Madárpókok, tarantulák és farkas pókok: világtól hazánkig terjedő érdekességek és tartási gyakorlati tudnivalók

Ez a cikk a madárpókokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglalja össze, megvilágítva azok élőhelyeit, élettartamát, fajgazdagságát és terráriumi tartásának alapelveit.

Élettartam, fejlődés és ivarérettség

A madárpókok élettartama fajonként igen eltérő lehet.

Egyes fajok nőstényei szélsőséges helyzetben, terráriumi viszonyok közt akár 30 évig is élhetnek, míg a hímek jóval rövidebb életűek.

A kifejlett kort kb. a 10-12. vedlésüknél érik el (átlagosan 2 év), de ez a szám sok esetben több is lehet, és ivartól is függhet.

A vedlé folyamata időtartamát tekintve fél órától több óráig tarthat, és minden vedléssel színezetük és mintázatuk változhat, a szőrzet pedig dúsul.

A kispókok vedlései 1-2-3 havonta kezdődnek, majd az adult kor felé haladva 4-5-6 hónapra nő a vedlések közötti idő, a hímek pedig kifejlettségük után már nem vedlenek.

Az ivarérett kort megelőző utolsó vedlés a subadult állapot, amely a kifejlett kor felé vezető átmenet.

Testfelépítés és külső jegyek

A madárpókok testhossza általában 6-9,5 centiméter, lábfesztávolsága akár 26 centiméter is lehet, testtömege átlagosan 85 gramm.

A szőrzetük érzékenyen reagál a rezgésekre; színezetük általában a barna különböző árnyalatai, fekete mintázattal, és néhány faj színe feltűnően élénk lehet.

A csáprágók előre irányulnak, és a hímek külső jegyek alapján a nyolcadik vedlés körül egyszerűen meghatározhatók; a hímek vékonyabbak, mellső két pár lábuk erőteljesebb, mint a hátsók.

A nőstényeknél az ivarnyílás és a peteburkot hordozó kokontartó szerkezet is megfigyelhető, és a vedlés belső oldalán fajra jellemző spermatartókat is láthatunk.

Életmód és táplálkozás

A madárpókok magányos lények, ám néhány faj kisebb kolóniákat alkot.

Táplálékuk általában rovarok, ászkarákok, ezerlábúak és más pókok, a nagyobb testű fajok pedig gyíkokat, kisebb kígyókat, békákat, varangyokat, egereket és madárfiókákat is elfogyasztanak.

Általánosan ragadozó, az élő között választhat, így terráriumi körülmények között is friss élő takarmányt igényelnek.

Az időszakos vedlések során az exoskeleton megújul, és a külalak változik a fajra jellemző jellegzetességekkel.

Védekezés és mérgek

Mint a legtöbb pókfaj, a madárpókok is méreggel ölő ragadozók, a méregmirigyben termelődik, és idegméregként bénító hatást gyakorolhat.

Az egészséges felnőtt emberre a madárpókok mérge általában veszélytelen, de rendkívül fájdalmas lehet; legyengült immunrendszer vagy allergiás reakció esetén veszélyesebb lehet a marás.

A közhiedelemmel ellentétben a madárpókok általában nem támadnak önként az emberre; inkább védekezésre törekszenek, és ha veszélyben érzik magukat, menekülnek vagy védekező pózba válnak.

A teremtés és a párosodás

A párosítás után a nőstény kokont készít, és beletömi a petéket; a megtermékenyített nőstények gyakran vándorolnak a környezetben, míg a hímek vándorlási periódusban nagyobb területeket keresnek.

A megtermékenyített nőstények kokont hordoznak az utódaik végén, és a kikelés után is a nőstények cipelik a kicsiket a kezdeti vedlésekig.

Terráriumi tartás gyakorlata

A madárpókok tartása a terrarisztika egyik kiemelkedő ága: viszonylag alacsony költséggel lehet exotikus állatokat megismerni hosszú évekre, és a jól berendezett terrárium esztétikai értéket is jelenthet.

A terrárium mérete fajonként változik, de általánosan egy 30x30x30 cm-es térfogategység elegendő lehet sok faj számára; a hőmérséklet nappal 29 °C, éjszaka 20 °C között alakulhat, a páratartalom 70-80%-os legyen.

A talaj aljzata lehet kókusztőzeg vagy más organikus közeg, illetve búvóhelyet is célszerű biztosítani, például egy kéregcső vagy Rovarok számára ideális elhelyezés.

A zaklatás elkerülése érdekében fontos a zavartalan környezet és a terület megfelelő elosztása; a lehető legkevesebb stressz érje az állatot, és a takarmányozás legyen megfelelően tervezett és mérsékelt.

A terráriumban élő madárpókok gyakran szőnek hálót vagy boltozatokat; az általános tartási elvek között szerepel a huzatmentes, szárazabb helyek kiépítése és az élő növények, faágak beillesztése, hogy a pókok természetes környezetéhez hasonló környezethez jussanak.

Különböző fajok és megkülönböztetés

Hazánkban két gyakori farkaspók faj él: a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) és a szongáriai cselőpók (Lycosa sigoriensi), melyek között méretben és mintázatban is jelentős különbségek figyelhetők meg.

A pokoli cselőpók általában szürkés alapszínű, narancsos árnyalatokkal; a csáprágóik élénk narancs színűek, a testi arányaik viszonylag kompaktak.

A szongáriai cselőpók nagyobb méretű, combjaik mintázatukban feltűnőek és testtömegük is masszívabb; lábait tekintve vaskosabbak, durva fehér szőrzet borítja őket.

A kettő elkülönítése mutatós lehet például a lábak ízületeinek felszínén és a combok felszínén látható mintázatok alapján.

Gyakran felmerülő tévhitek és valóság

Sokan hiszik, hogy minden madárpók agresszív és gyakran megtámadja az embert; valójában a legtöbb példány nem agresszív, és legtöbb esetben védekezésre kényszerül.

A csalánszőrök elleni védekezés a terráriumban és a természetben is megfigyelhető, ezek okozta irritációk és allergiás reakciók általában csak helyi tünetekkel járnak.

A tarantulák sokszor hosszú időket is kibírnak étel nélkül, vedlések között pedig akár hetekig, hónapokig is bírják az eleség nélkülözését.

Érdemes megemlíteni, hogy a madárpókok között több faj esetében is előfordul a kolóniában élés vagy anyai törődés erős megnyilvánulása, például a Monocentropus balfouri esetében megfigyelt csökken vagy megosztott zsákmány.

Madárpók terráriumi elrendezése

Hogyan díszítsünk egy tarantula terráriumát

Kiemelkedő fajok listája és tulajdonságaik

  • Grammostola rosea - nyugodt, könnyen tartható kezdőknek, hosszú élettartam
  • Pterinochilus murinus - óvilági tarantula, erős védekező hajlam
  • Poecilotheria ornata - nagy termet, kolóniában is megfigyelhető viselkedés
  • Harpactira pulchripes - defenzív, erőteljes marásra képes, gyakoribb terráriumi tartás
  • Ephebopus cyanognathus - különleges fog- és színkombinációk
  • Ephebopus murinus - védelmi jellegzetességek és különleges lábon található csalánszőrök
  • Pamphobeteus sp. Platyomma - gyors növekedés, gyorsan változó szín és mintázat
  • Theraphosa apophysis - góliát tarantula, jellegzetes sziszegő hangadás
  • Davus sp. Panama (korábban Theraphosinae) - látványos szín, lassú növekedés
  • Dolichothele diamantinensis - kis méretű, de lenyűgöző színvilág és hálóépítés

tags: #madarpok #csalan #szor