A Poslovni Dnevnik című gazdasági napilap szerint a bíró azzal indokolta döntését, hogy a gazdasági minisztérium által bejelentett kínai befektetésről nem érkezett visszajelzés, és a vállalat bankszámlája továbbra is zárolva van.
A China Shipbuilding Industry Corporation (CSIC) hajógyártó konszern bevonásáról a horvát hajógyár megmentésébe április elején született megállapodás Li Ko-csiang kínai miniszterelnök horvátországi látogatása idején.
A felszámolási eljárás valószínűleg láncreakciót indít el, és csődeljárás alá kerül a hajógyár azonos nevű anyavállalata, a Uljanik Rt., valamint a csoport többi vállalata, többek között a rijekai 3. maj hajógyár is.
Az Uljanik hajóépítő vállalatnak 1118 alkalmazottja van Pulán és hatvan Rijekában.
A hajógyár dolgozói kisebb-nagyobb megszakításokkal tavaly nyár óta sztrájkolnak.
Sandi Bozac, a vállalat igazgatóságának elnöke a sajtónak úgy nyilatkozott, a csődeljárás nem zárja ki, hogy a kínai CSIC-vel folytatódjanak a tárgyalások.
A munkások és a szakszervezetek elkeseredettségüknek adtak hangot.
Mint mondták, Horvátországban ezzel megszűnt a hajógyártás, amiért a kormányt és a parlamentet hibáztatják, mivel azok felemelhették volna a hangjukat a hajógyártás mellett és azonnal reagálhattak volna, de ezt nem tették.
A horvát kormány márciusban döntött úgy, hogy nem tudja tovább támogatni a csődközeli Uljanik-csoport szerkezetátalakítását, mert az komoly pénzügyi kockázatnak tenné ki az államot, ezért további megoldásokat keres a pénzügyi problémák megoldására.
Horvátország 2012-ben állapodott meg az Európai Bizottsággal (EB) a hajógyárak szanálásáról.
Brüsszel azt várta el Horvátországtól, hogy hagyjon fel a hajógyártás versenytorzító hatású állami támogatásával.
Zágráb a hajógyárak támogatására 33 milliárd kunát (1409 milliárd forint) költött eddig.
A kormány tavaly januárban az EB beleegyezésével újabb 96 millió euró (30 milliárd forint) hitelre vállalt garanciát az Uljanik-csoport részére, összesen pedig 600 millió euró (193 milliárd forint) értékben vállalt kezességet a csoport különböző hiteleire.
Csak tavaly év végén és ebben az évben Zágráb 3,1 milliárd kuna (132 milliárd forint) garanciát fizetett vissza az adófizetők pénzből.
A rijekai korrupcióellenes hivatal és az isztriai megyei ügyészség a rendőrséggel közös akcióban márciusban letartoztatta a csoport tizenkét volt vezetőjét.
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik.
Horvátország a legtöbb magyar ember számára egyet jelent a nyaralással, a tengerpari pihenéssel, a mediterrán életérzéssel.
Szomszédos országunk ezáltal ritkán válik itthon gazdasági elemzés tárgyává, holott az elmúlt egy évben tagja lett az euróövezetnek, valamint a schengeni térségnek is.
A volt jugoszláv tagköztársaság, dél-nyugati szomszédaink között az utolsó állam, a környező országokat bemutató sorozatunk következő fejezete.
Az elemzés során áttekinthetjük az ország gazdasági helyzetének alakulását az 1991-es függetlenné válást követően, valamint a kétoldalú kapcsolatokat Magyarországgal.
Nyugat-Európa vagy Nyugat-Balkán? Horvátország önmagát nyugat-európai országként tartja számon, a Balkánhoz való besorolást pedig nemcsak az elmúlt bő 30 év során, de jóval ez előtt is elutasította.
Jó oka van erre dél-nyugati szomszédunknak, ugyanis a történelem zavaros évszázadai során a legtöbb esetben inkább tartozott valamely európai birodalom fennhatósága alá, és csak viszonylag kevés ideig balkáni szerveződéshez.
Olaszország és így a Velencei Köztársaság közelsége megfelelő alapot jelentett a nyugati típusú vallási és kulturális gyökerek megteremtéséhez.
Miután a középkor idején a Magyar Királyság része lett, komoly autonóm rendszerrel bírt, önálló közigazgatási egységként működhetett, mindazonáltal a legtöbb esetben a magyar királyok valamely családtagjai mint hercegséget irányították, később pedig bánok vezették az akkor már Bánsággá váló területet (Goldstein, 1999).
A mohácsi vészt követően itt a török helyett a Habsburg dinasztia került hatalomra, I. Ferdinánd személyében, aki jelentősen korlátozta az addigi széles körű autonómiát is.
A XIX. század nacionalista eszméinek térnyerése nem hagyta érintetlenül ezt az államot sem, kialakult a Horvát Nemzeti Megújulás mozgalom, amely politikai és kulturális egyesülés volt, a délszláv népek egyesítése céljából (Goldstein, 1999).
Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Horvátország az osztrák erőket támogatta, 1849-ben Jellasics horvát bán segédkezett a magyarok leverésében is.
Az 1867-es kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia újragondolásra késztette a vezető feleket a horvát kérdéssel kapcsolatban is.
A XX. század mély nyomokat hagyott a területen: 1918-ban a horvát parlament kikiáltotta függetlenségét és csatlakozott a Szlovén-Horvát-Szerb Államhoz, ami 1918. december 4-én egyesült a Szerb Királysággal.
Az új formáció neve ezt követően Szerb-Horvát-Szlovén Királyság lett (Bartlett, 2004).
Az első világháborút követő trianoni rendezés következtében a Drávaközt, Bácskát, a Nyugat-Bánságot, Vendvidék jelentős részét, Muraközt, valamint Horvát-Szlavónországot a Királysághoz csatolták.
A több mint 63 ezer km²-nyi terület magyarországi elvonása mellett Fiume előbb teljesen független lett, majd 1924-ben Olaszország fennhatósága alá került.
Az 1960-as években ismét fellángoltak a nacionalista törekvések a Matica Hrvatska keretében, amelyek a „horvát tavasz” mellett gazdasági reformokat is előirányoztak (Lukács B., 2018).
Az 1990-es évek politikai változásai hatására 1991-ben Horvátország is kikiáltotta függetlenségét, amelyet azonban a korábbi szövetség vezetői nem néztek jó szemmel.
Ennek hatására 1991 végére több fronton dúló, nagy intenzitású háború kezdődött az országban, a korábbi horvát terület mintegy 2/3-ára csökkent.
A háború 1995-ig zajlott, az ez évben elfogadott és aláírt erdődi (erduti) egyezmény alapján Horvátország visszakapta a fennmaradó, korábban megszállt területeit (Bartlett, 2004).
A jugoszláv tagköztársasági rendszerből való kiválás és a függetlenedés utáni első önálló lépések megtétele nagy fegyelmet és átgondolt politikát kívánt a horvát vezetés részéről 1991-ben.
A kötelékben töltött évtizedek alatt a horvát és a szlovén gazdaságok voltak a JSZK-n belül a legfejlettebbek, ezt támasztja alá az a tény is, hogy az 1980-as évek végére Jugoszlávia nemzeti össztermékének mintegy ¼-ét Horvátország biztosította (UNCTAD. 2023).
A széteső rendszer és a reformok nélkül hagyott gazdaság azonban gyorsan nyomott hagyott a horvát rendszeren is.
1990-ben egyszerre több száz állami vállalat jelentett csődöt, egy évvel később pedig a termelés az előző évihez képest 12%-kal csökkent (Schönfelder, 2005).
Jugoszlávia hosszú ideig folytatta azt a politikát, hogy a fejlettebb és jobb gazdasági helyzetben lévő tagállamok támogatták azokat, amelyek nehézségekkel küzdöttek, mint például Koszovót, Észak-Macedóniát vagy Albániát.
Miután egyre nagyobb terhet jelentett Horvátországnak és Szlovéniának ezt a többletet kitermelni, így az egyetlen reális lehetőséget a függetlenné válásban látták.
1. ábra: Horvátország és a szomszédos államainak GDP/fő értékének alakulása 1992-2023 között, PPP-n mérve, USD-ban kifejezve (Adatok forrása: IMF, 2023).
A reál GDP 1990 és 1993 között összesen 30%-kal csökkent, 1994-től figyelhető meg a javulás az adatokban, ekkor 0,8%-os növekedést tudott elérni.
A növekedésben nagy szerepe volt a turizmus újbóli fellendülésének, ami a háború és annak hatásai miatt 1994-ig az országban nem tudott a megszokott módon működni.
1994-ben az idegenforgalomban 14%-os növekedés volt megfigyelhető az előző évhez képest (IMF, 1995).
Az egyes becslések rámutattak arra is, hogy az állami kézben lévő vállalatok csődje ellenére a magánszektor a jelzett időszakban gyorsan tudott növekedni.
Az IMF 1995-ös jelentése szerint a horvát magánszektor közel fele akkorára nőtt ebben az időben, mint ezt megelőzően az állami tulajdonú vállalatok (IMF, 1995).
A javuló gazdasági mutatók ellenére több tényező és hátráltatta a fejlődést, valamint felzárkózást az európai országhoz képest.
A piacgazdaság csak késedelmesen, a kétezres évek elejére kezdett el kialakulni, nehézségek adódtak a privatizáció területén is, mivel az állam gazdasági szerepvállalása túlzó volt (Lőrinczné Bencze, 2020).
Hiányosan valósulhatott meg a gazdasági szerkezetátalakítás, valamint a magas korrupció és a társadalmi szakadékok miatt a horvát lakosság helyzete is bizonytalan volt.
1990-ben 425 500, 1995-ben 735 200, 2000-ben viszont már 907 000 lakos döntött úgy, hogy elhagyja az országot és máshol keres új lehetőségeket (Migration Data Portal, 2023).
1995-ig főként a háború hatására döntöttek sokan az elvándorlás mellett, ezt követően pedig a gazdasági helyzet szolgáltatott erre okot.
Annak ellenére, hogy a GDP kedvező értékeket mutatott, valamint az infláció is csökkent, a bérek helyzete és a munkanélküliségi adatok nem jeleztek ennyire kedvező képet.
1991-ben az aktív korú lakosság 13,2%-a, 1994-ben 14,5%-a regisztrált álláskereső volt (IMF, 2023).
A tényleges szám ennél magasabb lehet, tekintettel arra, hogy sokan nem jelentkeztek a foglalkoztatási és munkaügyi hivataloknál.
A bérek helyzete ugyancsak borús volt, 1995-ben a reálbértömeg még mindig alacsonyabb szinten volt, mint 1990-ben.
Elmozdulás ugyan történt 1995-ben, mégsem olyan mértékű, hogy az ténylegesen megoldotta volna a problémát.
Az ország társadalmi és gazdasági helyzetének javulása 2000-től datálható, amikorra sikerült a demokratikus átalakulást is véghez vinni.
Ekkorra fogalmazódott meg a külpolitikai prioritásban is a NATO, valamint az Európai Unióhoz való közeledés szándéka, valamint az a célkitűzés, hogy Horvátország a régió gazdaságilag legjobban teljesítő állama legyen (Lőrinczné Bencze, 2020).
Nagy hatással volt a fejlődésre a 2000 májusában közzétett megvalósíthatósági tanulmány, amelyet az Európai Unió állított össze Horvátországgal kapcsolatban.
A jelentés amellett, hogy az ország helyzetét és a nyitás lehetőségeit elemezte, megfelelő alapot adott a zágrábi csúcstalálkozó során a stabilizációs, társulási tárgyalások megkezdéséhez is (Grubisa, 2000).
A horvát külkereskedelemben a gazdasági növekedés ugyanígy megmutatkozott, bár az egyenleg folyamatosan negatív, hiányt jelez.
A magas importigény főként a járművek (autók), energiahordozók, számítástechnikai berendezések, gyógyszerek és élelmiszerek esetében figyelhető meg (OEC World, 2023).
Az ország exportjában a kétezres évek első évtizedéig jelentős volt a személy- és teherhajó kivitel, 2003-ban ez adta a teljes exportjának mintegy 11,8%-át (773 millió USD).
Magas kivitelt bonyolított a jelzett időszakban továbbá az energiahordozók, főként kőolaj értékesítésével, az elektronikai berendezések és a könnyűipari termékek exportjával is (OEC World, 2023).
A negatív mérlegekre hatással volt az is, hogy a horvát bankok külföldi kézbe kerültek, valamint, hogy az FDI inkább a befele orientált ágazatokban valósulhatott meg (Lőrinczné Bencze, 2014).
1995 és 2002 között összesen 6 789 millió USD értékben áramlott külföldi tőke az országba, amely jelentős része Svájcból és Hollandiából érkezett.
A szomszédos országok közül főként Szerbia, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina fektetett be Horvátországban (National Bank of Croatia, 2023).
Az FDI által érintett területek a jelzett periódusban főként a gyógyszer- és vegyipar, a papírgyártás és a vízi közlekedés, szállítmányozás voltak (National Bank of Croatia, 2023).
A 2008-as 2009-es gazdaság válság egy stabilabb horvát gazdaságot ért el, ennek következtében a gazdasági visszaesés csak 2009-től kezdődött.
Az állam szerepe nem elhanyagolható a válság kezelése során, így ennek és az állami kiadások emelkedése miatt 2009-ben csökkenteni kellett a kiadások mennyiségét.
Reformok váltak szükségessé, amelyek a jóléti rendszer átalakítását sürgették, valamint mivel az állam szerepe még mindig túl magas volt a vállalati szférában, így az állami garancia csökkentését is előirányozták (Lőrinczné Bencze, 2014).
A romló belső környezet hatására ismét emelkedni kezdett a munkanélküliség, a 2008-as 13%-ról egy évvel később 14,5%-ra nőtt az állást keresők aránya (IMF, 2023).
A csökkenő kereslet miatt visszaesett az importigény, viszont még ennek ellenére is deficites maradt a külkereskedelmi egyenleg.
Az export továbbra sem tudott akkora javulást eredményezni, ami elegendő lett volna a kiegyenlítődéshez.
Ennek okaként főként az exporttermékek szerény mértéke szintje állt, valamint a korábbi horvát valuta, a kuna túlértékeltsége.
Horvátország számára az 1991-2009-ig tartó időszak - hasonlóan a többi volt jugoszláv tagköztársasághoz - az újraépítéssel telt, amely a gazdaság mellett a társadalmat is érintette.
Mindeközben olyan célokat fogalmazott meg Zágráb, amelyek a még szorosabb európai kapcsolatokat irányozták elő.
A 1990-es évektől kezdődő rendszerváltások mind a közép-kelet-európai, mind a volt jugoszláv tagköztársaságok számára egyet jelentettek az önálló külpolitikai irányok kialakításával.
Magyarország elsődleges céljai között volt, hogy a szomszédos államokkal baráti viszonyt tudjon kialakítani egyrészt az itt élő magyar kisebbségek, másrészt a kétoldalú együttműködések fejlesztése miatt.
Korábbi, Szerbiáról készült elemzésünkben már rámutattunk arra, hogy Magyarország ebben az időszakban közelebb érezte magát a horvát és a szlovén vezetéshez, mint a szerbhez (Szilágyi, 2004).
Ennek a közelségnek az alapját a közös történelmi múlt és értékrend adta.
Miután 1990 nyarán Jeszenszky Géza külügyminiszter tárgyalásokat kezdett Belgrádban a szerbekkel, néhány nappal később Zágrábban, a horvát külügy vezetőivel folytatott egyeztetéseket a későbbi együttműködésekről (Szilágyi, 2004).
Horvátország mint független állam elismerését Magyarország az elsők között akceptálta, a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat 1992. január 16-án vette fel egymással a két ország, nagyköveti rangra emelve azt (Bali, 2009).
Megfogalmazták azokat a területeket, amelyek kiemelten fontosnak bizonyultak a bilaterális együttműködések során.
E szerint az energiapolitika, a közlekedés-infrastruktúra, a védelmi, a környezetvédelmi és a kisebbségvédelmi területeken kívánták fokozni a közös munkát.
A háború elől menekülő horvátok tömege Magyarországon biztonságos és megfelelő ellátásban részesülhetett, továbbá a magyarlakta területek háborús kárainak helyreállításában a magyar kormány szintén részt vállalt (M. A diplomáciai kapcsolatok mellett nagy hangsúlyt helyeztek a két ország vezetői a kereskedelmi lehetőségek bővítésére is).
A magyar export értéke Horvátországba a 2000-es évektől jelez jelentős növekedést, a magyar aktívum pedig folyamatosan meghatározó a hozzánk érkező horvát import mennyiségéhez képest.
Magyarország déli szomszédjához főként járműveket, elektronikai berendezéseket, finomított kőolajat, vegyipari és papír termékeket szállít (OEC World, 2023).
Horvátország hozzánk energiahordozókat, élelmiszeripari termékeket (főleg finomítatlan cukrot), gyógyszereket és vegyipari termékeket, valamint építőipari árut hoz (OEC World, 2023).
Az űrzavaros hajógyártási helyzet ellenére Horvátország továbbra is a tengeri turizmus egyik legvonzóbb célpontja marad, és a kultúra, a történelem összefonódik a gazdasági lehetőségekkel.
Az adatok szerint az ország turisztikai ágazata továbbra is meghatározó, de a hajógyártás kérdései politikai és pénzügyi kockázatokat is hordoznak.
tags: #hajo #gyartas #horvatzsidany