Léteznek olyan karakterek, mesefigurák, akik meg akarnak születni, hogy létezésükkel elmondjanak valami fontosat az embereknek. Ugyanakkor léteznek olyan alkotók, akik arra tették fel az életüket, hogy ezeket a hősöket életre keltsék. Közéjük tartozik Hajba László illusztrátor is, aki ötletes és fantáziadús rajzaival sok gyerekek által kedvelt karakter mellett, Glóbinak is formát és színeket adott.
Munkája elismeréseként idén a szakma jelölte a Hubby - Az Év Illusztrátora díjra.
Az út az illusztrációk felé
A felismerés körülbelül 25 éves koromban történt, amikor még építésznek tanultam. Épp egy nehéz időszakon mentem keresztül, mert azt éreztem, hogy nem igazán találom a helyemet a választott szakmámban. Karácsonyi szünet volt, én pedig otthon ültem, és egy Walt Disney filmet néztem. Közben felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy felnőtt férfi létemre ezzel töltöm a szabadidőmet? Rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is csak a mese érdekelt, az animációt figyeltem. A háttereket, rajzokat filmkockánként tanulmányoztam, mert lenyűgözött a rajzolók zsenialitása, és hogy milyen hihetetlen mennyiségű technika és szépség van mögötte. Belegondoltam, hogy mekkora teljesítmény egy-egy ilyen filmet legyártani, és azt éreztem, hogy ez a világ elementáris erővel vonz magához. Úgyhogy gyorsan elkezdtem keresgélni az Interneten ezzel kapcsolatosan. Rengeteg vonatkozó anyagot, információt találtam és az egész éjszakát azzal töltöttem, hogy minél több tudást magamba szívjak.
Főleg autodidakta módon tanultam a rajzolást, de az építész egyetemnek is sokat köszönhetek. Az ott megszerzett tudást, főleg a perspektívakezelésről a mai napig használom az illusztrációkban.
A szakma egyik bölcsessége szerint: aki elérte (ha jól emlékszem) a tízezredik képet, annak már vannak jó munkái is. Úgyhogy elkezdtem iszonyatos mennyiségben önteni magamból a rajzokat, éjjel-nappal ezzel foglalkoztam. Erre az egyik egyetemi tanárom, Babály Bernadett is rámutatott, aki a Tér és forma tantárgyat oktatta. Az egyik alkalommal, amikor egy csendéletet elkészítése volt a feladat, odajött hozzám, és azt mondta, hogy jók a meglátásaim, tehetséges is vagyok, de lustán firkálgatni nem elég. Külön feladatként kiadta nekem, hogy a képet aprólékosan ki kell dolgoznom, ha kell több nap alatt. Úgyhogy szépen hazamentem, nekiálltam, és órákig rajzoltam azt a csendéletet, a végén pedig én magam is elcsodálkoztam, mert tényleg jól sikerült. Ő volt az első, aki rávett erre, és ezzel megmutatta, hogy képes vagyok rá. Egyébként a „lustaság” a mai napig igaz rám. Mindig próbálok nagyon gyorsan dolgozni, skicceket, firkákat készítek. Arra viszont nehezebben veszem rá magam, hogy tökéletesítsem és kidolgozzam a legapróbb részletekig is a képeket.
Kreatív rendező és animátor
Jelenleg egy 3D-s animációs filmeket készítő stúdióban dolgozom kreatív rendezőként. A koncept rajzok készítése, a storyboardozás mellett, az is feladatom, hogy figyelemmel kísérjem az összes munkafolyamatot, hogy azok egységes irányba haladjanak.
Eddig főleg a magam szórakoztatására szoktam 2D animációkat is rajzolni. Annak idején tulajdonképpen azzal a motivációval indultam el, hogy ezt szeretném csinálni, ez szippantott magába. Ez még kicsit várat magára bár 2019. elején lehetőségem nyílt 2D animátorként két hónapig Jankovics Marcellel Toldi sorozatának munkálataiban részt venni. Ez várhatóan 2020.
A karakteralkotás folyamata
Nagyon izgalmasnak tartom azokat a munkákat, amikor élőlényeket kell kitalálni, tárgyakat kell megszemélyesíteni és tulajdonságokkal felruházni, például úgy, hogy legyen szemük és kezük, amivel jól tudnak gesztikulálni. Szeretek azzal kísérletezni, hogy milyen formaváltoztatásokkal tudom elérni, hogy a rajzon egy mozdulatként vagy pózként nézzen ki. Ezért szerettem nagyon a Kerék mesék sorozatot, ahol különböző járműveket kellett úgy ábrázolni, mintha élnének.
Hogyan születik egy-egy karakter? Először a képzeletemben kezd el körvonalazódni egy-egy karakter, próbálom „látni” a lelki szemeimmel az egyes tulajdonságait. A szöveg dinamikájából is jönnek megérzések, például arról, hogy hogyan mozog. Ezek nagyon hozzávetőleges képek a fejemben, amelyek még nem öltenek formát. Amikor már vannak többé-kevésbé sejtéseim a karakterekről, elkezdek alakokat rajzolni, vázlatokat készíteni. Ilyenkor nagyon sok rossz és használhatatlan kép készül, de mindegyikből rájövök valamire, - az egyik piszkozaton a keze jó, a másikon az arányok - és a sok próbálkozáson keresztül jutok el odáig, hogy elkészül a figura.
Glóbi gyakorlatilag egy gömb, akinek vannak kezei, lábai, arca és egy sapka a fején. Ezt lehet variálni és különböző irányokból megközelíteni, de viszonylag szűk mozgásteret enged. Glóbi esetén azt kellett jól kitalálni, hogy hol és hogyan helyezzem el rajta az arcot, és hogy milyen legyen a testtartása.
A Glóbi mesekönyv és a környezettudatosság
Nemrég egy interjúban Amina elmondta, hogy először, amikor megkeresett téged, nem akartad elvállalni a Glóbi mesekönyv illusztrálását, majd miután elolvastad a meséket, azonnal igent mondtál rá. Valójában két oka volt annak, hogy nem akartam elvállalni a Glóbi illusztrálását. Először is nagyjából fél évre előre szorosan be voltak osztva a feladataim. Pont a Manó Könyvek Kiadónak dolgoztam, ahol sok munkával halmoztak el, szűk határidők mellett. Amikor Amina megkeresett, akkor úgy éreztem, hogy egy újabb könyv már nem fog beleférni az időmbe. Másrészt volt bennem némi előítélet is a téma miatt. Egy kicsit viszolygok az emberek környezetvédelemhez való hozzáállásától, és tudom, hogy emiatt könnyű rossz irányba elvinni az ezzel kapcsolatos kommunikációt, például túlreklámozással, kényszeredett megoldási javaslatokkal.
Amikor megkaptam a szöveget, beszippantott. Gyorsan és élvezettel olvastam végig. Az tetszett benne a legjobban, hogy kompakt az egész: csak annyi van leírva, hogy az ember megértse, de közben bele tudja élni magát. Látja maga előtt a jeleneteket, a karaktereket, átérzi a hangulatát. A történetek érdekesek, magukkal ragadnak, és lekötik a figyelmet, a környezetvédelmi tartalom pedig a jól működő mesékbe van ágyazva.
Nekem az a meggyőződésem, ami talán egy kicsit naiv is, hogy ha a Földön mindenki azt csinálná, amit szeret, attól a világ és az emberek is jobbak lennének. Amikor azzal foglalkozunk, ami igazán érdekel és motivál, azt nem tudjuk rosszul művelni. A közmondás szerint: „Mindent lehet, csak akarni kell.” Ezt az emberek leggyakrabban félreértelmezik. Szerintem ez nem azt jelenti, hogy vért kell izzadni és keresztre kell feszíteni magunkat minden áron, ha szeretnénk elérni valamit. Nekem valamiért megadatott, sőt arculcsapásként ért a felismerés, hogy nekem ezt kell csinálnom.
Nekem az tetszik ebben a történetben, hogy nem akarja rám erőltetni azt a nyomasztó hozzáállást, miszerint a gonosz emberek elpusztítják a Földet. Azt üzeni, hogy szeretni kell a világot, az állatokat és az embereket is. Ha szeretjük azt, amiben élünk, az minket is annyira meg tud változtatni, hogy átalakítsuk a szokásainkat és a viselkedésünket annak érdekében, hogy mindenkinek jobb legyen az élete.
A jövőbeli tervek
Nincs konkrét, előre elképzelt pályaív lefektetve előttem, ami valamilyen irányba terelgetne. Viszont nagyon sok olyan terület van, amiben szeretném kipróbálni magamat, és kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő izgalmas feladat, amit csinálni fogok. Régóta tervezem, hogy készítek egy saját mesekönyvet, amit én magam írok és illusztrálok.
A legutóbbi kötet, az Ültessünk! Tóth Krisztina elmondta, hogy Malac és Liba karaktere akkor született, amikor a kislánya arra kérte, „fejből olvasson neki”. Saját magának is tetszettek a figurák, így idővel, attól tartva, hogy később elfelejtheti, elkezdte leírni a meséket. - mondta Tóth Krisztina. Hajba Lászlót pedig arról faggattuk, hogy alkotta meg a karaktereket a rajzain.
Hajba László magyar, férfi, cornerhl.carbonmade.com.