A kosárfonás ősidőkre visszanyúló mesterség. Az ember a természet megfigyelése folytán jöhetett rá a kosárfonás titkaira. Tanítómestere a fészekrakó madárvilág lehetett. A rómaiak idejében már termesztették a fűzet, termesztését a kosárfonó ipar fejlődése tette szükségessé és jövedelmezővé. Ebben az időben tehát a kosárfonás már virágzó kézműipar lehetett, és a fűz keresett kereskedelmi cikk. A világ más-más részein számtalan kosárfonási eljárás alakult ki. Különböző növényi anyagokat használnak a fonás alapanyagául például pálmaféléket, gabonaszárakat, nádat. Nálunk főként fűzféléből fonnak. Hazánk földrajzi és éghajlati viszonyai kiválóan alkalmasak a fűz termesztésére. Egykor a vadon termő füzesek bőséges nyersanyagot biztosítottak a hazai kosárfonás számára. Ma már egyre több helyen saját termelésű fűzfavesszőből fonnak kosarat. A zöldvesszőket méretük szerint osztályozzák, főzőüstbe főzik, amíg a háncs le nem válik a vesszőről. A hántolás után azonnal kiszárítják; hogy ne penészesedjen meg. Majd az alkalmasnak talált veszőket minden felhasználás előtt 5-6 óráig áztatják, hogy könnyű legyen vele dolgozni. A kosarak formáját elsősorban a funkciójuk, így a bennük tárolt dolgok határozzák meg.
A vesszőből készült kosarak régiesebb változata az úgynevezett kávás kosár. A félgömb alakú kosár vázát vastagabb vesszőből készítik, amit vékonyabb vesszővel fonják be. A fenekes kosár (mai bevásárlókosár) készítése újabb keletű. Ennek először a fenekét készítik el kereszt alakban egymásba dugott vastagabb vesszők körbefonásával, majd a fenék szélébe szúrt vesszőkön folytatják a kosár falának elkészítését, majd a száját szegéssel erősítik össze, fület is készítenek hozzá. Természetesen kosárfonás technikával egyéb használati tárgyak is készíthetők. Gyönkön 1966-ban már működött a Budapesti Háziipari Szövetkezet Kosárfonó részlege 18 fővel, akiknek zöme helybeli volt, néhányan a környék falvaiból jártak be.

A 60-as éveiben járó Horváth Mihályné a kosárfonás alapjaival már gyermekkorában megismerkedett, de igazán jól fonni a férjétől tanult. Mintegy 5 évig dolgoztak együtt a gyönki kosárfonó üzemben. A cég az 1970-es évek végéig működött. Annus néni az üzem megszűnte után otthon, szabadidejében folytatta a kosárkötést. Többnyire kérésre, megrendelésre készíti termékeit, amelyet háztól elvisznek. Vásárokba nem jár, helyben a piacon árul néha. Az alapanyagot ő maga gyűjti be. Mint mondja, veszőt az vághat, aki ért hozzá! Ő tudja, mikor melyik fajta vesszőt kell szedni, attól függően, mit fog készíteni belőle. A gyönki árokparton található vesszőket a házigazdák engedélyével vágja le. Ma már nem készíti elő a vesszőt, azonmód zölden megköti. A télen szedett vessző hajlik, alkalmas a megmunkálásra. Ősszel, amikor lehullottak a levelek, a vessző megérett, a nedvesség már visszahúzódott bennük, az ekkor begyűjtött vesszők könnyen hajlíthatók. Ágsöprűnek legjobb a vörös gyűrű som vessző. Ennek oldalhajtásából készíti a madáretetőket is. Az etetők teteje nád. Ez az alapanyag neki magának is van otthon, valamint ezt is ismerős házaktól szerzi be. Köt vesszőkosarakat más-más méretekben, füles kis kosarat, virágtartót, madáretetőt. Rendeltek nála már macskakosarat, szennyes kosarat, tojótyúknak kosarat, csibeborító kast. Készített különféle fali díszek alapjait is, melyeket egy-egy ünnepkör motívumaival kiegészítve lakásdísznek használtak a megrendelők. Elkészült termékei natúrak, nincsenek semmivel kezelve. A családból öccse, Horváth Miklós is tud kosarat kötni, de ő nem foglalkozik vele, csak saját szükségletre csinál ezt-azt. Hajdani munkatársai közül néhányan itt élnek Gyönkön, ám nem foglalkoznak kosárkötéssel. Szeretné, ha unokája megtanulná ezt a mesterséget. Ez adna neki bármikor, ha a szükség úgy hozná, egy kis pénzkereseti lehetőséget, de az unoka nem akar a kosárfonással foglalkozni. Egy szomszéd fiú azonban nagyon érdeklődik, többször volt nála és figyelte a munkáját, és Annus néni úgy véli, ő könnyen megtanulná a kosárkötést.

Tolna Megyei Népújság 1966. „Tizenöt nő és három férfi keze alatt hajlik a vessző a gyönki kosárfonó üzemben. Szövetkezetük a Budapesti Kosárfonó Háziipari Szövetkezethez tartozik, annak részlege. Munkájuk eredményeként raktárukban ötezer papírkosár vár elszállításra, hogy az angolok szobáit díszítse, ott szolgáljon mutatós használati tárgyként. Exportra is dolgoznak. Nyugat-Németországnak készítenek egy hónapja már különböző nagyságú szögletes tálcákat. Kétszáz darabot gyártottak eddig. A szép, ízléses, praktikus tálcákból négy tesz ki egy garnitúrát. Belföldi áruként kerülnek értékesítésre a szorgos kezek által boszorkányos gyorsasággal font jó formájú, csővázas, fonott székek. Eddig ötszázat jelentettek készre, ezeket folyamatosan szállítják el, elsősorban a balatoni üdülőhelyekre és más vendéglátóipari egységekbe. Mivel változik a divat és a megrendelő igénye, meglehetősen sűrűn kell változtatni a fonott székek mintáján és formáján is. Kelendők áruik, van piaca készítményeiknek. Ebben a kis szövetkezeti üzemben nemcsak a kosárfonással foglalkoznak, hanem fűzfa-kitermeléssel is. Ősztől tavaszig tíz és fél vagonra való fűzfavesszőt termeltek ki saját huszonhat katasztrális holdas gyönki telepükön (a Forrás völgyben). Ennek egy részét itt, helyben dolgozzák fel, de szállítanak a többi tagszövetkezetnek is nyersanyagot. Főzik és hántolják a fűzfa vesszejét - utóbbit kézzel és géppel is -, hogy biztosítsák a megfelelő minőségű nyersanyagot a szép termékekhez. Terveiket teljesítik, mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi követelmények szerint. Bár a kosárfonás hosszú múltra tekint vissza, ma is szívesen látjuk otthonainkban ezeket a természetes, kézműves remekeket. Hazánkban több településen is találkozhatunk régi kosárfonó házakkal. Sok helyen tudatosan igyekeznek feleleveníteni e régi mesterségnek a báját. Kézműves vásárokon, skanzenekben, tájházakban, néhány falusi kirakodó vásárban többször is fellelhetjük ezeket a hasznos kézműves termékeket.

Vannak, akik egyenesen „vadásszák” az igazán szép fonott darabokat. De honnan indult el ez a mesterség? Visszanyúlik egyenesen az emberi történelem hajnalára. Az alapanyagul szolgáló fűzfavesszőkhöz a víz menti települések lakói könnyen hozzájuthattak. Magyarországon is megfigyelhető, hogy az igazán nagy kosárfonó családok a Tisza mentén, vagy más vízpart közelében laktak. Viszonylag kevés szerszámmal tartós és esztétikus eszközöket tudtak készíteni, amik funkciójuk tekintetében a legszélesebb skálán mozogtak. Gondoljunk csak egy hagyományos parasztház berendezésére. A konyha fonott kosaraiban sorakoznak a finom ételek hozzávalói; néhányat egyenesen ebbe szedtek. A kandalló előtt a tűzifa szép sorokban hever a fahordó kosárban. A pincéből felhozott fonott demizson ízletes bort rejt, melyet a csipketerítős fonott tálcára helyeznek. A kert és a szerszámos pedig egyenesen teli van különböző fajtájú vesszőből font holmikkal. A legtöbb háztatásban ma is előfordul legalább egy piacra járós fonott kosár.

A kosárfonás egy gyönyörű mesterség, amihez sok türelemre és precizitásra van szükség. Ha van lehetőségünk, akkor egy tanfolyam vagy egy workshop keretein belül tanuljuk meg az alapokat. Otthoni hobbifonáshoz ez elég lesz. Már volt szó az alapanyagról, a fűz vesszőiről. Ezeket általában már főzött és hántolt állapotban lehet megvásárolni. Használat előtt be szokták áztatni, hogy szépen, törés nélkül lehessen vele dolgozni. Szükség lesz néhány eszközre is: ár, metszőolló, vastag deszka. A komolyabb tárgyak elkészítése még további eszközöket kíván meg, emellett igazi fizikai munkát is jelent. A kosár alját szokták először megfonni, mint egy tányért, majd ezt rögzítik a deszkához szöggel vagy mással. A kosár oldalainak fonása a legkellemesebb rész. Végül külön technika van a szegély eldolgozására, vagy a fülek elhelyezésére. A vesszőn kívül sokféle anyagból lehet még dolgozni, például a szintén természetes nádból vagy gyékényből. A profibbak akár mintákat is fonhatnak kosaruk oldalába, a kész remekművet pedig le lehet festeni. Aki csak a fogásokat szeretné gyakorolni, az papírból is sodorhat pálcákat, és abból is fonhat kis tárolókat videó alapján.
A kosárfonás alapfonásai 3. rész
A sütik segítségével javítjuk szolgáltatásainkat. A süti (cookie) egy kis fájl, amely akkor kerül a számítógépre, amikor Ön egy webhelyet látogat meg. Minden modern böngésző engedélyezi a sütik beállításának a változtatását. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalmi szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. CVIII. törvény (Elkertv.) 13/A. A fűz magja kb 3-5 órán át csíraképes. A fűzvesszőt a tő mellé ásott gödörbe hajlítjuk, és földet szórunk rá. A talaj 50 cm mélyen legyen felszántva, tápanyaggal ellátva! A dugványok kezelése: Az elkészített dugványokat érdemes vízbe állítva tárolni, fölfelé néző rügyekkel. Végül a cipőnkkel a dugvány mellé kell lépni, hogy összezárjuk körülötte a földet. A sorok elejét, és végét érdemes karóval megjelölni. A tovább szaporításra a vessző töve felőli, vastagabb, erőteljesebb része a legalkalmasabb, ahol még vannak rügyek. Ha a levelek lehullása után még nem lesz fagyott a föld, akár már akkor is ledughatod a (kb. 30-40 cm-es) dugványokat a földbe. Ha levélhullásra már megjön a fagy, fönnhagyhatod a vesszőt tavaszig, és ha már felengedett a föld, ráérsz akkor méretre szabni, és ledugni a dugványokat (rügyekkel fölfelé, ahogy tavaly). Az amerikai fűz: tűbelű, azaz nehezen törik, kiválóan fonható, 1 év alatt akár 2 méter magasra is megnő. Évente le KELL aratni, különben elsöprűsödik-bokrosodik. Egy év alatt akár 2 méter magasra is megnőhet. Az amerikai fűz első éven földön kúszó vesszőket terem. A fűz magról való szaporítása kevésbé hatékony, ezért gyakran dugványozást alkalmaznak.