A szöveg betekintést ad a horgonyzás sokrétű gyakorlatába, legyen szó belvízi vagy tengeri üzemeltetésről, a megfelelő eszközökről, és a személyzet összehangolt munkájáról. A fő hangsúly természetesen az adott meder adottságain és a használat célján van: legyen szó rövid notable kirándulásról vagy hosszabb tartózkodásról a horgonyzóhelyen.
5 fontos szempontrendszer a horgony kiválasztásához
Az elsődleges cél a megfelelő tartás, nem pedig az, hogy az horgony könnyen összehajtható legyen. A méret mellett kiemelten fontos, hogy milyen meder adottságú vízterületen fogjuk használni a horgonyt. A legtöbb ember az összecsukható négykapás típust választja, mert sok kereskedő ezt árulja és könnyű tárolni, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jól tart a saját vizeinken.
Az előírások mellett a döntés a pénztárcánkon múlik. Dönteni kell a kötelet vagy láncot használó megoldásról, és figyelembe kell venni, hogy ha elektromos horgonycsörlő van a hajón, a főhorgonyra sokszor lánc kerül, a tartalék esetében pedig választható a kötelek vagy lánc módosított aránya.
A főhorgony helye a hajó orrán van a legideálisabb, mert onnan a leggyakrabban használjuk. Ha az orrdecken nincs horgonykamra vagy veret, az gondokat okozhat a rögzítés és a kioldás terén. A horgonyt mindig úgy kell eltárolni, hogy a kötél vagy lánc összekötése egyértelmű legyen, és a végpontot jól látható helyen tároljuk.
Horgonyzási művelet lépései és biztonsági megfontolások
A horgonyzás csapatmunka, amelyet általában a hajóvezető irányít. A biztonságos végrehajtáshoz minimum két személy szükséges; nagyobb hajókon célszerű egy horgonykezelő és egy kormányos is a hajóvezető utasításait követve. A kormányos feladata a hajó farában történő horgonyzás, az orrban pedig a ráhorgonyzás zajlik; így érdemes különválasztani a feladatköröket.
Előzetes tájékoztatásként a parancsnok tájékoztatja a személyzetet, és szükség szerint demonstrálja a feladatokat, hogy mindenki tudja, mi a dolga. Ismeretlen helyen hajózva érdemes pilot könyvből tájékozódni, mert ezekben a kiadványokban részletes leírás található a legjobb horgonyzóhelyekről. A horgonyzási hely kiválasztását az alapján érdemes megtenni, hogy mit és mennyi ideig tervezünk ott maradni: rövid fürdés, vagy akár éjszakai tartózkodás is lehet.
A horgonyzást úgy közelítsük meg, hogy mindenki elfoglalta a helyét, és figyeljünk a szél és az áramlás irányára. Ha mindkettő jelen van, az erősebb irányt kell követni. Népszerű horgonyzóhelyeken fokozott körültekintéssel és kellő távolsággal közelítsünk a többi hajóhoz, hogy megőrizzük a privát szférát és a biztonságot.
A horgony ledobása előtt pontosítsuk, mennyi kötelet vagy láncot engedünk le, és hány horgonyt használunk. Háromféle egyszerű horgonyzási módot különböztessünk meg: egyetlen horgony, két horgony kötélen vagy V alakban kiengedett kötelek. Az alapegységnek legyen a magasságból kiinduló “h” mértéke: 1 h a horgonyveret vízszintes feletti magasságából és a vízmélységből adódik.
Átlagos tengeri jachton körülbelül 50 méter lánc tartózkodik. A kötelek és láncok jelölése fontos: 5 vagy 10 méterenként eltérő jelölő szín legyen a fedélzeti belső részen, és ívek vagy jelölők is felhelyezhetők a láncre, hogy könnyen leolvasható legyen. Elektromos horgonycsörlő esetén a gép csak járó motorral működik, és a horgony feje függőlegesen induljon a víz felé, ne okozzon kárt a hajótestben kiindulás közben.
Horgonyzás technikája és gyakorlati tippek
A horgony engedése közben tilos hozzáérni a lánchoz és a verethez. Ha kézzel engedjük a horgonyt a vízbe, akkor a legbiztonságosabb módszer a két kéz a horgony száránál tartva a test stabil, harántterpesz helyzetben, súlypontot a fenék felé véve végezni. A horgony beásódását úgy figyeljük, hogy 2 h hosszúságot engedjünk ki, majd mikor érezzük, hogy bekapatta, engedjünk ki még 2 h hosszúságot, végül addig húzzuk a horgonyt, amíg egy hirtelen rántás utáni rettegés érzzük, hogy beásta magát. Ezt követően engedjünk még 1 h láncot, így összesen 5 h kötelünk vagy láncunk van a vízben.
Merülés közben érdemes megvizsgálni a horgony beásódását és a környékbeli horgonyzóhelyeket, hogy lássuk, hogyan viselkedik a saját horgony. A csúszást GPS vagy radár funkciók is figyelhetik, és hangriasztást adhatnak horgonycsúszás esetén. Ha a „bekapatás” közben úgy érzzük, hogy túl nehéz az ottani körülményekhez képest a horgonyzási feladat, váltsunk helyet vagy cseréljünk horgonyt.
A horgony felszedését a meder felett végrehajtva fokozott óvatossággal közelítsük meg a horgonyhoz. A horgony fölé pontosan álljunk meg, és a hajó orrát tartó személy folyamatosan jelezze a távolságot. A szára kb. 20-45 fokos szöget zár be a meder aljával, ezt a tartományt tartsuk, miközben felhúzzuk a horgonyt. A felszedést követően a fedélzeten tisztítsuk meg a horgonyt, és az orrdecket is mossuk le; minden használat után érdemes vizsgálni a kötél és lánc állapotát, a horgonyláncokat és a csomókat is.
A fejkötél és anyakötél szerepe kiemelkedő: a hajó minden horgonynak a fej részén talál rögzítést (lyuk vagy karika). Ha nincs ilyen rögzítés, akkor a fejkötelet kereszt formában átvetve kell rögzíteni. A fejkötél végére bója vagy puffert helyezünk, és látványos súlyt helyezünk a végére a mozgatás megakadályozására. Ha nincs fejkötelünk, akkor is fel tudjuk emelni a horgonyt, például a hajó orrlyukában vagy az orr oldalában kötött és tologatott módszerekkel.
Leakadt horgony esetén a hajót használhatjuk úgy, mint egy nagy erőkart. A kötélkötésnél 1-2 nyolcas után 1 csatot tegyünk, hogy ha a kötél ráhúzódna, mindig meg lehessen oldani. A teljes csapat egyszerre mozgassa a hajót előre és hátra a horgony felszedése közben. A kötél hátravezetése a cockpitba és a legnagyobb csörlő használata modern megoldás lehet, de figyeljünk, hogy ne okozzunk kárt a hajóban a terhelés alatt.
Gyakorlati megközelítés a mindennapi használathoz
A horgonyzás nem ördöngős feladat, de szakszerű gyakorlást igényel. Célszerű rövid merülést tartani és komolyan venni a horgonyzás folyamatát, nem csak „beejteni” a horgonyt a vízbe. A valós helyzetekben előfordulhat, hogy nem mi vagyunk a hajóvezetők, és a társainknak kell horgonyozniuk. Ilyenkor is érdemes előzetesen megmutatni nekik a feladatokat, nem csak elmondani. A biztonság érdekében a horgonyzást érdemes minden utastársnak megmutatni indulás előtt, és ha szükséges, egy kényszerhelyzetben is a korábbi szabályokat alkalmazni.
Kényszerhorgonyzás esetén is a tervezett szabályokat kell követni, csak a körülmények nyomás alatt nehezítik a helyzetet. A horgonyzás „tudományát” nem szabad alábecsülni; a gyakorlat és a tudás együtt biztosítja a biztonságot a vízen. A legfontosabb, hogy a horgonyzási folyamatot mindenki megértsen, és szükség esetén a társak segíteni tudjanak a feladatokban.
