Számtalan hagyomány, tabu, szertartás és szokás kapcsolatos az emberi fejjel, mivel sok helyen azt hitték, hogy ez a lélek székhelye. Mivel a fejet a legtöbb esetben haj borítja, és ez természetes védelem a hőmérsékletingadozások, sőt kisebb ütések ellen, feltételezték, hogy a hajnak saját mágikus erői vannak. Mindenkinek van valami problémája a hajával. Ha sötétszínű, akkor szőkét szeretne, ha göndör, akkor egyenes szálút. Általános gond ez, kivéve azokat az embereket, akik az ókor természettudósai szerint a Nílus forrásvidékén túl élnek, és egyáltalán nincs fejük; szemüket és szájukat a mellkasukon viselik. Fejük nem lévén, fodrászhoz sem járnak. Nem fésülködött a görög mitológia Medúzája sem, akinek haj helyett kígyók tekergőztek a fején. Azt gondolnánk, az a természetes, hogy a haj megnő. Az sem baj, ha leér egészen a földig. Lady Godivát pl. Lady Godiva nem készült fel erre a lovaglásra, és a haját sem ebből a célból növesztette meg. A legtöbb kultúrában azonban úgy vélték, a haj valami szent dolog, egy magasabb rendű szellem lakóhelye. Minél hosszabb a haj, annál kényelmesebben él benne a szellem. Cinikusok most a fejtetűre gondolnak, de nem erről van szó. Tudjuk, hogy a haj reagál az egyén egészségi és érzelmi állapotára. Sokk hatására hirtelen megőszül. Számos ilyen esetről beszámol a történelem, ez történt pl. Marie Antoinette-el és Damiens-el, aki meg akarta ölni XV. Általánosan elterjedt az a hit is, hogy a hajban erő van. Sok kultúrában a papok soha nem vágtak hajat, és nem is borotválkoztak. Néhány indiai jógi ma is hagyja, hogy a haja olyan hosszúra nőjön, ameddig csak akar. Ez nem új dolog. A világ legrégebbi szentírása, a Rgvéda már beszámol olyan jógikról, akik rendkívüli képességekkel rendelkeztek, uralkodtak a tűzön-vízen, szeleken lovagoltak, és a méreg sem ártott nekik. A Rgvéda (X.136) kesinnek, hosszú hajúnak nevezi ezeket a jógikat, akik már megjelenésükben is különböztek a bölcsek másik osztályától, a rsiktől. A hagyomány a Kesin-himnusz minden egyes versszakát egy másik muninak, hosszú hajú jóginak tulajdonítja. A rsik vagy látnokok levágták a hajukat, és csak egy tincset hagytak meg a fejtetőn. Ez volt a világtörténelem első konfliktusa a rövid haj kontra hosszú haj háborúban, amely bármilyen hihetetlen, de még ma is zajlik. Súlyos vallás, társadalmi és családi viták adódtak és adódtak pusztán azért, hogy ki milyen frizurát visel, főleg a férfiak esetében. Néha a hosszú haj volt az előírás, pl. a régi frank királyok sose vágathattak hajat. Ma kicsit toleránsabb korban élünk, de egy hosszú hajú fiú még mindig kiválthat heves reakciókat különben értelmes emberekben; mintha ez a divat önmagában véve a degeneráltság és elnőiesedés jele lenne, fenyegetné a nemzet erejét vagy gazdagságát. Egyes mohamedán országokban a hosszú hajú férfit börtönbüntetés fenyegeti. Szent Wulfstan, worcesteri püspök a 11. században arról volt híres, hogy nekiesett a gyanútlan járókelőknek, késével lemetszett egy darabot a szakállukból, aztán a képükbe vágta a szőrcsomót azzal az intelemmel, hogy borotválkozzanak meg, vagy menjenek a pokolba. Az angol polgárháborúban a rövid hajú kerekfejűek ateistának, libertinusnak nevezték a hosszú hajú cavaliereket, mondván, minél több a haj, annál kevesebb a hit. Egyes vallásokban komolyan hiszik, hogy a női haj valami gonosz dolog, szemben a férfi hajjal. Pál az ószövetségi parancsra hivatkozott, ahol pedig ez áll, „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, férfiúvá és asszonnyá teremté őket, (Genezis 1.27) más szavakkal, nem a férfiút teremté vala a saját képére, hanem az embert. Egyes katolikus templomokban a nőknek még ma is kendőt kell kötniük, ha be akarnak lépni, a paulinus parancs azonban igazi vadhajtásokat hozott sok mohamedán országban, ahol a nő kendő vagy csador nélkül az utcára sem léphet ki. És ez véresen komoly dolog, még pár éve is megöltek egy kislányt Afganisztánban, mert kendő nélkül szaladt ki a házból a saját udvarukra. Ha kilátszik egy hajszál, már képesek szidalmazni, vagy meg is kövezik a figyelmetlen asszonyt. A görögök nem féltek a szép női hajtól. „(A menyasszony) haja hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállnak alá. (A vőlegény) haja olyan, mint a kecskéknek nyája. Ma már nem egészen értjük ezt a hasonlatot. Sok helyen szabályozták szigorú előírások, mit szabad tenni a hajjal, mit nem. Az indiai nága lányok rövid frizurát hordanak, de ha férjhez mennek, meg kell növeszteniük a hajukat. Egy Amazonasz menti indián törzsben a serdülő lányok haját kiritkítják. A régi Mexikóban lányok haja volt hosszú, a hosszú hajú anyának is nevezett kukorica-istennő tiszteletére. Laoszban a nők nem nyúlhattak a hajukhoz, be sem olajozhatták, amíg a férjeik vadászni voltak. Az emberi haj és a vadászat között misztikus kapcsolat volt az ausztráliai Új-Dél-Walesben is, ahol a vadászok egészen szokatlan módon igyekeztek elfogni a kazuárokat és a kengurukat. Leültek a mezőn vagy az erdő szélén, és vártak. Amikor meglátták az állatokat, emberi hajat kezdtek rágni, az állatok felé köpködtek, és közben varázsigéket mondtak. Több ezer éven át bonyolult tabuk szabályozták a haj levágását. Kialakult egy külön mágikus rendszer a haj és azok védelmére, akik hozzányúlnak a hajhoz. A régi Rómában azt hitték, a viharok egyik fő oka a gondatlan hajvágás, ezért sok római csak akkor mert borbélyhoz menni, amikor már úgyis vihar volt. A középkori Európában csak akkor vágtak hajat, amikor a hold növekedett; azt hitték, különben nem nő újra. Fidzsin a Namosi törzs főnökének a haját csak akkor lehetett levágni, ha közben emberhúst evett; és ilyen módon azonnal pótolta a hajvágással elvesztett erőt. Mindenki ismeri a bibliai Sámson történetét, akinek a hajában volt az ereje. A történetet a Bírák Könyve (Shoftim) mondja el. Sámson valóban nagyon erős lett, és már fiatal korában kettészakított egy oroszlánkölyköt” a Timnát szőlőhegyén.” Húsz évig pusztította a filiszteusokat, de akkor beleszeretett egy Sórek-völgyi filiszteus asszonyba, Delilába. Bolyong, de lát. „De az ő fejének haja new kezdett nőni, miután megnyíretett… És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! A hajvágást sok helyen tekintették szégyenletes büntetésnek. Annak idején a Holland-Kelet-Indiákon elég volt fenyegetőzni a hajvágással, és a foglyok azonnal vallottak. A haj levágása nemcsak az erőtől foszt meg, hanem nagyon megalázó. Még a második világháború után is kopaszra vágták az ellenséggel szimpatizáló nőket, pl. Franciaországban. Alázatuk jeléül a szerzetesek is leborotválják a hajukat, vagy teljesen, vagy tonzúrát vágnak. Ez nemcsak keresztény szokás. A kánaániak a levágott hajat felajánlották az isteneknek. Amikor a Buddha elhagyta az apja királyi palotáját, hogy elinduljon az önmegvalósítás útján, az volt az első dolga, hogy levágta a haját és a bajuszát. A félistenek összegyűjtöttek minden szálat, és eltették ereklyének. Sokan hitték, hogy a boszorkányok ereje is a hajukban van, ezért a kínvallatások előtt megborotválták őket. A hírhedt inkvizítor, Jacob Sprenger csak a hajuktól fosztotta meg áldozatait, mások számításba vették az egész testet. Mit vétett a szerencsétlen áldozatok haja? Azt gondolták, hogy a boszorkányok ugyanolyan veszélyesek, mint Lilith démon, aki nagyon hosszú és dús hajat viselt. A rabbinikus legendákban Lilith nagyon veszélyes boszorkány, a Talmudban éjszakai szellem, Goethe Faustjában Ádám első felesége (Walpurgis-éj). A szép haj csábító, ezért azt gondolták, helye van a szerelmi bájitalban is. John Fian skót varázslóról beszélik, egyszer megvesztegetett egy szolgálólányt, szerezze meg a kiszemelt lány pár szál haját. A szolgálólány nem tudta vagy nem akarta megszerezni, és egy csomó tehénszőrt adott a varázslónak, aki belefőzte a bájitalba. A tehén kidöntötte az istálló falát, és állandóan a varázsló nyomában járt, aki alig tudott megszabadulni tőle. Szégyenletes dolog, de a férfiak még ma is hiszik, hogy nekik csak jogaik vannak, a nőknek csak kötelességeik. Írországban megszerezték a kiszemelt lány egy hajszálát, és áthúzták egy holttest lábai között, „hogy a leány megőrüljön a szerelemtől.” James Graham is a hajat kapcsolta össze a szex-el, amikor hajjal tömette ki mennyei ágyának matracait. Ez a kuruzsló nagyon népszerű volt a 18. században, elhitték neki, hogy a gyermektelen pároknak elég egy éjszakát eltölteni a mennyei ágyban, és teljesül minden kívánságuk. Megszelídült formában jelentkezik ugyanez a babona, amikor a szerelmesek hajfürtöket, hajból font karkötőt ajándékoznak egymásnak. A levágott haj láthatatlan, mágikus kapcsolatban marad egykori tulajdonosával. Ezért az emberek a világ sok részében elrejtették, elásták a levágott hajat, körmöt, nehogy ellenséges kezekbe kerüljön. Az ereklyekultusz lényege, hogy az elhunyt ereje még a halála után is megmarad a testében, sőt szívességből még a hamisított ereklyékbe is beleköltözik. Az egyik legfontosabb ereklye a bhutani főpap, a Karmapa tiarája, amely ezer meg ezer szent buddhista hölgy hajából készült. A régi egyiptomiak mindenféle, számunkra szokatlan dologgal próbáltak gyógyítani, pl. hajjal és állatszőrökkel is. Nagyon vigyáztak, hogy hajszálak ne hulljanak a földre, mert ha egy madár beépíti azokat a fészkébe, ők szenvedik meg súlyos fejfájással. Talán ez is közrejátszott abban, hogy inkább parókát viseltek. A parókaviselet se nem egészséges, se nem kényelmes, de nagyon dekoratív, ezért sokszor megjelent a divatcikkek között. Akinek nem telt parókára, vagy a társadalmi helyzete nem engedte meg, hogy parókát viseljen, legalább hosszú, dús fürtöket szeretett volna.
A haj mint szimbólumok és élettani összefüggések
Az ész nem tűri a hajat, mondta Caesar, meg azt is mondják, ott nő a haj dúsan, ahol vízben van a töve. De tény az is, hogy egyetlen mitológia sem tud kopasz istenekről. Lehet, hogy parókát viselnek, vagy állatfejet, mint az egyiptomiak és a tibeti tantrikus istennők, de nem járnak kopaszon. Hajviseletük gyakran egyes tulajdonságaikat szimbolizálja. A hajviselet, pl. a befont vagy kibontott haj minden kultúrában mást jelent, pl. az angol hölgy akkor bontja ki a haját, ha pihenni akar, az indiai istennők, pl. A Rgvéda aranyhajú Agniról és Szúrjáról beszél. A félistenek már a legkorábbi ábrázolásokon is bonyolult fejdíszeket és koronákat viselnek (usnisa, ajudha). A hinduizmusban az usnisa turbánt és kontyba kötött hajat jelent. A lánghaj, Dzsatadzsvala a fejet glóriaszerűen körülvevő hajat, vagy a fejből kicsapó lángokat jelenti. Így ábrázolják Agnit, egyes megjelenési formáiban Sivát (Bhairava), Kálit, Csamundát, stb. Tipikus még a félelmet gerjesztő külső, pl. harmadik szem, agyarak, koponya- és csontékszerek. Brahmá, Visnu és Siva haját gyakran egészen eltakarják a koronák (Dzsatamukuta ill. kiritamukuta). Krsna sokszor csak egyetlen pávatollat visel göndör, fekete hajában. A költészet sokat magasztalja szépségét, amelyhez pompás haja is hozzátartozik. „Pávatollat hord hajában” (Bhadzsa Rádhe Góvinda), „Haja göndör, kék a bőre” (Krsna Mor Mukut), „Már csak a pávatollat kell a hajadba tűznöm” (Krsna-bala-keli), „Hajában egy páva tolla csillog” (Atulananda). A költők a középkortól kezdve nyugodtan használják ezt a kígyóhasonlatot. Rúpa Goszvámi írta ezeket a sorokat a 16. században.
Rávezetés a fenti hagyományokra a modernebb olvasatban
Amikor egy nő befonja egy másik haját, abban van valami emelkedett, valami nagyon ősi, mély jelentés. Egymást érik a bonyolultabbnál bonyolultabb fonási technikákat részletező videók a közösségi oldalakon, vannak szépségszalonok, amelyek kifejezetten speciális, szépséges hajfonatokra szakosodtak. De honnan ered a hajfonás hagyománya? Milyen jelentősége van annak, ha befonjuk egymás haját? Pontosan tudjuk, hogy ha a divatról van szó, akkor semmi sem tart örökké. Ami tegnap menő volt, holnap már béna, és fordítva. Már az ókori egyiptomiak is fonták a hajukat, de az esztétikai szempontokon túl sokkal fontosabb volt a frizura kulturális szerepe. Természetesen a tehetősebb, társadalmilag magasabban álló férfiak és nők fonatai jóval nagyobbak, komplikáltabbak és díszesebbek voltak a náluk alacsonyabban lévőkénél. Precízen feldíszítették a frizurákat gyöngyökkel, ékszerekkel, aranyszálakkal és még virágokkal is, ezzel jelezve a világnak, hogy az illető nem csupán távol tartja magától az ártó erőket, de még tehetős is. Kleopátra is híres volt fényűző frizuráiról, különleges hajfonatairól. Ha tovább haladunk az időben, az ókori Görögországban a társadalmi rétegek közti különbségeket még jobban meg lehetett határozni csupán a fonatok alapján. És ha már hármas fonás: az amerikai őslakosoknál is ez a technika volt a legelterjedtebb, de ennek már semmi köze nem volt a társadalmi ranghoz. A dús, egészséges, díszes haj sokáig az erőt, egészséget, szépséget, műveltséget szimbolizálta, ám a középkorral eljött egy új fajta szemlélet, ami már inkább úgy közelítette meg a hosszú hajat, mint a szerénytelenség, az erkölcstelenség szimbólumát. A buján leomló haj egyszerre jelentett ledérséget, megbomlott elmét, sőt, boszorkányságot is. A fonat soha nem ment ki teljesen a divatból, de volt idő, amikor megcsappant a népszerűsége. A huszadik század elején például a rövid, vagy a berakott, becsavart, vagy a kiegyenesített frizurák hódítottak. Ám a hatvanas- hetvenes években a hippi és a „black power” mozgalmak miatt megint hódító útjukra indultak a különböző fonási technikák. Az utóbbi évtizedekben a közösségi médiának köszönhetően a különböző fonatstílusok egyre csak fejlődnek, alakulnak, új technikák születnek.
A haj jelentése a személyiség és az egészség tükrében
A haj nemcsak divat; a haj vizuálisan is tükrözi a belső állapotokat. A haj és a fejbőr egészsége alapvető fontosságú a haj növekedéséhez és vitalitásához. A haj és a test energetikai összefüggései között a koronacsakra közelében növő haj jelzi a kapcsolódást a magasabb energiákhoz. A haj az idegrendszer meghosszabbítása, és a hajszálak állapota az érzelmi állapotokra is utalhat. A színek és a formák mellett a haj szerkezete, a hidratáltság és a táplálkozás mind hozzájárulnak a külső megjelenés és a belső állapot egységéhez. A hajszín megváltoztatása gyakran a belső én megnyilvánulását jelenti, és a hosszú haja viselőjének energiáira is hatással lehet. A kopaszodás hátterében megjelenő energiahiányok összefügghetnek a tüdővel, a vesékkel vagy a belek energiájával, és a holisztikus szemlélet segíthet ezen tényezők rendezésében. A raszta haj pedig nem csupán stílus, hanem spirituális út is lehet, amely az önismeret és a belső fejlődés szimbóluma.
A haj és a kultúrák közötti kapcsolatok rövid összegzése
- Ókori kultúrákban a haj erő, hatalom és társadalmi státusz jelképe volt.
- A középkorban a hosszú haj a vallási és erkölcsi normákhoz kötődött, a szigorú előírásokkal.
- A 18. században a parókák a hatalmi elit jelképei voltak.
- A 20. században a szabadság, önkifejezés és identitás eszköze lett a hajhordás különböző formái.
- A raszta haj a modern kultúrában az önkifejezés és belső út jelképe lehet.