Kolozsváry Zsolt a képernyőn Marciként ismert az Éjjel-nappal Budapest című sorozatból, de a valóságban évekig súlyos függőségi spirálban vergődött. A drog, az alkohol és a pornó világa között találta meg újra önmagát, és mai napig ezt a gyökeresen megváltozott életet osztja meg a nyilvánossággal a család és a hit erejével együtt.
Korai ébredés és a mélypont okai
Kolozsváry Zsolt vallja, hogy vallásos családban nevelkedett, ahol a Bibliaolvasás és a gyülekezet látogatása kötelező volt. Gyerekként ezt traumának élte meg, inkább szeretett volna a barátokkal lenni, és nehezen kapcsolódott. 18 évesen szakított a hittel, elköltözött otthonról, majd rövid időn belül rossz társaságba keveredett. A drogfogyasztás mellett pornófüggőséggel is küzdött, amely a kapcsolatait és a mindennapjait is tönkretette. A társfüggőség és a függőség belső harca folyamatos önigazolást és visszaeséseket hozott, mert a függőket gyakran a „csak még egy” gondolat hajtja előre.
Az Éjjel-nappal Budapest Marcijaként
Zsolt a kamerák előtt marciként mutatta meg magát, de a valóságban 13 éven át küzdött drog- és alkoholfüggőséggel. Minden kudarc után azt ígérte, hogy ez az utolsó, de a visszaesések mindennapossá váltak. A legvégzetesebb periódusban 12 órán belül 5-6 gramm amfetamint fogyasztott el, ami több ember hosszabb időre elegendő adagjának felelt meg. Egy belső hang szerint, mintha Isten szólna hozzá, elmondta neki a végzetet, ha tovább folytatja - ez a megszólítás lett a végső ébresztő.
Újjászületés: a család, a hit és az önismeret
A függőség a családját is megrázta: a legkisebb fia édesanyját is elveszítette a szenvedélybetegsége miatt, és első gyermekének apaságát sem éltette meg teljesen. Ma azonban nyíltan beszél múltjáról fiai előtt, visszaköltözött Pécsre, megnyitotta saját borbélyüzletét, és a munkában, valamint a hobbijaiban megtalálta a lelki békét. A búvárkodás és a családi adatok segítették abban, hogy új alapokra helyezze az életét, és megtapasztalja, milyen a hitben és önismeretben gyökerező új rend.
„Egy függő mindig függő marad” - de van kiút
Zsolt úgy látja, a kilábalás nem egy egyszeri cél, hanem mindennapi, folyamatos munka. A múlt fájdalmas, de ma már tisztábban lát, és a kreatív energia, amit addig a szer adta, már nem vezérli az életét. A megtérés óta 7 év telt el, azóta őszintén dolgozik, tanul, és a családja - különösen a fiai - mellett érzi igazán az otthonát. A tudatos munka, a közvetlen kapcsolatok és a belső béke adta meg neki azt az erőt, hogy a jelenben állva valósághű módon éli meg szakmai és személyes fejlődését.
Fodrászati út: a művészet és az üzlet összefonódása
A szakmai áttörés alapja az volt, hogy a fodrászatot mint művészetet ismerte el: alázat és érzékenység szükséges hozzá. A német licenc alapján készült casting során ő lett a tetoválóművészből fodrász, vidékről Budapestre érkezve. A munka kezdeti sikerei után a testképében bekövetkezett változások és a drogozás visszatértése miatt 3 évig tartó beállási időszak következett, majd visszaesés után új koordináták alakultak ki. A szakma értékei közé tartozik a haj természetes esésének követése és a személyre szabott stílus megteremtése, amelyet Zsolt is a saját szalonjában igyekszik megtestesíteni.
A szakma második jelentős fordulópontja a L’Oréal Professionnel nagyköveti címének elnyerése volt. Ezen az úton őt is a művészeti csapat részévé tették, amelyben megismerte a francia hajvágás mélységeit és hároméves időszakonként bekövetkező folyamatos fejlődést. A korábbi személyiségtorzulásból fakadó bizonytalanság a szakmai és személyes ébredés nyomán rendeződött: az emberek és a szakma iránti felelősségérzet segítette abban, hogy Barátságokat és üzleti partnerségeket alakítson ki. A fodrászatnál a koncepcionális gondolkodás és a kivitelezés közötti szoros összhang jelentette a kreatív varázst: a vendégek elégedettsége és a szakmai elismerés egyensúlya a kulcsa a sikernek.
Jelen és jövő
Ma Zsolt Pécsett dolgozik fodrászként, önálló üzlettel, és fantasztikus személyes fejlődést mutat: a vendégkör jellemzően férfiakból áll, akik között több olyan is van, aki az anyósa, felesége vagy lánya része a vendégkörnek. A szalon stílusa otthonos, mintha a saját nappalijában lennénk, és az introvertált életvitel központjában a család és a hitéleti tevékenységek állnak. A 3 éves periódusok szünet nélkül végigkísérik az életét, és a jövőben talán új üzlet nyitása Budapesten is felmerülhet, de a jelenlegire összpontosít: a szakmai fejlődésre, a vendégek személyre szabott kiszolgálására és a belső béke fenntartására.
„Minden barátom odalenn van”
Az önazonosság keresése és a csendes, elkötelezett életmód az, ami azóta jellemzi, hogy megtért. A szakképzés, az önismereti csoportok és a beszédfejlesztés segítették abban, hogy a közönség még évek múltával is emlékezzen rá, de Zsolt inkább a valós életre és a családjára koncentrál. A közeli visszajelzések szerint ő a fodrászatban talált otthonra, ahol a szakma iránti tisztelet és a személyes történetbe vetett hit megtestesül.”
Imént említett környezetben Zsolt a fodrászatot úgy képzeli el, mint amely összeköti a hagyományos technikákat a modern kreatív megoldásokkal. A művészeti együttműködésekben szerzett tapasztalatok, a L’Oréal-nál betöltött szerep és a szakmai csapatok közössége azt mutatja, hogy a szakma folyamatos fejlődésben van, és a lehetőségek csak nőnek. A tehetség és a hit összhangja adja az élet új dinamikáját, amely nélkülözhetetlen a jövőbeni sikerekhez is.
Az olvasó számára fontos, hogy a történet nem csupán a sztár státuszról szól, hanem arról is, hogyan lehet egy mélyen megzavart életből felemelkedni, hogyan lehet a művészetet és a szakmát felemelni, és hogyan lehet egy családot és hitet középpontba állítva megtalálni a belső békét.
tags: #kolozsvary #zsolt #fodraszkent