A tetű egy élősködő rovar, mely zárt közösségekben gyorsan terjed. Emberen háromféle tetű fordul elő: fej-, ruha- és lapostetű. Ezek közül az első kettő egy faj két változata, amely külsőleg és testfelépítésében majdnem egyforma, és csak előfordulási helyében, életmódjában tér el egymástól. Külön fajt csak a lapostetű alkot. A ruhatetű szerencsére ritkábban fordul elő.
Ennek járványügyi jelentősége is van a kiütéses tífusz és a visszatérő láz terjesztése miatt. A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik emberről a másikra a fejek szoros érintkezése révén, széktámlák, fésűk, kefék, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők és kalapok közvetítésével. A fejbőrt tetvek lepik el. A fejtetű 2,5 - 4,5 mm nagyságú, ovális alakú rovar. A színe általában szürke, de ez a haj színétől függően változhat.
Petéit (serkéit) a hajas fejbőrön, a hajszálak tövében helyezi el, leggyakrabban a halánték- és tarkótájon. A nőstény tetvek 2-4 hetes életük során 40-200, átlagosan 100 petét raknak. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal rögzíti. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Az első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma mintegy 150, a második hónap végén viszont akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés viszonylag gyorsan bekövetkezhet.
Erős viszketéssel jár, a fejbőrön vörös, kiütésszerű foltok láthatók. Az ártalom elsősorban abból ered, hogy a vérszívó rovarok nyálmirigyének véralvadás-gátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okozhat. A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat. A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebzi a bőrt, ezeken a sérüléseken keresztül másodlagos fertőzés érheti a bőrt, gennyesedés, gyulladásos folyamat indulhat meg.
Tetvességre gyanús, aki eltetvesedett környezetben él, akinek a fejbőrén illetve a testén jellegzetes vakarózási nyomok láthatók, haján vagy ruházatán üres serketokok találhatók, illetve az is, akinek elhanyagolt külseje, hiányos tisztálkodása, életmódja, egyéb körülményei valószínűsítik a fertőzöttséget. Fejtetvességre utaló gyanú alkalmával a hajat lazán szét kell bontani, és elsősorban a fülek melletti, mögötti területet valamint a tarkótájat kell átvizsgálni. A serkék és a kifejlett tetvek a barna és fekete hajúakon szabad szemmel is könnyen észrevehetők, a világosabb hajúaknál azonban fokozott figyelem szükséges.
Erősen eltetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból sűrű fogazatú fésűvel kifésülhetők. (Ilyen sűrűfésű a gyógyszertárakban kapható, de van olyan tetűirtó szer is, amelyikhez mellékelik.) Lehetőleg a serkéket kell keresni, mivel ezekből több is található, és a fénykerülő, gyorsan menekülő tetveknél könnyebben fellelhetők. Minden esetben meg kell győződni a talált serkék életképességéről.
A hajszesz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére és megelőzésére egyaránt alkalmas. Tetűirtó hajszeszből többféle is kapható vény nélkül a gyógyszertárakban. A hajszesszel a hajas fejbőrt és a hajat gondosan át kell itatni, majd azt a fejbőrbe kell dörzsölni. Ezután meg kell várni, amíg a hajszesz rászárad a hajra (5-15 perc). A hajszesz száradási ideje elegendő arra, hogy a készítmény kifejtse hatását, a tetveket és a serkéket elpusztítsa. Az elhalt serkéket a cementszerű anyag erősen rögzíti a hajszálakhoz, ezért ezek a hajszálakról csak ecetes vízbe mártott, sűrű fogazatú fésűvel, illetve egyenkénti lehúzással - esetleg a haj levágásával - távolíthatók el.
Tetűirtó szerek alkalmazásakor kicsi a rezisztencia kialakulásának veszélye. Ennek az az oka, hogy e szereket nem rendszeresen alkalmazzák, a kezelés csak rövid ideig tart, és a populációnak csak viszonylag kisszámú és elszigetelt egyedét érinti. A mindennapos gyakorlatban a kezelések hatástalanságának okát mégis sokszor az alkalmazott készítmény hatóanyagával szemben kialakult rezisztenciának tulajdonítják, még akkor is, amikor ezek hátterében kivitelezési hibák állnak. A hatás alapvető feltétele, hogy a serke és a tetű a készítménnyel legalább 5 percen keresztül érintkezzen. Amennyiben a bedörzsölés nem alapos, és nem terjed ki a fejbőr és a haj teljes területére, úgy az érintőméreg nem tudja kifejteni hatását.
Az eredményes védekezés alapja a veszélyeztetett közösségekben (például gyermekintézményekben, hajléktalanszállókon) végzett rendszeres, gondos szűrővizsgálat. A fertőzött személyek kezelésén kívül rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az érintett személy a tetvességet kitől kaphatta meg, illetve kinek adhatta tovább. Tekintettel kell lenni a "ping-pong effektusra" is: hiszen ha a környezetében élők kezeletlenül maradnak, akkor a kezelt személy visszakaphatja a tetűt attól is, akitől eredetileg ő kapta, de attól is, akinek továbbadta. Ezért a vizsgálatot és a tetvetlenítést a megelőzés érdekében ki kell terjeszteni a tetvesnek talált személy egész környezetére, a vele rendszeresen érintkezőkre is, például a családtagokra, munka- illetve iskolatársakra.
A tetűirtó hajszesz nemcsak kezelésre, hanem megelőzésre is alkalmas. Akkor célszerű alkalmazni, ha fennáll az újrafertőződés veszélye. Otthoni hajmosás után a hajszesszel a haj teljes felületét át kell itatni, majd azt a fejbőrbe alaposan be kell dörzsölni. A készítmény a tetűirtó hatását a következő hajmosásig, akár több hétig is megőrzi, és a fejre kerülő tetveket még a peték lerakása előtt elpusztítja.
Téves az a általános felfogás, miszerint csak a szegénységben, elhanyagolt higiénés környezetben élő embereknek lehet fejtetűje. A fejtetű a piszkos és tiszta hajat egyaránt eláraszthatja, bárkinél előfordulhat. A szülők, a környezet felelőssége a mielőbbi felismerésben és kezelésben áll, hogy a továbbterjedést meg lehessen állítani. A tetvesség szempontjából gócpontnak számító bölcsődéket, óvodákat, általános iskolákat, a nappali melegedőt, az átmeneti hajléktalanszállásokat folyamatosan ellenőrzik az ÁNTSZ szakemberei és a védőnők.
A hosszabb hajzatúak, így a lányok jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre. A viszketés mértéke az egyén toleranciájától, a tetvek számától és a bőr allergizálódásának fokától függ. Ismételt fertőződéskor korábban kezdődhet a viszketés.
A tetvesség hátterében nem a tisztaság elhanyagolása áll. Nem lehetséges, hogy csak korpa? A serke, azaz a tetűpete, első látásra korpára hasonlít, ezért a kezdetben nem is hívja fel a szülők figyelmét. A kettő közötti különbség, hogy a fejtetű egy emberi ektoparazita, amely a hajban él, a korpa pedig egy bőrbetegség, amely nem fertőző. Mindkettő a fejbőr területét érinti, és viszketést okozhat. A tetű kb. A korpa szintén fehéres, de a serkékkel ellentétben nem ragad a hajhoz.
A fejtetű az óvodások, kisiskolások körében fordul elő a leggyakrabban. A fejtetű a hiedelemmel ellentétben nem ugrál, nem repül. Kontaktus útján terjed emberről emberre. A fejtetű személyes tárgyak, különösen a fésű, hajkefe, kalap, sál, fejhallgató, hajtű, hajgumi, törölköző vagy párna által is terjed. A tetvek tehát anélkül is terjedhetnek, hogy a gyerekek szoros kapcsolatban lennének egymással. A tetvek terjedését nem tudja megakadályozni, és az oviban nem is tudja elkerülni a gyermek elszigetelése nélkül, ami persze nem lehetséges.
Megtalálni a tetveket és a tetűpetéket a hajkoronában nem mindig egyszerű, de ha gyermeke viszkető fejre panaszkodik, ne bízzon semmit a véletlenre, és nézzen szembe a kihívásnak. Mire lesz szüksége? Egy jól megvilágított helyiségre vagy egy lámpára, amellyel rávilágít a gyermek fejére. Válassza szét a hajat, és szakaszonként keresse a tetveket és a serkéket. A tetűpeték fehér, sárgásbarna vagy barna pöttyöknek tűnnek, amelyek a fejbőr közelében a haj tövéhez vannak tapadva. Általában a tarkó vagy a fül mögötti részen találhatók, de néha a fej tetején, ritka esetben a szemöldökben is előfordulhatnak. Egyes esetekben csak petéket talál, tetűt nem.
A fejtetű és serkék eltávolításának leghatékonyabb módszere a tetűírtószer és serkefésű kombinációja. A serkék kifésülése hosszan tartó, fáradtságos munka. Mossa meg gyermeke haját tetű elleni samponnal, majd tincsről tincsre fésubelje át a még nedves hajat. Minden fésülködés után törölje a fésűt egy papírkendőbe, és ellenőrizze a serkék/tetvek jelenlétét. A serkéket a hajból kézzel is eltávolíthatja. Ez az eljárás kellemetlen ugyan, de hatékony. A majmok és a főemlősök is kézzel távolítják el a parazitákat.
Kerülje a különböző tetvek elleni házi recepteket, ne használjon vazelint, olíva olajat vagy majonézt. A piacon található elektronikus fésűk állítólag megkönnyítik a serkék eltávolítását és elpusztítják őket, de tudományos vizsgálatok nem erősítették meg ezeket az állításokat. A tetvek és serkék kiirtása sampont, fésűt és türelmet igényel. Ha még két héttel a kezelés megkezdése után is talál tetveket gyermeke hajában, forduljon orvoshoz.
Head Lice: Signs & Treatment. Online. In: Nemours Children's Health®. Erica Roth. What’s the Difference Between Lice and Dandruff? Online. In: Healthline. 2019. Dawn Nolt, MD, MPH, FAAP. Head Lice: What Parents Need to Know. Online. In: American Academy of Pediatrics. 2022. Head lice and nits. Online. In: NHS.
