Magyarországi copf építészet jellemzői

A barokk korstílus késői ágai voltak a rokokó és a copf. Ez utóbbi főleg Közép-Európára volt jellemző a 18. század utolsó évtizedeiben, egyfajta átmenetet jelentett a barokk és a klasszicizmus között. A copf épületek szakítanak a barokk hagyományokkal, és elhagyják a mozgalmas és hullámzó formákat. A vonalvezetésre a letisztultság és az áttekinthetőség jellemző, a homlokzatokra pedig az egyszerű és világos kialakítás. A díszítőelemekként használt formákhoz nagy részben az antik építészetből merítettek, újra fontossá váltak a füzérdíszek, a rozetták és a köténydíszek. Hazánkban megannyi copf stílusú épület készült, amelyek mindegyikére jellemző a párkányok letisztult és egyszerű kialakítása. A copf stílus a rokokóval együtt a barokk késői „leszármazottja”. Jellemzőek rá a letisztult formák, valamint az egyszerű és áttekinthető kialakítások.

I. Újjáépítés - újjászervezés

A török hódítás 150 éve, a hadjáratokban az országon átvonuló, zsákmányszerző katonaság dúlása, a felszabadító hadjáratok pusztításai és a többször is kitört pestisjárványok hatalmas területeket néptelenítettek el, korábban megművelt, lakott területeket tettek pusztasággá. A XVIII. században kibontakozó békés időszak építőmunkáját csak a lakosság létszámának növelésével lehetett megvalósítani. Nem segített a belső telepítés; az ország külső telepesekre szorult, hogy a gazdaságok, a földbirtokok, a kincstári uradalmak újra jövedelmezően termelhessenek. A kezdeti magántelepítések után III. Károly szervezett, átgondolt politikával, kedvezmények biztosításával a Német-római Birodalomból hívott be nagyszámú telepest az országba. A török kiűzése után az egyházmegyékben is szembe kellett nézni a pusztulással: hatalmas, elnéptelenedett területek fogadták a visszatelepült püspököket. A következő időszakban a főpapok minden energiájukat arra fordították, hogy az elpusztított egyházi birtokokat rendbe hozzák, az egyházi szervezetet újra kialakítsák, és a lerombolt székesegyházakat, plébániatemplomokat felépítsék. A hódoltság okozta pusztulás mértékét jól mutatja, hogy például a kalocsai érsek székvárosában odaérkezésekor csupán 100 viskót talált, és megyéjében csupán 12 plébánia állt. A visszafoglalt falvakban sokszor még düledezőfélben lévő templom sem maradt. A század elejétől gyors ütemben indult meg az újjáépítés, az új épületek emelése. A gazdaság újjászervezése azonban csak a húszas-harmincas években, a betelepülés, a külföldi telepesek behívása, a békés időszak beköszönte után indulhatott meg. A birtokok azonban még hosszú ideig nem váltak jövedelmezőkké, így az építészeti feladatokat (székesegyházak, plébánia- és szerzetesi templomok, rendházak, püspöki paloták emelését) csak a század közepe felé tudták rendeltetésüknek, az építtetők rangjának megfelelő, igényes formában megvalósítani.

E nagyszabású szervezőmunka szükségessége indokolta, hogy a főpapok a főnemesi családokból kerüljenek ki, mert így megfelelő anyagi erőforrásokkal rendelkeztek az építkezésekhez. Gróf Patachich Gábor kalocsai érsek például a negyvenes években a székesegyházon kívül 13 templomot és plébániát, valamint iskolák egész sorát építette, s ehhez nemcsak saját pénzét használta fel, hanem még kölcsönökhöz is folyamodott. Bár az újjáépítés nagyrészt a papság és a világi kegyurak erőfeszítéséből indult meg, a központi hatalom is igyekezett kivenni részét a nagy munkából. 1733-ban III. Károly király megalapította a Lelkészpénztárt (Cassa parochorum), amely egyrészt a lelkészek támogatásával, másrészt a templomok, parókiák és iskolák építésének anyagi biztosításával foglalkozott. Állandóan ösztönözte a kegyurakat, a világi és az egyházi személyeket, hogy építkezzenek. Így a század első felében az ország nagy részében jelentősen kiépült az egyházi szervezet. A győri egyházmegye négy főesperességében például rövid idő alatt 93-ról 113-ra növekszik a plébániák száma.

A szellemi és az anyagi eszközök nagyarányú mozgósítása dacára az elpusztult vagy megrongálódott építményekeket eleinte csak szerény formában lehetett helyreállítani. Sokszor igénytelen, helyben található építőanyagokból, egyszerű helyi mester vagy kőművesmunkához értő személy irányításával épülnek ezek a korai egyházi épületek. Elsőrendű feladatként a székesegyházak, a plébániatemplomok és a szemináriumok, püspöki paloták újjáépítése foglalkoztatta a főpapságot. Kalocsán Csáky Imre érsek irányításával szervezetten, jó gazdasági feltételek között folyt az építkezés, s így viszonylag rövid időn belül elkészülhetett a székesegyház. Többnyire azonban nem ez volt a helyzet a püspökségek székvárosaiban; eleinte csak kisebb átalakításokra, egy-egy régebbi templom használhatóvá tételére futotta az építtetők anyagi erejéből. Általában csak Mária Terézia (1740-1780) idejére sikerült az egyházmegye központjához méltó alkotásokat létrehozni, a korábbi szerény templomokat átépíteni. A nagyszabású építkezések rendszerint a középkori székesegyházaktól eltérő helyen valósultak meg, vagyis nem a várban, hanem sík terepen, bent a városban. A régi püspöki székhelyekre visszaköltöztek a püspökök, illetve a kanonokok - csak a prímás nem tudott az esztergomi várba visszaköltözni, mert az a század végéig katonai fennhatóság alatt maradt.

A középkori félezer templomos egyházmegyében csak 30 katolikus plébánia maradt. Egy szeminárium létrehozása a paphiány enyhítésére volt az első teendő, szerzetesrendeket telepítettek le, hogy a plébániai teendőket ellássák. Hosszan ívelő munka volt ez, és a papság, valamint a földbirtokos nemesek anyagi támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg.

Részletek az egyes székesegyházak építéstörténetéről

A kalocsai székesegyház újjáépítése az egyik legkorábban megindult folyamat volt: az alapkőletétel 1735-ben történt, a falak 1754-ben készültek el. A temesvári dóm megépítésének kezdeti fázisai is hasonló időszakokra tehetők, ami az egyházi szervezet újjáteremtésének kezdetével egy időben zajlott. Az 1710-es években a visszatelepült püspökök első feladatai között a székesegyházak felépítése állt, vagy újjáépítése, de ezek gyakran a helyi anyagi lehetőségekhez igazodva történtek. A székesegyházak építésének legfőbb típusai közé tartozik két fő formacsalád: a jezsuita templomok sémája és a későbbi, gazdagabb kereszthajós, négyezeti kupolás változat. A kalocsai székesegyház példája egy hosszhajó, kétoldalt kápolnákkal kísért, kereszthajó nélküli, csehboltozatokkal fedett kéttornyos templom, amely a kor korlátozott költségigényét is tükrözi. A jezsuita rendszer tehát a XVIII. század első harmadában még mindig meghatározó volt, bár a gazdagabb változat költségigényesebb volt.

A budapesti Mátyás-templom a gótika kiemelkedő példája, amely későbbi korszakok hatásait is mutatja. A reneszánsz időszak Magyarországon a 15-16. században bontakozott ki, a barokk a 17-18. században virágzott, a klasszicizmus a 18. század végén és a 19. század elején jutott meghatározó szerephez. A romantika és historizmus korszakában pedig olyan új irányzatok jelentek meg, mint a neogótika, a neoreneszánsz és a neobarokk. A szecesszió Magyarországon 1890 és 1910 között volt virágkorát élte, Lechner Ödön munkássága pedig jellegzetes magyaros jegyeket adott ennek az építészeti stílusnak.

Építészeti rendszerek és példák összevetése:

Az építészet fejlődése során a középpontban a középkori székesegyházak megőrzése és újjáépítése állt. A plébániatemplomok, szemináriumok és püspöki paloták megvalósítása hozzájárult az egyházmegyék intézményrendszerének stabilizálásához. A földbirtokos nemesség is jelentős anyagi támogatást nyújtott az építkezésekhez, például Eszterházy Károly egri püspök a püspökséget és a területeket adományozta az építkezésekhez.

A XXI. századig terjedő történeti áttekintés rávilágít arra, hogy a copf építészet a késő barokkból a rokokó és a klasszicizmus felé vezető úton egyedülálló átmeneti stílus volt, amely a letisztultságot és a funkcionalitást helyezte előtérbe, miközben továbbra is szellemes díszítésrészleteket alkalmazott az antik inspirációból.

Az épületek összefüggésben állnak a társadalmi-gazdasági változásokkal: a belső megújulás és a telepesek érkezése, a földbirtokosok részvállalása, valamint a központi hatalom támogatása mind formálták a copf építészet nagyarányú megtelepedését és változásait az idő során.

tags: #magyarorszagi #copf #epiteszet #jellemzoi