, asztalabrosz (kivarrott is, szövött is) 2-3, ingváll 40, pendel 20-25, fehelhaj (fejelhaj) 2-4, derekaljhaj 2-4, lepedő, hálaló (háló lepedő) hat, háziszőttes takaró, csipkerésszel tíz, zsák 6-8 db, vászonanyag 20-40 rőf.

A palócföld szőttesei közül kiemelhetjük a halottas párnákat, a lepedővégeket, búcsútarisznyákat és kötényeket. Ezek pamut- és kenderszálból elegyesen vagy tiszta pamutból szőtt paraszt szőttesek. Piros, piros-kék pamutfonallal mintázták őket.

Mindenképpen meg kell említenünk a Dunántúlról a kapuvári (főleg a karácsonyi abroszt), a göcseji pelikános mintájú, a sárközi, a baranyai (ormánsági és hosszúhetényi) szőtteseket. A sárközire a takácsszőttesek által befolyásolt parasztszőttesek jellemzőek. Legismertebbek a két szélből összeállított fehér pamut szőttes abroszok, melyeket szinte szőnyegszerű egyenletességgel borítanak be a mértani jellegű „H” elemekből szerkesztett piros-fekete-kék vagy piros-kék, piros-fekete mintacsíkok.

Az erdélyiek közül kiemelkednek a kalotaszegi és széki szőttesek. Az előbbi területen a tiszta kendervászon mellett igen kedvelik az „egyeles”-nek mondott pamuttal kevert, valamint a tiszta pamutvásznakat is. A mezőségi Széken főleg a lakásbelső textileit szövik kenderből vagy pamutból és gyapjúból.

Népi minták: kalotaszegi és sárközi szőttesek

Gyakorlati lépések hajfonáshoz (cérnafonatok inspirációja)

Fésüld meg alaposan a hajad. A szövés megkönnyítése érdekében vízzel kezelheti őket. Válasszuk el a kívánt szálat két elválasztással - ez a fonás területe. Felhívjuk figyelmét, hogy minden további szálnak azonosnak kell lennie. Vegyünk három szálat (azonos színű vagy különböző), hajtsuk össze, majd félbe. Összecsukva 25-30 cm-rel hosszabbnak kell lenniük, mint a haj.

És itt van egy példa a furat szövésére két különböző szálból. Hajtsa félbe az elvágott szálakat és kössünk egy csomót a fonat tövébe.

Hajfonás: lépések három szállal

A szövés és fonás jövője

A XVIII. századi ipari forradalom javulásokat hozott ezen a téren is. Egy mérföldkő a mintás anyagok szövésének előállításában Charles Jaquard próbálkozása, aki megoldotta a nyistek mozgatását. Az emberi szükségletek megnövekedésével egy időben igény lett a szövés gépiesítésére is. Az első szövőgépet Edmond Cartwright építette meg. A második világháború után áttértek a bizonyos műveletek automatizálásra is. Napjaink egyik nagy változását a vetélő nélküli szövés jelenti. A vetélőfonalat egy nyíláson keresztül sűrített levegő vagy vízcsepp segítségével juttatják a helyére.

Eszköz Funkció Tájhasználat / megjegyzés
Orsó Fonál sodrása kézzel 20-35 cm, orsókarika néhol
Guzsaly Rost csomó tartása és alapsodrás Kézi, öv-, rúdguzsaly típusok
Rokka Lábmeghajtású folyamatos fonás és motollázás Fekvő, álló, ferde típusok
Fonókerék Sodrás és felcsévélés külön ütemben Kézzel hajtott nagy kerék
Gombolyító / kótis Fonal gombolyítása Kótis ~ másfél arasz hosszú botocska

tags: #haj #szoves #fonas