Apám, Czitrom Oszkár 1881-ben született, egy - azt hiszem - nyolcgyermekes család utolsó életben maradt gyerekeként.
Apám egy tojásexport-vállalatnál csinálta a könyvelést, majd magánúton leérettségizett, és beiratkozott a jogra.
Mezei jogász volt a kolozsvári egyetemen.
Az apai családunkról tulajdonképpen onnan tudom, amit tudok, hogy a hetvenes évek végén egy munka kapcsán jártam Bukarestben, és megkerestem a nagynénémet, aki akkor nagyon idős volt, de teljesen friss és hallatlanul kedves, értelmes.
Igyekeztem rávilágítani, hogy apám egyik bátyja orvos, a másik ügyvéd lett, de apám fölsőbb taníttatására már nem volt pénz.
Az anyám, Algai Alíz nagyváradi születésű.
Ami akkor nem volt ám egyszerű dolog, mert a két ország között alig volt forgalom.
Az anyai nagyszüleim öregkorukra nála laktak Pesten.
Az anyai család története - a nagyapám és anyám felnevelése - sokkal inkább a fantasztikus és különös világban játszódik.
Az apám 1881-ben született, anyám meg 1893-ban.
Apám 1941-ben a Donnál, Urivnál esett szovjet fogságba.
Az anyám családja katolikus volt, de félzsidó származású.
Az ostrom alatt, amit a Krisztina körúton éltük át, a pincébe költöztünk le, a szenespincébe, és majdnem két keserves hónapot töltöttünk ott.
Anyámnak voltak olyan tervei, amelyek a házasság és a gyermeknevelés köré épültek.
A család nagyon liberális lehetett - igaz, megkeresztelték őket, az egyik fiú evangélikus, a másik református, nagyanyám meg katolikus lett.
A bátyám, János tehetséges hegedűsként indult.
Aztán Jancsi beteg lett és visszajött, csontig fogyva, anorexiásan.
Először azt hitték, valami szomatikus problémáról van szó, gyomorbaj, savhiány.
Anyám próbálta titkon táplálni Jancsit: narancsot vett, kicsavarta, és titokban szőlőcukrot kevert bele.
A család élete fölé tornyosult ez a betegség.
Végül Jancsi elkezdett egy analízist, ami elég sikeresnek bizonyult, egyre jobban lett.
És éppen ezekhez a Bihariékhoz ment, akiknek a lányát szintén hegedűs volt.
És ennél a baráti családnál élt egészen addig, amíg elvitték munkaszolgálatra.
Ami a frontot illeti, Jancsi a háború végén az alakulatával az osztrák határon volt, és a bajtársaival hazafele indult.
De az oroszok elfogták.
És onnan Sztálingrádba vitték, ahol két és fél esztendőt töltött orosz hadifogságban.
És ezzel a frontszolgálat története végül a család emlékezetében maradt.
Később Jancsi hazakerült, és Kolozsváron beiratkozott a Bolyai Farkas Egyetem magyar-pszichológia szakára, majd tanársegéd lett a magyar szakon.
Apám 1881-ben született, anyám meg 1893-ban.
Az apám és anyám házassága közvetített házasság volt.
Következhetett a családi emlékeknek az a szál, amely a vallási identitások és a könyvek világát érinti.
Az édesanyám nagyanyja, Veiss Róza uralkodó természetű lény volt.
Nagybátyámnak - húsz éven keresztül - volt egy barátnője, akit egészen 44-ig, amikor a világ fenekestül fel nem fordult, nem vett el.
Anyám bátyja, az én nagybátyám, Algai József ügyvéd volt Pesten.
A szüleim a polgári liberális baloldalt támogatták.
Az egyik oldalon szereplő nagyapám a hadseregben, a frontszolgálatban teljesített.
Katonai pályafutásuk részleteit pedig a háborús emlékek és a családi történetek ívbe rendezik.
Az anyai nagyapa, Makara Lajos, a kolozsvári sebész főorvosaként dolgozott.
Az egész família történetében a polgári élet és az értelmiségi hagyományok dominálnak.
A történetben felbukkanó események és emberek sokszínűsége megmutatja a kulturális kötések összetettségét a közép-európai zsidó családokban.
A Rothschildok felemelkedése: A történelem leggazdagabb családjának igaz története (dokumentumfilm)
A háború utáni időszakban megteremtődött egy kiharcolt túlélés, és a család új otthonokra talált a román és magyar országok határain túl.
Végül a családi anekdoták a Makara-Péterfi vonalból szövik be a történetet, amelyben a baráti körök, a vallási és kulturális identitások összetalálkoznak.
| Év | Esemény | Szereplő |
|---|---|---|
| 1881 | Czitrom Oszkár születése | Apám |
| 1941 | Apám Don-közeli fogságba esése | Béla |
| 1907 | Makara Lajos és Péterfi Aliz házassága | Makara Lajos, Péterfi Aliz |
Anyám és a gyerekek élete a háborúkat követő nehéz években finomodott, és a család történetét továbbgördítette a modernizáció és a társadalmi átalakulás éveiben megjelenő új lehetőségek világa.