Melyik növényi csoportnál találunk gyökérszőröket és rizómákat — részletes áttekintés

A módosult földalatti szárral rendelkező évelő lágyszárú növények a kedvezőtlen időszakot átvészelő raktározó szerveiknek köszönhetően Földünk mérsékelt és trópusi éghajlati övezeteiben is otthonra találtak. A módosult földalatti szárral rendelkező évelők között különböző típusú szerveket ismerünk: hagyma, gumó, hagymagumó, gyökérgumó, szárgumó, ággumó és gyöktörzs (rizóma).

Mi az a gyöktörzs (rizóma) és hol fordul elő?

A gyöktörzs (gyökértörzs, rizóma) egyes növények vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör, függőlegesen vagy vízszintesen növő, földalatti módosult szára. Kettős szerepe a tápanyag raktározása és az ivartalan szaporodás. A növény ezzel vészeli át az évnek a számára kedvezőtlen időszakát. A hideg vagy szárazság múltán föld fölötti hajtások sarjadnak belőle.

Többnyire hajtáseredetű gyökerek, rendes vagy járulékos rügyek és pikkelyszerű allevelek, valamint a föld feletti hajtások alapi részei nőnek róla. A rizómák általában folyamatosan növekednek, és ezzel együtt folyamatosan kerülnek raktározásra a tápanyagok.

Az allevelekkel borított rizóma egészen máshogy viselkedik. Növekedésében a hagymára hasonlít, ugyanis itt az allevelek szintén raktározó szerepet látnak el. Az alleveles rizómák növekedése is addig tart, amíg a növény zöld, növekedésükre a rövidülő nappalhossz szintén serkentőleg hat. A hajtásrendszer leszáradása után ezek a kitartóképletek nyugalmi állapotba kerülnek, és csak néhány hónap múlva kezdenek újra hajtani. Esetükben is célszerű megvárni a visszahúzódást, és csak ezután felszedni, tárolni, forgalmazni.

Ilyen növények például a mesevirág, az háromszöglevelű madársóska. Ha a vízszintes gyöktörzs korlátlan növekedésű (mint például a gyöngyvirágé), akkor a tengely a csúcsrügyből fejlődik, a föld feletti hajtás pedig az oldalrügyekből sarjad. Ha a föld feletti hajtás a csúcsrügyből nő ki, a gyöktörzs pedig az oldalrügyekből, a vízszintes gyöktörzs korlátos növekedésű marad (mint például a nősziromé).

rizóma szerkezet és földalatti raktározás

Gyökérgumók, gumók, hagymák - hogyan különböznek a rizómától?

A gumó megvastagodott, gömbölyded, rövid szártagú, gyakran magas víztartalmú, tápanyag raktározására módosult növényi szerv, mely száron vagy gyökéren képződik. A szárgumó a szár módosulata, s föld feletti száron, illetve földalatti száron is kialakulhat. A gyökérgumó a gyökér módosulata, koloncos gyökerűeknek is nevezzük. Nincsenek rajta oldalszervek, és gyökérágainak csúcsa hengeresen vagy kúposan megvastagodott.

A hagyma tápanyag-raktározásra módosult földalatti hajtás (tehát szárból és allevelekből áll), amely az egyszikűek egyes családjaira jellemző. A rövid, kúpos, keményebb hajtástengelyt (tönk vagy torzsa) a puhább, sűrűn egymásra boruló allevelek borítják, ezek közül a belső pikkelylevelek húsosak, a külső buroklevelek elszáradók. A hagyma esetében is fontos, hogy lehetőleg csak a lomb visszahúzódása után szedjük fel a növényeket.

A hagymagumó a hagyma és a gumó tulajdonságait keverten mutató módosult földalatti szár. A hagymagumóból kinövő új hajtás alapjából keletkezik az a hagymagumó, amit ősszel felszedünk. Az új hagymagumó egyrészt a régi hagymagumó tápanyagaiból, másrészt a vegetációs idő során keletkező új tápanyagokból épül fel.

hagyma és hagymagumó összehasonlítás

Mikor és hogyan kell felszedni vagy ültetni a kitartóképleteket?

Azért nevezzük módosult száraknak ezeket a szerveket, mert a föld alá kerülve ez a szárrész elvesztette eredeti funkcióit. Aki hagymás és évelő növényeket nevel, nagyon fontos tudnia, mikor kell azokat felszednie, vagy épp kiültetnie. A túl korai felszedés, vagy épp a túl kései kiültetés ugyanis csökkentheti a következő évi virágszámot, és előfordulhat, hogy a növény egyáltalán nem is fog virágozni. Súlyosabb esetben azonban a korai felszedés a növény pusztulásához vezet.

A hagymák ugyanis először méretükben növekednek, és csak utána kezdődik meg a raktározandó tápanyagok beáramlása az új allevelekbe. Erre a kitartó- azaz szaporítóképletre is jellemző, hogy inkább a vegetációs idő második felében, augusztus - október folyamán növekszik, ezért túl korai felszedésük a következő évi virágzás elmaradását okozhatja. Ültetésük az ősz folyamán ajánlott, november végéig, kertbe vagy védettebb helyen nagy virágcserépbe.

A gumósoknál a raktározott tápanyagoknak körülbelül 2/3-a, kisebb gumók esetében pedig majdnem az összes tápanyag a kihajtás és megfelelő méret elérésére fordítódik, ezért a szeptember végénél hamarabbi visszahúzódást mindenképpen kerülni kell. A nagyobb méretű szaporítószervekből pedig hamarabb fejlődő, nagyobb és több virágra számíthatunk, gyorsabban szaporodnak, és a környezeti tényezőkkel és károsítókkal szemben általában nagyobb az ellenálló képességük is.

Fedőszőrök, trichomák és a növények felszíni védelme

A fedőszőrök a felületi (epidermális) trichómák változatos megjelenésű, népes csoportját alkotják. A vízi növényeket kivéve általánosan elterjedt, legalább részben bőrszövet eredetű felszíni képződmények. Lehetnek egyetlen sejtből állók, vagy többsejtűek; egyszerűek, vagy elágazók; vékonyabb, vagy vastagodott sejtfallal rendelkezők (akár meszesedett, vagy kovásodott fallal is).

Az egyetlen sejtből álló trichómák csak a felszínt határoló epidermisz rétegből erednek és alapi részük gyakran talpszerűen kiszélesedik. Többsejtű trichomáknál az epidermisz sejtek között gyakran elkülönül egy szélesebb bazális alapsejt. Erre épül a fedőszőr többi része.

A hajtás (száron, levélen egyaránt és a virág csészelevelein is!) felszíni jellemzői, néha még a szaporító szerveken (termés, mag) is megjelennek. A hajtáson megjelenő fedőszőrök fő feladata a védelem: védelem a növényevő állatok, a túlzott párologtatás, az erős fény, vagy a hőmérséklet szélsőséges ingadozásai ellen. A maghéj és termésfal szőrei emellett a szaporítószervek elterjesztésében is nagy szerepet játszhatnak.

trichoma típusok és védelmi szerep

A legfontosabb trichoma-típusok (kivonat)

  • csalánszőr / fullánkszőr - szövetpárnába ágyazott palack alakú szőrsejt, melynek falába ásványi anyagok rakódnak; a kovásodott fej érintésre könnyen letörik
  • csillagszőr - a tengelyéből csillag alakban elágazó szőr
  • hólyagszőr (vesiculatus) - víztartó szőr
  • mirigyszőr - ragadós vagy illatos váladékot kiválasztó szőr
  • repítőszőr - magok, termések felszínén fejlődő, a terjedést segítő üreges képződmény
  • serteszőr - védelmi célú, merev, kissé szúrós szőr

Szőrzet típusok és megjelenés

A szőrzet (indumentum) a növényt borító szőrök összessége. Megjelenésük rendkívül változatos és hihetetlenül formagazdag. Gyakran különböző formáik, típusaik egymás mellett közösen is megjelenhetnek mindig jellemző szabályok szerint, mivel előfordulásuk genetikailag rögzített tulajdonság.

Példák a szőrzetmegnevezésekre: bársonyos szőrzet (fasciculato pilosus), bozontos vagy szöszös (villosus), borzas (hirsutus), gyapjas (pilosus), molyhos (tomentosus), nemezes (floccosus), pelyhes (lanuginosus), pillás (ciliatus), pókhálós (arachnoideus) és selymes (sericeus).

növényi szőrzet típusok példái

Kapcsolat a gyakorlati növénygondozással

Elérkezett azon időszak, amikor virágüzletekben, kertészeti árudákban, vagy akár a multik polcain is megjelennek a színes fedőlappal ellátott, de zacskós csomagolásban kiszerelt úgynevezett hagymások időszaka. Se szeri se száma ilyenkor a különféle növények bezacskózásának, és sok esetben olyanok is belekeverednek a sokadalomba, amik fagyérzékenyek. De ha kicsit jobban megnézzük a kínálatot, látjuk, hogy igen sokféle földalatti képlettel találkozhatunk.

A legtöbb ilyen jellegű növény most kerül a kertbarátok és virágkedvelők kezébe, hisz vagy mostanában kell elültetni őket, vagy mostanában kell felszedni őket és teleltetéshez előkészíteni. Fontos lenne tudnunk azt is, hogy mi micsoda, ugyanis egy kicsit mind máshogy működik.

Rizómák, sztólók és gumók

Betegségek és veszélyek a földalatti szerveknél

A gyökérrothadás, vagy szárrothadás a szobanövények egyik leggyakoribb betegsége, ami kezdetben észrevétlenül is felléphet. A probléma nagyon sok szobanövény elpusztulásához vezet, de ha idejében észreveszed, és megfelelően kezeled, akkor nem kell lemondanod otthonod kedvenc zöld élőlényéről.

A szobanövények esetében túlnyomó többségében a gyökér- és szárrothadás oka a tartós túlöntözés vagy a rosszul vízelvezető talaj. A gyökér- és szárrothadást különféle gombaszervezetek okozzák, közülük a Fusarium, Pythium, Rhizoctonia, Phytophthora a leggyakoribb.

Honnan veheted észre, hogy gyökér- és szárrothadással állsz szemben? A tünetek közé tartozik, hogy a fertőzött növény alulról felfelé fonnyad annak ellenére, hogy a talaj nedves, valamint a lombozat és a szárak barnává, sárgává vagy feketévé válnak. A gyökerek pépesek és barnák vagy feketék lesznek az egészséges fehér helyett.

A kezelés sajátosságai az állapot súlyosságától függenek. Amennyiben még látsz esélyt a növény megmentésére, akkor vágd le az összes beteg gyökeret steril metszővágókkal, és csak az egészséges gyökereket hagyd meg. Ezután ültessük át a növényt egy steril edénybe friss, jól vízelvezető talajjal, és kerüljük a túlöntözést. A kezelés alatt tartsuk távol a növényt az intenzív fénytől. A műtrágya használatát is vissza kell vonni, amíg a növény újra egészséges lesz.

Összefoglaló megjegyzések

A gyöktörzs (rizóma) elsősorban a módosult földalatti szárral rendelkező évelők egyik fontos típusa, szerepe a tápanyag raktározása és az ivartalan szaporodás. A rizómák szerkezeti és működésbeli különbségei fontosak az ültetés, felszedés és tárolás szempontjából. A trichomák és a szőrzet típusai pedig a növények felszíni védelmét és a szaporítóképletek terjedését szolgálják, így ismeretük hasznos mind kertben, mind beltéri növényápolásban.

tags: #melyik #noveny #csoportnal #talalunk #gyoker #szoroket