A nevek nem ok nélkül vannak. A közelmúltban éppen a magyarországi németeket tették ki nevük miatt megtorlásnak. Bizonyos magyarországi soviniszta körök hatására Magyarországon már a húszas években megkezdődött a nevek magyarosítási kampánya, amelyet az akkor hatalmon lévők is támogattak. Minden állami alkalmazott kénytelen volt nevet változtatni, illetve magyarosítani. Sokaknak az állandó zaklatások, ill. munkahelyük megtartása érdekében kellett nevüket magyarosítaniuk. Magyaros névnek kellett lennie, és i-vel vagy y-nal kellett végződnie, éppen ezért a legfurcsább nevek jöttek létre. Sajnos a kitelepítésig a Törökbálinton előforduló valamennyi német nevet nem lehetett rendszerezni és analizálni. Ezt megnehezítette a magyaros írásmód, ill. az, hogy elődeink nem fektettek nagy hangsúlyt a családnevek pontos leírására. Magától értetődő, hogy a nevek mai írásmódjáról semmi esetre nem szabad és nem megengedett ítélkezni.
egyike a XVIII. Adamach = (férfi, világi, földből). Heinr. Adam, 1270 Weingarten mellett, Heinr. Filius Adam, 1350 Möhringen/Stuttgart. WUB. IV. Anh. S. XX-AU. Joh. Almán, 1477 kánoni Saarburg/Elsaß. U/Els: CL. Anton Augustinus, 1543 Augsburgból, Taragona érseke: StR. Berthold Albegger, 1411 B. A név ritkán utalhatott a barna színre (hajra, szakállra). A régi névfordítás is hiányzik.
A VIII. Ulr. Cunr. dictus Bruggner, 1283 Kirchheim u. Didericus Bunte, 1167 Köln, S. Heinr. A XII. században nagyon ritka név, a XIII. TN Balthasar, gyakori keresztnév, pl. KI. Weingartenban, Cuner. Chunr. és Joh. Bernhard von Clairvaux (+1153), abban az időben a legnépszerűbb ember neve. A IX. Albertus Berenhardus, 1290 Schwab. Gmünd polgára. WUB. IX. Pettinger, 1453. Időnként Peutinger-nek írták.
Az 1406. Petermann Drechsler, 1414, Neuenburg a. Rh.: ZfGO. LXV, Mitt. 71. Heinr. Tafemer, 1282, tavernás Weingarten-ban: WUB. VIII. Berchtoldus dictus Taverner (Thaverinarként is) 1283 Reutlingenből: WUB. Martin Trotte, 1403 Eschwegeből/Hess.: StR. Cunr. Trollo, 1286, Ravensburg/WUB.
Erős és kemény, mint egy vadkan. Cuono filius Eberhardi, 1236, Basel. Hugo Eberhardi, 1318, Basel. ZüUB. Jacobus Eberzo, 1290, Worms: BHU. Hans Ebertz, 1474, molnár, Ravensburg: MR. 9. Helységnév Eberharz, Wangen körzetben. Egy Felső-bajorországi tanya vagy major, Eberharting.
A két Ebner nevű misztikus (titokzatos) nővérek közül az idősebbik, Christina Ebner, 1277-1335, Nürnbergből származik, a fiatalabb Marg. Jul. Bajorországban - Ausztria területén tömegesen előforduló helységnév.
Mindkét területen, kerítést (etter), határt jelent, pl. Wolf Eder, 1479, pénzverő vagy éremvéső. Basel: RQF. Hainr. Andr. Eller, 1495 jogász Meiningenből. Hainr. dictus (helység) Elsäßer, 1299, Tübingen: ZfGO. XV. 1321, az Elsäßer, háztulajdonos, Rottweil: RUB. 1340, Stiefenhofen/Allgäu, egy helység, Ersam-i kúria. AH. XXI, 43 és még sokan. Ersemann, jobbágy Ippichen/Wolfach: FüUB. Nr. VN. Isanrich, 1272 herre Hainr. Ysanrich Augsburg: CAO.
Egykor nagyon kedvelt keresztnév, Erkenger, Erschenger, lásd Erkinger, Fráter Cuonr. Salemban: REC. I, Nr. Ulr. Varenbühler, 1460 polgármester Lindauban. 1550 körül a nemzetség Württembergbe kerül. LXXI, 642, 646; WN. Helységnév. Cunr. dictus de Veringen, 1251, szerzetes Salemben. ZfGO. Dalos kedvű, állandóan jókedvű, néha pajzán ember, 1223 Waltherus Vinck, Zürich: ZüUB.
A két megnevezés eleget mond. Hans Feigl, 1560, puskaműves, Lindenfels/Odenw.: ZfGO. LV, Mitt. Fukar ember, Nicol. dictus Viltz, 1321 Pfeddesheim/Worms: BHU. Hainr. Vässeler, 1368, Friedingen/Saulgau: HlkrUB. I, 453 és még sokan. Erős és kemény, mint egy vadkan. Cuono filius Eberhardi, 1236, Basel.
A név a 13. Albertus et Conradus dicti Gasselar, 1228: WUB. Családi hagyatékok irattömege az állítólag 1307-ben Teli által agyonlőtt Gesslerhez, Rochholz, vezet. A hegedűs szó változata. Andreas Gigler, 1573 Grazból, TüM, 530, F. Keresztnév Grimo, 1170 Grim, csak egy névvel, Probst Ursberg/Bajorország: WUB. II. Contz Greife, 1444 gyepmester, Mergentheim: Ost. I., Abt. S. Eber in der Grube (Vadkan a gödörben), 1333, Kempten: AH.
A név keletkezését és alakváltozatait sokféle forrás, például KC és ZfGO regiszterek őrzik. A szövegek ezt a-hoz hasonlóan sokféle példát hoznak fel a régi névarchívumokból.
Fiúnév Jelenések és jelentések rövid összegzése
- Hájim névnapja: nincs hivatalos névnapja (Ajánlott névnapok: január 15., április 15., július 15., október 15.).
- A Hájim név jelentése: török eredetű ősi magyar nemzetség neve, később önállósult keresztnév, apa jelentéssel.
- Rokon hangzású nevek: Aba, Abda.
- A név eredetére vonatkozó megjegyzések: a megnevezések közt sok times megtalálható a magyar őshazák és a magyar őstörténet összefüggéseiben.
Névkutatás és történeti összefüggések
A szargatkai kultúra és a méd birodalmak kapcsán felmerülő összefüggésekről számos történész és nyelvész írt. Mogilnyikov szerint a i. e. V. században létrejött szargatkai kultúra megfelel a szkíto-szarmata világ leletanyagának, és a névadás területein a magyar nyelvi hatás nyomai tetten érhetők. Dzsajháni hagyományának fejtegetései szintén lehetőséget adnak a keleti honfoglalás előtti magyarokat övező narratívákra. A magyar etnogenézis és a nyelvi örökség összetettségét mutatja, hogy a névalkotás és a helynevek területén is számos irálykodó és többnyelvű hatás érhető tetten.
A Dzsajháni-hagyomány része a magyar történettudomány egyik kulcsművének: Az Utak és Országok Könyve Az északi népekről fejezete a magyar nép eddigi leghosszabb keleti leírását őrzi. A Magyar név első írásos említésének történeti helye Ptolemaiosz Geográfiájában található, a XVII. századig meghatározó modellként szolgált. A magyar név szó mai írásmódja mögött évszázados nyelvészeti és történeti vándorlások állnak.
Táblázat: névutók és eredetük röviden
| Név | Eredet | ||
|---|---|---|---|
| Hájim | török eredet | ősi magyar nemzetség neve, apa | nem hivatalos névnap |
| Aba | magyar eredet | régi név, alakváltozatok | gyakori helynevek őrzik |
| Magyar | madiar/madijar formában | önelnevezés, identitás | koherens etnikai név |