Krakkó egyik fő szimbóluma a Áldott Szűz Mária Mennybemenetele-bazilika, amely közvetlenül a központi téren áll. A háromhajós, téglából épült gótikus bazilika a 14-15. századból származik, és kihagyhatatlan látnivalója a városnak. Jellegzetessége a két, nem egyforma magas templomtornya. A magasabb a Kürt (Hejnalica) nevet viseli a toronyból minden nap felhangzó kürt dallamáról. A figyelmes hallgatók észrevehetik, hogy ez a dallam soha nem fejeződik be - ez a megszakítás szándékos, annak a középkori trombitásnak a tiszteletére játszák így, akit több évszázaddal ezelőtt trombitálás közben egy nyílvessző ölt meg.
A templom belseje ugyanilyen lenyűgöző. Uralkodó eleme a Máriának szentelt főoltárt, melyet Veit Stoss 1477-1489 között készített és élete fő művének tartott és amelynek mérete 12x11 méter. Ha csak egyetlen templomba mennél be Krakkóban, akkor ez legyen ez. A főterén sétálva elég nehéz nem észrevenni a két különböző tornyú templomot. És nem is érdemes.
NEM ez az első templom, ami ezen a helyen állt. A legelsőt még a 13. század elején építették, de a tatárjárás idején elpusztult. A mostani, gótikus templom építését nem sokkal később kezdték újra. Valamikor a 13. A következő százévben szinte folyamatosan bővült, alakult. Nagy Kázmér uralkodása alatt például több jelentős átalakítás is történt. A 15. Nem kell sokáig nézni, hogy észrevedd: a két torony nem egyforma. Az északi magasabb - 82 méteres -, és innen szól minden órában a híres krakkói trombitaszó, a hejnał. A legendás krakkói dallamról itt olvashatsz bővebben. Régen őrtoronyként is használták, innen figyelték, ha valahol tűz ütött ki, vagy ha az ellenség közeledett. A másik, a déli torony alacsonyabb, 69 méter. Ez a harangtorony, nevéhez híven a harangoknak ad otthont.
És ha már itt tartunk: Tudtad, hogy van egy elég izgalmas legenda arról, miért különböző a két torony? A Mária-templom belső terének csodájától még azoknak is leesik az álla, akik nem különösebben érdeklődnek az egyházi művészet iránt. A legnagyobb látványosság mégis a szárnyas oltár, amit a német származású Veit Stoss (Wit Stwosz) készített. 1477 és 1489 között faragta ki, három különböző fából: tölgyből, vörösfenyőből és hársfából. A domborművek Jézus és Mária életének jeleneteit ábrázolják.
Hétfőtől szombatig a főoltárt 11:50-kor nyitják meg, és 18:00-kor zárják. Vasárnap és ünnepnapokon 14:10-től 18:00-ig lehet megtekinteni. Az oltár a liturgia ideje alatt is nyitva marad. Bizonyos vallási ünnepeken nem tekinthető meg. A templomot a főbejáraton keresztül csak a hívek látogathatják, turisták számára belépés az oldalsó bejáraton a plac Mariacki felől. Belépőjegy vásárlás az oldalsó bejárattal szembeni épületben (plac Mariacki 7. szám alatt). Online értékesítés nincs.
A Szent Mária-bazilika minden nap nyitva áll az egyéni látogatók és turistacsoportok számára, amikor éppen nem tartanak szentmisét. A templom egyik része, beleértve a presbitériumot és a lenyűgöző főoltárt, belépőjeggyel látogatható. A másik rész, amely a főbejáratnál található, az Oltáriszentség előtt személyes imára és gyónásra szolgál. A jegyek kizárólag a látogatás napján vásárolhatók meg a plac Mariacki 7. Egyszerre legfeljebb 15 fő mehet fel. Az oldalon található nyitva-tartási és belépőjegy-információkat igyekszünk rendszeresen frissíteni, de az esetleges eltérésekért nem tudunk felelősséget vállalni.
A Visztula partján, Krakkóban született ez a közmondás, amely utal a két nép történelmi barátságára. A középkori dinasztikus kapcsolatok közül az egyik legkorábbi IV. Béla leányának, Kingának házassága, aki V. (Szemérmes) Boleszlávhoz ment feleségül. I. (Łokietek) Ulászló magyar segítséggel jutott a lengyel trónra, leányát, Erzsébetet pedig Károly Róbert vette feleségül. Nagy Kázmér halála után a lengyel történelemkönyvekben Ludwik Węgierski néven ismert Nagy Lajos került a lengyel trónra, leánya, Hedvig (Jadwiga) viszont II. (Jagelló) Ulászlóhoz ment feleségül, aki Hunyadi János oldalán esett el a várnai csatában. Lengyelország egykori fővárosa, Krakkó a lengyel királyok hajdani bölcsője és nyughelye, egyben a lengyel nemzeti öntudat jelképe. A város első írásos említése 965-ből való, az első évezred végén itt élő lengyel törzseket az első lengyel uralkodóházként a Piastok fogták össze.
A legenda szerint egy Piast nevű földműves leszármazottja volt Mieszko, akinek Szent Istvánhoz hasonló szerepe volt Lengyelország történetében. Krakkóban 1000-ben püspökséget alapítottak, 1038-ban már fejedelmi székhelyként említik. A Piast-ház (960-tól 1370-ig uralkodtak) hatalma megszilárdítása után kezdték meg a jól védhető Wawel-dombon a Királyi palota építését. A Jagelló-ház kihalása, II. Zsigmond Ágost halála (1572), majd a Waza-dinasztia hatalomra kerülése (1587) után Krakkó elvesztette központi pozícióját. 1596-ban III. Zsigmond Varsóba tette át székhelyét, de 1734-ig Krakkó maradt a koronázó város. Ma Lengyelország harmadik legnépesebb városa (kb. 780 ezren élnek itt).
A Visztula kanyarulatának bal partján emelkedő várdombtól indul Krakkó sétánk, mely a történelmi magot és a város gazdag vallási örökségét mutatja be. A várdombhoz vezető feljárón elsőként a vár falán elhelyezett feliratokkal díszített kőtáblák között lehet elhelyezkedni, amelyek hozzájárulók neveit örökítik meg a palota felújításaihoz. A Nyugati-bástyához érve megcsodálhatjuk a Címeres-kapun át vezető gyalogos útvonalat, majd balra található a Waweli székesegyház hatalmas épülete. A székesegyház bejárata előtt a Szent Zsigmond-harang látható, amelyet 1520-ban öntöttek, és amely a lengyel történelem egyik ikonikus hangja.
A székesegyház belső terében 18 kápolna és több síremlék, hét szarkofág található. A turisták számára kijelölt út első megállója a főhajó közepén álló ezüstkoporsó, amely Szent Szaniszló földi maradványait őrzi. A mellékhajókban a Jagelló-kori uralkodók síremlékei láthatók, valamint a reneszánsz és barokk korszak emlékei. A Krisztus előtti és utáni korszakokat összekötő síremlékek között kiemelkedő a Hedvig-kereszt és a Báthory-kápolna, melyek a lengyel és magyar történelmi kapcsolatokra utalnak.
A Krakkó központi terét uraló posztócsarnok, a Sukiennice az évszázadok során a textilipar és kereskedelem jelképe maradt. A tér közepén álló Posztócsarnok a XIV. század közepétől a városi kereskedelem központja volt, ma is kereskedelmi funkciót tölt be. A tűzvész után reneszánsz stílusban újjáépített épület homlokzata maszkokkal és attikával díszített, amely Krakkó gazdag polgári kultúráját tükrözi.
A Főtér északkeleti sarkán álló Nagyboldogasszony-templom (Mária mennybevétele) a város egyik ikonikus gótikus látványa. A körülbelül 13. századi eredetű templom tornyai a barokk stílus későbbi beavatkozásait viselik magukon, míg a fő és az északi tornyot a városi őrtoronyként és harangtoronyként is használták. A Mária-templom tornyairól minden egész órában kürtszó, a hejnał hallható, amely Krakkó történetében legendákban gyökerezik. A torony csúcsán aranyozott korona díszeleg, amely a Szűz Mére és Lengyelország királynéi tiszteletére utal.
A templomot 1290-ben kezdték építeni, s a munkálatok több mint egy századon át tartottak. A Mária-szárnyasoltár 1477-1489 között Veit Stoß által készült, három fajta fából faragva, mérete kiemelkedő, 11×13 méteres. A szárnyasoltár középpontja Mária halála, fölötte pedig Mária mennybemenetele és megkoronázása látható. Az oltár alsó része, a predella, Mária családfáját, a Jessze fáját ábrázolja. A falakat 19. század végi felújítás során Matejko-stílusú motívumokkal tették gazdagabbá, a részletek azonban megőrizték gótikus és reneszánsz gyökereiket.
A barokk koronázó kápolnák időrendi elrendezése és a királyi síremlékek gazdag kollekciója Krakkó történelmének hihetetlen gazdagságát mutatja. A Szent Adalbert-templom a Főtér déli részén a város egyik legrégebbi épülete, amely a XVII. századi átépítések során kapott új funkciókat. A Mária-templom és a környező kápolnák együttese a krakkói gótika legkiválóbb példája, amelyet a 1889-91-es felújítás során visszafordítottak a korábbi gótikus állapotok felé, megtartva a későbbi reneszánsz és barokk motívumokat.
A város gasztronómiája, kultúrája és történelmi öröksége összekapcsolódik Krakkó főterével, a Főtérrel, amely a középkori Európa egyik legnagyobb alapterületű nyílt tere volt. A tér kereszteződésében kiemelkedik a Szent Adalbert-templom és a Barbakán erődítmény, amely Európában ritka példája az előretolt kapu-erődítményeknek. A Barbakán harangjai és az ott található kilátó megmutatja Krakkó középkori katonai és városvédelmi architektúrájának zökkenőmentes összhangját a város történelmével.
Kościuszko-domb és a Sandomierzi-bástya a várdomb történelmi részeinek továbbgondolását mutatja. A XVIII. században a svéd hadsereg gyakran kirabolta a várat, majd 1846-ban az osztrák hadsereg kaszárnyává alakította. A királyi palota eredeti berendezése nagyrészt elveszett a történelem viharaiban, de a Zsigmond Ágost által 1548-1560 között rendelt flamand gobeline-gyűjtemény ma is a palota értékes kincsei közé tartozik.
| Értékes látnivaló | Jellemzők | Állapot |
|---|---|---|
| Mária-templom főoltár | Veit Stoß által 1477-1489 között faragott háromfajta fa, 12×11 m | Látható az oltár és környezete |
| Zsigmond- és Hedvig-síremlékek | Királyi család síremlékei a székesegyházban | Különálló kápolnákban |
| Posztócsarnok | Krakkó főterén, 14-15. századi kereskedelmi központ | Ma is kereskedelmi funkció |
Krakkó a középkorban a Piast-ház uralma alatt épült ki, majd a Jagelló-dinasztia halála után Varsó felé tolódott a központi szerep, miközben Krakkó továbbra is a koronázó város maradt. Ma Lengyelország harmadik legnépesebb városa, gazdag történelmi emlékekkel, amelyeket a Főtér, a Mária-templom és a Wawel-domb ritka összhangja ad meg Krakkó sajátos arcát.