A karikás ostor egy állathajtó és terelő eszköz, amely fa nyélből és a ráerősített szíjból vagy kenderkötélből áll. A karikás ostor nyelét és az ostorszíjat összekötő fém karika miatt lett karikás a karikás ostor. Lehet olyan változata is, amelynél az ostorszíjat megtoldják egy vendégnyakkal, amit szintén karikákkal kapcsolnak össze. A fém karika megkönnyíti az ostor járását és jobban irányítható lesz tőle. Az alföldi csikósok készítettek ilyen ostorokat először.
Hátránya, hogy a karikáknál jobban használódik a bőr, valószínű emiatt a csikósok körében új típus kezdett elterjedni a XIX. század vége felé, amelyet még mindig karikás ostornak hívtak, jóllehet már egy szem karikát sem tartalmazott. Tájegységenként más-más díszítési szokások terjedtek el. A nyél anyaga fa, lehetőleg gyümölcsfa, de legjobb a szilva. A nyelet új állapotában még nem díszítették, mert lehet, hogy később megrepedt. Hozzávetőleg fél évig egy régebbi ostort kötöttek rá és úgy használták. Ha addig nem repedt meg, akkor kezdtek hozzá a díszítéséhez és a hozzá való ostor fonásához. az alföldi karikás része lehet. díszítik. a telek segítségével itt rögzítik az ostort a nyélhez. a nyaklót (ostorszíj végét) és a nyél fejét köti össze. Általában bőrből készül. A telek a nyél végén faragott gömbhöz van erősítve, a fúrt lyukba fűzve vagy a beöntött karikára kötve. A csikósok fém karikát használtak, így könnyebb és jobb volt az ostor járása. Szintén a csikósoktól származik a telek rögzítésének új módja, miszerint a telket mélyen a nyélre kötözték rá, majd díszítéssel eltakarták.
Két része van: karika és vánkos, ezek ismétlődhetnek és tovább könnyítik az ostor járását. díszítések a nyél derekán és felső részén és az ostor fonott részén. Továbbá az ostorkészítés során alkalmazott egyes technikák, kötések eltakarására is szolgál. Ez egy kenderkötél, amelyet bőrrel körbefontak. A legjobb, ha hasiból, az állatok hasa alján található vékony bőrből vágott bőrszalagokat használják a fonáshoz. A karikást 6, 8 vagy 12 ágból fonták, de különlegességnek számított a kígyóhát fonás, amely 16, 18, 20, 24 és 32 ágú is lehetett - nézd meg nálunk!
Fontos követelmény fonás alakjával szemben, hogy a vége felé vékonyodnia kell, így sokkal kezelhetőbb lesz. A fonás végétől a csapó következik. a fonott rész végére kerülő a vége felé elvékonyodó szíj, ami 1 vagy akár 3 szálból is állhat. Ez adja a hangot. Régebben lószőrből készült, újabban rafiából. Amikor az ostort készítik, akkor a végére az ún. sudárt kötik. Megfelelő technikával használva a sudár átlépi a hangsebességet (330 m/s) és hangrobbanás keletkezik.
Sokféle csoportosítás lehetséges, de ami talán az egyik legjellemzőbb, ami a használatukat és alkalmazási területüket befolyásolja az a nyél hossza. A rövid nyelű ostorok között nagy átfedések vannak, emiatt nehézkes tovább bontani. A pásztorok használták csorda, gulya, konda stb. terelésére. A kötélostorok legegyszerűbb fajtája a bivaly, vagy lusta kettős ökörfogat hajtására szolgál. Ez a legnagyobb méretű ostor. A nyele legalább olyan hosszú, mint maga az ostor. 6 ökörhöz két öles nyél, négy ökörhöz 1 1/4 öles nyél való. A nyél a felső végén villa alakban, ún. szarvaságban végződik, alatta két bunkó van, melyek közé farkas hurokkal hurkolják rá az ostort a nyaklójánál fogva, ahol az szabadon foroghat, mozoghat anélkül, hogy leesne. Ezt a fajta ostort kötélből fonják, de módosabb helyen szíjból is készült. A szíjból készült változat fonása, szerkezete hasonló a szíj karikáséhoz, de annál sokkal hosszabb. Egy ilyen ostor megfonásához sokkal több bőrre volt szükség, ezért csak a módosabb gazdák engedhették meg maguknak. A szekerezők-kocsizók használták, amely nyele hosszabb, vékonyabb és hajlékony is. Szíjból készítették. Az ostor a lóhajtás egyik nélkülözhetetlen segédeszköze, a lovak egyenletes menésének biztosítása, főként a jó indítás és a fordulatok végrehajtása, valamint az állatok fegyelmezése céljából. A szép ostor nem csak munkaeszköze, hanem dísze is volt a pásztoroknak, de elsősorban állathajtásra és terelésre használták, ahhoz is inkább a hangját. Az állatot csak akkor ütötték meg vele, amikor távolabb került a gulyától, csordától stb., ekkor a pásztor ráütött az ostorral. Néhány alkalom elég volt, hogy az állat megtanulja csattanás = fájdalom = vissza a többiekhez. Más-más állatfajtához más-más típust használtak, mivel egyik állatnak érzékenyebb a bőre, mint a másiknak (Nem a sérülés okozása volt a cél!).
Pl. Az állattartás visszaszorulása miatt már alig maradtak pásztorok, akik „élesben” használnak ostort. Ezzel szemben a népi hagyományőrző csoportok és a barantások körében alapfelszerelés. A Hoppál Mihály írja a Jelképtárban: „A fáraók korából ismert uralkodói jelvény szimbolikus jelentése tömören: uralkodás valami felett (emberen, állatokon). Az egyszerű hajtószerszám fokozatosan emelkedett az erő, a hatalom jelképének rangjára. Attilát Isten ostorának nevezte el a középkor, s a türk Ilterisz kagán neve magyarul annyit tesz: „népterelő”.
Korbácsos és ostor-kapcsolatok: A nomádok kezében ma is mindennapi segítőtárs a korbács, a rövid nyelű ostor. A haditengerészetnél volt használatos és az engedetlen matrózokat büntették vele, később börtönökben használták. A szálak végén ólommal borított hegyek vannak. A hiedelem szerint Jézust is ezzel büntették meg. Skót eredetű fenyítő eszköz. Egy vastag bőr csík, amely egyik végén 1 vagy több hosszanti irányú bevágás van, ezzel nyelveket kialakítva. Írországban, Skóciában és Angliában volt elterjedt és általában iskolákban is használták egészen 1980-ig (magániskolákban és internátusokban 1998-ig).
Magyar néprajzi lexikonok és Jelképtár gondolatai alapján a karikás ostor készítésének és díszítésének részletei gazdag történetként beszélik el a pásztorok világát. A nyelek faragása, a karikás részek összeállítása, a telek rögzítése és a díszítés összetett mesterség, amely sok tájegységben különféle hagyományokat hordoz. A telek és nyakló összekapcsolása, a nyél fejének és derekának díszítése, a pillangók, bőrrózsák és egyéb motívumok mind-mind személyes és közösségi identitásokat őriznek.
Tudta? - Karikás ostor #shorts
Az ostor kategóriái közé tartozik a rövid nyelű karikás ostor, a kötélostor és a szíjból készült változat. A pásztorok számára a nyél hosszúsága és díszítése meghatározza az ostor használhatóságát és esztétikumát. A karikás ostor története összekapcsolódik a pásztorélet mozgatórugóival, ahol a hang és a mozgékonyság a hatékonyság jelképei.
Az ostor végén található sudár és a telek közötti kapcsolat biztosítja a hang hatását. A telek és nyakló kötéseinek elrejtése pedig a díszítés része, amely a pásztor identitását és rangját is tükrözi. A különböző korok és tájak hagyományai képezik a karikás ostor sokrétű örökségét, amely ma is élő része a magyar népművészetnek és néprajznak.