Kiss Andrea Budapesten született 1973-ban. Középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textiltervező szakán végezte, ami lehetőséget biztosított számára, hogy a megismerkedjen a fotózással és a szobrászattal is. Érettségi után a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait animáció és a fotó szakon. Ezt követően szabadúszóként különböző stúdióknak dolgozott animátorként, bábtervezőként; forgatott reklámfilmet és videoklipeket, illetve számítógépes játékokhoz is tervezett karaktereket.
2008-ban a Kecskemétfilm Kft. megrendelései keretében kezdett dolgozni, és azóta is a vizuális kifejezésformák lehetőségeit kutatja, megosztva alkotásainak folyamatát a látogatókkal.
Kiss Andrea fotózási tevékenysége az évek során egyre fontosabb szerephez jutott: a fotó az utóbbi közel négy évben a legerősebb kifejezőeszköze lett. Fotói naplóként végigkísérik mindennapjait, címük rövid, és nem magyarázzák őket; szerinte az alkotás és a szemlélés teljes folyamata játék, amelybe a szemlélőt is bevonja. A művészet és a szemlélés közötti kölcsönhatást önmagában zárja ki, így az értelmezés a néző szubjektív kötődésére hagyatkozik.
A tanulmányokban az alkotás technikai fejlesztése harmonikusan illeszkedik az alkotás folyamatához, és a személyiség fejlődéséhez. A képzőművészeti kifejezésmód és a fotó együttes lehetőségeinek viszonyát vizsgálja. Munkája során a grafikával és papírművészettel, különösen a papírmetszéssel is foglalkozott, évekig tanított iskolában és magántanítványokat is fogadott. A tanítás a legfontosabb útmutatója volt, amelyet a saját alkotói munkájában is meghatározónak tart: az alkotás technikai fejlesztése és a személyiség fejlődése harmonikusan illeszkedjen egymáshoz.
Jelenleg a MOME-n (Budapest) végzett tanulmányait követően az animáció és a fotó szakon szerzett ismeretekét ötvözi, miközben a fotózást kifejező eszközként használja. A fotózás vált az egyik legfőbb kifejezőeszközévé, amely a mindennapi élt képeiben rögzíti. A témái közé tartozik a szelfi, a csendélet és az enteriőr; ezekben a motívumokban a személyes és a kollektív emlékek játékát, hálózatát tárja fel.
A karrier során kiemelt figyelmet kapott a fotográfia és a vizuális művészetek kapcsolata, amely lehetővé teszi számára, hogy a megfigyelés és a létrehozás dinamikáját integrált módon közelítse meg. Az alkotói lépések során a látásmód és a technika fejlesztése együtt jár a személyes fejlődéssel, amit a tanítottak visszaigazolnak és tovább formálnak.
Sziasztok, Kiss Andrea vagyok. Kisgyerek koromban többféle sportágat kipróbáltam, végül a jégkorong mellett döntöttem. Eredményes 17 évet tudhatok magam mögött, hiszen világversenyeken részt vehettem a női jégkorong válogatott tagjaként, ahol a világ legjobb 10 csapata között is játszhattam. Ez alatt az idő alatt megtanultam, hogy milyen fontos a fizikai felkészülés és a terheléseket követő gyors regeneráció. Már a sportpályafutásom alatt tudtam, hogyha befejezem az aktív sportot, a tudásomat edzőként szeretném tovább adni. Munkám során szívesen foglalkozom olyan vendégekkel, akik csak most ismerkednek az edzőterem világával. Tapasztalataim szerint a mai kényelmesebb élet sokaknál tartás-mozgás problémákat is okoz, ami akár fájdalommal is járhat.
Az évről évre gyarapodó tapasztalatok és a sportból származó megfigyelések alapján célom, hogy a test és a művészet közötti kapcsolatról áttekinthető képet adjak át az olvasónak: hogyan formálja a test és a figyelem a kreatív folyamatokat, és hogyan segíthet az edzés a tartás és a mozgásminőség javításában a mindennapi életben.
