Keskeny pengés borotva története

Honnan származik a borotválkozás? Talán meglepődsz, ha megtudod, milyen régi a hagyományos borotválkozás, és hogyan alakult ki a borotvapenge.Nem számít, hogyan szereted borotválni az arcodat, legyen az báránybőr, teljes szakáll, kecskeszakáll vagy bajusz, van egy története, ami még érdekesebbé teszi a borotválkozást. Az ókori rómaiaktól napjainkig, most megtudhatod, hogyan változott az arcszőrzet divatja az idők során. Mint sok más dolog, a borotválkozás is volt, hogy divatba jött, volt hogy elfelejtődött, régiók, vallások és más társadalmi erkölcsök függvényében.

Az ortodox zsidó férfiak például nem borotválkoznak a Leviticus 19:27 szerint, amely tiltja „a szakáll sarkainak” borotválását, az amis férfiak pedig egészen a házasságkötésig borotválkoznak, majd hagyják, hogy a szakálluk életük végéig növekedjen.

Annak ellenére, hogy a kőkorszaki őseinkről általánosan elterjedt nézetünk szerint nagy, telt, rosszul ápolt szakállakkal rendelkeztek, valójában ők voltak azok, akik elindultak a borotválkozás útján. A legkorábbi borbélyok közül néhányan sebészekből és papokból származtak. A papokból azért lettek borbélyok, mert az ókori Egyiptom népe nagyon babonás volt. Úgy hitték, hogy a szellemek a fejükön lévő hajvégeken keresztül jutnak be a testbe. Úgy gondolták, hogy ha levágják ezeket a hajszálakat a fejről, azzal kiűzik a gonosz szellemeket, egyfajta ördögűzéssel.

A római férfiak szenvedélyesen szerették a borotválkozást, és Julius Caesar állítólag csipesszel, szálanként tépkedte szakáll szőrzetét (ami még mindig előrelépés ahhoz képest, hogy habkővel dörzsölte volna végig az arcát). A fiatal római férfiak az első borotválkozásukat ünnepélyes keretek között ünnepelték, hogy így köszöntsék a felnőttkort. A borotválkozáshoz a novacilát használták, a habkő ismét megjelent, hogy segítsen ledörzsölni a borostát, és utána masszázsolajokat és parfümöket használtak a bőr puhítására. A római borbélyműhelyek, a tonsorok egyfajta találkozóhelyként szolgáltak, ahol a híreket és pletykákat egy kellemes borotválkozás közben osztották meg egymással. A társadalom elit tagjainak saját, személyes borbélyuk volt, és minél gazdagabb volt valaki, annál kevesebb testszőrzetet viselt.

A szakállat a rómaiak körében Hadrianus császár élesztette újjá Kr. u. Egyiptom forró. Nagyon forró. Hosszú hajjal pedig különösen kellemetlen lehet ilyen hőségben élni. Hérodotosz szerint minden egyiptomi, férfi és nő, alsó és felsőbb osztály, tetőtől talpig leborotválta az egész testét. Ha ez így van, miért nem látunk teljesen kopasz egyiptomiak ábrázolását a művészetükben? Teljesen csupasz fejjel járni társadalmi botlásnak számított, és természetesen nem túl kényelmes, ha a sivatagi nap a fedetlen fejünkre süt. A haj még mindig divatos volt, csak nem túl praktikus. Ezért az egyiptomiak műparókákat, sőt szakállakat is készítettek. Az ókori egyiptomiak szőrtelenítő krémekkel érték el tiszta megjelenésüket, majd többször is megdörzsölték arcukat, fejüket, karjukat és lábukat habkővel, hogy minden szőrszálat eltávolítsanak.

Nézd meg az ókori görög mellszobrokat, és látni fogod, hogy szakállak bőven vannak. A görögök rendkívül büszkék voltak a szakállukra, és nagy jelentőséget tulajdonítottak neki. Szakállukat csak gyászidőszakban vágták le, és ha valaki elvesztette a szakállát, azt szégyenletesnek tartották. Mindez azonban megváltozott, amikor Nagy Sándor megjelent. Arra biztatta katonáit, hogy vágassák le a szakállukat, hogy az ellenség ne tudja megragadni őket, ha közelharcra kerülne sor. Sándor hatására a borotválkozás gyorsan divatossá vált, és a borotvák technológiája ugrásszerű fejlődésnek indult.

Tetszett a cikkünk? A jó frizura nem trend kérdés. Hanem döntés. Olyan, ami működik rajtad, a napjaidban, a tempódban. A tenger jól áll. A hajadnak kevésbé. Egy nap a sós vízben még belefér. Több egymás után? Nyáron minden leegyszerűsödik. A tempó lassabb, a napok hosszabbak, és őszintén: senki nem akar 20 percet a tükör előtt állni reggel.

A tradicionális borotválkozás fellendülésével a cserélhető pengés biztonsági borotvákat sokan cserélik a hosszan tartó hagyományos borotvakésekre. A hagyományos borotvakés olyan borotvapenge, melyet nyelébe visszahajthatunk. Az első acélpengés borotvakést 1680-ban gyártották az angliai Sheffield-ben ezüstözött nyéllel, és más termékekkel együtt „Sheffield áruk” néven exportálták a Finn-öbölbe, sőt Oroszországba is. Az 1740-es években a sheffield-i Benjamin Huntsman már díszes markolatú öntött acél pengéjű borotvakéseket készített egy általa feltalált módszerrel. Első bemutatásuktól a borotvakések a kézzel való borotválkozás legfőbb eszközei lettek több mint 200 éven át, és a 20. században is gyakori használatban maradtak. Gyártásuk alulmaradt azonban az eldobható pengés biztonsági borotvák megjelenésével, amiket a 19. században ismerhettünk. 2012-től azonban elmondható, hogy a tradicionális borotvakés új reneszánszát éli. Gyártásuk és eladásuk gyors növekedésbe kezdett miután a termék az az évben bemutatott új James Bond filmben, a Skyfall-ban is megjelent. A német Dovo adatai hihetetlen növekedést mutatnak a borotvakések szempontjából: míg a vállalat 2006-ban 8.000 borotvakést értékesített egy év alatt, 2014-re 3.000-et adtak el egy hónapban és 110.000 megrendelésük volt három éves leadási idővel. A borotvakés megnövekedett eladási száma az olyan mesterségek megerősödésében is szerepet játszott, mint a kézművesek, kovácsok, bőrösök és fazekasok - nem beszélve a napjainkban gombaként szaporodó barber shopokról.

A borotválkozás rövid története - szakálltól a borostáig... Társadalmunk férfi tagjai számára elkerülhetetlen, hogy kisebb nagyobb rendszerességgel a fürdőszoba polcon heverő borotva után nyúljanak. Tudom, ezt gyakran, talán még gyakrabban teszik hölgy társaik, de ez egy másik történet. Szóval borotva és borotválkozás. Lássuk, hogyan is fejlődött ki a napjainkban már mindenki által ismert szőrvágó eszközök 21. A világ számos pontján találtak már olyan barlangrajzokat, melyeken kagylókkal, állati fogakkal és csontokkal, vagy éppen fogazott pengékkel (?) arcukat kaparászó emberek láthatók.

Az Encyclopedia Britannica egyes bekezdései szerint, már az időszámításunk előtti 4. évezredből származó egyiptomi sírokban is felbukkantak olyan, aranyból és rézből készített eszközök, melyeket egyértelműen a mai modern borotva ősének lehet tekinteni. Lucius Tarquinius Priscus, római uralkodó a 6. században próbálta a borotvát katonái körében meghonosítani. A próbálkozás viszont nem volt igazán eredményes, mivel még újabb száz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a római mindennapok részévé váljon a borotva használat. Julius Caesar - állítólag - a szakáll szálankénti eltávolítására esküdött, ezt csipesz segítségével oldotta meg. Ezzel szemben Nagy Sándor katonái már jó szívvel fogadták vezetőjük „tanácsát”, aki időszámításunk előtti 4. században javasolta az arcszőrzet csata előtti eltávolítását. Borotválkozásra való buzdító szavait valójában nem optikai szempontok generálták, mintsem inkább a praktikus hozzáállás, ugyanis egy meztelen arcú harcoson jóval kevesebb fogást talál az ellensége, mint szakállas társainak. Az úgynevezett biztonsági borotva első megjelenéséig 1762-ig kell várnunk, ekkor jelentek meg ugyanis az első ilyen eszközök a nagyközönség számára is elérhető formában. A fogadtatás nem olyan, volt, mint amire a fejlesztők számítottak. Erre egészen 1847-ig kellet várni, amikor William Henson feltalálta a ma is ismert „kapa alakú” borotvát. Innen már sima útja volt az eszköznek. Egy utazó ügynök, nevezett Gillette King Camp ötvözte a „kapa formát” és a mindkét oldalán éles, egyszer használatos pengét. Az ötlet remek volt, de volt egy probléma: a pengék vastagok és kényelmetlenek voltak. Elektromos borotva fejlesztésével és szabadalmaztatásával már az 1900-as évek elejétől próbálkoztak. Az 1960-as évekig komoly piaci verseny alakult ki az elektromos borotva márkák és a biztonsági borotvák között. Sokáig úgy tűnt, hogy előbbi kerül ki győztesen a versenyből, mígnem 1960-ban megjelent a Gillette-féle rozsdamentes acél penge. Az új pengék ellenállóbbak, hosszabb ideig élesek voltak, és - szemben szénacél társaikkal - nem rozsdásodtak. Ezek az újabb pengék keményebbé váltak, de hosszabb ideig tartottak és nem rozsdásodtak. A férfiak egész életükben állandó harcot vívnak arcszőrzetükkel. Az ókortól kezdve keresték az alkalmas borotválkozó eszközöket: csontból, kagylóból, fémekből stb. A XIX. században kezdett elterjedni az új, megbízhatóbb típus, amelyen az egyszerű élek úgy kapcsolódtak a fogóhoz, mint kapavas a kapanyélhez, ám ez a fejlesztés sem volt tökéletes, mivel a használó még így is megvághatta magát. Szintén gondot jelentett, hogy a borotvákat minden bevetés előtt élezni kellett az erre hivatott bőr fenőszíjon. Amerikában ez idő tájt járta az országot egy utazóügynök és amatőr feltaláló, King Camp Gillette, akinek végül sikerült megoldania ezeket a problémákat. Egy nap, az 1895-ös év valamelyikén Mr. Gillette éppen borotválkozott, amikor villámként hasított át az agyán a forradalmi találmány- egy olcsón előállítható, könnyen élesíthető és cserélhető borotvapenge elkészítésének gondolata. Tájékozódott a termékre vonatkozó esetleges piaci igényekről, valamint tanulmányozni kezdte a pengeélezéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Hamarosan elkészítette a mindkét oldalán papírvékony, eldobható acélpengét.William Emery Nickerson felismerte a Gillette- találmány sikerének kulcsát, ami az olcsó előállíthatóságban és kiváló minőségben rejlett. Leleményes kémikus mechanikai tervező beszállt a vállalkozásba és elkészítette a tömegtermeléshez nélkülözhetetlen gépsort. 1903-ban, a sorozatgyártás beindulása előtt a befektetők közt létrejöttek a szerződések és megjelent a cég első reklám hirdetése a gazdasági lapokban.Kezdetben Gillette nem vette fel a fizetését, hogy a teljes összeget a találmányba forgassa vissza, ezért arra kényszerült, hogy Angliában, egy másik szervezet ügynökeként keressen pénzt. 1904-ben érkezett vissza az Egyesült Államokba, miután a tengerentúlon megszerezte terméke eladási jogát. Addigra nemcsak Nagy-Britanniában szabadalmaztatta pengéit, hanem Franciaországban, Chilében és Argentínában, később pedig Németországban is. 1909-ben méltán érezhette büszkének magát, hiszen három európai gyárban folyt terméke tömeggyártása. Értékesítés meghaladta a 70 millió darabot 1915-ben.1918-ban, amikor az Egyesült Államok belépett a I. világháborúba a kormány minden amerikai katonának egy borotva szettet adományozott.

1970-es évektől kezdődően a piacon megjelentek az elektromos borotvák és a különböző típusú pengék, amelyek tovább formálták a borotválkozási gyakorlatot. A Gillette és a Wilkinson Sword például fontos szereplői maradtak a fejlesztéseknek, miközben a barber shopok kultúrája is virágzott, amely a kézművesség megerősödéséhez és a hosszabb élettartamú pengék iránti kereslet növekedéséhez vezetett. A hagyományos borotkék iránti érdeklődés az utóbbi években újreneszánszot él, miután egyre többen értékelik a minőséget és a fenntarthatóságot, amelyeket a kézzel élezett pengék nyújtanak. A 21. század elején a piaci igények és a kulturális preferenciák összekapcsolódtak a hobbik és a szakmai tevékenységek megújulásával, így egyre több barber shop és kézműves műhely jött létre.

A borotválkozás rövid története - szakálltól a borostáig... Társadalmunk férfi tagjai számára elkerülhetetlen, hogy kisebb nagyobb rendszerességgel a fürdőszoba polcon heverő borotva után nyúljanak. Tudom, ezt gyakran, talán még gyakrabban teszik hölgy társaik, de ez egy másik történet. Szóval borotva és borotválkozás. Lássuk, hogyan is fejlődött ki a napjainkban már mindenki által ismert szőrvágó eszközök 21. A világ számos pontján találtak már olyan barlangrajzokat, melyeken kagylókkal, állati fogakkal és csontokkal, vagy éppen fogazott pengékkel (?) arcukat kaparászó emberek láthatók. Az Encyclopedia Britannica egyes bekezdései szerint, már az időszámításunk előtti 4. évezredből származó egyiptomi sírokban is felbukkantak olyan, aranyból és rézből készített eszközök, melyeket egyértelműen a mai modern borotva ősének lehet tekinteni. Lucius Tarquinius Priscus, római uralkodó a 6. században próbálta a borotvát katonái körében meghonosítani. A próbálkozás viszont nem volt igazán eredményes, mivel még újabb száz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a római mindennapok részévé váljon a borotva használat. Julius Caesar - állítólag - a szakáll szálankénti eltávolítására esküdött, ezt csipesz segítségével oldotta meg. Ezzel szemben Nagy Sándor katonái már jó szívvel fogadták vezetőjük „tanácsát”, aki időszámításunk előtti 4. században javasolta az arcszőrzet csata előtti eltávolítását. Borotválkozásra való buzdító szavait valójában nem optikai szempontok generálták, mintsem inkább a praktikus hozzáállás, ugyanis egy meztelen arcú harcoson jóval kevesebb fogást talál az ellensége, mint szakállas társainak. A biztonsági borotva első megjelenéséig 1762-ig kell várnunk. A 19. században pedig a Gillette-típusú öntött pengék megjelenése indította be a modern korszakot.

tags: #keskeny #penges #borotva