Az oktatás színvonala talán legnagyobb mértékben a pedagógustól függ. A pedagógus az a személy, aki közvetlen kapcsolatban áll az iskolahasználók legnagyobb csoportjával, a diákokkal (Kozma, 1990). Ő az, aki a másodlagos (nem családi) szocializáció során közvetíti számukra a társadalom által meghatározott és elvárt érték- és normarendszert, valamint tudástartalmakat.
Ebben az értelemben a pedagógusnak tolmács szerepe is van, hiszen mindezen tartalmakat a diákok számára érthető, el- és befogadható módon kell közvetítenie. Miként a különböző professziókkal kapcsolatos szakmai elvárások és az azokat támasztók köre nem állandóak (Nagy, 2009; Formádi, 2011), úgy a pedagógus szerepével, feladatával, funkcióival és a tőle elvárt viselkedésmintákkal, kompetenciákkal kapcsolatos társadalmi elvárások is változnak.

Posztmodern környezet és a pedagógusszerep átalakulása
A posztindusztriális vagy posztmodern társadalmi átalakulás az érték- és életformák pluralizálódását, egymás mellett létezését hozta magával, így az iskola, illetve a pedagógusok által közvetített értékrendszer is csak egy a sok lehetséges közül. E társadalmi környezetben az egyes szakmák már egyre kevésbé jelentenek státuszukból fakadóan presztízst, tekintélyt; ezeket minden szituációban, minden kapcsolatrendszerben el kell nyerni, fel kell építeni.
A hagyományos intézményi hierarchiaszintek és -irányok megváltoztak, egyre kevésbé jelentenek biztos tájékozódási pontot, egyre kevésbé strukturálják a társadalmi folyamatokat, kommunikációt. A pedagógus is egyre erősebben függ a „piaci-keresleti” viszonyoktól; befolyásolják szülők és diákok elvárásai, az oktatási rendszer és a munkaadó elvárásai stb..
De szükséges megvilágítani, hogy a klasszikus „lámpás”, tudásátadó, szemlélet- és gondolkodásmód-diktáló pedagógus, akinek végzettsége, tudása, pozíciója önmagában legitimációt, tekintélyt és társadalmi elismertséget és megbecsülést jelent, már régen a múlté (Trencsényi, 1988; Varga, 1998). A pedagógus már nem a tudás egyetlen birtokosa, közvetítője, sőt, bizonyos, a diákok számára evidens és a mindennapokban használt tudás- és információtartalmakat folyamatosan el kell sajátítania ahhoz, hogy diákjaival lépést tudjon tartani (pl. informatikai ismeretek).
Mit várnak a diákok? Nagymintás középiskolás kutatás tanulságai
Az oktatási rendszer szereplői közül a legnépesebb tábort a diákok alkotják. Sokáig érezhető volt az a szemlélet, mely szerint a diákok a nevelés-oktatási folyamat passzív elszenvedői, mára azonban egyre világosabbá vált, hogy a folyamat aktív részesei, sőt alakítói is. A középiskolás diákok körében végzett kutatás egyik kérdése volt, hogy a diákok szerint egy jó pedagógusnak milyen tulajdonságokkal, milyen viselkedésrepertoárral kell rendelkeznie.
1. A kilenc felsorolt jellemző közül négy 95 %-os vagy a fölötti fontossági értékelést kapott, így ezek között lényeges különbséget tenni nem érdemes. A diákok egybehangzó véleménye szerint a felsorolt jellemzők közül a legfontosabb a tanítási stílus, és a magas színvonalú szaktárgyi tudás. Ahhoz, hogy a pedagógusok ezt teljesíteni tudják, elsősorban szak- és szakmódszertani ismeretekkel, tudással kell rendelkezniük.
Szintén magas értékeket kapott az igazságos értékelés (a szóbeli értékelést a diákok kevésbé fontosnak tartják), illetve az, hogy a tanulók tanulmányi kérdéseikkel bármikor fordulhassanak tanáraikhoz. A tanítási folyamat minőségének és hatékonyságának biztosításához szükséges, hogy a tanár tudjon fegyelmet tartani.
Az osztályzatok melletti szóbeli értékelést a tanulók 82%-a tartja/tartaná fontosnak. A diákok 80%-a szerint fontos az, hogy tanára olyan ember legyen, akire fel tud nézni. A legalacsonyabb értékeket a személyes problémák pedagógusokkal való megosztása kapta.

2. Az ábrára tekintve rögtön látszik, hogy minden területen akad különbség a diákok preferenciaskálája és az általuk tapasztalt valóság között, de a két vonal a jó és élvezetes tanítás kivételével trendszerűen követi egymást. A legkisebb különbség, alig 9 százalékpont, a tanárok szaktárgyi tudásszintje esetében mutatkozik.
Ennél nagyobb, több mint 19 százalékpontos különbség látszik a tanárok tanulmányi problémákkal kapcsolatos rendelkezésre állása és az érdemjegy mellett történő szóbeli értékelés fontossága és megvalósulása között. 25 százalékpont körüli különbségértékek mutatkoznak a személyes problémák, az igazságos értékelés, valamint a tanulók kedvelése esetén.
Bár a diákok 80 százaléka tartaná fontosnak, hogy tanáraira fel tudjon nézni, a valóságban ezt csak mintegy 47 százalékuk érzi. A diákok számára kiemelt fontosságú (94 százalék) lenne az, hogy tanáraik tudjanak fegyelmet tartani, de ezt csak a diákok alig 60 százaléka mondhatja az őt tanító pedagógusokról.
Életkori különbségek a percepcióban
Ha a fenti kérdéseket évfolyam szerinti bontásban elemezzük, az alábbi eredményekre jutunk: alapvetően nincs különbség a diákok fontossági sorrendjét tekintve, az ábrán jól látható, hogy a 9. és 11. Ugyanakkor, ha az elvárások és érzékelt valóság közötti különbségeket ábrázoljuk, markáns különbség rajzolódik ki a két évfolyam között.
Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a 11. 3. Ennek több oka is lehet. A kilencedik évfolyamosok még lojálisabbak a tanárokhoz, kisebb hiányosságaikat, botlásaikat nem érzékelik olyan súlyosnak, azokat jobban „elnézik”. A 11 évfolyam esetében már megjelenik a kamaszokra jellemző erősebb kritikai szemlélet, tanáraikat régebb óta ismerik, már jobban körvonalazódik számukra, hogy „ki milyen”, véleményüket hosszabb időtávú együttműködés során alakították ki.
További magyarázatként a következőket is érdemes megfontolni: a 11. évfolyamos diákok fontossági skálája nem változik, de az egyes dimenziókkal kapcsolatos elvárások a korral együtt nőnek, így ha egy pedagógus a 9. Ha megvizsgáljuk, mely területeken a legnagyobbak a különbségek, megállapíthatjuk, hogy a kamaszok kritikus látásmódja leginkább a fegyelmezés és az érdekes, élvezetes tanórák tartására irányul.
A fegyelemmel kapcsolatos különbség hátterében szintén a korosztályi sajátosságokat is kereshetjük, az iskolai életbe beilleszkedett, környezetéhez, főként az őt körülvevő hierarchiarendszerekhez egyre kritikusabban, egyre lázadóbban hozzáálló kamaszok fegyelmezése a pedagógusoktól is nagyobb erőfeszítést, más eszköztárat igényel. 4. A tanárok jellemzői közötti különbségek a 9. és 11.
Iskolatípusok és nemek szerinti eltérések
A képzéstípus szerinti vizsgálódás rávilágíthat a különböző iskolatípusokba járó diákok preferenciaskáláinak különbségeire, amelyek a pedagógusok előtt álló kihívások differenciáltságának feltárásában nyújthatnak segítséget. A már megismert jellemzők tekintetében, a három vizsgált képzéstípus (gimnáziumi képzés, szakközépiskolai képzés, szakiskolai képzés) között szinte alig mutatkozik különbség.
Annyi talán elmondható, hogy a szakiskolai képzésben részt vevő diákok számára a legtöbb jellemző árnyalatnyival kevésbé fontos, ami arra enged következtetni, hogy a tanulási folyamatban talán kevésbé tudatosak, elvárásaik alacsonyabbak. Ugyanakkor van egy dimenzió, amelyben a szakiskolások elvárásai nagyban és pozitív irányban térnek el a gimnazistákétól és a szakközépiskolásokétól, ez pedig az, hogy a pedagógusokhoz személyes problémával is fordulhassanak.
Ez esetben is elmondható, hogy a gimnazisták és szakközépiskolások, ha vannak is közöttük különbségek - általában a szakközépiskolások ítélik meg szigorúbban pedagógusaikat elvárásaikhoz képest - nagyjából ugyanazt a trendet mutatják. A szakiskolások mutatnak itt is jelentősebb eltéréseket: elvárásaikhoz képest nagyobb arányban tudnak felnézni tanáraikra, és tanítási módszereiket, óráikat is jobbnak ítélik meg.
Ha megnézzük, hogy a fiúk, illetve a lányok hogyan érzékelik pedagógusaikat, már vegyesebb képet kapunk, nagyobb különbségekkel. A fiúk a legtöbb pont esetében pozitívabb véleménnyel vannak tanáraikról, azaz magasabb százalékban jelölték, hogy a felsorolt dimenziók jellemzők tanáraikra. Ez alapján egyértelműen látszik, hogy a lányok szinte az összes dimenzióban (kivéve a szaktárgyi tudás szintjét) kritikusabban ítélik meg tanáraikat, mint a fiúk.
Az eszményi tanár mint történeti és irodalmi archetípus
Mindennapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy jelentős különbségek vannak a pedagógusok között. Míg az egyik tanár erős hatást gyakorol tanítványaira, egy életre szóló élményt jelentenek a vele való találkozások, óráin megfeszített figyelemmel dolgoznak a tanulók, addig egy másik pedagógus szinte hatástalan marad tanítványaira, óráit végigülni komoly erőfeszítést kíván. De vajon mi okozza ezt a különbséget? Mitől jó, eredményes, hatékony az egyik pedagógus, s hatástalan a másik?
Az ember életében családja mellett mindig is meghatározó szerepet játszottak az őt tanító, nevelő pedagógusok. Személyiségükkel formálják a rájuk bízott gyermeket. Nem lehet közömbös tehát sem a társadalom, sem a szülők számára, hogy ki alakítja csemetéjüket.
Tóth Flóra és Novák Antal abszolút az ellenpontjai egymásnak. Flóra az a pozitív személyiség, aki bár környezetét nem tudja megváltoztatni, mégis emelt fővel távozik. Modern kifejezéssel élve erős énhatékonysággal rendelkezik, aki kihívásként éli meg az előtte álló feladatokat (Bandura, 1977). Novák Antal tudóstanár egy kisváros főgimnáziumában. Agilis, mindig alaposan felkészül óráira.
Nem csak az iskolában nevel, tanít, hanem iskolán kívül is (a sárkány működési elve). Feddhetetlen életével, humánus viselkedésével kivívja diákjai, a szülők és kollégái tiszteletét. Sajátos paradoxon, hogy a mintatanár mind a magánéletében, mind a pályáján kudarcot vall.
Flóra tanítónő egy falusi népiskolában. Flóra tele energiával és tervekkel érkezik a világ végén lévő kis faluba. Imádja a parasztgyerekeket. Főtanítónő szeretne lenni egy maga által irányított iskolában. Nem csak jó háziasszonyokat szeretne nevelni a rábízott lányokból, hanem gondolkodó nőket.
A fent említett normák mellett, melyek a „hajlítható embert” teszik mintává, a falu férfi elöljárói is igényt formálnak Flórára mint nőre. Flóra azonban nem adja be a derekát, nem hajlandó meghajolni a helyi szokások előtt. Kudarcként értékelhetjük-e Flóra ezen életszakaszát? Ha kiemeljük őt a helyi társadalom romlott erkölcséből, akkor viszont nem.
Jogszabályi és intézményi háttér, mint a szerepelvárások kerete
62. § (1) A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, oktatása, óvodában a gyermekek Óvodai nevelés országos alapprogramja szerinti nevelése, iskolában a kerettantervben előírt törzsanyag átadása, elsajátításának ellenőrzése, sajátos nevelési igényű tanuló esetén az egyéni fejlesztési tervben foglaltak figyelembevételével. (2) A pedagógus hétévenként legalább egy alkalommal - jogszabályban meghatározottak szerint - továbbképzésben vesz részt.
(6) A teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában (a továbbiakban: neveléssel-oktatással lekötött munkaidő) tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el. (11a)223 Az óvoda-, iskolapszichológus neveléssel-oktatással lekötött munkaideje - teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetében - heti huszonkettő óra. (12) Az iskolai, kollégiumi könyvtárostanár, könyvtárostanító a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő keretében biztosítja a könyvtár nyitva tartását, a könyvtári órákat.
(14)225 A nevelési-oktatási intézmény, a pedagógiai szakszolgálat vezetője a heti teljes munkaidőnek az 5. melléklet vagy a pedagógiai szakszolgálatokra vonatkozó miniszteri rendelet szerint tanórákkal vagy foglalkozásokkal le nem kötött részében látja el a magasabb vezetői, vezető megbízással kapcsolatos feladatokat. (3)226 A munkáltató a pedagógus-munkakörben, a pedagógiai előadó és pedagógiai szakértői munkakörben, továbbá a szabadidő-szervező munkakörökben foglalkoztatottak részére - kérelemre - pedagógusigazolvány kiadását kezdeményezi.

Az eszményi pedagógus kompetenciái: didaktikai tudás és emberi minőség
A didaktika a pedagógiának a tanulás támogatásával foglalkozó tudományterülete, amely a Comenius óta eltelt 5 évszázadban folyamatosan gazdagodott, bővült. A jelen kézikönyv több mint 20 fejezetben dolgozza fel a tanulás jellemzőire, a tanulókra, a tehetségesekkel, a különös figyelmet igénylőkkel való bánásmódra, az oktatás tartalmára, a tantervekre, a tervezésre, az oktatás kereteire, stratégiáira, módszereire, a digitális pedagógiára vonatkozó legújabb ismereteket.
Nem szándékunk a pedagógusszerep történeti alakulásának végigkövetése, azt más tanulmányok alaposan körüljárták már. Az eltérő pedagógiai koncepciók más és más szerepeket, vagy legalábbis a szerepeken belül eltérő preferenciákat mutatnak azzal kapcsolatban, hogy mit is kell tennie, milyennek is kell lennie a jó pedagógusnak.
Ez alapján azonban korai lenne levonni a következtetést, mely szerint napjaink pedagógusai nem rendelkeznek kellő módszertani repertoárral ahhoz, hogy megragadják diákjaik figyelmét, még ha ezt maguk a diákok így is érzékelik. Bár egyes kutatások szerint a magyar pedagógusok még mindig nagy arányban részesítik előnyben a frontális oktatási formákat, a jelenség háttérben valószínűleg az a kulturális és érdeklődésbeli különbség húzódik.
Diákelvárások kontra tapasztalat: kulcstényezők táblázatban
| Dimenzió | Elvárt | Tapasztalt | Különbség |
|---|---|---|---|
| Szaktárgyi tudás | Magas | Magas | Alig 9 százalékpont |
| Szóbeli értékelés az érdemjegy mellett | Fontos (82%) | Alacsonyabb megvalósulás | ~19 százalékpont |
| Fegyelmet tartás | Kiement (94%) | Alig 60% érzi | Jelentős eltérés |
| Felnézhetőség | 80% fontosnak tartja | ~47% érzi | ~33 százalékpont |
| Személyes problémák megosztása | Legalacsonyabb | Legalacsonyabb | Kisebb jelentőség |
Az eszmény és a kiégés paradoxona
A pedagóguspálya egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy nap mint nap többféle szerepelvárásnak kell megfelelni. A tanár munkája végeztével személyiségének tanáros felét nem hagyhatja köpenyével együtt a tanári fogasán, hisz az iskolakapun kívül sem vesztheti el azt a szerepe megkívánta rangot, melyet a tanórák alatt keservesen kivívott.
A tanári kiégés napjaink egyik legfontosabb kihívása az oktatásban. A kiégés nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy folyamat eredménye. A pedagógusok mindennapjait jelentősen meghatározza a túlterheltség, amely nemcsak az órák megtartásából áll, hanem magában foglalja a felkészülést, az értékelést, az adminisztratív feladatokat és a folyamatos alkalmazkodást az új elvárásokhoz és szabályozásokhoz.
Hallgatói szemszögből különösen érdekes és egyben tanulságos látni, hogy az egyetemi oktatás során megjelenő ideális tanárkép sok esetben mennyire távol áll a mindennapi iskolai valóságtól. A mindennapi gyakorlat során hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a tanári munka nem csupán módszertani kérdés, hanem komplex, sokrétű tevékenység.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kiégés nem szükségszerű velejárója a pedagóguspályának. Bár a külső tényezők jelentős szerepet játszanak, az egyéni attitűd és a tudatos szakmai jelenlét is meghatározó. Természetesen a kiégés megelőzése nem csupán egyéni feladat. Az intézményeknek is fontos szerepük van abban, hogy támogató környezetet biztosítsanak a pedagógusok számára.

Az eszményi pedagógus mint erkölcsi és nevelési minta
„A nevelő első gondja az legyen, hogy magát szerettesse meg; lassanként beáll helyette nem ugyan a félelem, hanem bizonyos önkénytelen tisztelet, melynek nagyobb nyomóssága van, mint a félelemnek.” A nevelés célja tehát meglátni a jó csíráját a gyermekben, megerősíteni a jóságból fakadó cselekedeteit, a lehető legpontosabban megismerni a természetét, feltárni számára a világot, a világ összefüggéseit, hogy azokat saját gondolati műveletei által leképezze, s megismerje benne önmagát.
Fontos az, hogy mindazt, amit csak az ifjúság elé befogadás céljából tárunk, úgy kell elsajátítaniok, hogy semmit se végezzenek akaratuk ellenére és kényszeredetten, hanem amennyire csak lehetséges, mindent önként, a maguk jószántából, a lélek bizonyos gyönyörével cselekedjék. A természet - amint látjuk - a tudománynak, erkölcsösségnek, vallásosságnak csupán magvait adja, magát a tudományt, erkölcsösséget és vallásosságot azonban nem; ezeket imádkozással, tanulással és gyakorlással szerezzük meg.
„Rostáljon meg a gyermek mindent, és ne fogadjon el semmit tekintély és kijelentés alapján.” „Különben ezt a nevelést szeretetteljes szigor kell hogy irányítsa - nem úgy, ahogy most csinálják.” „...csalétekkel élesztgessük a tudásvágyat, mert különben könyvekkel felmálházott szamár lesz a gyermekből.”
Történeti impulzusok az eszményhez
„...minden helységben a legjobb iskolákat állítsák, a fiúk és leányok számára egyaránt, mert a világnak a maga világi hivatalaira is szüksége van művelt és ügyes férfiakra és nőkre.” „Minekutána az ifjú népnek vágyakozása ugrándozni és játszani, vagy valamit alkotni, mert ebben kedve telik, s ebben nem gátolhatjuk, sőt gátolni nem is volna jó, - miért ne állítanánk nekik iskolákat, s miért ne adnánk nekik módot ilyen művészet gyakorlására?”
„Az a vélekedésem, hogy a fiúkat naponként egy-két órára engedjék iskolába s a többi időt töltse a házban munkával, vagy mesterség-tanulással.” „Jó az, ha elöl üget a gyermek: vezetője így könnyebben meg tudja ítélni a járását, tartását, s ki tudja számítani, mennyire engedje a kantárszíjat, hogy erejéhez igazodjék.”

Összefüggések: elvárások, valóság és a pedagógus önképe
A nevelésről, oktatásról való társadalmi gondolkodás irányainak változásai rögtön lecsapódnak az oktatási rendszerben és természetesen a pedagógusokkal kapcsolatos elvárásokban is megjelennek. Az eltérő pedagógiai koncepciók más és más szerepeket, vagy legalábbis a szerepeken belül eltérő preferenciákat mutatnak azzal kapcsolatban, hogy mit is kell tennie, milyennek is kell lennie a jó pedagógusnak.
Az ifjúság problémája tehát oda vezet vissza, ahonnan kiindultunk, az életet és az értékeket hordozó felnőttekhez. A felnőttek, a társadalomba már betagozódó egyének tehát megteremtik azokat a feltételeket, amelyek során a következő generációra örökíthetik az addig felhalmozódott kultúrkincset.
A kor eszménye a nemesedő . A nemesedés folyamata önformálással is jár: az egocentrikus világ ellenére be kell láttatni a tömegekkel, hogy egyéni önérvényesítés is csak a közösség által lehetséges. A pedagógus legfontosabb erénye a gyermeki lélekre hatni tudás képessége, ez ugyanakkor nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent.
Kiss Árpád szerint a tanulás hatékony segítésének szem előtt tartása megkívánja a pedagógustól a folyamatos önművelést és vizsgálatot: a jelen pedagógiának mindenkor felül kell vizsgálnia mindazt, amit korábbi korok a tanulásról, a tanulóról, illetve a pedagógus szerepéről tartottak. A pedagógusnak újra kell gondolnia és értékelnie a helyzetét, s az újabb irányzatok elgondolásai, tapasztalatai által bővítenie kell ismereteit, gyarapítani tudását a gyermekről és önmagáról.
Az eszményi karakter sarokpontjai a diákok szemével
- A tanítási stílus és a magas színvonalú szaktárgyi tudás.
- Igazságos értékelés, beleértve a szóbeli visszajelzést is.
- Elérhetőség tanulmányi kérdésekben.
- Fegyelmezési képesség és „felnézhetőség”.
- Árnyalt határkezelés a személyes problémákkal kapcsolatban.
Az ábrára tekintve rögtön látszik, hogy minden területen akad különbség a diákok preferenciaskálája és az általuk tapasztalt valóság között. Ez alapján fogalmazhatjuk meg válaszként azt a kérdést, hogy vajon léteznek-e, rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és tanítási technikák, illetve a jelenlegi tanagyag követelményrendszere lehetővé teszi-e, hogy a diákok ezen igényeit az átlagosan felszerelt iskolák átlagosan - de átlagosan magas színvonalon - képzett pedagógusai ki tudják elégíteni.

Irodalmi tanulság: a szerepelvárások és az identitás konfliktusa
Az alapvető probléma a felismerés, hogy mindaz, amit eddig gondolt, nem érvényes. A pedagógia világában örök problémaként fogalmazható meg a hivatásból adódó szerepelvárások és a személyiség identitásának konfliktusa. A mi igazi föladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mint a jó Istené - és itt mosolygott -, a nevelés, ami meglehetősen nehéz dolog.
Azoknak a tragédiája csöndesebb, kevésbé érdekes. Azok csak magukban szenvednek. A pedagógus legfőbb nehézsége: miközben irányítja a nevelést, tudja, hogy a tanulás egész folyamatát nem tarthatja ellenőrzése alatt, hiszen nem érzékelhető közvetlenül a tanulókra ható tényezők mindegyike.
Jelen írás arra kívánja ráirányítani az olvasó figyelmét, hogy kiemelt jelentősége van az olyan írásos emlékek megismerésének, amelyekben a szerzők az őket körülvevő világról s benne az ről adnak számot, nemcsak a maga általánosságában, hanem széles spektrumában - a gyermeki éntől a felelős egyénig - vallják meg elképzeléseiket.

Összegző perspektívák a hajdan elvárt eszményi karakterről
Megállapítható, hogy bár művészi alkotásokról van szó, a fikció a valóság hű mását adja. A fiktív hősök valóságos pedagógusok archetípusai. Problémáik valódi, örök kérdést vetnek fel. Külön tudja-e a pedagógus, főleg a hivatásában hívő pedagógus választani a szakmájából adódó szerepeket a magánember szerepeitől, és ha nem, milyen egyéni kezelési módok állhatnak rendelkezésére.
A nevelés célként tételezi az adott eszményt, azaz a jelen társadalomra akar felkészíteni, ugyanakkor megfogalmazza azt a feladatot is, hogy a társadalmat alakítani kell, azaz nem minden társadalmi igénynek kell maradéktalanul megfelelni. A mindennapi gyakorlat során hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a tanári munka nem csupán módszertani kérdés, hanem komplex, sokrétű tevékenység.
Az oktatási rendszer szereplői közül a legnépesebb tábort a diákok alkotják. A diákok egybehangzó véleménye szerint a felsorolt jellemzők közül a legfontosabb a tanítási stílus, és a magas színvonalú szaktárgyi tudás. Szintén magas értékeket kapott az igazságos értékelés, illetve az, hogy a tanulók tanulmányi kérdéseikkel bármikor fordulhassanak tanáraikhoz.

Kitekintés: intézményi támogatás és szakmai megújulás
Kiss Árpád a megváltozott világ megváltozott helyzetét mutatja be a pedagógusnak, bírálja a szocialista rendszerben megkövesedett pedagógusképet, miszerint „a pedagógus mindenre kötelezhető, mindenre képes… teljesítményét minden eszközi és egyéb segítség nélkül meg lehet sokszorozni”. A pedagógusok az elmúlt évtizedekben leterheltté váltak, új kihívásokkal szembesültek anélkül, hogy bárki alapos felkészítést nyújtott volna nekik.
A pedagógus legfontosabb erénye a gyermeki lélekre hatni tudás képessége, ez ugyanakkor nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent, hiszen a pedagógus látja a felnövekvő gyermekben a jövő társadalom polgárát. Így tisztában kell lennie felelősségével, mely korunkban már nem ruházható át másra.
Ez alapján fogalmazhatjuk meg válaszként azt a kérdést, hogy vajon léteznek-e, rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és tanítási technikák, illetve a jelenlegi tanagyag követelményrendszere lehetővé teszi-e, hogy a diákok ezen igényeit az átlagosan felszerelt iskolák átlagosan - de átlagosan magas színvonalon - képzett pedagógusai ki tudják elégíteni.

Történeti háttér: az iskolarendszer és a szakma rétegződése
A kiegyezés után az Eötvös-féle népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. tc.) képezte a közoktatás jogi hátterét. Ekkor jött létre a hatosztályos elemi népiskola. Életbe lépett hattól tizenkét éves korig a tankötelezettség. Ez a törvény hozta létre a felsőbb népiskolát, amely a hatosztályos elemire épült.
1883-ban született meg az új törvény (1883. XXX. tc.) Trefort Ágoston minisztersége alatt, mely a középiskolák közül csak a klasszikus gimnáziumot és a reáliskolát tartotta számon. Az iskolarendszer fokozatos kiépülése magával hozta a pedagógusszakma rétegződését. Az egyes intézménytípusokon belül megjelentek a különböző pedagógiai szakmák: óvónő, tanítónő, polgári iskolai, gimnáziumi tanár.
A középiskolai tanárok tudományosan képzett egyetemi végzettségű szakemberek voltak. A középiskolai tanárok óraszáma heti 18 óra volt. A polgári iskolák tanárai heti 24 órát tanítottak. Az igazgatók külön státuszba kerültek.

Bródy Sándor A tanítónő és Kosztolányi Dezső Aranysárkány című művében. Az általam kiválasztott művek a kor „tanárirodalmának” gyöngyszemei. A főhősök jól körülhatárolható társadalmi csoport mintapéldányaiként vizsgálhatók. Helyzetük nagyon is hasonló.
Bródy Sándor Egerben születetett, polgári családban. Kosztolányi Dezső Szabadkán látta meg a napvilágot. Mindkét írónál tehát tetten érhetők valóságos kötődések a pedagógusi pályához. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ők maguk mint gyerekek, tanulók is megtapasztalták az akkori magyar pedagógia világát.