Ismerkedj meg a zsinórfonás egyik módjával, a KUMIHIMO-val, ha szeretnél szebbnél szebb karkötőket, nyakláncokat készíteni magadnak. A fonott selyemzsinórok hosszú történelmi múltra tekinthetnek vissza Japánban. A kumihimo ősi japán zsinórfonó technika. Ez a módszer a japán kultúra és művészet mélyen gyökerező része, amelyet eredetileg szamurájok páncéljainak és fegyvereinek díszítésére, kardok markolatának rögzítésére használtak. A Kumihimo technikával készült fonatok jellegzetessége a sima, szilárd és rendkívül tartós szerkezet. A hagyományos Kumihimo fonás kézzel, vagy speciális fonókorongok segítségével történik. Ezek a fonóeszközök teszik lehetővé a fonalak ismétlődő mozdulatokkal történő keresztezését, ami a jellegzetes mintázatot eredményezi.
A zsinór készítésének lényege, hogy a tárcsára felvetett fonalakat ismétlődő szabály alapján kicseréljük, illetve előre meghatározott pozícióba helyezzük. A fonás alapja a fonalak meghatározott sorrendben történő mozgatása, ami számos különböző mintát és textúrát hozhat létre, a legegyszerűbb kerek fonattól a bonyolultabb, többszínű mintákig. A fonatok vastagsága a használt fonalak számától és vastagságától függ. Ez teszi lehetővé a vékony karkötők, vagy éppen a vastag nyakláncok készítését. A leggyakrabban használt fonalak közé tartozik a selyem, a nejlon, a viaszolt zsinór vagy a cérna. A Kumihimo korong a legfontosabb eszköz, amelyre a fonalakat rögzítjük. A fonalak végét gyakran súlyokkal látják el, hogy a fonat egyenletes feszességű maradjon. A marudai, azaz körállvány a legáltalánosabb típusa, amellyel kör, négyszög vagy lapos fonatokat is készíthetünk. Ezzel a kiindulóponttal, egy egyszerű fonótárcsával könnyen megtanulhatóak az alapok, és később a bonyolultabb minták felé léphetünk.
Ezzel a módszerrel szinte bármilyen ékszert készíthetünk: karkötőket, nyakláncokat, fülbevalókat, de akár övet vagy táskadíszt is. A zsinór készítésének gyakorlati folyamata a tárcsán felvetett szálak ismétlődő cseréje és a meghatározott pozíciókba helyezése, amit a „fonatolási kottáknak” nevezünk. A példában bemutatott leírás szerint a piros szálat a felső szálak közé kerültemes, majd a sárga szálak sorrendjeit is megfigyelve folytatjuk a mintázást. A 8 szál 45 cm-es zsinegből körülbelül 20 cm hosszú fonat készíthető, de ez a fonal vastagságától függ. A befejezés egyszerű: egy csomó megkötésével lezárható, alá csepp zselés pillanatragasztót téve, vagy gyöngyárkos megoldással a zárat rögzíthetjük.
Gyöngyökkel ötvözött kumihimo
A Kumihimo fonatba beillesszük a gyöngyöket, de ezt előzetesen fel kell fűzni a gyöngyökkel. A fonás során a gyöngyök automatikusan a helyükre kerülnek a fonatban, sűrű, gyöngyös felületet alkotva. Különböző számú gyöngy vagy különböző színek használata spirális vagy bonyolultabb mintákat eredményezhet. A japan csiszolt gyöngyök ideálisak a felülethez, mivel a gyöngyök a fonat felületén szorosan egymás mellé illeszkednek, egységes megjelenést biztosítva. Nagyobb dekoratív gyöngyök, kristályok vagy medálok is beilleszthetők a fonatba, kiemelve az ékszer egyediségét. A gyöngyökkel való kölcsönhatás során a fonat szerkezete is megváltozhat, ezért az összeállításnál figyelni kell a gyöngyök és a fonal kapcsolódását.
Az alapanyagok és eszközök
A legfontosabb eszköz a Kumihimo korong, amelyre a fonalakat rögzítjük. A fonalak végét gyakran súlyokkal látják el, hogy a fonat egyenletes feszességű maradjon. A leggyakrabban használt fonalak közé tartozik a selyem, a nejlon, a viaszolt zsinór vagy a cérna. A kumihimo készítéséhez 4-féle faállványt vagy szövőszékszerű szerkezetet használnak, mint általános módszert. Ezek közül a Marudai (körállvány) a legáltalánosabb. Ezzel akár kör, négyszög vagy lapos fonatokat is lehet készíteni. A marudai elvéből kiindulva, egy egyszerű segédeszközzel, a fonótárcsa segítségével könnyen megtanulhatóak ennek az ősi fonási módnak az alapjai. A zsinór készítésének lényege, hogy a tárcsára felvetett fonalakat ismétlődő szabály alapján kicseréljük, illetve előre meghatározott pozícióba helyezzük. Ezeket az útmutatásokat „fonatolási kottáknak” nevezzük.
Ha Imposter kumihimo selyemfonalból fonunk, helyezzük fel a négy köteget a tárcsára úgy, ahogy van. A fonalakat a lapos nyolcas és a körkörös minták alapján mozgatva készíthetjük el a gyöngyös és gyöngy nélküli szálak kombinációját. A nyaklánc összeállításánál a részeket a fonat végébe beépítjük, majd egy gyöngy nélküli vagy gyöngyös szál áthelyezése után haladunk előre. A kartonpapírból saját fonólapot készíthetünk, és a fonat hosszát a útmutatók szerint állíthatjuk be. A zsinórok és gyöngyök arányától függően a fonat hossza jelentősen eltérhet a különböző projektektől.
Gyakorlati útmutató egy példán keresztül
- Vágj a piros szálból egy 20 cm hosszú darabot, és akassz rá 3 db fém alátétet, hogy kissé megfeszítse a szálakat.
- A középső lyukon keresztül húzd le a készülő fonatot.
- A bal alsó piros szálat rakd fel a felső kettő bal oldalánál lévő bevágásba, majd a jobb felső piros szálat tedd a lenti piros szál mellé a jobb oldalra.
- A tárcsát 90 fokkal fordítsd el, hogy a sárga szálak É-D irányba kerüljenek.
- Ismételd a lépéseket a sárga szálakkal: bal alsó sárga fel, jobb felső sárga a lenti mellé.
- Folytasd a mintát addig, amíg el nem éred a kívánt hosszt.
- A nyaklánc összeállításához a részeket szükség szerint fűzd be a zsinór végébe. Amikor gyöngyöket használsz, minden gyöngyöt a megfelelő helyre tolj a fonatban, és a keresztezett szál alá tedd.
- A gyöngyökkel teli fonatnál figyelj a gyöngyök külső felületéhez viszonyított helyzetre. A gyöngyök felhasználásával a mintázat dinamikája változik, és a fonat szerkezete is erősebb lehet.
A fenti leírások elmagyarázzák az alapvető elveket és a gyakorlati lépéseket egy egyszerű példán keresztül, amely a köralakú vagy lapos nyolcas fonat készítését mutatja be gyöngyökkel és gyöngy nélkül is. A kumihimo fajták lehetővé teszik, hogy a késztermék vékony karkötő legyen, vagy akár vastagabb nyakék, attól függően, milyen vastagságú fonalakat és mennyi szálat használunk. A technika rugalmas és változatos, így könnyen alkalmazható különböző stilisztikai megközelítésekhez és ékszer-kialakításokhoz, amellyel a hagyományos japán kézműves örökség modern környezetben is otthon érezheti magát.