Boldog Salkaházi Sára (eredeti nevén Schalkház Sarolta Klotild) életét és lelkiségét naplójegyzetei tükrözik: a Szociális Testvérek Társaságába való belépését követően élete végéig vezetett naplót. Tizenöt évet ölel fel ez az időszak: 1929-től 1944. december 27-én bekövetkezett vértanúhaláláig. A naplóból megismerjük lelki küzdelmeit, de a lelki eszközöket is, amelyek segítik továbblépni Krisztus követésében és az emberek szeretetében.
Korai évek, pályaválasztás és írói tevékenység
Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Egy esztendeig működik tanítónőként, majd (az impériumváltás után a csehek által követelt hűségeskü megtagadása miatt) elhagyja a pályát. Megtanulja a könyvkötést, dolgozik húga kalapüzletében, 1919-től kezdve írogat különböző felvidéki magyar lapokba. Ettől kezdve rendszeresen írt a felvidéki magyar lapokba, újságírói igazolványt is szerzett, írásaiban élénken reagált a közéleti eseményekre. Első írása 1919. február 2-án jelent meg Syphax álnév alatt a kassai Esti Újságban. Hamar elsajátítja azt a szimbolikus kifejezésmódot, amellyel a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsát megrajzolhatja. 1926-ban jelent meg első novelláskötete Fekete furulya címmel.
A hivatás felismerése és a szerzetesi út
1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, és ez új irányt szabott az életének. 1928-ban elvégezte szociális és népjóléti tanfolyamukat, és lélekben egyre közelebb került a társaság szelleméhez. 1929 februárjában Szegváron megkezdte noviciátusát a Szociális Testvéreknél. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le Szegváron. 1940 pünkösdjén letehette az örökfogadalmat, Alleluja!
Tíz évig vívódott hivatásával, majd 1927-ben megismerkedett a Kassán letelepedő Szociális Testvérek Társaságával, amelyet Slachta Margit alapított. Jelmondatául egyetlen szót választott: „Alleluja!” Az élete folyamán rátalált az Úrra, elhagyta általa a „régi embert”, mely után kiformálódott egy egészen új, aki a Mesteréhez hasonlóan végül életét áldozta embertársaiért.
Szociális munka, szervezetépítés és vezetői szerep
Sokirányú munkát végzett a Társaság küldetésének megfelelően: megszervezte a kisebbségben élő magyar nők szervezetét, a „Szlovenszkói Katolikus Nőszövetséget”, előadásokat, kurzusokat tartott leányoknak, asszonyoknak, és karitász munkát végzett. Két évvel később Komáromban végzett hasonló munkát. Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot.
1941 elejétől a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. 1942-től a Katolikus Dolgozó Leány Mozgalom országos vezetőjeként dolgozott. A DL újságjának vezércikkeiben határozott katolikus ideológiai programot adott az elpogányosodott, fasizálódó közszellem ellenében. Egyre jobban ég benne a vágy, hogy felajánlhassa életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”.
Lelki élet, napló és lelkiségi jegyzetek
Sára testvért e másfél évtizedben már csak egyetlen cél vezérelte, hogy lehetőségeihez képest eljusson a lelki tökéletességig. Istent kereste mindenben. Először „emberszíveken át” szeretett volna Istenhez eljutni, majd „Krisztus Szívén” keresztül az emberekhez. Egyértelmű volt számára, hogy az Úr világosságot gyújtott benne, hivatást adott neki. „Világítani kell! Mivel? Sára testvér számára egyértelmű volt, hogy lelkében ott van a rossz csírája, önerejéből képtelen a tökéletesedésre, ez csak Isten kegyelméből lehetséges.”
Sára testvér sem titkolja, hogy sokat kínlódik, mert a testvérek közül „egyeseket oly nehéz volt elviselni!”. Felfedezte azonban a megoldást: ha találkozott azokkal a rendtársaival, akik ellenszenvet keltettek benne, csak ennyit mondott: „Jézus, segítsd meg! Áldd meg!”. Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett intelméből - „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket” - kiindulva eltökélte: „keresni fogom azokban a jót, akiket nehéz elviselnem.”
Elsősorban alázatos lelkületet kért Jézustól - ez szükséges ahhoz, hogy őszintén szembenézzen gyarlóságaival: „Indulatos, heves, ideges, szenvedélyes vagyok…, engedetlen, makacs, dacos vagyok, pedig szeretlek Téged….” Naplójából világossá válik, hogy Sára testvér hasonló küzdelmeket vívott, mint mi; „A szeretet nyomában mindig béke és öröm jár. Isten maga a szeretet, s mikor az embert szeretettel tölti el, önmagával tölti el.”
A kegyelem sem más, mint Isten szeretetének kiáradása az emberre. A szeretetlen gondolatok ellen leghatásosabb az Istenhez intézett ima. Igent mondani mindenben Isten akaratára: „Ez legyen a legfőbb mozgatóerőm, irányítóm! Isten akarata legyen minden napom veleje!”

A háború alatt végzett mentőmunka és a végső áldozat
A német megszállás idején a szociális testvérek életüket kockáztatva adtak menedéket az üldözött zsidóknak. A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott bújtatottakkal. Mintegy ezer embert mentettek meg, Sára testvérnek személy szerint százan köszönhették az életüket.
1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér ekkor nem tartózkodott a házban. Amikor végül megérkezett, elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat - mezítelenre vetkőztetve - a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál.
A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, vértanúsága beteljesedett. Salkaházi Sára életútja - A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48.

Az életfelajánlás és a vértanúság dokumentálása
Az engedélyt megkapta, és az életfelajánlás - teljes titoktartással - a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943-ban megtörtént. Sára testvér életét felajánlotta a testvérekért, ha valakit szenvedés érne a nemzetiszocialista időkben. Így fogalmazott: „Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel. Követni akarom az indítást, hogy életemet és halálomat felajánljam a testvérekért.”
A Szociális Testvérek 1946-tól elkezdték összegyűjteni a vértanúsággal kapcsolatos adatokat, ezek az akták azonban a szerzetesek elhurcolását és házaik államosítását követően megsemmisültek. A boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte.
Boldoggá avatás és emlékezet
Salkaházi Sára boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án aláírta és kihirdette. 2006. szeptember 17-én, XVI. Benedek pápa felhatalmazásával Erdő Péter bíboros a Szent István-bazilika előtti téren a boldogok sorába emelte Salkaházi Sára vértanút, szociális testvért. Salkaházi Sára boldoggá avatása 2006. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt.
Salkaházi Sára emlékét tábla hirdeti a Szabadság-híd pesti hídfőjénél és a Bokréta utca 3. címen. 2010. június 3-án a Fővárosi Közgyűlés a pesti alsó rakpart egy részét Salkaházi Sára nevéről nevezte el. A Boldog Salkaházi Sára naplóbejegyzéseiből összeállított A szeretet tüzével című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban.

Naplójegyzeteiből: hit, önvizsgálat és a szeretet gyakorlata
Naplójegyzetek tanúsága szerint a fiatal lányként, tehetséges újságíróként rendszeresen éttermekbe járó, cigarettázó Sárát - aki rövid ideig eljegyzett menyasszony volt - életének egy pontján rabul ejtette Krisztus szeretete, fellobbantva benne a szeretet égő tüzét. „Megtalálta, akit szeret a lelkem, megragadtam, és el nem engedem” - írta egy helyütt.
„Ó Krisztus szeretete nagy, végtelen lángtenger, majd tisztára tökéletessé égeti mindazt, ami bennem van. Hordanom kell ezt a testet, amit az Úrtól erre a néhány földi évre kaptam. Minden rossz hajlamával, indulatával, szenvedélyességével, vadságával hordoznom kell és megszelidíteni Krisztusért és Krisztusban!” - olvasható naplójában.
Imádsága tartotta meg erejét emberfeletti munkájában. Naponta elimádkozta a teljes papi zsolozsmát, s különösen mély szeretettel viseltetett a Szűzanya iránt. „Édes Jézusom. Szeretném, ha napközben sokat tudnék rád gondolni. Nemcsak Neked élni és Neked dolgozni, hanem egy-egy gondolattal, egy-egy röpimával felröppenni Hozzád. Jézusom, add, hogy meg tudjam tenni!”
Sára testvér tanítása ma: példa a szolgálatra és a szeretetre
Sára testvér olyan példakép lehet számunkra, mint egy hegyi vezető: ismeri az utat a magasságokba, ahová bátran követhetjük őt. „A szeretet nyomában mindig béke és öröm jár. Isten maga a szeretet, s mikor az embert szeretettel tölti el, önmagával tölti el” - véli Sára testvér. „Isten akarata legyen minden napom veleje (…) szeretni és imádni akarom a Te akaratodat!”
Salkaházi Sára kitartóan, bátran, hűséges szeretettel járta a hit zarándokútját az élet kihívásai és küzdelmei közepette ‒ erőforrása Krisztus szeretete volt. Krisztus szeretete sürgette őt az emberek szeretetére, szolgálatára fogadalmas mottója szerint: Itt vagyok, Uram, engem küldj! Alleluja!
Ajánlott irodalom és források
- A szeretet tüzével - Válogatás Boldog Salkaházi Sára naplójából, szerk. Berkecz Franciska, Új Ember, Budapest, 2008.
- Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv, Szent István Társulat, 2006.
- Salkaházi Sára életrajzi feljegyzések és a Szociális Testvérek Társasága archívumai.
| Év | Fontos esemény |
|---|---|
| 1899 | Született Kassán |
| 1919 | Első újságcikke, újságírói tevékenység kezdete |
| 1929 | Belépés a Szociális Testvérek Társaságába |
| 1940 | Örökfogadalom |
| 1944 | Vértanúhalál: december 27. |
| 2006 | Boldoggá avatás: szeptember 17. |
tags: #keptalalat #a #kovetkezore #sara