A nagy földrajzi felfedezések korában, a legkorábban a 15. századtól építették a gerinces karvella és a karakk (naó, a kis karakk neve), galeon típusú hajókat. A kormánylapátos, latin vitorlával (ami talán arab eredetű) első gerincre épített hajókat valószínűleg a portugálok és Flandriában használták először Európában. 1492-ben Kolumbusz Kristóf és legénysége három hajó fedélzetén indult útnak a Santa Maria, Niña és Pinta nevű hajókkal. A Niña és a Pinta kis hajók voltak a nyílt tengeri hajózáshoz, előbbi mindössze 15, utóbbi 17 méter hosszú volt, a Santa Maria pedig 25 méteres teherhajó (naó vagy nau).
A felfedező és 86 spanyol tengerésze egy 35 napos nyugat felé vezető út után ért partot a Kanári-szigetekre tett kitérőt követően. A korábbi négyszögletes vitorlák csak szél szerinti haladást tettek lehetővé; a latin vitorla volt az első olyan rendszer, amely oldalszélben is előre tudott haladni. A latin vitorla eredete erősen kérdéses, talán arab közvetítéssel történt; a latin vitorlák a 9-10. században terjedtek el. A hajóknak az irányváltás szerinti gyakori kormányzásához a kormányevezők kevésnek bizonyultak, ezért a kormánylapátos vitorlás hajókat használatuk kezdetben lassan terjedt el. A kormánylapát É-Európában talán kínai eredetű, és indiai-arab közvetítéssel jutott el a Földközi-tengerre. A latin vitorlát az irányváltás megkönnyítésére később több árbócon is alkalmazták, és az első karavellák, latin karavellák a tengeri hajózás alapkövei lettek.
A középkori hajóépítésben az ugariti hajóépítők keeles hajókat építettek, hogy megismertessék a keelt Egyiptommal. A négyszögletes vitorlák alsó vitorla rúdját elhagyták, a vitorlát részben oldalról fújó szélben is részlegesen orientálták. A latin vitorlával megjelentek az árbóc oldalfeszítő kötelei: a csarnak- és patráckötelek. A "kerek" szállító hajókat minden korban építették; a római gabonaszállító hajó például a hosszú fenekű, gerinc nélküli fazonokat is magába foglalta. A karakk a 14. és 16. század között hadi- és kereskedelmi célokra használt gerincre épített, kormánylapátos vitorlás volt, Portugáliából származott, és tartotta fenn a portugálok kapcsolatait Brazíliával és Indiával.
A karakk kezdetben két árbócot hordzott; később három árbócos változatban is elterjedt, és a fő- vagy előárbócra kasvitorlát tettek fel. A hajónak a közepén álló nagyarbócon nagy keresztvitorla volt, a tatnál pedig a kis árboc latin vitorlával volt felszerelve. Kolumbusz útjain és Vasco da Gama utazásain is ezekkel a vitorlákkal, illetve a korszak technikai megoldásaival érkeztek meg Indiába és Calcuttába. A 16. században a galeonok megjelentek: a galeonok egy időben a kereskedelmi és hadihajó-feladatokat egyaránt ellátták, kiemelkedő merülésükkel és navigációs képességükkel jellemezve.
A galeon az 16-17. század tengeri hajózásának jellegzetes teher- és hadihajója volt. A galeon a portugál karakkból és a genovai kokéból származott. A hajóorrot faragott szoboralak díszítette, az orrárbócra kis keresztvitorla vagy háromszögű orrvitorla került, és a hajó kezdetben négy, később három árbócot hordozott. A növekvő fegyverzet miatt a galeonokat kifejezetten a kereskedelmi hajókból és hadihajókból alakították át: a fegyver- és hajóterek aránya nőtt. A spanyol Armadához galeonokat és galeasszokat is kapcsolódó gályákat kötöttek, és a 16-17. században ez a flottatípus az amerikai érdekek védelmében fontossá vált.
A vitorlás hajók mai színterén a hagyományos és modern típusok között látszik a fejlődés: a kisméretű tőkesúly nélküli hajók (kutt vagy cat) egyárbócos felépítéssel, a sloop pedig leggyakoribb modern vitorlás, egy árbóccal és két vitorlával. A Cutter három vagy több vitorlás egyárbócos hajó, míg a ketch, a yawl és a többi többárbócos változat differenciálja a vitorlázatot és a kezelhetőséget. A modern vitorlásoknál fontos szempont a hajó typológiai megkülönböztetése: méret, test kialakítás, gerinc típusa, rendeltetés és az árbócok száma alapján. A sloop könnyű és hatékony; a cutter sokoldalú és masszív a szélesebb körű vitorlázásra. A ketch és yawl több árbócos megoldást jelent, a mizzen mélyebb és a kormányfej kiegyensúlyozásában játszik szerepet.
Napjainkban a vitorlázás nem csak sport, hanem életmód is: a hajóbérlés egyre népszerűbb, és a legtöbb hajón lehet szakértő személyzet is, aki kapitányként kíséri utunkat. A bérlés során fontos a döntés a hajótípusról, az időjárásról és a tervezett útvonalról. A vitorlázás szabadsága és a tengeri kaland izgalma sokakat vonz; a modern vitorlások technikai felszereltsége luxus élményeket is nyújt. A vitorlás tanulása során érdemes olyan stabil, egyszerűen kezelhető vízi járművet választani, amely a tapasztalatszerzéshez elegendő. A kipróbálás során vedd figyelembe a ROW szabályokat (Right-Of-Way), a biztonsági felszereléseket és a hajó karbantartását.
Az analízisből kiderül, hogy a hajótípusok története összetett és a technikai megoldások folyamatosan fejlődtek: a kezdeti négyszögletes vitorlák helyett megjelent a latin vitorla, majd a growth of keel (gerinc) és a különböző vitorlázati rendszerek közelebb hozták a hajózást a tenger felé. A korszakok váltakozva hozták meg a releváns megoldásokat, és a mai modern flottában a különböző kategóriák részben azonos technikai elemeket hordoznak, de minden típus önálló tervezési hagyománnyal bír.
