A maják időszámítása szerint 2012. december 21-én lezárul egy világkorszak, amely nagyon régen, Kr. e. 3113. augusztus 13-án kezdődött. Ezt a több mint 5000 évet a maja naptár 13 kisebb korszakra, ún. baktunokra osztja, amelyek hossza 144 000 nap (kb. 400 év). A 13 baktun eltelte ugyanakkor egy nagyobb világkorszak végét is jelzi. Sokan e tényt „világvégeként” értelmezik, és úgy vélik, jövőre elérkezik az apokalipszis. Nos, ez meglehetősen merész és túlzó állítás, a maja mitológiában ilyesmiről szó sincs. Azonban az említett kisebb maja időszámítási ciklusok váltásának és az emberi történelem nagy korszakváltásainak meglepően pontos egybeesései alapján joggal feltételezhetjük, hogy 2012. december 21-én a változásnak egyelőre nem látjuk jeleit, ám kutatók kiszámították, hogy röviddel az ominózus dátum előtt kerülhet sor a Nap történetének legerőteljesebb napkitöréseire.
A maja kultúra eredete az idők homályába vész, ezért a történészek, régészek és misztikusok egyelőre csak sejtéseikre támaszkodhatnak. A maja nép a legendák szerint már 5000 évvel ezelőtt is mai lakhelyén élt, akkoriban ők kezdték el termeszteni a kukoricát. Kultúrájuk csúcspontja Kr. e. 300 körül tehető, amikor pompás városokat emeltek. A kutatók ekkorra teszik a csillagászat és a naptárkészítés felvirágzását is. A maják spirituális világképének alapja a világfa vagy életfa szimbólum, ami három részből áll: a kozmikus (mennyei) dimenzió, a földi dimenzió, és az alvilág, „Santo Mundo”, ahol az Éjszaka Kilenc Ura honol. Ez a hétköznapi világunkkal párhuzamos, másik világ, a sámánok tevékenységének helyszíne.
A Kelet a maja világkép legfontosabb égtája. A Nyugat a fekete színt és az éjszakai mennyezetet jelképezi, a múltat és minden dolog végességét, de a Nyugathoz tartozik a spirituális átalakulás és az Égi Kígyó alvilági arca is. A Dél a sárga szín jegyében áll, az ötletek, a növekedés, az életenergia, a földi gazdagság és az élő rokonok égtája. Az Észak a fehér színhez kapcsolódik, a nőies energiát, a Holdat, az érzelmeket és az intuitív bölcsességet szimbolizálja. A Közép, mint önálló égtáj, a zöld színt reprezentálja, az életfából ered, a szívet szimbolizálja és a mindent átfogó születés szimbóluma.
A maja naptár több önálló ciklust foglal magába, amelyek mind egymásba kapaszkodnak. A rendszer egymáshoz illeszkedő fogaskerekekhez hasonlítható. Az ősi maja időszámítás ritmikus ciklusokból áll, és dinamikus rendszert alkot. Ez azt jelenti, hogy az év kezdetének dátuma nem állandó, hanem bizonyos időközönként eltolódik. Ezzel ellentétes rendszert alkot jelenlegi naptárunk, amely az év kezdetét mindig január elsejére teszi. A Tzolkin-naptár a szent, illetve spirituális időt tartja számon, Guatemalában Cholq’ij‑nak nevezik, és a „Napok Könyveként” vagy a „Napok Spiráljaként” ismerik.
Ez a „Napok Könyve” ma is vallási, spirituális célokat szolgál: segítségével végzik a jóslásokat, határozzák meg fontos szertartások időpontját, illetve vonnak le következtetéseket a születendő gyermek személyiségére és életére vonatkozóan. A Tzolkinban rajzolódik ki az élet ciklusa és az indián kultúra alapvető aspektusai. Ezért asztrológiai és személyes naptárként tartják számon, amelynek segítségével elemezhetik az egyén személyiségét. A napokra vonatkozó első hieroglif feljegyzések Kr. e. 600 körüli időszakra tehetők, de eredetüket több száz évvel korábbi időre datálják. A Tzolkin legalább 2600 éves és 20 ún. szent Nauhaléból, azaz 20 teremtésre vonatkozó aspektusból, valamint 13 hangból áll, utóbbiak a teremtés szándékait jelzik. Ezekből az elemekből speciális, 260 napból álló „minta” rajzolódik ki. A 20-as szám minden amerikai indián kultúrában szent. Az embert, a földi dimenziót szimbolizálja.
Balra: A maja hagyományban a T alakzat az isteni szellemet és a spirituális dimenziókba vezető utat szimbolizálja. Jobbra: A különféle maja naptárak különböző hosszúságú korszakokra osztják az időt, ezek fogaskerekek módjára kapaszkodnak egymásba. A 13/20 az ég és az ember kombinációja. A „Tzol” jelentése számolás, a „Kin” szótagé pedig: Nap. A Haab-naptár az esős évszakokat tartja számon, és közigazgatási, illetve mezőgazdasági naptárként szolgált, egyben ez alapján számították és vetették ki az adókat is. A Haab-naptárra vonatkozó első feljegyzések szintén Kr. e. 600 körüli időszakra datálhatók, tehát ez a rendszer is 2600 éves. 18 hónapból áll, amelyek mindegyike 20 napos, és van benne egy rövidebb, 5 napos hónap. A Haab-naptár tehát 365 plusz negyed napos szoláris rendszer, amely a férfias energiákkal áll kapcsolatban. Itt is a 20-as szám játszik fontos szerepet, amely az ember dimenziójához kapcsolódik.
A dátumok pontosabb átszámításához a kutatóknak szükségük van egy további komponensre, a Long Count naptárra. A Long Count naptár 13 baktun ciklusból áll, amelyek összhossza 5125 szoláris évet tesz ki, és első írásos emléke Kr. e. időkből származik. A számítás bázisszámai itt is a 20-as (emberi dimenzió) és a 13-as (kozmikus dimenzió). Mindhárom naptárrendszer pontosan illeszkedik egymáshoz és a mi jelenlegi naptárunk rendszeréhez egyaránt. A negyedik naptárrendszer a Tun-naptár, amelyet jósláshoz használtak, és 360 napot foglal magába. Ez a számítás nem hibát, hanem kozmikus ritmusok megértését segíti.
A Tun-naptár alapját egy régészeti lelet, egy kő alkotja, Cobában található. A Tun-naptár a sajátossága, hogy 360 napból áll, és a kozmikus ciklusokat tükrözi. A Tun-naptár 2011-ig tartó periódust ír le, és a hónapok hosszára vonatkozóan is komoly pontossággal számoltak. A 2600 éves tzolkin és a Tun 360 napos ciklusa 18 720 nap alatt kerül összhangba, pontosan 72 Tzolkin, illetve 52 Tun szerinti körforgás után találkoznak egymással. E dátum az újrakezdést jelölte a maja birodalomban, előestéjén kioltották minden tüzet és megbocsátottak minden bűnt, hogy másnap reggel új lap legyen kezdet.
Az időszámítás folyamata során minden periódus 13 fokozatra vagy 7 nappali és 6 éjszakai időszakra oszlik, s minden periódus hússzor gyorsabb az előzőnél. Így az első periódusban egy fokozat 1,26 milliárd évig tartott, a középkorban egy fokozat már csak 397 éves volt, majd 1999-ben 19,7 év, ma pedig 360 nap. Az utolsó periódusban, 2011-ben egy fokozat már csak 20 napos. A maják vallási és spirituális célokra használták a napokat, és minden napot megünnepeltek, az előeste pedig a védő szentek tiszteletére szolgált.
A 2012-es dátum kapcsán felvetődik a kérdés, mi történik a maja naptár szerint: a vizsgálatok szerint a Nap és a galaktikus középpont konjunkciója a Nyilas-Bak átmenetnél zajlik, és egyes asztrológiai értelmezések szerint ekkor lép be a Nap az MC-be (Égbolt csúcsa). A Nap, a tudat és az én szimbóluma, a galaktikus középpont pedig az óriási középponti energiát jelöli. A Nap és galaktikus középpont közötti együttállás közvetítheti az egyéni és kollektív ébredést, bár konkrét külső események e dátum körül nem feltétlenül következnek be.
Akozmikus útmutatás szerint a Neptunusz és a Nap közötti, illetve a Uránusz és a Kos (mc) közeli kapcsolata jelzi a belső megújulás lehetőségét és a női princípium erősödését. A Vénusz szembesül a fájdalompontokkal és a sötét hold, Lilith hatásaival; a Plútó és a Szaturnusz kapcsolata a belső világ védelmét és a spirituális érettséget segíti elő. A Plútó a mesteri, vezető funkciót látja el a Jupiter felé vezető úton, míg a Neptunusz a Halakban kibontakozik, a megvilágosodás felé haladva.
A hosszú számítás kezdetének és lezárásának dátumai között a Popol Vuh jelentőséggel bír: a gyarmati időkből fennmaradt történeti szövegek leírják a világ kezdetét és végét jelző dátumokat, amelyeket a klasszikus maja ikonográfia is megerősít. Edmonson és más tudósok hangsúlyozzák, hogy a maja naptár nem a világ végére utal, hanem egy ciklikus időszámítás része, amelyben a világ egy új kezdet felé halad.
Az új időszámítás kezdetét - a hosszú számítás 13 baktunjának lezárását - sokan tévesen világkatasztrófaként értelmezik, de a kutatások szerint 2012. december 22-én a ciklus megkezdése újabb korszak kezdetét jelzi a maja naptár szerint. A tudósok szerint a Baljós évszámok gyakran téves értelmezésekhez vezetnek, és a 64 millió év hosszú alautun‑időegység is szemlélteti, hogy a maya naptár rendkívül részletesen és összetett módon pozícionálja az időt. A ma ismert pontos átlagérték a naptárak összhangját, a napfázisokat és bolygók mozgását is figyelembe veszi, amely lehetővé teszi a téma sokrétű megértését.
A maja időszámítás három alapköve és a gyakorlati megfigyelések
- Tzolkin naptár - 260 napos ciklus, 20 szent Nauhale és 13 hangból áll, vallási és horoszkópszerep is, a napok köre a kultúra alapvető aspektusait írja le.
- Haab naptár - 365 napos szoláris év, 18 hónapból 20 naposokkal és egy 5 napos epagomenális hónappal kiegészítve; a dátumrendszer földművelési és közigazgatási célokat szolgált.
- Long Count naptár - a behatárolt hosszú időszakokra, 13 baktunra osztva, összesen 5125 szoláris év; ez adja az egyedi dátumok azonosítását és a történeti események időkoordinálását.
Az összhang konkrét megnyilvánulása: a tzolkin 260 napos, a tun 360 napos; 18 720 napos körforgásban találkoznak újra, ami a ciklusok közötti összeköttetést adja a különböző kalendáriumok között. A tun-naptár és a tzolkin együttműködése adja meg a kozmikus ritmust, amelyhez a maják a napokat és az eseményeket kötötték. E naptárak összhangja lehetővé tette a téli és nyári napfordulók, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség pontos meghatározását és a kultikus ünnepek megtervezését is.
Rövid úti jegyzet a világirodalomból
A leírt nagy korszakváltások és a körkörös időkezdések megértéséhez fontos a forrásokra támaszkodni. Edmonson a The Book of the Year: Middle American Calendrical Systems című munkájában részletezi a maja idő- és dátumszámításokat, míg más szerzők a hosszú számítás eredményeit és a különböző naptárak kapcsolódási pontjait tárgyalják. A források között szerepelnek a régészeti leírások, a Popol Vuh eredetmítoszának szövegei, valamint a klasszikus maja ikonográfia.
A maja kód megtörése #4: A maja naptár
Hogyan lehet összefoglalni a maja naptár jelentését ma?
A maja naptár három szintje: a rövid ciklusok, a középtávú váltások (52 évi kör) és a hosszú számítás, amely 5125 évet ölel fel. Ezek az összefüggések nem csak matematikai érdekességek, hanem kultúrtörténeti és spirituális értéket is hordoznak. A dátumképzés pontosan tükrözi az univerzum ritmusát: a napfázisok, a bolygók látszó mozgása, a Hold fázisai mind beépülnek a naptárba, hogy az egyén és a közösség élete összhangba kerüljön. A hosszú számítás és az abban rejlő idődimenziók pedig rámutatnak arra, hogy a történelem ciklikus, ismétlődő jellegű, és az emberi feladatok újra és újra átértékelődnek a kozmikus ciklusok tükrében.
A naptárak működése és a kozmikus események összefüggései segítenek megérteni a maja kultúra mély szimbolikáját és a világkörforgásuk értelmezését. A 2012-es dátum kapcsán tehát nincs szükség végső apokaliptikus túlzásra: a közönség számára inkább az idő múlásának és a belső átalakulásnak a metaforája lehet ez a dátum, amely a tudatosság növekedését hívja elő.