Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. - Nem dolgozom másnak! - mondta az anyjának, ha az noszogatta. Nem is csinált semmit, legfeljebb arra volt kapható, hogy őrizte a libákat.
A libák éppen akkorra növekedtek meg, mikor Döbrögben vásár volt. - Hová hajtanád! De a legény csak felcihelődött, hogy ő elhajtja a libákat a vásárra. Az anyja már nem ellenkezett, sütött neki egy jó tepsi pogácsát az útra; ha már olyan mehetnékje van, hát menjen.
Odaér a döbrögi vásárra. - Ennek két máriás párjaként az ára. - Ejnye - mondja a döbrögi Döbrögi úr -, te huncut akasztófáravaló, nekem, földesúrnak, eddig sem szabta meg senki a portékájának az árát, de te sem szabod ám meg! - Nem adom! - Fogjátok meg ezt az akasztanivalót, és kísérjétek a házamhoz. Odakísérték Matyit Döbrögi úr házához. A libákat ingyen elvették tőle, Matyira meg jó huszonötöt rávertek. - Jól van! Döbrögi urat elöntötte a méreg. Újra megfogták Matyit, lefektették a deresre, megint harmincat rávertek. Avval eleresztették.
Eltelt néhány esztendő, Matyi szégyenében és mérgében világgá ment. De csak nem emésztette meg a mérgét. Visszajött hát a szülőföldjére. Még aznap mit hall? Azt, hogy új kastélyt csináltat a döbrögi úr! Felöltözött erre Matyi ácsruhába, úgy ment el a döbrögi úr városába. Az új kastély fele már készen volt. Az épületfák mind ott feküdtek a kastély mellett, szépen kifaragva. Döbrögi úr meglátja, hogy valami külső országi ácsmester van az ő házánál.
- Külsőországi ácsmester vagyok! - Döbrögi úr mindjárt aggodalomba esett a kastély miatt. Döbrögi úr gondolkodik, hogy hát mit csináljon. - Van nekem egy erdőm, szebbnél szebb fák vannak benne. Ha ez nem rávaló, hát szebbet vágatok. Mindjárt kiparancsoltatott száz fejszés embert az erdőbe. Mennek ki az erdőbe. Haladnak a sűrűbe. Keresi, keresi az ácsmester az alkalmas fát, hogy melyik is volna jó az épületre. S mennek beljebb, még beljebb. Végül elérkezik az ácsmester a döbrögi úrral egy mély völgybe, ahová a favágásnak még a hangja se hallik. Talált itt is egy alkalmasnak tetsző fát. Döbrögi úr átöleli a fát, hogy lássa, elég vastag-e. Ezt várta csak Matyi. A fa másik oldalán egyszeribe összekötötte az úr két kezét, zsineggel. A száját meg betömte száraz mohával, hogy a kiáltozást ne hallják. Aztán levágott egy hajlós botot, s addig hegedült vele az úron, amíg kedve tartotta. Kivette a zsebéből a libák árát, a maga zsebébe rakta, s indult. - Nem vagyok én ács, hanem én vagyok Matyi! Emlékszik: a ludas! Az is leszek most már mindég, Ludas Matyi! Akinek az úr erőszakkal elvette a lúdjait. Akit az úr fizetség helyett jól megveretett! Evvel otthagyta Döbrögi urat.
A száz fejszés levágta a fákat, aztán elpihentek, és várták Döbrögi urat az ácsmesterrel vissza. Elunta várni végül őket a száz fejszés ember, hát elindultak láncba állva, mint mikor vadászok nyulat hajtanak, és bekeresik az egész erdőt. Nagy sokára megtalálják Döbrögi urat, de az ácsmester sehol: már-már aggódtak érte. Odamennek Döbrögi úrhoz, hát látják, inkább a másvilágon van, mint az innensőn. Úgy meg van csépázva, hogy alig tud szólni. - Nem ács volt az! Hanem a gazember Ludas Matyi, akinek a lúdjait egyszer elvetették. De mikor volt az! Én már el is feledtem!
Hazavitték Döbrögi urat, lepedőben; majd hogy végleg meg nem kukult az ijedtségben. Ki sem kelt az ágyból. Leveleket küldözgetett mindenféle doktoroknak, hogy jöjjenek orvosolni, de semmiféle doktor nem merte felvállalni a gyógyítását. Egy pár nap múlva azonban Matyinak is fülibe jutott a dolog. Felöltözött tudós doktornak, kocsit fogadott, s elhajtatott Döbrög városába. - Nincs egyéb, ha csak az nem, hogy Döbrögi úr rémisztően nagy beteg. Megörül ennek a fogadós. Mindjárt üzentet fel Döbrögi úr házához, hogy van itt egy külsőországi doktor, az mindenkit meggyógyít. Hintón mentek érte.
Odáig jut a történet, hogy a külső doktor jön, s a kórteremben Matyi mint Ludas Matyi megmutatja, mit jelent a trükk és az igazság szabadsága a zsarnokság ellen. A kezelés idején a háztartás egyedül Döbrögi urat és Ludas Matyit hagyja, a szolgák kivonulnak az erdőre füvekért, a jóga és a gyógymód rendszerint a doktor felügyelet nélkül is körvonalazódik. A kúra végén Döbrögi úr betegsége lassan, de biztosan javul, és a katonák vigyázó tekintetét igényli, hogy a Ludas Matyi ne kerüljön a közelébe.
Más vásárokon is megidéződik Matyi ereje: a vásárokban Döbrögi úr beavatott, vagyis igazi Ludas Matyi legyen mindenkinek példaképe; a történet ismert motívumai pedig általános folklorisztikai keretbe illeszkednek. A nótás költemény énekben terjedt el, több változata született különböző közösségekben. A mű fokozatosan a magyar irodalomba olvadt be, s Fazekas Mihály Lúdas Matyiját a középkorban játszotta el, amelyben a parasztbár az urasággal szemben győzedelmeskedik. A mese széles körben vált ismertté és a kultúra része lett: irodalomba, filmekbe, valamint emlékezetbe vésett alak lett.
A történet tárgyalása során a népmese általános jellemzőit is érintjük: a népmese általában szájhagyomány útján terjed, a szerzője ismeretlen, és sokszor többféle változata él egymás mellett. A Lúdas Matyi az első népmese-feldolgozás a magyar irodalomban, amely a moldvai csángó-magyar történetből fakad, és Fazekas Mihály által népmesei formában megőrzött változata hozzájárul a magyar nyelv és kultúra gazdagságához. A történet végességét és hatását a történetírásban is vizsgálják, mivel a motívumok nemcsak Magyarországon jelennek meg, hanem a szláv és ezzel rokon kultúrák körében is találhatók hasonló elemek. Ezen túl a Lúdas Matyi széles körű hatást gyakorolt a magyar kulturális életre: az irodalomtörténetben, a filmekben és a pénzérmékben is megjelenik, mint az ország gazdag népmese-hagyományának jelképe.
Az elbeszélés végső üzenete a core: a hatalom és az igazság küzdelme mindig is eleven marad, és a józan ész, a leleményesség és a bátorság győzelemhez vezet. A mondatai és motívumai gazdag magyar nyelvet és történeti-helyi valóságot szimbolizálnak, miközben a népmese a közösség közösségépítő erejét is kiemeli.
