A lash típusú hajók részletező útmutatója: formák, típusok és gyakorlati tanácsok

A hajótestek formája inkább elméleti kérdés, de a gyakorlatban az egyik legmeghatározóbb paramétere a hajóknak, csónakoknak. A hajótest a hajó külső héja, amely szerkezeti tartást, stabilitást és felhajtóerőt biztosít. A hajótest alakja a jármű számos tulajdonságát befolyásolja, a sebességtől, a kényelemtől és a manőverezhetőségtől kezdve a tárolásig és a fedélzeti elrendezésig.

A vízkiszorításos hajótest minden olyan hajótest, amely a vizet félretolva segíti a hajó mozgását a vízben. Mozgás közben ez nagy ellenállást fejt ki, ezért a vízkiszorításos hajótesttel rendelkező hajók általában lassabb járásúak, de stabilak, miközben nagy súlyt tudnak szállítani. A siklóhajók általában kisebb, könnyebb hajók, amelyeket sebességre optimalizáltak. A siklóhajók lassú haladáskor vízkiszorításos hajóként viselkednek, de ahogy gyorsulnak, a hajótest alakja és a sebesség együttesen felhajtóerőt generál, ami a hajót kiemeli a vízből, így a felszín felett siklik.

Ezzel párhuzamosan a test felépítése mélyebb merülésre, azaz stabilitásra, de ugyanakkor nagyobb sebességre is alkalmassá teszi. Nagy teljesítményű motorizációt igényel. A legtöbb vízkiszorításos hajó kerekfenekű is egyben. A lekerekített forma biztosítja a legkisebb ellenállást, és a leghatékonyabban vízkiszorítást. A kerek aljú hajótestek nagyon sima, kényelmes menettulajdonságokat biztosítanak, de legnagyobb hátrányuk az instabilitás. A billegés kisebb, kerek fenekű csónakoknál jól érezhető, de nagyobb hajóknál pl. a laposfenekű hajótesteknél is megfigyelhető.

A lapos fenekű hajótesteket úgy tervezték, hogy a víz tetején feküdjenek, és használat közben kicsi legyen az elmozdulásuk. A lapos fenekű csónakok meglehetősen stabilak, mivel nem billegnek, nem borulékonyak. A lapos fenekű hajók általában olcsóbban építhetők és kisebb motorteljesítménnyel működtethetők, mivel nincs szükségük felhajtóerőre ahhoz, hogy a víz felszíne felett siklani tudjanak. A V-alakú hajótestek a siklóhajók kategóriájába tartoznak; ezek a kialakítású testek különösen a szabadidős tevékenységekre szánt hajóké. Nagy sebességnél is sima utazást tesznek lehetővé, és jól teljesítenek nagyobb hullámzásban is.

Ábra: különböző hajótípusok: vízkiszorításos, lapos fenekű, V-alakú

A módosított V-alakú hajótestnél a hajó orra V-alakú, de hátrafele haladva a fartükör irányába a test ellaposodik. A lépcsős hajótest a fenéken kiképzett lépcsők elősegítik a gyorsabb vízleválasztást a hajótesttől. A többtestű hajók két vagy több különálló hajótestből álló járművek, ide tartoznak a katamaránok és trimaránok. Ezek a hajótest típusok a vízkiszorításos és a siklóhajók kategóriájába is tartozhatnak, formájuktól és motorjaik méretétől függően. A széles fedélzet miatt a többtestű hajók stabilabbak, mint az egytestű típusok.

Ebbe a kategóriába sorolhatók az alagút és M testű hajók is. Ezek tulajdonságaikban ötvözik a V-alakú test siklási képességeit és a többtestű hajók stabilitását. A pontonhajók hosszú, általában alumíniumból készült úszócsöveken úsznak és közlekednek. Néha többtestű típusnak tekintik. Előnyük, hogy ezek a formák maximalizálják a rendelkezésre álló fedélzeti helyet.

Katamarán és trimarán alaprajzok

1. osztályú sorhajó: 100-120 ágyús, három ütegfedélzetes, 32-24-12 fontos ágyúkkal. 2. 3. osztályú sorhajó: min.74 ágyús két ütegfedélzetes, 32-24 fontos ágyúkkal. A Victory képre kattintva, megtekintheti a hajóról készített hajómodellemet. H.M.S. A 18. század közepén ágyúinak száma 28-44 ágyús (az ágyúk száma korok szerint változott), háromárbocos, két ütegfedélzetes, 12 vagy később 18 fontos ágyúkkal.

Eredetileg a 18. és 19. századi teljes vitorlázatú fregattokat kisebb hadihajóknak nevezték, amelyek egyetlen ágyúsorukat a fedélzetükön hordták. Vízkiszorításuk 200-400 tonnás volt. Fegyverzetük 10-30 ágyúból állt. A képre kattintva megtekintheti a hajóról készített hajó makettemet. A tall ship kifejezés nem egy hajótípust takar, hanem a vitorlás hajók bizonyos körét értjük alatta. A szkúner egy barkváltozata: háromárbocos vitorlás, kizárólag első árbocán hord keresztvitorlázatot, a fő- és hátsó árbokon csak gaffos hosszvitorlával és csúcsvitorlával van felszerelve. Két- vagy többárbocos vitorlás, minden árbocán gaffos hosszvitorlával és csúcsvitorlával. A kétárbocos vitorlásban az első árboca a magasabb. Lugger vitorlázat.

Ábra: Sloop, Cutter, Ketch, Yawl elrendezés

Ha nem vagy jártas a hajók típusai között, akkor is az első dolog, amiről felismerhető egy vitorlás, hogy egy oszlop, árbóc magasodik a fedélzeten. A vitorlás típusok megkülönböztethetők a méret, hajótest, gerinc típusa, rendeltetése, és az árbóc száma szerint. Általában két nagy kategóriába soroljuk a vitorlásokat: kisméretű tőkesúly nélküli hajók és tőkesúlyos járművek.

A kutt (cat) vitorlás esetén a vitorlás hajónak egyetlen vitorlája van, egyetlen árbócon, ezért egyárbócos vitorlásnak is nevezik. A legelterjedtebb modern vitorlás a sloop, amely egy árbocot és két vitorlát tartalmaz. Ez az egyszerű konfiguráció nagyon hatékony a szélben vitorláshoz. A sloop vitorlát Bermuda vitorlának is szokták nevezni. Az árbóc szerelvényen a vitorla a felső vitorlázat teteje alatti ponton van rögzítve, lehetővé téve a teljesítmény javítását, az oszlop felső részének feszítésével.

Az úgy nevezett Cutter vitorlás három vagy több vitorlával rendelkező egyárbocos vitorlás hajó. Ma már a sokoldalúság, ellenállóság biztosított a cirkáló hajók számára is, így sokkal masszívabb ez a hajótípus is a nagyobb szélben. A ketch vitorlások hasonlítanak egy sloop-hoz, de van egy második rövidebb árbócuk is a kormánylapát előtt. A Yawl vitorlás hasonló a ketch-hez, csak egy rövidebb mizzen emelővel rendelkezik és a kormányfej nagyobb kiegyensúlyozással rendelkezik. Ezeknek a vitorlásoknak az eredete a régi idők vitorlás halászhajókra vezethetők vissza, ahol hasonló kisebb mizzen vitorla volt.

Sokszor a vitorlás kiválasztásánál nem az ár az egyetlen paraméter. Az építési év, a méret, az igények és a preferenciák mind szerepet játszanak. A régebben épített hajót fából vagy vasból készítették, az újabbakat már rendszerint műanyagból. Jellemzőjük a nehéz, keskeny, mélyen ülő test, amin hosszú tőkesúly található, a hajóhossz felén, háromnegyedén fut végig, a kormánylapát szinte a részét képezi, a hátsó végén függ. A gaffos vitorla négyszögletű, a bermuda vagy háromszög vitorlával ellentétben nem csak első, hátsó és alsó éle van, hanem egy felső is, amit a fej tart.

Végül fontos megjegyezni: a svert és a kiel (tőkesúly) szerepe kettős, egyrészt a hajó stabilitását javítják, másrészről az oldalra való elcsúszását mérséklik. A hajótest aljára függesztett, egyszerű tőkesúly található. A riget az állókötélzet tartja függőlegesen, formáját egyenesen. Az árbóchoz csatlakozik, a nagyvitorla alsó élét tartja. A legtöbb hajón található lazy jack, melyet a baumra rögzítenek vagy a nútjába húznak bele. A vitorlázás közben a szeletől függően a lüktető front oldalon húzott állókötélzet (back stage) feszesebb, a szelek oldalon (lúv oldal) pedig lazább. A baum végétől fut az árbócsúcsba, onnét le a deckig, hogy az állítást szolgálja. A célja a baum felemelkedésének megakadályozása.

Hajózási Szabályzat könnyen és egyszerűen

tags: #lash #tipusu #hajok