Oleanderszender és a kilövéses ürítés különös világa: a mediterrán lepkék hazánkban

Hatalmas hernyót talált a kertjében egy zirci gazda. Hazánkban kimondottan ritkán látható faj tekergett a növényén, amelyet valószínűleg a meleg és száraz nyár vonzott ide. Egy olvasható beszámoló szerint a leanderükön fedezett óriáshernyó átlagosnál nagyobb volt, és a gazdák gyorsan cselekedtek.

Szerencsére levágták a növény egy nagyobb darabját, a virág szárán ülő lényt pedig óvatosan betették egy dunsztosüvegbe, amelynek tetejét kilyukasztották, majd a természettudományi múzeumba siettek vele. A rovarásznak köszönhetően azonosították: oleanderszender, amelyikből hamarosan zöld lepke válik.

A Bakonyban ritka, nem őshonos hazánkban, de a mediterrán részekről néhány szender iderepül. A megtalálók megnyugodtak, hiszen nem voltak veszélyben, ráadásul az óriáshernyótól is sikerült megszabadulni. Közép-Európában csak átutazó, hazánkban kimondottan ritka vendég az oleanderszender. Igen meleg és száraz nyarakon látogat ide délről.

Hernyója harmadik szelvényén két nagy, szemre emlékeztető, fehérszegélyű, kék színű folt található, amelyek védelmi célt szolgálnak, hiszen elég ijesztők, amikor a hernyó zaklatáskor a fejét behúzva, elülső részét felhúzva domborítja elő a szemfoltokat. Mivel a foltok ilyenkor meglepően nagyok, sokkal nagyobb állat benyomását keltik.

Az olianderszender feje nagy, széles, mint ahogyan a szeme is nagy, a tor pedig erőteljes. A vastag potroh vége kihúzott, a fej halványzöld, a tor sötétzöld, de gallérja és középső része, valamint szegélye halványzöld és gyakran rózsaszín vagy lilás árnyalatú. A potroh lilás vagy rózsaszínes fényű zöld, sötétzöld, az elülső gyűrűknél sárga sávokkal, míg az elülső szárny olajzöld, sárgászöld rajzolattal és rózsaszín vagy lilás behintéssel látható. A szegélytért zöld, S alakú sárgás sáv határolja. Fonákja zöld, az elülső szárnyon inkább lilásrózsaszín, a hátulsón sárgás behintéssel. Az elülső szárnyon a zöld, a hát alsón a fehéres rojt igen rövid. Az olianderszender mintázatának intenzitása változhat.

Nem védett, Afrikából észak felé vándorol, hazánkban egyedei május-júniusban jelennek meg, ezek utódai pedig augusztus-szeptemberre fejlődnek ki, majd dél felé indulnak. Kisméretű petéi hosszúkásak és zöldek. Hernyója kifejletten nagy, zöld vagy világos rózsaszínű. Hátoldala kékes árnyalatú. Torszelvényei és az 1. potrohszelvénye élénksárga vagy halványzöld. 3. szelvényén kétoldalt egy-egy nagy, kék, feketével szegélyezett vese alakú folt van. A potrohszelvények oldalán egy-egy fehéres sáv húzódik, ezek mentén kidomborodó fehér pontok vannak. A talajban, laza szövedékben bábozódik. Világosbarna, fényes, viszonylag karcsú bábjának oldalain fekete foltok vannak.

A szenderfélék a valódi lepkék alrendjébe tartoznak. A magyar „szender” nevet a nyelvújítás elemeként alkotta meg Frivaldszky Imre, de a családot mások „zúgólepkéknek” nevezték. Nappal tehát rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” pihennek, és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak közöttük nappali lepkék is. Vajon egyre megy, hogy lepkét, vagy pillangót látunk? Nem, mert a lepkék és a pillangók különbözőek. Magyarországon körülbelül 3500 lepkefaj él. Megjelenésük nagyon változatos, szárnyaik fesztávolsága a néhány milliméterestől egészen a 30 centiméteresig terjedhet. Szájszervük egészen speciális, melynek legkülönösebb része a pödörnyelv. Ez egy két félből álló cső, amely az állkapcsi belső karéj alsó, illetve külső feléből nőtt össze. A lepkék bábja úgynevezett múmiabáb, amin a szárny, a lábak, a csáp és a pödörnyelv körvonalai már átsejlenek. A hernyók elsődlegesen szárazföldiek, általában növényi anyagokkal táplálkoznak. A növényt kívülről rágják. Sajnos, ha a hernyók elszaporodnak, nagyon gyorsan szinte teljesen letarolhatják tápnövényüket, így ebből a szempontból a lepke, legalábbis hernyó formájában, nem hasznos. A hímek repülés közben, feromonokkal csábítják magukhoz a nőstényeket, amelyek az illatanyagtól kábulatba esnek.

Az egyik legáltalánosabb rendszerben két nagy csoportra, a nagylepkékre és a molylepkékre osztották őket. Az éjjel repülő lepkék közül a szenderek nappal védett helyen pihennek, éjjel pedig igazán aktívvá válnak. A kertünkbe elsősorban a nappal- és éjjel repülő nagylepkéket érdemes csalogatni. Habár nem minden hasznos, ami repül, néhány lepke igen az. Ahhoz, hogy lepkéket csalhassunk a kertünkbe, meg kell ismerni a szokásaikat, hiszen a „lepke-szezon” már kora tavasszal elkezdődik. Minél több nektáradó növény van a kertünkben, annál több lepke és hasznos rovar fogja azt felkeresni. A lepkék nagyon szeretik a napos, védett területeket. Minden lepkefajnak más a kedvenc növénye, de ha a kertünk tavasztól őszig dúskál a virágzó növényekben, egészen biztosan nem lesz hiányunk lepkékből sem.

Sajnos a lepkék között is akadnak kártevők. A tengerentúlról behurcolt amerikai fehér szövőlepke komoly károkat okozhat a gyümölcsfákon. Ha lepkét pillantunk meg, semmiképp se érintsük meg a szárnyukat, hiszen nagyon könnyen megsérülhetnek, és akkor már nem fognak tudni repülni. A lepkék nagyon kedvelik a fürtös gyöngyikét, a kankalint, de gyümölcsfáink, például a cseresznyefa is vonzzák őket. Az egynyári növények közül a pillangóvirág nem véletlenül kapta csodás nevét, hiszen a lepkék nagyon kedvelik, de szeretik a facéliát, a körömvirágot és a napraforgót is.

8-11 mm hosszú, kiterjesztett szárnytávolsága 14-17 mm. Elülső szárnyának alapszíne világosszürke-sötétbarna, néha a belső szegély felé eső része egészen világos. A belső harántvonal éles, ferde, piszkosfehér, kívülről sötét, árnyékszerű vonal határolja. A csúcson két fekete pötty látható. A nőstény a tápanyagokra, vagy ezek közelébe 3-12 nap alatt 100-300 selyemfehér színű petét rak. A lárva kifejlődve 11-15 mm nagyságú hernyó, sárgásfehér, olykor rózsaszínű árnyalatú. A hernyók táplálékukból szövedéket készítenek, amelyben rágcsálékuk és ürülékük is megtalálható. A bábállapot 14 napig tart. A kifejlett hernyó telel át. Hazánkban 2-3, melegebb vidékeken 4 nemzedéke fejlődik. Gabonafélékben, növényi őrleményekben, mindenféle lisztből készült termékben előfordul. Szárított növényekben dohányban, kakaóban, kakaóbabban és csokoládéban is megtalálható.

A korszerűtlen, rosszul szellőztetett, sötét raktárakban, a hosszabb ideig tárolt terményekben és termékekben szaporodik el tömegesen, de a háztartásokban is gyakran előfordul. Martha Weiss a washingtoni Georgetown Egyetem biológusa munkájába mélyedt a laboratóriumban, amikor hirtelen egy halk, de jól kivehető koppanásra figyelt fel. Rajta kívül csak hernyói voltak a laboratóriumban. Az Egyesült Államokban gyakori ezüstsávos busalepke lepke lárváit tanulmányozta. A sárgászöld hernyók fekete fején nagy, narancssárga szemfoltok láthatók, amelyekkel a ragadozókat ijesztik el.

Ahogy a hernyók nőnek, egyre tágasabb búvóhelyet készítenek maguknak úgy, hogy leveleket hajtanak vagy sodornak össze és ezeket selyemmel rögzítik. Weiss az ürüléklövés jelenségét kutatta, és kiderült, hogy a golyók feltehetően távolságra repülnek, nem csak a levél szélére esnek. Az átlag a lárva testhosszának 19-szeresére repült, egy 4 centiméteres hernyó legjobb lövése pedig 153 centiméterre, tehát a testhossz 38-szorosára szállt. A golyóbisok másodpercenként 1,3 méteres vagy akár nagyobb sebességgel röpültek. Az ürítés okáról a kutató elmondta, hogy a kilövés nem pusztán higiéniai kérdés, hanem a túlélés egyik adaptációja lehet.

A természetes szelekció sok lepkénél vezetett a különös „kilövéses” ürülékeltávolítási rendszer kialakulásához. Ezek hernyói kivétel nélkül búvóhelyen élnek, a szabadon mászkáló hernyóknál nem fordul elő ilyen viselkedés. Weiss megpróbálta tesztelni a hipotézist: a fészekben felhalmozódott ürülék szaga talán odavonzza a ragadozókat, ezért kísérletezett ürülékkel és álürülékkel is.

Egy kísérletsorozat során darazsakat telepített a búvóhelyek közelébe, és kiderült, hogy az ürülék közelében lévő rejtekekre sokkal több ragadozó figyelt fel. Végül a kilövés anatómiáját Stanley Caveney kanadai zoológus segítségével értették meg: a rovar testfolyadékot pumpál a hátsó felébe, növeli ott a nyomást, majd a végbél környékén egy fésű és egy kemény lemez közreműködésével lövi ki az ürülékgolyót, amelyre a végbélnyílás fölött rácsapódik. Ez az irritáló és gyors kilövés eredményezi a székletgolyó kilövését.

kagylószerű ürítés jelenségének vizuális ábra

Az ilyen mechanizmus eredete talán a fészekben felhalmozódó ürülék szagos vonzó hatása miatt alakult ki; azonban a kanadai és más kutatók által végzett kísérletek megerősítették, hogy a kilövésoldali megoldás előnyösebb, mint a spontán ledobás. A kilövés anatómiája és az erre épülő viselkedés evolúciós előnyhöz juttathatja a fajokat, akik így kevésbé vannak ki a ragadozók szabad prédája közül.

A történetben szereplő oleanderszender a mediterrán régióból származik, és a magyarországi megjelenés legsűrűbb időszaka a tavasz-nyár elejére tehető. A rovar a hosszú nyár folyamán megtelepedhet és a nyár végén, ősszel a telelés előkészítésével koncentrálódik a populáció. A szenderfélék átlagos életmódja a nappali és éjszakai aktivitás különbözőségekkel jár, ahol a nappali és éjjeli lepkék a kertbe csalogathatók a megfelelő nektárforrásokkal.

Ha lepkét látunk, ne érintsük meg a szárnyait, mert könnyen megsérülhetnek, és akkor már nem fognak tudni repülni. A kertbe érdemes olyan növényeket ültetni, amely nektáradó fajokat kínálnak, és lehetővé teszik a lepkék számára a védett napos területeket. A pillangók és a lepkék közti különbséget meg kell érteni: a magyar lepkefajok száma körülbelül 3500, a változatosság pedig nagy. A pillangóvirág például jelentős vonzerőt jelent a lepkék számára, és a kertben más, hasonlóan vonzó növények is elősegítik a biodiverzitást.

  1. Hazánkban a lepkék sokfélesége és a különböző fajok megfigyelései.
  2. A kilövéses ürítés háttere és a természetes szelekció szerepe.
  3. A mediterrán hernyók megjelenése és életmódja hazánkban.

Végül a cikk röviden összegzi: az oleanderszender egy ritkán látott mediterrán faj, amelynek hernyója különleges szemfoltos árnyalatokkal és hatékony kilövéses ürítésrendszerrel rendelkezik, mely az evolúciós adaptációk része. A kertészkedők pedig figyelmesek legyenek arra, hogy a lepkék és hernyók természetes részét képezik a kert ökoszisztémájának, és a megfelelő környezetben ők is hozzájárulhatnak a növények beporzásához és a biológiai sokféleséghez.

tags: #hernyo #narancssarga #szorokkel