A jóindulatú elsődleges csonttumorok közül az osteoma, osteochondroma, osteoid-osteoma és esetleg az osteoclastoma ismerhető fel az ásatag anyagban.
A fibroma, myxoma stb. 60. ábra. a) A rutinszerűen végzett rtg-vizsgálatkor „mellékleletként” talált körülirt, intraossealis elváltozás (nyíl) a tibiában.
b) A felfűrészelt tibia distalis metaphysisében 8 mm átmérőjű csonttumor (nyíl) helyezkedett el.
c) A jól körülhatárolt, elmeszesedett osteoid osteomát dús trabecularis csonthálózat veszi körül. Sztereómikroszkópos felvétel 20× nagyítás.
9-10. 61. ábra. A bal maxillából kiinduló, a csont és az egész arc deformitását eredményező tumor.
Mongóliából (Najma Tolgoj) származó anyag. 10-11. század, maturus nő.
Az osteoma jól körülírt, éles határú növedék, amelyet érett csontszövet alkot, néha elefántcsonthoz hasonlóan tömör (osteoma eburnificans), átmérője pár mm-től 5-6 cm-ig terjedhet.
Többnyire a koponyán látjuk, de combcsonton és tibiában is leírták (Pales 1930).
Moodie (1923) az óperui koponyák hallójáratának 28,6% -án talált, Regöly-Mérei (1968) III.
Az osteochondroma (exostosis) a felszínen, főként a hosszú csövescsontokon képződik, szivacsos és corticalis szövetet, csontvelőt, felszínén porcborítékot tartalmaz.
A legősibb lelet a jávai H. erectus combcsontjának tumora.
Szinte valamennyi nagyobb temető anyagában a femuron (59. ábra), tibián és humeruson láttunk kisebb osteochondromákat.
Sawyer és mtsai (1988) prekolumbián mandibula szárán óriás osteochondromát találtak.
Az exostosisok egy része poligénes öröklődésű, szabályszerű családi halmozódást mutat.
Az osteoid osteoma mindig jól körülhatárolt, többnyire a csontkéregben, ritkábban a szivacsos állományban helyezkedik el.
Jellegzetes rtg-képe alapján könnyen megállapítható a helyes kórisme.
A tumort osteoid szövet burjánzása képezi, amely a későbbiekben elmeszesedhet, s ezzel a klinikai tünetek (erős fájdalom) is csökkennek.
Saját észlelésünk a rutinszerű röntgenvizsgálataink melléklelete.
A fiatal férfi jobb tibiajának distalis metaphysisében, a szivacsos állományban 8 mm átmérőjű (60. ábra), jól körülhatárolt elcsontosodott, homogén szerkezetű daganatot figyeltünk meg.
A fogeredetű tumorokat (odontoma, cementoma, ameloblastoma stb.) szintén a jóindulatú csontdaganatok közé számítják.
Regöly-Mérei 1962-ben még azt írta, hogy ilyen tumort nem találtak ásatag anyagban.
Azóta néhány esetet közöltek, de az ismert odontogén tumorok száma ma is 10 alatt van.
A 10-12. századból való (Mongóliában előkerült) női koponyán 6x4 cm. nagyságú, a bal arcfelet deformáló tumort észleltünk.
A rtg- és CT-vizsgálat a maxillát és a szájpadcsontot érintő, belsejében foltos felritkulást mutató elváltozást igazolta, amelyben fogmaradványok nem voltak (61. ábra, 62. ábra).
A szövettani és elektronmikroszkópos vizsgálat cementomát (annak ossificaló variánsát) igazolta (63. ábra, 64. 62. ábra.
A rosszindulatú tumorok régészeti anyagban meglehetősen ritkák.
Strouhal (1998) Közép-Európa hét országából (Németország, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Svájc, Ausztria és Szlovákia) 44, Egyiptomból és Nubiából 59, Nagy-Britanniából 23 malignus daganatot tudott számba venni.
Ezeknek kb. a fele csont eredetű, a többit áttétinek tartotta.
Jelentős eltéréseket észlelt a tumorok hisztogenezisét illetően.
Európában az összes eset fele myeloma multiplex, az afrikai anyagban viszont csak elvétve fordult elő primer csonttumor, abban a carcinoma dominált.
Az osteosarcoma a leggyakoribb, többnyire a csöves csontok metaphysiséből kiinduló rosszindulatú csontdaganat.
Makroszkóposan a corticalist destruáló, szabálytalan csontburjánzás látszik, amely sokszor a velőüreget is kitölti.
Röntgenképen a csont felfújtsága, a corticalis elvékonyodása, kirágottsága, a tumor területében kóros szerkezetű csontstruktúra kialakulása, osteolyticus és osteoplasticus területek váltakozása figyelhető meg.
A parossealis osteosarcomákban a csonttüskék és keskeny csontgerendák jellegzetes szövedéke a daganat felszínét „kefeszerűvé” teszi (65. ábra, 66. ábra, 67. ábra).
Szövettanilag irreguláris trabeculak képződése jellemzi, amelyekben a kollagénszerkezet szabálytalan.
A pásztázó elektronmikroszkópos képben a spiculak végén gömbszerű tumoros növedékek mutatkoznak.
Bármely csontból és bármely életkorban kialakulhat, olykor több csont egyidejű elváltozása észlelhető (Aufderheide és mtsai 1997, Gladykowska-Rzeczycka 1997, MacCrudy 1923, Smith és Dawson 1924).
A közelmúltban az egyik budapesti, 11-12. 63. ábra. A tumorban az ossificaló cementomára jellegzetes tojásdad, vagy bunkószerű képződmények és ezeken belül kóros csontszerkezet és kollagén-váz mutatható ki a) HE festés 100×, b) Pikrosziriusz festés 400×, c) Ugyanazon terület polármikroszkópos képe.
64. ábra. a) Szabálytalan csontszerkezet a tumorban. b) és c) gömb, súlyzó, vagy ellipszoid alakú, képződmények a daganatban, amelyek mind az ép cementállományra, mind a cementomára jellegzetesek.
65. ábra. Az ossificatiót nem, vagy csak csekély mértékben mutató malignus csonttumorok nem diagnosztizálhatók biztonsággal.
Az Ewing sarcoma majdnem kizárólag a gyermekkor csontvelői eredetű malignus daganata, többnyire a hosszú csöves csontokból indul ki.
A csont felpuffad, a corticalison kirágott szélű hiányok képződnek, ezek peremén esetleg csontképződés látszik (Löwen 1998).
66. ábra. a) A daganat makroszkópos képe. b) tumor felszine gyrificalt, néhol spiculumokat tartalmaz.
A myeloma multiplex (plasmocytoma) a csontvelői plasmasejtek tumora, az esetek 95%-ában 50 év fölöttiekben keletkezik.
Jellegzetesen sok gócú, elsősorban a koponyatetőn, csigolyákon és medencén okoz élesszélű csonthiányt.
A helyes diagnózist segíti, ha egyszerre több csont rtg-képén kerek, vagy ovális, éles szélű anyaghiányt találunk, amelyek körül endostealis, vagy periostealis felrakódás, scleroticus szegély nem képződött.
These elváltozás széli részeiből az immunglobulinok kivonhatók, (s ha ez sikerrel jár), a tumor által termelt immunglobulin alapján megállapíthatjuk típusát, differenciálhatjuk a rákáttétektől (Cattaeno és mtsai 1994).
Elsőként Ritschie és Warren (1932) ismerték fel a myeloma multiplexet, az eltelt hét évtizedben számos új esetet közöltek (Gladykowska-Rzeczyka 1997, Strouhal és mtsai 1996, Zink és mtsai 1999), hazánkban Nemeskéri és Harsányi (1959) írták le.

Osteoid osteoma - Minden, amit tudnia kell - Dr. Nabil Ebraheim
tags: #haj #sztereomikroszkopos #kepe