József Attila életútja ellentmondásokkal teli, sorsa a világháború utáni kiútkeresés kényszerével és bizonytalanságával telt meg, amely a kortársaitól sem elválaszthatta. A poetát személyesen érintő árvaság és sebezhetőség végigkísérte művészetét, amelyben a világhiány állapotát benső élményként élte meg, és amelyet személyes küzdelmei is formáltak. Hiába törekedett közösséghez vagy a szerelemben való kapaszkodáshoz, a felnőtté válás feladata - „Légy, ami lennél: férfi” - számára teljesíthetetlen maradt.
1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3-as számú házban. Apja, József Áron, szappanfőző munkás; édesanya, Pőcze Borbála. A családfő 1908. július 1-én eltűnt; a család úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában Romániába ment. Az édesanya napszámosként dolgozott, hogy gyermekeit eltartsa, de Albérleti díjak és állandó költözködés nehézségei közepette alig tudta fenntartani a mindennapi megélhetést. A család szétesése és anyagi nehézségei elsődleges körülményekké váltak Attila életében.
1910 tavaszán Etus és Attila Öcsödre kerültek a Gombai Ferenc parasztgazda házához az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltából. Itt kezdte meg tanulmányait az öcsödi református elemi iskolában az 1911-1912-es tanévben. 1912 júniusában a testvérek hazatértek; anyjuk súlyos balesetet szenvedett, s a család anyagi helyzete tovább romlott. Jolán, a legidősebb nővér, polgári iskola után Bőrklinikán dolgozott. A testvérek közt 1914 elején összezördültek: Attila ekkor kísérelte meg először öngyilkosságot lúgkővel, de véletlenül keményítőt ivott.
1914 végén Mama méhnyakrákja jeleit mutatta; 1916-1917-ben Attila az Üllői úti polgári iskolába iratkozott. 1918 nyarán Abbáziában nyaralt Attila Makai Ödön segítségével. A Tanácsköztársaság első napjaiban Makai feleségül vette Jolánt, felmondta állását, és önálló ügyvédi praxist nyitott. 1919 nyara óta Mama nem kelt fel az ágyból; ősszel a Telep utcai szükségkórházba került, ahol utolsó napjait töltötte. Az árván maradt testvérek Makaiék Lovag utcai házába költöztek, ahol Jolánt és Attilát is „doktorurazniuk” kellett idegenek előtt.
1920 júniusától József Attila nagykorúságáig Makai Ödön volt a gyámja. Nyáron hajósként dolgozott az Atlantica Tengerhajózási Rt. hajóin, majd magánvizsgát tett a polgári iskola IV. osztályából. 1922-ben megjelent első önálló verseskötete, a Szépség koldusa, amelyhez Juhász Gyula írt előszót. A költő fiatal kora ellenére nagy népszerűségre tett szert, s szegedi nyomdász-kiadó vállalkozás adott otthont műveinek.
1923. január 10-én kilépett a gimnáziumból, Espersit Jánosnál kapott lakást, és kizárólag a költészet megélhetésére törekedett. Gyakran utazott Szegedre, és a 1922-1925 közötti időszak a legműveltebb termésének feléhez tartozik; a Kékmadár folyóiratban 1924. október 19-én megjelent a Lázadó Krisztus című verse, amelyet komoly támadások követtek, és jogi perekhez vezetett. A hatóságok nyolc hónapi fogházra és pénzbüntetésre ítélték, majd később enyhítettek az ítéleten. A költő a folyamatok hatására folytatta írói pályáját, és 1924-ben újabb verseskötet tervét jelentette meg.
1924-ben beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia-filozófia szakos hallgatóként. A levegőben lévő belső feszültségek és anyagi nehézségek ellenére élt, dolgozott könyvügynökként és a Mauthner-féle magánbankház tisztviselőjeként is. 1925 tavaszán a Szeged című lapban megjelent Tiszta szívvel című verse, amely új fordulatot hozott az életében. A Szegedhez kapcsolódó lapok, Horger Antal nyelvész professzor figyelmét keltették fel, aki az egyetemi vezetés részéről magához rendelte őt márciusban, és az egyetemről zárta ki. Ezt követően Attila elhagyta a Szegedi Tudományegyetemet és Pestre költözött.
Pesten tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak; 1925 őszén Bécsbe utazott, majd visszatért Budapestre. Részben a Collegium Hungaricum igazgatója, Lábán Antal pártfogásával beiratkozott a bécsi egyetemre, később pedig Parisba utazott és újra megkereste a francia polgárokat érintő irodalmi közeget. 1926 őszén hazatért, és 1926 szeptemberében Párizson keresztül érte a hír, hogy az Ignotus írása megjelent a Nyugatban, amely kedvezően emelte megítélését a kortársak szemében. Párizsban is folytatta bohém életmódját, miközben megtanult franciául és belépett az Union Anarchiste-Communiste mozgalomba.
1927 elején megismerkedett a francia Kommunista Párt magyar szekciójával, és elmélyült François Villon költészetének tanulmányozásában. Márciusban részt vett az Esprit Nouveau estjén, júniusban pedig a francia Riviérán töltött közel két hónapot. Augusztus végén hazatért Magyarországra, és 1927 őszén barátja lett Illyés Gyula. 1928 elején bemutatták Vágó Márta színésznőnek, aki nagy hatással volt rá, és a körkörös kapcsolatokban újabb politikai és társadalmi körökhöz kapcsolódott. Márta segítségével közelebb került a polgári radikális és liberális csoportokhoz, köztük Vámbéry Rusztemhez is. A szerelem mellett Márta beltéri szellemi hatása is sokat formált Attilán - Karl Jaspers és Bergson filozófiáját is megismerte általa.
Márta londoni útja és a vele kötött hosszú levélkapcsolat 1929 végéig tartott; részegységeket a tavak és a részidők is megtörtek. A költő ezt a szakaszt úgy értelmezte, hogy „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem” - írta Átdolgozott változatában (1930). A következő évtized a közösségkeresés időszaka maradt; Attila mindent megtett, hogy hova tartozhatna, és hogy megteremtse azokat a közösségi kötelékeket, amelyek a háború utáni években sokak számára fontosak voltak. 1928 őszén csatlakozott a Bartha Miklós Társasághoz, amely a paraszt-orientált fiatal értelmiség köré szerveződött, s részt vett a Magyar Föld-eszt rendezvényén is.
1930-ig több politikai körhöz kapcsolódott, majd a Jaurčs-munkaközösségben tevékenykedett; 1932-ben ismét a Bartha Miklós Társaság tagja lett, és részt vett a Halálbüntetés Ellenes Szövetség munkájában. A Valóság című folyóirat első számát szerkesztette FereFe Fejtővel közösen, és publikált Egyéniség és valóság című tanulmányát, amely botrányt kavart mozgalmi körökben. 1933-1934-ben több vitát vívott a politikai és irodalmi körökben, sőt tiltakozott a fogvatartott kommunisták elé állítása ellen. A költő ekkoriban egyre fokozódó belső feszültséggel küzdött, amely a későbbi szellemi válság és magánéleti válságokhoz vezetett.
1934 tavaszán hódmezővásárhelyi menedékéből Rapaport doktornak írt levelekben vallomást tett pszichoanalitikus élményeiről. Emellett összeállította és kiadta a Medvetánc című kötetét, amelyet a nyilvánosság néhány körében kritika ért. 1935 elejétől Gyömrői Editnél folytatta analízisét, de ezt követően sem sikerült megállítania a belső szétesést. A történet tovább bonyolódott: a viszonzatlan szerelem, a társadalmi nyomás és a belső elválasztottság fokozódása mind hozzájárult a költő eszménykereső és öntudatlanul szenvedő állapotához. 1933-tól 1935-ig írt versei mögött meghúzódó lelkiállapot és a pszichoanalitikus hatások mélyen befolyásolták későbbi műveit.
1936 körül az írás és a személyes élet összekapcsolódott a belső krízissel; a költő folyamatosan kereste a közösséget és a belső viszonyok megoldását. 1936-1937-ben egyes versei már a legidősebb korosztályhoz és a társadalmi elnyomottsághoz kapcsolódó témákkal foglalkoztak. A későbbi költészetben megfigyelhető, hogy a belső én és a társadalmi válság közötti feszültség hogyan formálta Attila költői hangját és témáit. A 1930-as évek utolsó évében a költő már erősen érzékelte a társadalmi nyomások és a személyes tragédiák összefüggéseit, amely végső soron a költészetének mélyebb humanista hangját erősítette meg.
A gyötrődő költő, akit saját démonai kergettek a végzete felé | József Attila VALÓDI Története
Összefoglalva: József Attila életútja a világtörténelem viharai között húzódik végig. Születése és gyermekévei a nehéz sorsú családban, a közösséget kereső fiatal felnőttkori kapcsolatok, a politikai megnyilvánulások és az analitikus terápiák mélyen hatottak arra, amit költészetként adott át az olvasóknak. A személyes tragédiák és a társadalmi mozgások egymást erősítették, s ez a kettősség adta Attila költészetének különleges, örök érvényű erősségét.
| Év | Fontos esemény | Hatás |
|---|---|---|
| 1922 | Költői bemutatkozás és első önálló verseskötet | Költeményi pálya beindulása |
| 1925-1926 | Közéleti és egyetemi vállalkozások | Közügyek és politikai kapcsolatok |
| 1929-1931 | Analízis hatása, politikai izoláció | Költi hang és belső válság erősödése |
Részletesebb megértéshez érdemes figyelembe venni Attila személyes sorsát és az általa megélt történelmi kor inflüenciáját: a háború utáni zavarodottság és az önazonosság keresése a költészetben egyaránt tetten érhető volt.