Jennifer Lash, ismertebb nevén Jini, egy rendkívüli tehetségű író és festő volt, akinek élete a művészet, az anyaság és a lelki keresés különleges ötvözete. Nyolc regény, számos festmény és fénykép, valamint egy egészen egyedülálló nevelési stílus fűződik a nevéhez. Gyermekei között olyan ismert személyiségek vannak, mint Ralph és Joseph Fiennes színészek, Martha és Sophie Fiennes filmkészítők, Magnus Fiennes zeneszerző, Jacob Fiennes természetvédő és fogadott fia, Michael Emery régész.
Jennifer Lash 1938. február 27-én született a sussexi Chichesterben, Joan Mary Moore és Brigadier Henry Alleyne Lash gyermekeként. Édesapja brit gyarmati tisztviselő volt, így Jennifer gyermekkorának első hat évét Indiában töltötte. Miután családja visszatért Angliába, Surreyben telepedtek le. Római katolikus neveltetésben részesült, bentlakásos iskolába járt a Convent of the Sacred Heart-ban, majd a Farnham Művészeti Iskolában tanult. Tizenhat éves korában családi problémák miatt tanulmányait kénytelen volt félbeszakítani.
Már fiatalon megmutatkozott írói tehetsége. Első regénye, a "The Burial" (A temetés) 1961-ben, mindössze 23 évesen jelent meg, és azonnal kritikai sikert aratott. A regény a szülők és gyermekek közötti bonyolult kapcsolatokat, valamint a jó és a rossz örök harcát boncolgatta. Már korai munkásságában is központi témái voltak ezek a kérdések.
1961-ben ismerkedett meg Mark Fiennes fotóművésszel, akit 1962-ben vett feleségül. Mark maga is tehetséges művész volt, fotós és illusztrátor, valamint elismert építészettörténeti kutató. Második találkozásukkor Jini ellentmondást nem tűrően közölte a férfival: ő márpedig hat gyereket akar. Férje később úgy emlékezett, menyasszonya gyakran rajzolt apró portrékat születendő gyermekeikről borítékok hátoldalára és papírfecnikre. Házasságukból hét gyermek született, köztük a későbbi híres színészek, Ralph és Joseph Fiennes.
Amikor első gyermekük, Ralph, megszületett, Jini a festészet és a rajzolás felé fordult, és írói tevékenységét háttérbe szorította. Ez a kreatív, bohém otthoni légkör mély hatással volt gyermekeikre, alakítva azok művészi hajlamait és különlegesen nagy érdeklődésüket a világ iránt.
Jini számos szempontból szokatlan anya volt. Aktívan eltanácsolta gyermekeit a továbbtanulástól, mert úgy vélte, a tudományos ismeretek elvehetik a gyerekektől az élet adta gazdag tapasztalatokat és gyakorlati bölcsességet. Gyakran fabrikált bonyolult meséket és történeteket gyermekeivel, a kezdetektől kis felnőttként kezelve őket. Az írónő egyik utolsó műve, a "Blood Ties" (Vérségi kötelékek) az ír vidéken játszódó, egy család több generációján átívelő saga. A regény rávilágít: a vérrokoni kapcsolat nem mindenkor azonos a szeretetteljes kapcsolattal. Jini kortárs viszonylatban szokatlan bátorsággal beszélt a szeretetre és gondoskodásra képtelen szülőkről és a ridegségük által okozott, több nemzedékre lekövethető károkról.
„Ha az embert nem szeretik, nem fogadják el önmagáért, akkor mint napra éj következik, előbb-utóbb átalakul, és mássá válik” - írta egyik művében.
Jini odaadása túlmutatott a vér szerinti gyermekeiről való törődésen. Második fia születésekor Mark és Jini örökbe fogadták a nehéz sorsú Michaelt. Suffolki otthonukban egyenrangú családtagként kezelték a tinédzser fiút. Michael később így emlékezett nevelőanyjára és a tőle kapott szellemi örökségre: „A szeretet nem más mint együttérzés, a másokra való figyelem. Ezt igyekezett megtanítani nekem.”
A Fiennes család gyakran költözött. Tizenöt évig vásároltak és adtak el házakat, mielőtt végül Írország nyugati részén letelepedtek. Írországi éveik kezdetén Jini férje mellé szegődött fotósnak. A pár az ír táj változó szépségét, a vidéki létezés nehézségeit és szépségeit, valamint a helyi roma közösség életét örökítette meg. Az elkészült képeket általában képeslapként árusították. A fiatal anya kedvelt fotó témái a kezek voltak.
1973-ban a család hatalmas projektbe fogott - saját házat kezdtek építeni West Corkban. Egy teljes évig, idegen családokkal osztozkodtak ideiglenes szállásokon. Ez idő alatt Jini felügyelte gyermekei oktatását. A házépítési folyamatot gyakorlati tanulási élménnyé alakította, így vezetve be a kicsiket az arányok, a matematika, a természetismeret vagy éppen a helyi közösség világába. A Fiennes gyerekek koruknak megfelelően kaptak napi feladatokat. Volt, hogy a patakpart élővilágát kellett megfigyelniük és volt, hogy az út túloldalán élő asszony háztáji rutinját. Jini valódi misszióként tekintett az anyaságra és a tiszta otthon megteremtésére. Mosni, dörzsölni, vödröket tölteni és állatokat nevelni mind része volt az apró, de boldog otthoni rituálék halmazának. Gyermekeinek mindig azt hangsúlyozta, hogyha valamit igazán el akarnak érni az életben, azért a lehető legkeményebben kell dolgozniuk.
Az írónő saját gyermekkorát az anyai szeretet hiánya és nagyfokú érzelmi távolságtartás árnyékolta be. Henry Alleyne Lash, a királyi lovassági brigadéros, és Joan Mary Moore, egy indiai köztisztviselő lányaként született és egészen hatéves koráig Indiában nevelkedett. Csakúgy, mint megannyi korabeli, magas rangú családban, az övékben sem volt jellemző a szeretet bármilyen fokú kimutatása. Fiatal lányként Jini gyakran volt vehemens és hisztis. Mivel családja anyai ágán többféle mentális betegség is gyakori volt, így Joan ösztönösen elhúzódott a lányától. Kimondva-kimondatlanul attól rettegett, hogy a kis Jini örökölhette saját édesanyja problémáit. Tinédzserként Jini nehezen találta a helyét, úgy érezte, apja fogságban tartotta. A család a második világháborút követően visszaköltözött Angliába, ahol a felcseperedő lány végignézte, amint apja, az egykor élettől duzzadó lovassági katona valósággal elsorvad. Végül Jini tizenhat évesen elszökött otthonról. Ezt követően szeretett nagybátyjának, egy Benedek-rendi szerzetesnek köszönhetően lépett a gyógyulás rögös útjára. Segítségével dajka állást kapott egy part menti kisvárosban. Iris, az édesanya, akinek gyermekeiről gondoskodott, barátnőjének fogadta. A tengerparti levegő, a gyerekzsivaj és az írói munka valósággal felszabadította a fiatal lányt. Jini megnyugvásra talált. Majd néhány évvel később ő lett az az anya, akire mindig is vágyott. Reményt, szeretet és kreativitást plántálva cseperedő gyermekeibe.
Az évek múlásával, hét gyerek mellett Jini feje fölött gyakran csaptak össze a hullámok. Az anyaság, a kreatív munka és az otthonteremtés nemegyszer terhelték túl a máskor életvidám, gondoskodó asszonyt. Egyetlen anya számára sem ismeretlen az érzés, amivel ő is gyakran vívódott: mérhetetlenül szerette családját, de közben saját ambíciókat is dédelgetett. Térre és énidőre volt szüksége. Amint a legkisebb gyerekek is elhagyták „a fészket”, Jini végre megkapta azt a teret és kreatív magányt, amire titokban vágyott. Egyre több időt töltött a család suffolki tanyáján, könyvei és más hőn szeretett műtárgyai társaságában. Mélyen inspirálták őt az állatok, a friss levegő, a végeláthatatlan kukoricamezők és a reggeli madárszó.
Az 1980-as évek végén Jinit mellrákkal diagnosztizálták. Betegsége arra sarkallta, hogy mélyebben is felfedezze spiritualitását, igyekezzen közelebb kerülni Istenhez. A következő években tanulmányozta a keleti vallásokat, majd pedig körútra indult Európába. Felkérésre könyvet írt a kontinens legfontosabb zarándokhelyeiről "On Pilgrimage" (Zarándokúton) címmel. „A kellő figyelmesség egyik módja talán nem egyéb, mint a türelmes várakozás.”
Utolsó regényét, a "Blood Ties"-t (Vérségi kötelékek) még európai útja előtt fejezte be és adta le a kiadójának. Nem sokkal hazatérése után a kiadója levélben értesítette: a könyvet nem kívánják publikálni. Jini megsemmisült. A regényt, aminek előkészítéséhez évekig folytatott pszichológiai kutatómunkát és amelyet a legszemélyesebb művének tartott, egyszerűen visszadobták. Jini 1993 decemberében bekövetkezett halálakor a "Blood Ties" még mindig nem került kiadásra.
A könyv „szerencséje” 1995-ben fordult. Ralph Fiennes Az angol beteg című mára már kultikussá vált film forgatásakor találkozott Michael Ondaatje íróval. Ralph röviden beszámolt neki a "Blood Ties" tartalmáról és a könyv kálváriájáról. Michael felismerte a történetben rejlő lehetőséget és bevonta az ügybe Liz Caldert, a Bloomsbury Publishing egyik alapítóját. Caldert lenyűgözte a kézirat. Így történt, hogy 1997-ben végül megjelenhetett a "Blood Ties". Egy könyv a fájdalomról, a reményről és mindenekfelett arról, hogy az életben minden a szereteten alapul. Egy olyan páratlan nő, anya, feleség és művész tollából, aki egyszerűen nem tudott nem szeretni.
Jennifer Lash 1993. december 28-án hunyt el Odstockban, Wiltshire-ben, 55 éves korában.
Írói munkásságának főbb állomásai:
- The Burial (1961)
- The Climate of Belief (1962)
- The Prism (1963)
- Get Down There and Die (1977)
- The Dust Collector (1979)
- From May to October (1980)
- On Pilgrimage (1991) - non-fiction
- Blood Ties (posztumusz, 1997)
