Leiden-mutáció és trombóziskockázat: genetika, előfordulás és klinikai megközelítések

A Leiden-mutáció egy genetikai eredetű véralvadási zavar, neve felfedezésének helyéről származik. A mutáció miatt egy aktivált véralvadási faktor - az V. faktor - fehérjeláncát az aktivált protein C (APC) nevű enzim nem képes bontani. Az alvadást elősegítő faktorok bomlásának lassulása következtében a betegeknek fokozottan alvadékony a vére, így trombózisra - azaz vérrögképződés okozta érelzáródásra - hajlamosak. A Leiden-mutáció valószínűleg Európában, a XV. században jelent meg először. Ez akkor biológiai szelekciós előnyt is jelenthetett, hiszen a középkor háborúiban a gyors véralvadás sok életet menthetett meg. A génmutációk véletlenszerűen jönnek létre, és akkor dúsulnak fel, amikor az adott jelleg - itt a fokozott alvadékonyság - a túlélés szempontjából előnyös. Visszagondolva az Oszmán Birodalommal folytatott véres ütközetekre nem csoda, hogy a gén Magyarországon is gyakori (5-6%).

A Leiden-mutáció gyakorisága földrajzi területenként és néhány országban: Kanada 5,3%, Franciaország 2,2-9,7%, Németország 7,1-7,8%, Olaszország 2,6%, Japán 0%, Hollandia 3,0%, Svédország 7-14%, Egyesült Királyság 3,5-8,8%, Egyesült Államok 6,0%, Szenegál 0%. Közép- és Kelet-Európában 5-6%-os gyakoriságot észlelnek. A mutáció a férfiakat és a nőket egyenlő arányban érinti. Utódokban az ismétlődési kockázat átlagosan 50%.

A trombózis okainak alapvetően három csoportját tartják nyilván: a lelassult véráramlás, az érfalsérülés és a véralvadékonyság fokozódása egyaránt kedvez a vérrögképződésnek, és így a gyorsan kialakuló érelzáródásnak. A mélyvénás trombózis, vagyis a vénák vérrögösödése a hazai népesség gyakori betegsége. Elsősorban az alsó végtag vénáiban alakul ki, és a vérrög elzárhatja a véráram útját. A vérrög leszakadva embóliához vezethet, ami súlyos következményekkel jár. A Leiden-mutáció esetében a trombózishajlam már heterozigóta formában is megnyilvánul: az ilyen személyeknek kb. 8-szor, míg a homozigótáknak kb. 20-szoros megnövekedett kockázatuk lehet.

1993-ban Björn Dahlbäck, svéd tudós fedezte fel az aktivált protein C élettani szerepét a trombózis megelőzésében. Az aktivált protein C (APC) szerepe, hogy a véralvadás bonyolult láncreakciójának egyik szereplőjét, az V. véralvadási faktort bontja, és ezzel működésképtelenné teszi. 1994-ben egy holland kutató, Bertina fedezte fel, hogy a mutáns V. faktort az aktivált protein C már nem képes bontani, mert azok a helyek, amelyek az enzim működésbe lépnének, a mutáció következtében megváltoztak. Ezért a véralvadási faktorok természetes bomlása lassul, és a vérrögképző tényezők túlsúlyba kerülnek. A Leiden-mutáció genetikai elváltozás lehet, amelynek eredményeként a páciens fokozottan hajlamossá válik trombózisra. Utódiagnosztikával a mutáció kimutatható laboratóriumi vizsgálatokkal, és ma már pontos gyorstesztek állnak rendelkezésre.

Fontos, hogy fiatal korban jelentkező, mással nem magyarázható és/vagy ismétlődő trombózis kapcsán minden esetben történjék meg a Leiden-mutáció kizárása. Amennyiben a betegnek vannak gyermekei vagy élnek a szülei, a vizsgálatot náluk is el kell végezni. A vizsgálat eredménye háromféle lehet: nincs elváltozás (negatív), vagy a gén egyik vagy mindkét példányán Leiden mutáció kimutatható (pozitív). Ez az eredmény egy életre szól, nem szükséges megismételni. Pozitív eredmény esetén meg lehet tenni a megfelelő óvintézkedéseket a trombózis elkerülésére. Orvosa bizonyos esetekben bajmegelőző alvadásgátló kezelést, életmód-változtatást javasolhat, más fogamzásgátlási módot tanácsolhat, gyakori vénaellenőrzést ír elő, és felhívhatja a figyelmet a trombózis korai tüneteire.

A terhesség önmagában is 6-25-ször növelheti a trombózis kockázatát a nem teherbeesőkre vonatkozó adatokhoz képest. A trombofília e formája trombózisos esemény, akár magzati életet is veszélyeztetheti a terhesség idején, ezért a tromboembóliás beteg mindenképpen forduljon orvoshoz. A terhesség alatt tilos a K-vitamin-antagonisták adása. Budapesten a Trombofília Centrum szakemberei nyújthatnak tanácsot a beteg, illetve a várandós nők számára.

A Leiden-mutáció öröklődő genetikai eltérés, amelynek következtében a páciens fokozottan hajlamossá válik trombózisra. Nőknél és férfiaknál egyaránt előfordulhat ez a mutáció. Ha az egyik szülő hordozó (heterozigóta), akkor 50% az esély, hogy gyermekük is hordozó legyen. A vizsgálat lehetővé teszi a korai beavatkozást: megfelelő óvintézkedéseket és életmód-változtatásokat lehet javasolni, szükség esetén trombózis-elkerülő kezelést vagy más fogamzásgátlási módot. A vizsgálat eredménye segíthet a már meglévő vagy jövőbeni terhességek biztonságosabb menedzselésében is.

Véralvadási mechanizmus és klinikai összefüggések

A véralvadás V-ös faktora egy fehérje, amely elengedhetetlen a véralvadáshoz. Vérzéses sérülés során az alvadási faktorok aktiválódnak, hogy vérrögöt hozzanak létre a vérzés elállítása érdekében. A vérrög feloldódik, amikor meggyógyul a seb.

A mélyvénás trombózis kockázati tényezői közé tartozik a fogamzásgátló tabletta szedése, a terhesség és a szülés; emellett szerepet játszanak a hosszú fekvés, hosszú utazás, nagyobb műtét, balesetek, daganatos betegségek és dohányzás is. Az öröklődő tényezők közül a Leiden-mutáció a legfontosabb. A három génváltozat közül a heterozigóta hordozás jelenti az átlagos kockázatnövekedést, míg a homozigóta hordozás jelentős kockázat-emelkedést okozhat. A vizsgálat háromféle eredményt adhat, és az eredmény élethosszig érvényes.

Diagnózis és kontroll

A Leiden-mutáció kimutatása egyszerű laboratóriumi vizsgálatokkal történik, és a genetikai elváltozás csak genetikai vizsgálattal mutatható ki. A gyors gyorstesztek felderíthetik a Leiden-mutációt, de a teljes értelmezéshez általános trombózis-értékelés szükséges. A véralvadási rendellenességek kivizsgálása különösen fontos fiatal korban, amikor a trombózis ismétlődő vagy egyedi esetben fordul elő.

Népességi előfordulás és földrajzi mintázatok

A Leiden-mutáció gyakorisága földrajzilag eltérő: Európa-szerte és néhány országban kiugró értékek figyelhetők meg; Közép- és Kelet-Európában 5-6%-os gyakoriság megfigyelhető. A nyugati országokban is előfordul 2,2-14% közötti tartományban országonként. A számok részben a történeti eseményekkel is összefügghetnek, például a történelmi háborúk és vándorlások hatásával.

1. Kiesnek a tünetek különböző érszakaszoknál: a tünetek intenzitása és helye függ az érintett területtől.
2. Éljenek azok, akiknél a trombózis krónikusan visszatérő, vagy fiatal korban jelentkezik, a Leiden-mutáció kizárása kiemelten fontos.
3. A terápia általában élethosszig tartó antikoaguláns-kezelést igényel Leiden-mutáció esetén.

Megjelenésében több tévhit is lehet: a mutáció öröklődése és a kockázatok számos tényező függvénye. A megfelelő monitorozás és megelőző intézkedések révén a betegek életminősége és életkilátásai nem rosszabbak az átlagos populációénál.

tags: #leiden #mutacio #lezeres #szortelenites