Közreműködik: Kis Anna. Kis Gyöngyösi Ildikó: a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán diplomáztam, festő szakirányon. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolájában tanítok. A portrék világa éppúgy érdekel, mint a táj vagy a csendélet. Az ember vonásai is tájképek, csendéletek számomra, az idő domborzati térképei.
B. Kovács Márta: Hódmezővásárhelyen élek. A szegedi Tömörkény Művészeti Szakközépiskola szobrász szakán végeztem, majd Szombathelyen folytattam tanulmányaimat. Nagy családban nőttem fel. A mindennapok része volt az alkotás, a szép iránti érzékenység, a mélység iránti fogékonyság.
Az alkotói pálya összefüggései és a pedagógiai küldetés
Az oktatásban mindkét fél - a szépség felkutatása és a kézügyesség fejlesztése - középpontban áll. A tantárgyak összefonódása lehetővé teszi, hogy a diákok önkifejezése szabad folyást kapjon, ugyanakkor a technikai tudás stabil alapokra épüljön. A portré, táj és csendélet világa nem csak művészeti tárgyakat, hanem élettapasztalatokat is közvetít.
Az idő dinamikája és a tér domborzatai a diákok szemében is megjelennek, amikor a képzőművészet kifejezőeszközeivel dolgoznak. A portrék világa, a tájak hangulata és a csendélet részletei mind hozzájárulnak a vizuális gondolkodás fejlődéséhez, és segítenek abban, hogy a tanulók megértsék saját énképüket is.
Örökség és múltidézés a művészeti nevelésben
A tanításban fontos a hagyományok ápolása, ugyanakkor a kortárs gondolkodás integrálása. Az idő domborzati térképei felidézik, hogy a múlt tapasztalatai hogyan formálják a jelen vizuális nyelvét. A pedagógiai tevékenységben a kreativitás és a technikai tudás közös nevezője a megalapozott vizuális iskola.
Egyéni pályafutások összekapcsolódása révén alakul ki egy olyan oktatási környezet, amely a diákok önálló alkotói lendületét támogatja. A pedagógusok példája és a szakmai identitások kölcsönhatása erősíti a diákok felelősségérzetét a művészeti kifejezésben és a közösségi felelősségben.
A művészeti iskolai munka mindennapjai
A gyakorló általános és alapfokú művészeti iskola feladata, hogy az alapvető technikákatól a személyes stílus kialakításáig vezető utat járhatóvá tegye. A portrék, tájak és csendéletek megközelítése során hangsúlyos a megfigyelés és a kifejezés közötti egyensúly. Mindez a diákok vizuális nyelvének önálló gazdagodását eredményezi.
Az oktatás során a hagyományos módszerek és a kortárs szemlélet ötvözése segíti elő a kreatív gondolkodást. A diákok megértik, hogy az idő és a tapasztalat mennyi mindent adhat vissza a vásznon, és hogy a részletek megfigyelése mennyire fontos a hiteles ábrázoláshoz.
Képek és vizuális források szerepe az oktatásban
A portré, a táj és a csendélet egyaránt tükrözi az ember érzelmi és intellektuális világát. A gyakorlatban a diákok különböző technikákat sajátítanak el, amelyekkel a belső tartalmakat és a külső valóságot összhangba hozhatják. A művészeti nevelés tehát nem csak esztétikai célokat szolgál, hanem a személyes megértés és a társas kapcsolatok fejlesztését is támogatja.
- A portrék világa személyes történeteket hordoz.
- A tájak hangulata a tájképek vizuális megfogalmazását adja.
- A csendéletek részletei a hétköznapi tárgyak mögött rejlő időt idézik.
Így a diákok olyan szemléletet sajátítanak el, amely a művészeti kifejezéshez szükséges kreatív gondolkodást és technikai pontosságot egyaránt fejleszti. A pedagógusok példája és a gyakorlatban szerzett tapasztalatok megerősítik az önkifejezés szabadságát és a felelősségteljes alkotói magatartást.

Portré készítés - WORKS (2014)
Az idő domborzati térképei metaforája révén megértjük, hogy a képek nem csak illusztrációk, hanem időbeli és térbeli narratívák, amelyekben a néző aktív részvételt vállal. Így a vizuális anyagok feldolgozása során a diákok nem csak technikát tanulnak, hanem történetmondást és érzelmi megfogalmazást is.
