A Mohács alatti Duna-szakaszon található Gabriella-sziget belső ágában az elmúlt időszak gyorsan apadó vízszintje ismét láttatni engedte a süllyedt hajók roncsait, amely látványossággá vált a környék látogatói számára.
A helyszín és a hozzáférés
Kölkedről 7-8 kilométeres túrával érhető el a Külső-Béda holtág, amely a Duna jobb partján elterülő sík vidéket adja a Duna-szegletekhez. A holtágat kőszórás mező keríti körbe, amely narválszerű formát kölcsönöz a szigetnek és egyben megnehezíti a megközelítést. Célszerű tehát csónakot vagy drónt használni a mellékágban fekvő roncsok megfigyelésére.
A roncsok története és eredete
Az egyik legelterjedtebb téves feltevés szerint a hajókat az 1960-as évek vége felé süllyesztették el folyamszabályozási célokból, de ezt a hipotézist a kutatások cáfolják. Valószínűbb, hogy a területen megtalálható négy roncsot a második világháborúban süllyesztették el a szovjet hadsereg. Ezek közül az egyik a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság csöves pontonja volt, amely 1895-ben alapított MFTR-hez tartozott és 1948-ig működött.
A további három roncs a Honvéd kincstár tulajdonában állt: egyikük katonai ponton, másikuk egy szivar alakú aknarobbantó/aknakutató vasdereglye, a harmadik pedig aknarobbantó/aknaaraktató fadereglye lehetett. Érdekesség, hogy a zátonnyal egyvonalban a mederfenéken fekszik egy Jugoszláv Folyami Hajózás (J.R.M) tulajdonában állt lapátkerekes vontató gőzhajó, amely 1944 őszén aknára futott.
A roncsok kiemelése idején történő beázás és a háborús események összekapcsolódása is felvetődik. 1944 tavaszától őszéig a Duna-szakaszokra feladat volt aknák elhelyezése és felrobbantása, hogy akadályozzák az utánpótlást vagy a visszavonuló csapatok mozgását. A kutatások szerint közel 1400 aknáról van tudomásunk a Vickers Wellington repülőgépekről ledobáltak közül, és ezek közül közel 150 a uszályok alatt robbant fel.
Az első észlelhető roncsok és azok állapota
A mohácsi vízmérce szerint 270 cm-es vízállás alacsonyabb szintje adja az előbukkanás lehetőségét. Az elmúlt évek szárazsága során több hajóroncs is előkerült a Dunából. Az első roncs a dunántúli part árnyas fái alatt pihen, az orra látszik ki az üledékből; a második a kőszórás tövében található, amelynél több minden látható, és úgy tűnik, hogy a legtöbb mozdítható elemet eltávolították, maradt a rozsdás vastest. A harmadik és következő roncs megfigyelése és azonosítása nehezebb lehet, és a süllyedések utáni utóéletet befolyásoló tényezők is befolyásolhatják.
Az egyik hipotézis szerint a roncsok eredetileg köves szállítására szolgáló teherhajók lehettek, melyeket a front közeledtével felrobbantásokkal vagy aknázásokkal érintettek. A Kutatások szerint egy oroszlánrészt azonban szövetséges légitámadások érintettek, amelyek 1944 őszén a Dunát érintették. Egy másik elmélet szerint a roncsok egy WOTAN típusú német motoros vontató-kotróhajó lehettek, amely a háború után süllyedt el.
A környék természeti és kulturális értékei
A Külső-Béda-holtág a Duna-Dráva Nemzeti Park része, amely a Duna két oldala mentén terül el, sík táj, amely kiváló lehetőséget nyújt a horgászatra és a természeti szépségek megfigyelésére. A holtág átlagos mélysége 2,5 méter, ha a Duna árhullámai változtatják a vizet, a meder helyenként feliszapolódik, partjait nádas és vízi növényzet keríti határolja. A szigetet erős kőfal és narválalakot idéző kőszórás zárja el a kilátástól, ennek következtében a megközelítéshez különleges megoldások szükségesek.
Az említett helyszínen az idők folyamán több roncs bukkant elő a száraz időszakok során, így a lakosok és kutatók is folyamatosan figyelik a területet. A megtalált roncsok különböző korokból származhatnak: az 1940-es évek vége felé történt süllyedések és az azt megelőző vagy követő időszak eseményei keveredhetnek a jelenlegi látványban.
Összefoglaló vezető gondolatok a helyszínről
- Gabriella-sziget belső ágában a vízszint alakulása újra láthatóvá tette a hajóroncsokat.
- A roncsok többsége a második világháborúhoz köthető; közel 4 roncsról van szó, melyek közül az egyik MFTR-hez tartozó csöves ponton volt.
- A kikötők száraztalajon megfigyeléseken keresztül értékelhető, hogy a háború utáni időszakban mi került a Dunára és mi maradt a meder fenekén.
- A terület egy rendkívül különleges természeti- és történeti hely, amelyet a látogatók részéről folyamatos nyomon követés és tisztelet övez.
Hogyan érdemes megközelíteni a helyet
Ajánlott eszközök: drón és hajó vagy csónak a mellékágba való bejutáshoz, mert a partszakasz és a kőszórás miatt a megközelítés nem egyszerű. A Duna sodrása és a meder alakulása folyamatosan változik, így a roncsok helyzete is időben módosulhat.
Vizuális segédletek és adatok
Mohács és a sziget
A térségben található történeti elemek és a jelenlegi fotódokumentációk összegzése segíti a hely történetének megértését. A kutatások alapján a négy roncs feltételezett eredete a második világháborúhoz kötődik, és a Duna menti terület megőrzése érdekében fontos a környezeti hatások figyelemmel kísérése.
| Roncs típusa | Leírás | Állapot |
|---|---|---|
| MFTR csöves ponton | 1895-ben alapított, 1948-ig működött; az MFTR tulajdona | Részben kiemelt, rozsdás vastest |
| Katonai ponton | Honvéd kincstár tulajdonában | Állapota részben megvasalt, korlátozott megközelítés |
| Aknarobbantó/aknakutató vasdereglye | Szivar alakú | Előbukkanhat a mederfenéken |
| Aknarobbantó/fadereglye | Fás kivitelezésű | Részben leomlott, megfigyelhető |
Az információk alapján a Duna alacsony vízállása újabb és újabb rétegeket tár fel a múltból, és a jelenlegi környezetértékelés során kiemelt figyelmet érdemel a terület megőrzése és a látogatók biztonsága.