Hajba Antal 1938. január 16-án Mikosszéplakon született, és élete végéig a sport szolgálatában maradt. Birkózásban kezdte pályafutását, majd végül kenuban lett világbajnok és olimpikon, miközben pályafutását ismereteivel és edzői szemléletével adta át a következő generációnak. Tizenéves korától párhuzamosan űzte a birkózást és a kenut, ám több sérülés miatt a kenu felé fordult.
1953 és 1957 között a Bp. Honvéd korosztályos csapatában birkózott, majd 1957-től a kenuban talált otthonra. Kezdetben csak nyáron kenuzott, mert ősszel kezdődtek a birkózóedzések. Végül a térd- és kulcscsontsérülés, porcleválás után maradt a kenu, és ez a döntés hozta meg számára a későbbi sikerek alapját. 1957 és 1959 között a Kossuth Kajak Klub, 1959 és 1966 között az MHS, majd 1967 és 1971 között az Egyetértés kenusa volt. Edzői pályája Dávid Géza indításával kezdődött, majd Söptei János, 1966-1967-ben Parti János irányította az edzéseit. 1961-ben, az első válogatón 500 és 1000 méteren is győzött, és a válogatottság nagyon büszkévé tette.
A nemzetközi színtéren 1964-ben Tokio olimpiáján C-2 1000 méteren Soltész Árpáddal a negyedik helyen végzett. A tokiói olimpia után folytatta a felkészülést, és 1966-ban Kelet-Berlinben világbajnoki címet szerzett 10 000 méteren, ezzel a sportág egyik legkiemelkedőbb hazai kenusává vált. Ebben az időben a válogatott keret tagjaként Söptei János és Parti János irányításával készülhetett a következő megmérettetésekre. A versenyek mellett Európa- és világbajnokságokon is rendre jó helyezéseket ért el: több negyedik és egy ötödik helyet szerzett, és tizedszeres magyar bajnokként hagyta el a pályát.
1979-től Pakson élt, és a város sportjáért dolgozott. Itt szinte a semmiből nőtt ki a kajak-kenu szakosztály, amelyet 1982-től a Mesteredző feladatkörben vezetett. 1982 őszétől a Paksi Atomerőmű SE vezetőedzője lett, és ott teremtett meg egy olyan szakosztályt, amelyik hosszú távon meghatározó maradt. 1986-ban Kínában, Vuhanban edzőtanfolyamot vezetett, 1987-1988-ban a dél-koreai kajak-kenu válogatott felkészítését irányította, és 1995-1996-ban Hongkongban töltött ki vezetőedzői feladatokat. Edzőként a fegyelem és a szorgalom voltak a legfontosabb alapelvei; gyakran szervezett síelést, kenutúrákat és táborokat, hogy a sportágat minél szélesebb körben népszerűsítse.
Hajba Antal egyik legfontosabb mondása: “fontos dolog egy-két olimpiai bajnokot nevelni, de nagyobb tett száz emberrel megszerettetni a sportot.” E hitvallás jegyében dolgozott: több tanítványa közül Buday Tamás, Frey Oszkár és Hoffmann Ervin is világbajnok lett, és hongkongi versenyzője Ázsia-bajnokságot nyert. Edzői tevékenysége során a gyerekek számára is megteremtette a sportág iránti elköteleződést, és szorgalmazta a megfelelő edzettséget, fegyelmet.
1972-ben három hónapig a kanadai válogatott kenuedzője volt, majd 1972 és 1982 között a Bp. Honvéd kenuedzője. 1982-től kezdve Pakson dolgozott, ahol a semmiből épített sikeres szakosztályt és ahol a 2000-es években is elismert edzői munkásságot fejtett ki. A paksi sportéletet megerősítette, és az országos egyesületi rangsorban a 62. helyről a 28.-ra lépett előre az intézmény teljesítménye. Később a fadd-dombori kajak-kenu pálya kialakításában is közreműködött Tímár Géza szakosztályelnökkel együtt, és 1986-ban Kínában is folytatott edzőtovábbképzést Verhomai környezetben.
Élete utolsó éveiben is aktív maradt sportos közösségében: a Vasi kenukirályok című rendezvényen gyakran vendég volt, és emlékezetes beszélgetéseket folytatott az akkori kajak-kenu csillagokkal. 2017-ben hosszú, súlyos betegség után elhunyt, és Pakson 2004-ben Pro Urbe Emlékérmet ítéltek neki, amely a város sportéletéhez való kiemelkedő hozzájárulását ismeri el. Halála után is emlékezetes maradt a hazai kajak-kenu közösségben betöltött szerepe, hiszen tanítványai és tisztelői tovább szolgálták a sportágat.
A sportág történetét feldolgozó források szerint Hajba Antal élete összefonódott a magyar kenusport fejlődésével: a világbajnoki címéhez vezető út a tokiói olimpiai szerepléstől Berlinig ívelt, és az ezt követő edzői pályafutásban is számos figyelemre méltó eredményt adott a hazai kajak-kenu közösségnek. Hajba Antal élete bebizonyította, hogy a sportág iránti elhivatottság és az oktatói tevékenység egymást erősítik, miközben a városok és klubok sportéletét is gazdagítják.
Életrajzi összegzés
- Született: 1938. január 16., Mikosszéplak
- Elhunyt: 2017. március 5., 79 éves korában
- Sportágak: Birkózás (1953-1957), Kenu (1957-től)
- Klubok sportolóként: Bp. Honvéd, Kossuth Kajak Klub, MHS, Egyetértés
- Edzők: Dávid Géza, Söptei János, Parti János
- Edzői pályafutás: Egyetértés, Kanadai válogatott, Bp. Honvéd, Paksi Atomerőmű SE
- Legnagyobb eredmények: Világbajnok 1966 (10 000 m), Olimpia 4. hely 1964 (C-2 1000 m)
Érték és örökség
Hajba Antal a paksi kajak-kenu szakosztály megteremtője és vezéralakja volt; a semmiből építette fel a ma is elismert közösséget, amely számos tehetséget képezett ki és adott hosszú éveken át versenyzőket és edzőket. Edzői pályafutása során a sportág iránti elkötelezettséget és a fegyelmet tartotta a legfontosabb értékeknek. A sport hagyatéka él tovább tanítványai sikerében és az őt követő generációkban.
Hajba Antal öröksége a sportág iránti szenvedély, az oktatói kiválóság és a közösségi értékek tanítása marad, amelyet hosszú éveken át gazdagon és eredményesen meg tudott valósítani.